Ismételten új interjú született a három grácia azaz Gréczi Nikolett "Niki", Pálinkás Angéla "Angi" és jómagam Menyhei Mónika "Moncsi" jóvoltából. Ezúttal F. Nagy Gábor írót faggattuk ki, akinek a verseskötetét megvásárolhatjátok a Helma kiadó weboldalán.
A faggatózásunk során Gábor sok mindent elmesélt nekünk és bőséges választ adott. Remélem Ti is annyira élvezitek olvasni, mint mi élveztük elkészíteni nektek ezt. Sok mindent megtudhattok az emberről a könyv mögött. Jó szórakozást kívánunk hozzá.
Niki: Ha jól tudom, Pásztón élsz. Mik a lehetőségek íróként Pásztón marketing - megjelenés terén?
Gábor: Igen, jól tudod, Pásztón élek, itt is születtem, viszont tulajdonképpen már a kezdetektől egyenesen az országos irodalmi életbe csöppentem, egy szépirodalmi (gyermekirodalmi) pályázat nyereményeként. Az első verses mesém, egy hosszabb elbeszélő költemény, a nyertesek műveiből készült antológiában jelent meg, ezzel pedig valamennyi nagyobb könyvterjesztő kínálatában elérhetővé vált. Ennek a pályázatnak köszönhetem azt is, hogy megismerkedhettem Csukás Istvánnal, Lázár Ervinnel és Dr. Balázs Tiborral, akik a zsűri tagjai voltak. Sok hasznos tanácsot, és még több biztatást kaptam tőlük. Innen indultam, aztán jött minden fokozatosan. Helyi segítséget, támogatást nem is kértem, nem is kaptam az irodalmi pályámhoz, így ilyen lehetőségekről nem tudok beszámolni. Néhányan azért már a városban és környékén is ismerik a könyveimet, és egyre több visszajelzést kapok a helyiektől is. Amit mindenképpen megemlítenék még, hogy a Gólyafészek és a Patak partján című versesköteteim a (pásztói) gyerekkorom emlékeiből merítenek, a gólyafészek az utcánkban volt (van), és a Mátrából Pásztóra érkező Kövicses patak partján lakom. A gyerekversekhez javarészt innen merítettem ihletet. Amúgy minden könyvem országos terjesztést megvalósító kiadónál jelent meg, a népszerűsítés, a marketing is kiadói feladat volt, a szerzőkre kevés teendő hárult ezen a téren, így rám is. Volt kiadó, amelyik saját terjesztői hálózattal, bolthálózattal is rendelkezett, mások pedig több nagy kereskedelmi lánc üzleteiben is árusították a köteteket, igen nagy példányszámban.
Angi: Mik a jövőbeli terveid írás terén?
Gábor: A lírai műfajok mindegyikét kipróbáltam már, az epikai és drámai műfajok közül még van sok, amelyekkel kezdeni szeretnék valamit. Két regényem van függőben, ezeket igyekszem folytatni, akadnak csiszolandó novelláim, meséim, de szívesen írnék akár színpadi műveket is még. Az átmeneti műfajok is vonzanak: a verses regény, a drámai költemény. Azért mégis a vers az én legkedvesebb műfajom, szeretek gyerekverseket írni, ezeknek az alkotása nagyon jó nyelvi játék is a számomra, és még mindig szeretek önfeledten rácsodálkozni a környezet rejtelmeire, az évszakok váltakozására, a természet szépségére, a minket körülvevő növények, állatok különlegességére, az apró csodák világára. Ezt kívánom átadni a gyerekeknek, az olvasóvá válásukat szeretném segíteni a jövőben is. És hogy mi születhet még, az nagyban függ attól is, hogy kapok-e kiadóktól, folyóiratoktól újabb felkéréseket. Ezeket mindig igyekszem teljesíteni.
Moncsi: Mit gondolsz melyik az a zsáner, amely úgy érzed közel van a szívedhez, és könnyen tudnál alkotni, és melyik az amelyikbe ki se próbálnád magad?
Gábor: A zsánerek közül közel áll hozzám a szépirodalmi regény, a történelmi regény, a sci-fi, a fantasy, a krimi, a kalandregény. Majdnem „mindenevő” vagyok. Ezekben szívesen alkotnék is, de a legszívesebben történelmi regényeket olvasok, ha már választanom kell, és ilyen regényt is írok éppen, amikor időm engedi. (Plusz még egy sci-fit is.) Romantikus regény és horror írását még kipróbálni sem szeretném.
Niki: Miért pont versek? Hogyan kezdődött?
