Szeretném megköszönni Olivia Brice írónőnek, hogy elfogadta az interjú felkérésemet. Számomra különleges ez az interjú mert az írónő munkásságát szinte a kezdetektől követem, és az első regényét egy nyereményjátékon nyertem meg. Már az a romantikus történet is a szívembe lopta magát, és örülök, hogy egyre több regénye jelenik meg és egyre sikeresebb. Szóval most végre van módom kifaggatni a siker áráról, a regények megszületéséről és arról, hogy mivel is lepi meg az olvasóit a jövőben. Nemrég jelent meg a karácsonyi regénye, amely nagy sikernek örvend. A címe pedig nem más, mint Ellenség a fagyöngy alatt.
Ezt a kötetet a Pitypang kiadónál, az írónőnél és minden nagyobb könyvterjesztőnél megtalálod.
Még egyszer köszönöm kedves írónő, hogy elfogadtad a felkérésemet. Lássuk is az interjút.
Honnan jött az ihlet, hogy megírd 2020-ban az első regényed, amely egy romantikus regény, és a Újra élni és hinni címet viseli?
Olivia: Egy személyes veszteség inspirálta a történetet, és az írás számomra egyfajta terápia is volt. A történettel elsősorban néhány órányi kikapcsolódást szerettem volna adni az olvasóknak, ugyanakkor nem tudtam, és nem is akartam elrejteni benne a saját érzéseimet. Igyekeztem mindezt egy könnyedebb, befogadható formában átadni, hogy az olvasó egyszerre érezhessen fájdalmat, reményt és megnyugvást.
Honnan jött az Olivia Brice írói név? Miért pont ezt választottad?
Olivia: Nem igazán kedvelem a saját keresztnevemet, ezért már a kezdetektől tudtam, hogy álnéven szeretnék publikálni. Az Anna és az Olívia név állt hozzám a legközelebb, de mivel az Anna különböző formáit már több magyar írónő is használta, végül az Olívia mellett döntöttem.
Ezután olyan vezetéknevet kerestem, ami jól cseng mellette, és így született meg az Olivia Brice írói név.
Az első és a második regényed a Newline kiadónál jelent meg. Nehéz volt kiadót választani a regényeid számára?
Olivia: Nem volt különösebben nehéz a döntés. Mielőtt kiadót választottam, tájékozódtam, és tudatosan kerestem azt a helyet, ahol kezdőként is hittek bennem és a történeteimben.
A NewLine-nál ezt akkor megkaptam.
A romantika mellett a regényeidben mindig van valami tanulság vagy elrejtett üzenet. Ez mennyire tudatos nálad?
Olivia: Ez nálam teljesen tudatos. Szeretem, ha egy történet nemcsak szórakoztat, hanem valamilyen üzenetet is hordoz. Fontos számomra, hogy olyan valós problémákat érintsek, amiket sokan megélnek, de kevesen mernek kimondani. Ha egy olvasó magára ismer egy-egy helyzetben, vagy csak annyit érez, hogy nincs egyedül a nehézségeivel, akkor már elértem, amit szerettem volna.
A második regényed a Kiadó szerelem, amely szintén egy romantikus regény. Honnan veszed ezekhez az ihletet? Mennyi szerepe van ebben a regényedben a valóságnak?
Olivia: A Kiadó szerelem esetében egy igazi slow burn történetet szerettem volna írni, és egy olyan női főszereplőt megalkotni, aki ugyanazzal a rajongással és alázattal fordul a könyvek felé, mint én.
A könyvek iránti szeretetemet próbáltam beépíteni a történetbe, a romantikus és párkapcsolati részekben pedig sok saját gondolatot fogalmaztam meg a házasság intézményéről és az emberi kapcsolatok mélységéről. Bár a cselekmény teljes mértékben fikció, az érzelmek, amik áthatják, nagyon is valóságosak.
Hogyan találtál rá a Pitypang kiadóra? Mennyire volt nehéz bekerülni hozzájuk?
Olivia: A Pitypang Kiadó tulajdonosát, Farkas Anettet, még a NewLine Kiadónál töltött évekből ismertem meg, és azóta is figyelemmel kísérem a munkásságát. Mindig is csodáltam, milyen tudatosan építette az írói karrierjét, ami számomra is igazi példát jelentett.
Amikor megláttam, hogy kiadót alapít, egy percig sem volt kérdés, hogy felkeresem. Éppen akkoriban döntöttem el, hogy más szemlélettel szeretnék közelíteni a könyvkiadáshoz, a marketinghez, és tudtam, hogy ebben Anett és a Pitypang Kiadó a legjobb partner lesz.
