Szeretném megköszönni Sky S.T. írónőnek, a Helma kiadónak és a MKMT Mozgalomnak, hogy lehetőséget biztosítottak arra, hogy elolvashassam Naszvdi Judith – Dylan D. Tides: Verscsere című közös kötetét. Érdekes volt olvasni és látni azt, hogy két különböző ember hogyan is oldja meg a feladatot és azt, hogy az adott képbe mit lát bele.
Naszvadi Judith – Dylan D. Tides:
Verscsere
Tartalom:
„Verscsere.
Ízlelgessük kicsit ezt a szót, vajon mit is jelenthet?
Számomra két csodálatos költő remek verseiben való tobzódást.
A Verscsere egy kuriózum.
Két nagyon kreatív ember egyszer csak álmodott egy nagyot, hetekig felváltva választottak egy képet, majd mindketten írtak róla egy-egy verset, amit aztán elcseréltek, mi, lelkes olvasóik pedig alig vártuk, hogy kitegyék a közösségi oldalukra. Bizton állítom, gyöngyszemek születtek hétről hétre!
Judith és Dylan nagyon sokat jelent nekem mint ember, és mint költő egyaránt. Sosem tudnék, de nem is akarnék választani, melyikük költészete áll közelebb a szívemhez. Mindig büszkeséggel vegyes örömmel tölt el, ha új írásuk születik. Így vagyok ezzel most is, mégis, minden elfogultság nélkül szeretettel ajánlom mindenkinek ezt a kötetet, aki nyitott a költészet játékosságára, a nézőpontok különbözőségére, és aki szeretné kicsit jobban megismerné a két költőt.
Hiszen verseikben teljes valójukban ott vannak, csak ki kell tárnunk a szívünket, hogy megláthassuk őket a verssorokban elbújva.
/Nagy Ildikó, költő/”
Véleményem:
Hálás vagyok, hogy kezemben tarthattam ezt a nem mindennapi verses kötetet, ami magába is különleges. Már csak azért is, mert két különböző ember látásmódját mutatja be.
Ez az a dolog, ami érdekessé teszi ezt az egészet, a másik pedig az a játék, amit együtt kezdtek el. Hogy mi is volt ez a játék? Nem más, mint ugyan arról a képről verset írni, hogy ki mit hoz ki belőle.
Meg kell mondanom élveztem és volt, hogy elgondolkoztam, mégpedig azon, hogy hogyan lehet egyire hasonló vagy ennyire mást belelátni egy képbe. Mintha nem is azt a képet látnák mind a ketten, és éppen ez volt a lények.
Eme verses kötet három részből áll.
Judith szemszögéből íródott versek.
Ebben a részben lényegesen érezhető volt számomra az írónő elhivatottsága és tapasztalata a szakmája iránt. Hiszen úgy vettem észre, hogy némelyik verséből ez visszaköszön, és olyan szinten, hogy az ember elé tükröt tart és ez elgondolkoztatott. Nem is kicsit. Érdekes volt látni, hogy a múlt emlékeit, a jelen pillanatait és a jövő reményeit milyen módon fűzte be a sorok közé.
Olyan gondolatokat adva át a vers szerető embernek, amelyek egy egész életen át elkísérik majd őt.
Dylan szemszögéből íródott versek.
Dylan része számomra hatalmas meglepetést tartogatott. Na nem azért mert férfi, és mert verseket ír. Mert ugye rengeteg nagyszerű férfi költőt ismerünk a magyar irodalom világából. Inkább azért lepődtem meg rajta, mert versei rengetek érzelmet rejtenek magukba. Van, hogy olvasás közben könny szökött a szemembe. Olyan érzelmeket csempészett bele, mint a gyász, az elhagyatottság, a szerelem, az újrakezdés, és a gyerekei iránti szeretete.
Az ő verseiben is megtalálható a múlt, a jelen és a jövő.
Sokszor úgy éreztem, hogy a múltjából veszi az ihletett. Az ő gondolatai és szavai is elgondolkodtassa az olvasót.
A képek
A képek, amelyeket a játék alatt felhasználtak, és megihlették a szerzőket. Így mint kívülálló ember olvasás közben és után is elgondolkoztam azon, hogy ők ezeket a gondolatokat, hogyan is látták bele ezekbe a képekbe. Mert még én is mást láttam benne. Nem hiába mondják azt, hogy amit a képeken látsz az lakozik a lelkedben.
És a két írónak különleges lelke van ahogy a verseik is azok. Olvassátok és éljétek át őket. Mert nem mindennapi alkotások.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése