3. Adventi ablak

kép forrása: pexels.com

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy faluszéli házikó. Abban élt egy 6 éves kislány a családjával. Az a kislány, a nyári szünet alatt gyakran maga köré ültette a kedvenc babáit, plüssjátékait és mesélt nekik. Nem is akárhogyan. Mivel még nem tudott olvasni, a könyvekben található képek alapján talált ki különféle történteteket. Azt játszotta, hogy ő az óvó néni, aki mesét olvas a gyerekeknek, az általa írt könyvéből. Egy szép napon pedig a kislány megfogadta, hogy a játék valósággá fog válni. Telt-múlt az idő, a leányzó lassan felcseperedett. Hitt abban, hogy ahogyan a népmesékben is, a szegény ember legkisebb gyermeke szorgalmával, becsületességével, szeretetével meg tudja valósítani álmait. Sok próbatétel várt rá, de bizony, a mesét életre keltette… Az a kislány, ma már 35 éves, s abban az óvodában, abban a csoportszobában, ahol nevelkedett, óvó néniként olvas meséket a gyermekeknek, a saját könyvéből. Bízik abban, hogy az általa írt történetekben megjelenő pozitív értékek elvetik magjukat a gyermekek lelkében. Hogy ők is kitartóan, szorgalmasan induljanak el céljaik eléréséhez vezető rögös úton.

kép forrása: pexels.com

Radics Renáta: A becsületesség ajándéka

Zord idő volt, szakadt a hó és hatalmas szél tombolt az egész környéken. Akinek egy csöppnyi ész is szorult a fejébe, az bizony ki nem mozdult a jó meleg otthonából, hacsak nem volt muszáj. Sajnos azonban, mint mindenhol, ebben a kisvárosban is élnek szegény emberek, akik nem tehetik meg, hogy a kandalló mellett vészeljék át ezt a cudar időt.

Eljött bizony nemcsak a tél, a hideg, hanem a Karácsony, a szeretet ünnepe is. Ilyenkor mindenki sürög-forog, ünneplő ruhát öltenek fel, az anyukák finomabbnál finomabb ételeket készítenek a konyhában. Hmm… szinte már érzem is orromban a friss bejgli illatát. Este együtt feldíszítik a fenyőfát, amelyen a kis gömbök, figurák barátságosan csillognak a félhomályban. Gyönyörű kép!

Ez a csoda viszont nem minden otthonban valósul meg. Nézzünk csak be az öreg Juhászék ablakán, mit látunk ott!

A gyerekek ütött- kopott műanyag katonákkal játszanak, s közben odabújnak a kályha mellé, ami nem sok meleget ad már. Lábukon nincs cipő, csak zokni, de azon is annyi a luk, mint dinnyében a mag.

Szinte kihallatszik, hogy vacognak a kis szegények. Az anya kenyértésztát gyúr az asztallapon, arcáról sugárzik a gondterheltség és a fáradság. Az öreg Juhász nincs otthon, mint hallottam, elment az erdőbe tűzifáért. Hosszú utat kell megtennie gyalog, ugyanis az erdő a város másik végén van.

Ment a szegény ember, út közben megnézte a kirakatokat, s fájó szívvel gondolt arra, hogy ezen a Karácsonyon sem tud majd semmi szép ajándékot adni gyermekeinek, pedig igazán megérdemelné az a két angyali kislány.

Egyszer csak egy csillogó tárgyat pillantott meg a fehér hóban. Lehajolt, és amikor felvette, csak akkor vette észre, hogy egy arany karórát talált. Első dolga volt, hogy bevitte az ékszert a játékboltba, amelyik előtt találta, és megkérdezte az eladót, nem tudja e, kié lehet ez a darab, amit most talált. Az eladó fukar egy ember volt, és felcsillant a szeme az arany láttán.

-Hagyja csak itt jóember, majd én visszaadom a tulajdonosának. – mondta nyájasan, de közben már el is dugta az órát kabátja zsebébe, s azon járt a feje, milyen jó lesz az neki.

Majd két szem selyemcukrot nyomott az öreg kezébe, hogy vigye csak el a lányainak. Az ember nagyon megörült az ajándéknak. Megköszönte, és hozzátette, legalább ennyit adhat a gyermekeinek Karácsonyra.

Egy jómódú ember is az üzletben volt, aki eddig hallgatott.

Majd így szólt az eladóhoz:

-Úgy örülök, hogy megtalálták az órámat, még a feleségemtől kaptam születésnapomra, nézze csak meg, a hátulján ott a nevem belevésve. Az árus kivette a zsebéből az órát, és látta, valóban ott a hátulján a név. Visszaadta hát az úrnak, mosolygott, és folyamatosan azt mondta, milyen jó, hogy ilyen hamar visszakerül a gazdájához, de közben arca vörös volt a dühtől. Az férfi becsomagoltatta a két legszebb babát, és az öreg Juhász kezébe adta.

- Drága barátom, ezt tőlem kapod, azért mert a szegény ember becsülete mindennél többet ér- így szólt, majd beültette autójába az embert, a városban vett neki egy szép fenyőt, finom ünnepi ennivalókat, és még tűzifát is. Majd hazavitte őt a feleségéhez és a lányaihoz.

Képzelhetitek, milyen boldogok voltak a gyerekek, mikor meglátták a sok finomságot, a fenyőt és az ajándékokat. Azt sem tudták mihez nyúljanak örömükben. Az öreg Juhász szeméből örömkönnyek hullottak, mert becsületességének hála a legszebb Karácsonyt adhatta családjának.

Renáta Radics hivatalos oldala