A kéziratom elnyerte a tetszésüket, gyorsan megtaláltuk a közös hangot, és mindketten úgy éreztük, hogy jól tudnánk együtt dolgozni. Utólag is úgy gondolom, ez volt az egyik legjobb döntésem.
A Pitypang kiadónál először egy duológiát adtál ki, amelynek ha jól tudom van egy novellaelőzménye. Ennek a duológiának a megírása mennyire volt tudatos nálad? Vagy a novella írása közben már kialakult benned egy kép, hogy a szereplők történetét meg akarod írni?
Olivia: A novellám, a No para egyfajta átvezetés a Kiadó szerelem és a Nehéz eset között. Amikor írtam, még egyáltalán nem gondoltam arra, hogy Rhys, a duológia férfi főszereplője, végül egy egész történetet, sőt, egy sorozatot fog kivívni magának. Egyszerűen csak volt bennem egy érzés, amit ki kellett írnom magamból, viszont ez olyan fájdalmas emlékeket hívott elő, hogy muszáj volt valamilyen szerethetőbb, humorosabb formában elmesélnem. Rhys karaktere ehhez tökéletesen illett. Eredetileg nem duológiának indult a történet, de annyira magával ragadott az érzelmi ív és a szereplők világa, hogy egy könyv kevésnek bizonyult ahhoz, hogy mindent elmondjak. Miért pont a romantikus zsáner mellett tetted le a voksodat? Nem gondolkozol azon, hogy más zsánerben is kipróbálod magad?
Olivia: Hiszek abban, hogy szerelem nélkül nincs élet. Azt gondolom, mindannyiunkban ott él a vágy, hogy szeressünk, és hogy minket is szeressenek. A romantikus történetekben az a legszebb, hogy reményt adnak, megmutatják, hogy bármennyi nehézség, csalódás vagy kétely után is van esély az igaz szerelemre, és arra, hogy újra megtaláljuk önmagunkat valaki más mellett.
Talán ezért írok szívesen a szerelemről: mert szeretem megmutatni, hogy még a legviharosabb történetnek is lehet boldog vége.
Ha valaha más zsánerben is kipróbálom magam, abban egészen biztos, hogy lesz romantikus szál, számomra ugyanis a szerelem az, ami életet lehel egy történetbe.
Gratulálok a legújabb könyved megjelenéséhez. Ahogy láttam ez a karácsonyi regény rengeteg meglepetést okozott neked, számítottál Te arra valaha, hogy ekkora sikert fog aratni?
Olivia: A legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez a kis történet, már ha csak az oldalszámot nézzük, ekkora sikert arat majd.
Tudtam, hogy aki esélyt ad neki, az szeretni fogja, de a szerethetőség és az, hogy egy könyv valóban eljusson az olvasókhoz, két teljesen külön dolog.
Őszintén szólva az elején nagyon féltem tőle, hiszen egy számomra új zsánerben próbáltam ki magam, ahol háttérbe szorul az erotika, és inkább a humor, valamint a könnyed romantika kerül előtérbe.
Nem tudtam, hogyan fogadják majd ezt a váltást az olvasók, de a visszajelzések minden várakozásomat felülmúlták. A szeretet, amit ez a könyv kapott, számomra a legnagyobb ajándék.
Szerinted mi a siker ára? Mennyi marketinganyag és egyéb segítség kell szerinted hozzá?
Olivia: Mindig is tudtam, hogy a sikernek nagy ára van, és azt csak sok befektetett munkával lehet elérni. Korábban a marketinget afféle mumusnak tartottam, amibe nem szívesen vágtam bele, ma már viszont egészen másként tekintek rá. Megtanultam, hogy a marketing nem ellenség, hanem lehetőség, segít eljuttatni a történeteimet azokhoz, akiknek szólnak.
Bár még mindig nem mondanám a szívem csücskének, ma már látom benne a szépséget és a kreativitást. Egyre magabiztosabban mozgok ezen a területen, és rengeteget tanulok a szakemberektől, akikkel együtt dolgozom.
Úgy gondolom, hogy egy könyv sikere sosem egyetlen ember érdeme. A háttérben ott áll a kiadó, a szerkesztő, a korrektor, a tördelő és a borítótervező is. Egy jól felépített csapatmunka eredménye, ha egy regény nemcsak belül, hanem kívül is igazán tökéletes.
Mit üzennél az olvasóidnak?
Olivia: Azt üzenném az olvasóimnak, hogy ha úgy érzik, megrekedtek az életükben, ne féljenek változtatni, soha nincs túl késő újrakezdeni.
Ne hagyják, hogy bárki lebeszélje őket az álmaikról, mert azok adják az élet igazi értelmét. És ami talán a legfontosabb: vegyék körbe magukat olyan emberekkel, akik hozzáadnak az életükhöz, akik felemelik őket, nem pedig elvesznek belőlük.
