Linda Penny:
Karácsonyi playlist
Clara végzős.
Ami azt jelenti: érettségi, felvételi, szorongás, és persze minden más, amitől egy tizennyolc évesnek néha legszívesebben kiugrana a saját bőréből.
És most jön a karácsony. Már megint.
A ház kívül-belül úgy néz ki, mintha egy karácsonyi katalógus robbant volna fel benne. Az udvaron fényfüzérek, a nappaliban girlandok, a konyhában fahéjillat és nonstop karácsonyi playlist.
Mariah Carey, Michael Bublé és a Wham, Clara gyomra már a dallamoktól is liftezik.
De anya és nagyi teljes ünnepi transzban égnek, a tizenkét éves ikrek is beszálltak: hóemberes pulcsiban táncolnak a „Jingle Bell Rock”-ra. Clara pedig a plafont bámulva számolja, hány nap van még hátra ebből az egészből.
Apa a tengerentúlon dolgozik, valami fontos projekt miatt. Talán hazaér karácsonyra, talán nem.
A suliban mindenki boldog: „Mi Ausztriába megyünk síelni!”, „Mi együtt díszítjük a fát a barátommal!”
Clara meg csak bólint.
Ken, az a köcsög, pont most dobta. Azt mondta, „több időt akar a felvételire fordítani”. Persze.
Közben meg Nikollal, az eggyel alattuk járó szőke cicával posztol közös képeket.
Clara úgy érzi, mintha mindenki másnak lenne helye ebben az ünnepben. Csak neki nem.
A szobájába menekül, becsukja az ajtót, és a fülére húzza a fejhallgatót.
De még így is hallja a Santa Tell Me-t a konyhából.
December 22-én este állt meg a taxi a ház előtt.
Clara az ablakból nézte, ahogy kiszáll apa, és mellette egy srác.
Magas volt, napbarnított bőre és göndör haja szinte vibrált az utcai lámpák fényében, kezében egy gitár.
A nappaliba érve Clara visszafogta magát, hogy apja nyakába ugorjon, mint egy hároméves.
A vendég előrelépett, és kezet nyújtott.
– Szia, Dilan vagyok – mondta, miközben a háttérben épp a Rockin’ Around the Christmas Tree szólt.
– Clara – felelte tömören, és épp csak érintette a felé nyújtott kezet.
Nem volt kedve új emberekhez. Pláne nem karácsonykor.
De néhány óra múlva rájött, Dilan más.
Nem kérdezett semmit, nem próbált vicces lenni. Csak leült a kanapéra, és halkan pengetni kezdett. A Last Christmas dallama csendesen született meg a húrokon, de valahogy nem volt idegesítő.
Clara megdöbbent, hogy nem fordult fel tőle a gyomra.
Később kiderült: Dilan apja is folyton utazik. Az anyja már nem él velük. Ő is egyedül van, csak másképp. És a zenébe menekül.
Karácsony napján Clara először nevetett.
Nem a család miatt.
Hanem mert Dilan azt mondta: „Ez a karácsonyi playlist olyan, mint egy zenei bűncselekmény.”
Clara egy pillanatra elfelejtette, hogy utálja az ünnepet.
December 30-án Clara feltette a kérdést a vendégnek megkérdezte:
– Eljössz velem a suli újévi bulijára?
A fiú egy pillanatig hezitált. De aztán ránézett. És bólintott.
A tornaterem színes fényekben úszott, a hangszórókból dübörgött a zene, a plafonról ezüst konfettik lógtak. Clara sosem gondolta volna, hogy egyszer még jól fogja érezni magát egy iskolai bulin. De most ott állt Dilan mellett, aki épp a gitárját hangolta a sarokban, és valami furcsa nyugalom áradt belőle.
Clara körbenézett. A szokásos arcok, a szokásos pózok. És ott volt Ken is. Egyedül. Nikol sehol.
A srác a telefonját nyomkodta, majd idegesen zsebre vágta.
Clara elmosolyodott. Nem kárörvendően, csak úgy… megkönnyebbülten.
Dilan odalépett hozzá.
– Minden oké?
Clara bólintott.
– Most már igen.
Dilan követte Clara tekintetét. Ken ott állt, egyedül. A pillantások találkoztak. Egy másodpercnyi csend. Ken zavartan elkapta a szemét.
– Tudod, ha valaki nem látja, milyen vagy valójában… az nem is érdemel meg. – mondta Dilan halkan.
Clara ránézett. A fények tükröződtek a fiú szemében, és hirtelen nem hallotta a zenét, nem látta a tömeget.
Csak őt.
A DJ bejelentette:
– És most jön egy különleges dal… vendégünk, Dilan előadásában
Dilan csak ennyit mondott:
– Ez most neked szól, szépségem.
Aztán kilépett a színpadra, és elkezdett játszani. Clara szíve halkan, de biztosan dobogott. Nem a zene miatt.
Hanem mert végre valaki tényleg látta őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése