Sam Wilberry: Rush (Rush I.)

Most egy LMBTQ+ ifjúsági történetről hoztam el nektek a véleményemet, amelyben elég sok modern betegséggel, illetve függőséggel állnak szemben a szereplők. Ez a regény nem más, mint Sam Wilberry: Rush (Rush I.) című sorozatának első része. Ez a regény megmutatja, hogy mennyire nehéz egy meleg fiatal srácnak beilleszkedni a társadalomba, és barátokat szerezni.

Sam Wilberry:
 Rush

(Rush I.)

Tartalom:

Zámori ​Alex vagyok. Álomutazó.

Régen ráébredtem már, a valóság úgy szívás, ahogy van…

Folyamatosan kísértenek a múlt árnyai, de én elmenekülök előlük.

Menthetetlen vagyok.

Heroinfüggő.

A régi életem emléke teljesen elhomályosul. Már csak az addiktív keresés éltet. Az, hogy rövid időn belül minél több szerhez jussak…

Azonban egy átlagos pesti délutánon berobban az életembe Garay Ábel.

Csak egy véletlen találkozásnak köszönhetem, hogy megismerem, de az a nap mindkettőnk életét átírja…

*

Garay Ábel a nevem. Alex előtt minden a festésről szólt.

De hamar a rabjává válok, és nem akarom elengedni.

Én vagyok a képkeret, ő pedig a vászon.

Esélyt kapok, hogy boldoggá tegyem. El akarom hitetni vele, hogy mindig lehet jobb! De ő csak álmodozó festőnek gondol, aki rendületlenül hisz a csodákban.

Talán nehezebb lesz a bizalmába férkőznöm, mint azt elsőre gondoltam…

Két fiú, akik küzdenek önmagukkal, a belső démonaikkal, és a társadalom ítélkező szörnyeivel…

Vajon Ábel megmenti Alexet?

És vajon mi jelenti Alex számára a szerelmet?

Ábel vagy a heroin?

Véleményem:

5/5

Hónapokkal az olvasás után is nehezen tudom csak megírni erről a történetről a véleményemet, mert sok olyan témát boncolgat a fiatal író, amelyet nem könnyű megemészteni. Ilyen pl.: a depresszió, kábítószer-függőség, gyászfeldolgozás, eltávolodás a családtól stb.

Számomra ez a regény eléggé nehéz olvasmány volt, ezért is haladtam vele lassabban. Rengeteget sírtam a történeten, mert sajnáltam a szereplőket, átéreztem a szenvedésüket. Aki volt már olyan helyzetben, hogy elveszített egy hozzá közelálló személyt, az tudhatja, hogy min mehetett keresztül Alex. Egy olyan fiú, akinek nagy álmai voltak, mindene a természet, a kirándulás és a fényképezés. Álmodozott és vágyakozott. Mégis, mikor elvesztette az édesapját, elvesztette saját magát is, és elmenekült a valóság elől. És sajnos nem oda, ahová sokan mennek, egy olyan képzeletbeli helyre, ahol a szerettük még egy kicsit velük van, hanem egy sokkal rosszabb világba, mégpedig a heroinéba. Egy olyan ember vitte ebbe bele, akiben megbízott és akit szeretett. Sajnos ebből is látni, hogy nem mindig bízhatunk meg abban, akiben szeretnénk.

Alex alapjában véve egy rendes ember, de a homoszexualitása miatt nemcsak a társadalom egyik „kitaszítottja” lett, hanem az édesanyja is eltávolodott tőle. És inkább megtűri maga mellett, úgy, hogy alig látja. Nem számít neki, hogy a gyermeke önpusztításba kezdett.

Ábel egy művészlélek épp úgy, mint Alex, de ő inkább a festészet iránt érdeklődik. A metrón utazva látja meg egymást a két férfi, és Ábelt elkapja a vágy, hogy ezt a titokzatos szomorú idegent lefesthesse. De nagyon sokáig nem tudja, hogyan is szólítsa meg, vagy hogyan közölje vele a vágyát. Így hát segítséget kér legjobb barátjától, akivel naphosszat együtt van, mivel édesanyjával nem jönnek ki jól, mióta színt vallott neki, hogy a férfiakat szereti.

Egyszer Alex leejti a sálját, és Ábel észreveszi. Leszáll, odaszól neki, és beszélgetésbe keverednek. Az ő kapcsolatuk merőben más, mint egy megszokott szerelmi kapcsolat. Nem azért, mert a saját nemükhöz vonzódnak, hanem Ábel segíteni akarása, és Alex küzdelme is végigkísérik őket. Itt az olvasóban sok kérdés felmerülhet a két fiúval kapcsolatban. Pl.: Az ő kapcsolatuk elég erős-e ahhoz, hogy kitartsanak egymás mellett? Alex le tudja tenni a drogot? Vajon az utazásról szőtt álmok valóra válnak? A két fiatalnak mennyi mindent kell megtennie, hogy boldogok legyenek? Meddig üldöz a múlt szelleme?

Sok ehhez hasonló kérdés merülhet még fel az olvasóban. De válaszokat csak a regényekben, sőt mélyen saját magunkban kaphatunk. Mert ez a regény megtanít arra, hogyan nézzünk magunkba. Ne meneküljünk el a nehézségek elől, főleg ne egy olyan világba, amit nem ismerünk és veszélyes lehet ránk nézve. Sőt ne ragaszkodjunk és akaszkodjunk mások nyakába, hanem segítsünk egymáson úgy, ahogy saját magunkon is tennénk, mert nekünk is szükségünk lehet a másik fél segítségére anélkül, hogy tudnánk róla. Ábel és Alex története nem egy tipikus romantikus meleg regény, amelynek happy and a vége, vagy mégis? Vajon a fiúknak együtt sikerül legyőzniük a fekete felhőket, amelyek viharként köröznek a fejük felett? Alex lesz annyira erős, hogy megváltozzon Ábel miatt, vagy végleg elveszítik egymást? Ábelban lesz annyi erő, hogy kiálljon a végsőkig Alex mellett? Majd kiderül.

Minden olyan olvasónak ajánlom ezt a regényt, aki nem fél az érzelmi hullámvasúttól. Ennek a regénynek az írója ugyan nagyon fiatal még, de a regényében a szavaknak súlya van. Úgy játszik a velük, mint egy jó zenész a hangszerén, amely érzelmeket hoz ki az emberből.

Sam Wilberry hivatalos oldala
Szivárványálom kiadó