Gábor: Ahogy már említettem, az első megjelenésem egy országos pályázat segítségével történt, 1997-ben, de az írás jóval előbb kezdődött. Először középiskolás koromban próbálkoztam versek írásával (1990-ben született az első vers). Ezek ösztönös irományok voltak, de hamarosan előszedtem a verstant, és utána már különféle kötött formákba tereltem a gondolataimat. Több füzetet írtam így tele, amikor már biztosan tudtam akár ütemhangsúlyos, akár időmértékes vagy szimultán versformában is alkotni. Megfogott a nyelvi játékosság. Először ez. Aztán megtörtem a formákat, és mással is kísérleteztem. Emellett rengeteg verseskötetet is olvastam. A költészet egészen beszippantott. Nem is a „vers” valójában, hanem a költészet maga, amely igazából megfogalmazhatatlan és örök. Hogy miért? Segít élni, benne van minden a világról, az időről, térről, ezeken kívülről és túlról. Semmi másban nincs ez így meg, legalábbis a betűk, a nyelv birodalmában nincs.
Angi: Melyik a kedvenc versed? Miért pont arra esett a választásod?
Gábor: Nagyon sok költő, rengeteg, számomra kedves versét mondhatnám, de mégis kiemelnék egyet: Radnóti Miklós erőltetett menet című költeményét. Ez az utolsó előtti verse, 1944. szeptember 15-én írta a bori lágerben, amikor erőltetett menetben haladtak Győr felé. Így, ilyen pokoli körülmények között, ceruzával egy noteszbe… egészen megrendítő, és zseniális vers. A kétségbeesés és a remény, a borzalom és az idill, a feladás és az élet, végül a túlélés határozott akarása; ezek mind ott vannak a versben. És az egész 13-14 szótagos „nibelungizált alexandrinokból” áll. Maga a forma is tartalmi mondanivalót hordoz. Még a szünetek is, amelyek kettétörik a sorokat, és ezzel a foglyoknak a menetben való elesését és felkelését érzékeltetik. Felfoghatatlan a számomra, hogyan tudta ezt ott és így megírni… Minden tiszteletem az övé.
Moncsi: Mit gondolsz mi kell ahhoz, hogy több emberhez eljusson egy-egy irodalmi mű? Melyik marketing módszer lehet jó?
Gábor: Hogy mi kell a sok olvasóhoz való eljutáshoz? Mindenekelőtt kell egy jó könyv, az sose árt. (Amúgy egy ismert szerzői név sem.) Aztán olyan (tőkeerős) könyvkiadóval kötött szerződés, amelyik a könyvterjesztésben, könyvmarketingben is profi. De leginkább segíthet egy olyan kiadónál megjelenni, amelyik saját terjesztési hálózattal rendelkezik. Ez jó alap, hogy sokakhoz eljuthasson a könyv, az már más kérdés, hogy ez csak keveseknek adatik meg, és ha sikerül is, az a megkötött szerződéstől függ, hogy ebből egy szerző mennyi hasznot realizálhat. Ismeretlenek nyilván eleve jóval kevesebbet. Ettől függetlenül vagy ezzel párhuzamosan is akár, ott van még a jó öreg módszer: a pénz, pénz és pénz. Ha van belőle bőven a szerzőnek. Jól jöhet egy profi könyvmarketinges megbízása, figyelemmel arra, hogy a könyv nem egy „sima” termék. Segíthetnek a közösségi oldalakon fizetett reklámok, a célzott online jelenlét, a televíziós, rádiós szereplések. Ott van még a tartalommarketing (blogok, cikkek, videók készítése, közzététele), az e-mail-marketing, a nem csak „szokásos” könyvterjesztő hálózatba való bekerülés (lásd bevásárlóközpontok), az ehhez szükséges kapcsolatok kiépítése, illetve a Könyvtárellátó Kft. (ha a kiadó velük is köt bizományosi szerződést, már ha elfogadják a könyvet). És az átütő, tartós siker még így sem garantált, sőt. Jó kezdeményezésnek tartom a magyar könyv is magyar termék mozgalom (MKMT) megalapítását, mert magyar szerzők magyar nyelven írt könyveinek népszerűsítést végzi, változatos segítő megoldásokkal. Nem véletlenül léptem be én is, támogató íróként. Ezen a könyvpiacon bizony minden segítség jól jön.
Ja, és egy rapsztár vagy rocksztár azért bátran belevághat a könyvkiadásba is, ha van megírt vagy megíratott könyve. Ott a siker és a nagy eladott példányszám garantált.