Fedina Lídia – Milyen vagyok?
Milyen is vagyok? A leginkább elszánt. Elszánt, mert rendületlenül írok, tele vagyok ötletekkel, gondolatokkal, megírásra váró feladatokkal, nem rettent el a félsiker vagy a sikertelenség. Mert ez és mindig is ez volt az álmom: írni, alkotni – csakhogy ebből nem lehet megélni, hát fordítok is. A leginkább éhbérért – és egyetlen szerencsém, hogy igen gyorsan dolgozom, ráadásul nagy munkabírással, sokszor 10-12 órát is naponta. Volt már, hogy végig dolgoztam egy fordítással az éjszakát, és a hajnal fényeinél fejeztem be a munkát. Fárasztó volt, de szép emlék. Persze nem sűrűn ismételhető.
Egyetlen dolog írhatja fölül nálam az alkotó munkát: a család és a barátok. Ez ugyanis az a színtér, ahol nincs lehetőség halasztásra. A szeretteinket most kell szeretni, amíg lehetőségünk van erre. E téren sosem szabad a holnappal számolni – én legalábbis ezt vallom. Édesapámnak 2021-ben ebéd közben váratlanul leállt a szíve. Szerencsére ott voltam nála, és bár rettenetesen megijedtem, újra tudtam indítani a szívműködését egy intenzív szívmasszázzsal. Fájlalta is utána a bordáit…
Ha nem vagyok ott, holtan találjuk. Sors bona… no, és odafigyelés.
Említettem a fordítást: a Galaktika Magazinban olvasható tőlem a legtöbb: legutoljára A. Abdullah: A bagdadi tolvaj című regénye és M. Caidin: A pokolban nincsenek vadászpilóták című novellája. Én fordítottam ifjúsági irodalomban Lemony Snickett: Balszerencse áradása című sorozatát, több Philip Pulman könyvet és most, legutóbb három írónő tollából a Tótágas mágia sorozat első két kötetét.
Mivel a szakmám: gyógyszerész, szakkönyveket is fordítok. Pillanatnyilag S. Goddard-Blythe: Reflexek, tanulás és viselkedés című nagy sikerű könyvének legújabb, bővített kiadásán dolgozom. Ezt minden szülőnek el kellene olvasnia, ugyanis nagyszerűen elmagyarázza a csecsemők és kisgyermekek fejlődését, például azt, hogy miért alapvető fontosságú a mászás, stb.
De visszatérve a hivatásomhoz: az írás jelenti számomra az életet. Olyan, mint a levegő, ha nem írok, olyan, mintha nem lélegeznék.
Mit olvashattatok tőlem? Legelsőnek a Vili a veréb, a Vacak, a hetedik testvér meg a Vacak az erdő hőse rajzfilmek mesekönyv átiratát. És ha már a rajzfilmnél tartunk, én írtam a Hayy, a sziget gyermeke című arab-magyar rajzfilm irodalmi forgatókönyvét, amely Kairóban megkapta a gyermekközönség díját. Írtam több filmforgatókönyvet is, amíg a Pannónia Filmstúdió létezett, például Dargay Attilával megírtuk a Vuk folytatását, Kis csavargó címmel, de mire Attila betegsége miatt ebből film lehetett volna, más fel- elhasználta az ötletet.
Hát, nem sikerülhet minden!
Ami a regényeimet és novelláimat illeti: első, saját ötletből készült könyvem az Akikről a mesék szólnak a mesehősök meseszerű ismertetése – ez 2002-ben látott napvilágot, a Pedagógus könyvtárban nagy becsben tartják.
Eddig összesen húsz könyvem jelent meg különböző kiadóknál. Legutóbb egy regényes, de korhű és tényeken alapuló Petőfi életrajz a: Tőről vágott magyar ember és ezzel szinte egy időben jelent meg a Bűbájpalota 8-12 éves korosztálynak szóló mesesorozatom első része Az Elixír.
Legelső novellám, még a Jedlik Ányos gimnázium lapjában jelent meg 17 éves koromban (A Bermuda-háromszög titka), majd némi szünet után jött a második megjelenés 2007-ben a Galaktika magazinban a Hazatérés című rövid, csattanós novellámmal.
Idén karácsonyra a Vízió könyvkiadó két antológiájában jelenek meg novellákkal. A Hatalom-pénz-szerelem kötetben egy a leginkább weirdnek nevezhető rövid írásom kapott helyet, a Karácsonyi kötetben két rövid novellám, egy megható realista és egy fanyar humorral átszőtt fantasy jelenik meg.
kép forrása: pexels.com
Miért?
A második Nap ragyogó arany sugarai átbuktak a horizonton, és megtöltötték világossággal az első Nap bíbor fényének halovány derengését. A széles ösvény, amit az állat hasított a dzsungelben, jól láthatóan kirajzolódott a vadász előtt, és fejvesztett menekülésre utalt. Az állat helyenként körbejárt, máshol tétován toporgott, mert nagy területen letaposta a dús, kék levelű aljnövényzetet.
Gordon kényelmesen követhette lövésre kész Supra mágnesfegyverével. Persze egy ilyen fegyverrel a kezében nem akadhatott félnivalója. Az Urbek bányáiban dolgozó robotok titán-burzek ötvözet páncélján is csinos lyukat üt, ha szükség van rá… egy ilyen, tirannoszaurusz méretű dög meg se kottyan neki!
Gordon elégedetten gondolt arra, hogy ez az utolsó példány, legalábbis az ő földjükön. Idővel ugyan a szomszédos telepek területéről átmenekül majd néhány, de azokat is elkapja. És lassan, apránként kipusztul ez az átkozott fajta, kivadássza! Szinte fütyörészni támadt kedve, de akkor, egy kanyarodó után, egyszer csak ott állt vele szemben az állat. Ormótlan, nyálkás testével remegve simult a sziklákhoz, amelyek elzárták előle a menekülés útját.
Gordon ráordított. Az állat megpróbált felkapaszkodni a meredeken, és Gordon mélyen megvetette azért, mert nem támadott. Sarokba szorítva egy ekkora behemót, pengeéles fogakkal, amelyekkel el tudja rágni a kék növények azbeszt kemény szárát, és nem támad!
Gordon a legalacsonyabb fokozatra kapcsolta fegyverét, és odapörkölt neki, hátha a fájdalom rákényszeríti, hogy védje az életét, de az állat csak összehúzta magát, és már menekülni se próbált.
Gordon ingerülten felnyomta a teljesítményszabályozó gombját, és a dülledt hüllőszemek közé lőtt.
Mikor hazaért, büszkén tette le Teresa elé az állat egyik fogát, a trófeát.
– Egyelőre ez volt az utolsó!
– Miért kell kiirtani őket, a légynek se ártanak!? – kérdezte Teresa árnyalatnyi rosszallással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése