Surovec Róbert: A halál gépezete (A halál anatómiája II.)

Szeretném megköszönni Surovec Róbertnek, Sky S.T. írónőnek és a Helma kiadónak, hogy lehetőséget biztosítottak nekem arra, hogy lehetőségem legyen elolvasni Surovec Róbert: A halál gépezete című krimi regényét, amely A Halál anatómiája című sorozat második része. Ebben a részben visszatér kedvenc nyomozó újságíró párosunk, hogy újabb ügybe vessék bele magunkat.

Surovec Róbert

A halál gépezete

(A halál anatómiája II.)

Tartalom:

1896 ​májusának egyik viharos estéjén az elismert gépész vacsorára hívja meg ismerőseit kassai házába. A finom fogások elfogyasztása után a társaság tagjai elhatározzák, hogy szellemidézéssel múlatják a hátralévő időt. Ez a szeánsz azonban más az eddig megszokottaknál, nemcsak különleges folyamata, hanem a végkimenetele miatt is. Ugyanis gyilkosság történik, amit a résztvevők szerint a megidézett szellem követett el. Rhédey Anna és Grossz Kálmán azonban ismét nyomozásba kezd. Főhőseink ezúttal egy igen bonyolult és felettébb veszélyes ügybe keverednek, így gyakran az életüket kockára téve szállnak szembe a gonosz erőkkel. De őket ez sem akadályozza meg abban, hogy lerántsák a leplet a rejtélyről.

A halál gépezete a tervezett trilógia második részét képezi, melynek előzménye A halál anatómiája című regény. Bár a könyvek összefüggő univerzumot alkotnak, javarészt önálló és lezárt történetük miatt külön-külön is élvezetes olvasmányt nyújtanak. E kötetben még intenzívebben keverednek a történelmi tények a fikcióval, mivel a szerző ezúttal sokkal kiterjedtebb kutatómunkát végzett. Emellett a cselekményt számos akciódús jelenettel és izgalmas fordulattal fűszerezte meg.

Vélemény:

Szeretném először is megköszönni az írónak az újabb lehetőséget, hogy ezt a nem mindennapi története olvashattam, és hogy a megkedvelt szereplőkkel újra találkozhattam. Örülök, hogy Anna és Kálmán újra nyomozni kezdett együtt egy nem mindennapi rejtély ügyén.

Az író ismét a régi világba kalauzol el bennünket, és a megszokott stílusa szerint a korhoz hű beszédmódon mutatja be az akkori világot. Tetszik, hogy a könyvben ismét találhatunk térképet, ahol nyomon követhetjük az események főbb helyszíneit.

Ahogy az író a fülszövegben is megemlíti ez a rész önállóan is olvasható. Hiszen ez egy egészen más nyomozásnak a története, mint az első volt.

Itt a főhőseink még egzotikusabb nyomozásban kezdenek, hiszen a természetfeletti érzés számomra itt még élethűbb volt.

Érdekes olvasni és látni azt, hogy mennyire összecsiszolódott és összhangban van Anna és Kálmán. A párbeszédeik továbbra is a kedvenceim.

Róbert ismét szépen bemutatta azokat a helyeket és korhoz hűen amerre a szereplők jártak. Látni, hogy most sem volt rest belevetni magát a kutatómunkába.

Sokszor azon kaptam magam olvasás közben, hogy elgondolkoztam azon, hogyan is reagáltam voltan az akkori időkben bizonyos dolgokra és hogyan mostan. Vajon én hol kezdtem volna el keresni a nyomokat.

Sokszor lelki szemeim előtt filmszerűen peregtek le az események. Igaz nem egy könnyű olvasmány, a régi nyelvezete miatt sem de tanulságos. A nyelvezethez hamar hozzá lehet szokni. És ami a történetből tényleg megtanulhattam és megismerhettem az a akkori idők szokásai és babonái. Élveztem. Hálás vagyok, hogy olvashattam. Alig várom, hogy legközelebb mivel örvendezteti meg az olvasóit.

Surovec Róbert hivatalos oldala

Helma Kiadó

Novella: Gyöngyi Tapolcai: Amira

Gyöngyi Tapolcai:

Amira

Igaz történet ihlette…

Amira bánatosan gubbasztott a kerítés tetején. Tehette, senki sem figyelt rá, hiszen nem is láthatta senki, angyal volt. Egy bánatos, kedves kis angyalka, akinek kedvenc helye lett az iskola kőkerítése. Innen figyelte szünetekben a vidáman kacagó, önfeledten játszó gyerekeket. Ide tért meg napi feladatai után. Bár az arkangyal, aki az ő közvetlen felettese volt, többször is figyelmeztette, hogy semmi esélye nincs, hogy észre vegyék, kapcsolatot építsenek vele a fiúk, lányok, ő rendületlenül reménykedett. Egyszerűen ő is gyerek akart lenni. Az a három perc, amit élhetett, aminek azt köszönhette, hogy angyal lett, egyszerűen semmire sem volt elég. Fájdalom, sírás és néma csend, ennyi emléke maradt az emberi életről.

Angyalként nem volt rossz sora. Így, a karácsony előtti hetekben, azt a feladatot kapták, hogy minél több jót kell cselekedniük. Láthatatlanul, erőtlenül nehéz, de mégsem reménytelen vállalkozás volt. Követhetett bárkit, belelátott a gondolataiba, sőt egy kicsit előre is érezte, ha valami baj következne. Mindent látott, hallott, de ő maga nem tudott beszélni. Erő és hangok helyett a szeleket hívhatta, hogy jelezzenek, mozdítsanak, ha szükséges. Ma reggel egy idős nő esett el a néptelen utcán, almái szerteszét gurultak. Amira a csomaggal könnyen boldogult, enyhe szellő is elég volt, hogy közelebb lökje a gyümölcsöket. Ám a néni mozdulni sem tudott ijedtében, fájdalmában. A kicsi angyal okosan feltalálta magát. Szellőcskével zörgetni kezdtek egy nyitott ablaktáblát. Hamarosan egy mérges, morgós fiatalember lépett az ablakhoz. Ásítozva kinézett és rögtön látta a bajt. Pizsamájára kabátot kapott és felsegítette az asszonyt, aki nem győzött hálálkodni neki. A férfi úgy meghatódott, hogy egészen a buszmegállóig kísérte őt papucsban, pizsamanadrágban. Amirára már nem volt szükség. Elindult kedvenc helyére, hogy várja az iskolásokat.

Éppen idejében érkezett, mert a nagyobb fiúk egy kicsi lányt csúfoltak, aki bár gyönyörű volt, de bőre színe egészen sötét. Jócskán belemelegedtek a heccelésbe. Azon tanakodtak éppen, mit is vegyenek el tőle, hogy még jobban felbosszantsák. Amira és szellőcske lekapta a fiúk sapkáját, így azoknak rögvest más problémájuk lett. Mire összeszedték magukat, feltűnt a sarkon a tanító néni is, így a történet szerencsés véget ért. Az iskola környéke lassan elcsendesedett.

Kapuzárás előtt angyalkánk még egy kisfiút nógatott, aki olyan lassan, bánatosan lépdelt, hogy félő volt, az orra előtt fog záródni a kapu. Amirának még a portás bácsi újságját is le kellett vernie, hogy a fiú beérjen, de az utolsó percben sikerült. – Áron, már megint te vagy a legutolsó! – szólt utána mérgesen Béla bácsi, miközben összeszedte a földre került újságokat.

Szóval Áronnak hívják a fiút, tudta meg az angyalka és elhatározta, megvárja az iskola után. Aznap nem is ment messzire, a piac környékén figyelt csak, hogy időben visszérjen. Dolga akadt bőven, leesett egy pénztárca, aztán figyelmetlen árusokkal, tanácstalan vásárlókkal gyűlt meg a baja. A piacnap végén egy gondatlan, telefonálgató anyukának kellett a segítség, aki majdnem egy teherautó elé tolta a babakocsit.

Mire Amira az iskola elé ért, már alig lehetett gyereket látni a környéken. Ma elkéstem, szomorodott el, Áron már biztosan elment. Éppen ő is indult volna, de valami nem hagyta még. Nyílott a kapu és a kisfiú lépett ki rajta. Éppen olyan bánatosan, szomorúan, ahogy reggel érkezett. Nem jött elé senki.

Amira mosolyogva röppent fölé. Olyan szívesen megvigasztalta, tucatnyi dolgot kérdezett volna, de nem tehetett mást, csendben kísérte. – Vajon miért jár Áron egyedül? Erre hamar rájött, hiszen a sarkon befordultak és a kisfiú már haza is ért. Szép kis kertes házhoz érkeztek. Kecses ezüstfenyők a járda mellett, hátrébb hinta, homokozó. – Ó, ha én itt lakhatnék, sohasem lennék szomorú! – gondolta Amira, de aztán különös hangokra lett figyelmes. Egy férfi kiabált, ajtók csapódtak.

Áron, megtorpant az ajtóban, nem volt kedve bemenni, hátra ment a hintához és csendesen ringatózott. - Ejha, ez aztán furcsa- gondolta Amira s kíváncsian beszökkent az ablakon. Egy fiatal nőt látott, kisírt szemekkel. A konyhában üldögélt, de a tűzhelyen nem volt semmi. A mosogatóban régrászáradt edények, a konyhapulton rendetlen összevisszaság. Amikor az asszonyra nézett, valami furcsa bizsergető érzés futott át az angyalkán, mintha már látta volna valahol. Hirtelen egy férfi toppant be, biztosan Áron apukája, valahogy ő is ismerősnek tűnt.

- Bori, én elmegyek. Így nem mehet tovább! Azt szoktad mondani, hogy mi mindent meg tudunk beszélni, de napok óta nem is szólsz hozzám. Úgy döntöttem, egyelőre anyámékhoz költözöm. Ha engeded, Áront is viszem. - Folytak a könnyei, de elszántan szorongatta a nagytáskát.

- Azt már nem, senkim nem marad!- sírta el magát újra az asszony.

- Nem is törődsz velünk! Az összes program, amit együtt csinálunk, a temetőbe járás. Hónapok óta nem főzöl, nem takarítasz. Én kezelem a mosógépet, hogy ruhánk legyen. Amióta Amira meghalt, olyan az otthonunk, mint a kripta. Szeretlek, mi is gyászolunk, de ezt nem bírom már!

Amirának hirtelen minden megvilágosodott. Ezek itt a szerettei, az ő családja, vagyis a volt vagy majdnem családja… és most bajban vannak, nagy bajban. Sőt, ő okozta a bajt, bánatot! Odaröppent az asszony ölébe, de ettől semmi sem lett jobb. Talán mégis megérezte, de csak még jobban zokogott.

- Mondj már valamit! - morogta felé dacosan a férfi. A néma csendben csak a felesége szipogása hallatszott, aki továbbra se nézett rá.

- Ne menj el, szeretlek! – suttogta nagy sokára, csendesen az asszony, de akkorra már csapódott a garázs ajtaja.

Amira sürgősen utána eredt. A férfi sietve indított, kihajtott az utcára, pár métert haladt is, aztán kihúzódott a parkolósávba. Különös melegséget érzett, aztán, mintha hideg szellő borzongatta volna.

SMS érkezett a telefonjára- LINDA -???- megnézte, de nem érdekelte, semmihez nem volt kedve. A családját akarta visszakapni. Pár percet még üldögélt a kocsiban, aztán felnézett. Éppen a virágbolt előtt állt. Gyorsan vett egy csokor vörös rózsát, aztán beült az autóba és egy határozott mozdulattal visszatolatott.

– Nézz a hinta felé!- lökte meg vállát szellőcskével Amira.

- Kisfiam, te mit keresel itt a hidegben? Mindjárt besötétedik! Gyere, megvigasztaljuk anyát és készítünk valami vacsorát! Áron boldogan szaladt hozzá, Amira pedig előre röppent. Szellőcskével simogatni kezdte az asszonyt, aki ettől kezdett megnyugodni. A kisfiú megölelte anyukáját, aztán belépett a férje is, csendesen ölébe tette a rózsákat.

– Kezdjük előröl! – kérlelte, és hamarosan mindenki mosolygott. Bánatos, de bizakodó volt a kis család. Az angyalka szívesen maradt volna, de sietnie kellett, így is elkésett a beszámolóról. Az ablakon túlról még visszanézett egyszer. Az apja mosogatott, a bátyja edényt pakolt, az anyja éppen a spagettit tette a vízbe. Még mindig mosolyogtak, csak ő volt szomorú. Az arkangyal szeretettel fogadta. – Tudtuk, hol vagy, nem aggódtunk. Mindnyájan igyekeztünk segíteni nektek, de nem volt könnyű. Most ülj ide, mondanom kell valamit! – szólalt meg titokzatosan.

- Amira, nagyszerű angyalka voltál, ideje, hogy új feladattal bízzunk meg. Gyerek leszel, már a

családodat is ismered. Hamarosan a legszebb ajándékról kapnak hírt, éppen karácsonykor.

Violet V. Vandor: Egy csendes éj

Szeretném megköszönni Sky S.T. írónőnek, az MKMT Mozgalomnak és a Helma kiadónak, hogy lehetőséget biztosítottak nekem arra, hogy elolvashassam Violet V. Vandor: Egy csendes éj című rövid mesekönyvének elolvasását. Kicsit visszavitt a gyermekkorba.

Violet V. Vandor

Egy csendes éj

Tartalom:

Valamikor réges-régen, úgy kétezer évvel ezelőtt, a messzi Galileának Názáret nevű városában, lakott egy szép fiatal leány, akit Máriának hívtak.

Vidám volt, ügyes és szófogadó, ezért mindenki szerette.

Szívesen segített bárkinek, és soha nem mondta azt, hogy:

„Nem megyek!” vagy „Majd később!”, ha anyukája megkérte, hogy menjen a kúthoz, és hozzon egy kancsó friss vizet.

Vélemény:

Most olvastam először az írónőtől, de szerintem nem utoljára. Ez a regénye így karácsony közeledte remek kikapcsolódást nyújtott. És az érzés, ami körüllengte, hogy egy nagymama meséli a történetet az unokáinak, kicsit visszarepített a gyerekkorba. Bár a történet rövid volt, de a könyv oldalai tele voltak gyönyörű illusztrációkkal.

Ezzel is színesebbé téve a történetet magát. Mivel valós történetet dolgoz fel, így sokunknak ismerős lehet. Mégis ahány író, mesélő, ember annyi fajta rövidebb és hosszabb változata van a történetnek. Ez is az egyik közülük. Ovis korú gyermekeknek bátran merem ajánlani. Ha csak a képeket is nézik, már azok is mesélnek.

Violet V. Vandor hivatalos oldala

Helma kiadó

A Három grácia interjúja F. Nagy Gáborral

 Ismételten új interjú született a három grácia azaz  Gréczi Nikolett "Niki", Pálinkás Angéla "Angi" és jómagam Menyhei Mónika "Moncsi" jóvoltából. Ezúttal F. Nagy Gábor írót faggattuk ki, akinek a verseskötetét megvásárolhatjátok a Helma kiadó weboldalán. 

A faggatózásunk során Gábor sok mindent elmesélt nekünk és bőséges választ adott. Remélem Ti is annyira élvezitek olvasni, mint mi élveztük elkészíteni nektek ezt. Sok mindent megtudhattok az emberről a könyv mögött. Jó szórakozást kívánunk hozzá. 

Niki: Ha jól tudom, Pásztón élsz. Mik a lehetőségek íróként Pásztón marketing - megjelenés terén?

Gábor: Igen, jól tudod, Pásztón élek, itt is születtem, viszont tulajdonképpen már a kezdetektől egyenesen az országos irodalmi életbe csöppentem, egy szépirodalmi (gyermekirodalmi) pályázat nyereményeként. Az első verses mesém, egy hosszabb elbeszélő költemény, a nyertesek műveiből készült antológiában jelent meg, ezzel pedig valamennyi nagyobb könyvterjesztő kínálatában elérhetővé vált. Ennek a pályázatnak köszönhetem azt is, hogy megismerkedhettem Csukás Istvánnal, Lázár Ervinnel és Dr. Balázs Tiborral, akik a zsűri tagjai voltak. Sok hasznos tanácsot, és még több biztatást kaptam tőlük. Innen indultam, aztán jött minden fokozatosan. Helyi segítséget, támogatást nem is kértem, nem is kaptam az irodalmi pályámhoz, így ilyen lehetőségekről nem tudok beszámolni. Néhányan azért már a városban és környékén is ismerik a könyveimet, és egyre több visszajelzést kapok a helyiektől is. Amit mindenképpen megemlítenék még, hogy a Gólyafészek és a Patak partján című versesköteteim a (pásztói) gyerekkorom emlékeiből merítenek, a gólyafészek az utcánkban volt (van), és a Mátrából Pásztóra érkező Kövicses patak partján lakom. A gyerekversekhez javarészt innen merítettem ihletet. Amúgy minden könyvem országos terjesztést megvalósító kiadónál jelent meg, a népszerűsítés, a marketing is kiadói feladat volt, a szerzőkre kevés teendő hárult ezen a téren, így rám is. Volt kiadó, amelyik saját terjesztői hálózattal, bolthálózattal is rendelkezett, mások pedig több nagy kereskedelmi lánc üzleteiben is árusították a köteteket, igen nagy példányszámban.

Angi: Mik a jövőbeli terveid írás terén?

Gábor: A lírai műfajok mindegyikét kipróbáltam már, az epikai és drámai műfajok közül még van sok, amelyekkel kezdeni szeretnék valamit. Két regényem van függőben, ezeket igyekszem folytatni, akadnak csiszolandó novelláim, meséim, de szívesen írnék akár színpadi műveket is még. Az átmeneti műfajok is vonzanak: a verses regény, a drámai költemény. Azért mégis a vers az én legkedvesebb műfajom, szeretek gyerekverseket írni, ezeknek az alkotása nagyon jó nyelvi játék is a számomra, és még mindig szeretek önfeledten rácsodálkozni a környezet rejtelmeire, az évszakok váltakozására, a természet szépségére, a minket körülvevő növények, állatok különlegességére, az apró csodák világára. Ezt kívánom átadni a gyerekeknek, az olvasóvá válásukat szeretném segíteni a jövőben is. És hogy mi születhet még, az nagyban függ attól is, hogy kapok-e kiadóktól, folyóiratoktól újabb felkéréseket. Ezeket mindig igyekszem teljesíteni.

Moncsi: Mit gondolsz melyik az a zsáner, amely úgy érzed közel van a szívedhez, és könnyen tudnál alkotni, és melyik az amelyikbe ki se próbálnád magad?

Gábor: A zsánerek közül közel áll hozzám a szépirodalmi regény, a történelmi regény, a sci-fi, a fantasy, a krimi, a kalandregény. Majdnem „mindenevő” vagyok. Ezekben szívesen alkotnék is, de a legszívesebben történelmi regényeket olvasok, ha már választanom kell, és ilyen regényt is írok éppen, amikor időm engedi. (Plusz még egy sci-fit is.) Romantikus regény és horror írását még kipróbálni sem szeretném.

Niki: Miért pont versek? Hogyan kezdődött?

Gábor: Ahogy már említettem, az első megjelenésem egy országos pályázat segítségével történt, 1997-ben, de az írás jóval előbb kezdődött. Először középiskolás koromban próbálkoztam versek írásával (1990-ben született az első vers). Ezek ösztönös irományok voltak, de hamarosan előszedtem a verstant, és utána már különféle kötött formákba tereltem a gondolataimat. Több füzetet írtam így tele, amikor már biztosan tudtam akár ütemhangsúlyos, akár időmértékes vagy szimultán versformában is alkotni. Megfogott a nyelvi játékosság. Először ez. Aztán megtörtem a formákat, és mással is kísérleteztem. Emellett rengeteg verseskötetet is olvastam. A költészet egészen beszippantott. Nem is a „vers” valójában, hanem a költészet maga, amely igazából megfogalmazhatatlan és örök. Hogy miért? Segít élni, benne van minden a világról, az időről, térről, ezeken kívülről és túlról. Semmi másban nincs ez így meg, legalábbis a betűk, a nyelv birodalmában nincs.

Angi: Melyik a kedvenc versed? Miért pont arra esett a választásod?

Gábor: Nagyon sok költő, rengeteg, számomra kedves versét mondhatnám, de mégis kiemelnék egyet: Radnóti Miklós erőltetett menet című költeményét. Ez az utolsó előtti verse, 1944. szeptember 15-én írta a bori lágerben, amikor erőltetett menetben haladtak Győr felé. Így, ilyen pokoli körülmények között, ceruzával egy noteszbe… egészen megrendítő, és zseniális vers. A kétségbeesés és a remény, a borzalom és az idill, a feladás és az élet, végül a túlélés határozott akarása; ezek mind ott vannak a versben. És az egész 13-14 szótagos „nibelungizált alexandrinokból” áll. Maga a forma is tartalmi mondanivalót hordoz. Még a szünetek is, amelyek kettétörik a sorokat, és ezzel a foglyoknak a menetben való elesését és felkelését érzékeltetik. Felfoghatatlan a számomra, hogyan tudta ezt ott és így megírni… Minden tiszteletem az övé.

Moncsi: Mit gondolsz mi kell ahhoz, hogy több emberhez eljusson egy-egy irodalmi mű? Melyik marketing módszer lehet jó?

Gábor: Hogy mi kell a sok olvasóhoz való eljutáshoz? Mindenekelőtt kell egy jó könyv, az sose árt. (Amúgy egy ismert szerzői név sem.) Aztán olyan (tőkeerős) könyvkiadóval kötött szerződés, amelyik a könyvterjesztésben, könyvmarketingben is profi. De leginkább segíthet egy olyan kiadónál megjelenni, amelyik saját terjesztési hálózattal rendelkezik. Ez jó alap, hogy sokakhoz eljuthasson a könyv, az már más kérdés, hogy ez csak keveseknek adatik meg, és ha sikerül is, az a megkötött szerződéstől függ, hogy ebből egy szerző mennyi hasznot realizálhat. Ismeretlenek nyilván eleve jóval kevesebbet. Ettől függetlenül vagy ezzel párhuzamosan is akár, ott van még a jó öreg módszer: a pénz, pénz és pénz. Ha van belőle bőven a szerzőnek. Jól jöhet egy profi könyvmarketinges megbízása, figyelemmel arra, hogy a könyv nem egy „sima” termék. Segíthetnek a közösségi oldalakon fizetett reklámok, a célzott online jelenlét, a televíziós, rádiós szereplések. Ott van még a tartalommarketing (blogok, cikkek, videók készítése, közzététele), az e-mail-marketing, a nem csak „szokásos” könyvterjesztő hálózatba való bekerülés (lásd bevásárlóközpontok), az ehhez szükséges kapcsolatok kiépítése, illetve a Könyvtárellátó Kft. (ha a kiadó velük is köt bizományosi szerződést, már ha elfogadják a könyvet). És az átütő, tartós siker még így sem garantált, sőt. Jó kezdeményezésnek tartom a magyar könyv is magyar termék mozgalom (MKMT) megalapítását, mert magyar szerzők magyar nyelven írt könyveinek népszerűsítést végzi, változatos segítő megoldásokkal. Nem véletlenül léptem be én is, támogató íróként. Ezen a könyvpiacon bizony minden segítség jól jön.

Ja, és egy rapsztár vagy rocksztár azért bátran belevághat a könyvkiadásba is, ha van megírt vagy megíratott könyve. Ott a siker és a nagy eladott példányszám garantált.

Naszvadi Judith - Dylan D. Tides: Verscsere

Szeretném megköszönni Sky S.T. írónőnek, a Helma kiadónak és a MKMT Mozgalomnak, hogy lehetőséget biztosítottak arra, hogy elolvashassam Naszvdi Judith – Dylan D. Tides: Verscsere című közös kötetét. Érdekes volt olvasni és látni azt, hogy két különböző ember hogyan is oldja meg a feladatot és azt, hogy az adott képbe mit lát bele.

Naszvadi Judith – Dylan D. Tides:

Verscsere

Tartalom:

„Verscsere.

Ízlelgessük ​kicsit ezt a szót, vajon mit is jelenthet?

Számomra két csodálatos költő remek verseiben való tobzódást.

A Verscsere egy kuriózum.

Két nagyon kreatív ember egyszer csak álmodott egy nagyot, hetekig felváltva választottak egy képet, majd mindketten írtak róla egy-egy verset, amit aztán elcseréltek, mi, lelkes olvasóik pedig alig vártuk, hogy kitegyék a közösségi oldalukra. Bizton állítom, gyöngyszemek születtek hétről hétre!

Judith és Dylan nagyon sokat jelent nekem mint ember, és mint költő egyaránt. Sosem tudnék, de nem is akarnék választani, melyikük költészete áll közelebb a szívemhez. Mindig büszkeséggel vegyes örömmel tölt el, ha új írásuk születik. Így vagyok ezzel most is, mégis, minden elfogultság nélkül szeretettel ajánlom mindenkinek ezt a kötetet, aki nyitott a költészet játékosságára, a nézőpontok különbözőségére, és aki szeretné kicsit jobban megismerné a két költőt.

Hiszen verseikben teljes valójukban ott vannak, csak ki kell tárnunk a szívünket, hogy megláthassuk őket a verssorokban elbújva.

/Nagy Ildikó, költő/”

Véleményem:

Hálás vagyok, hogy kezemben tarthattam ezt a nem mindennapi verses kötetet, ami magába is különleges. Már csak azért is, mert két különböző ember látásmódját mutatja be.

Ez az a dolog, ami érdekessé teszi ezt az egészet, a másik pedig az a játék, amit együtt kezdtek el. Hogy mi is volt ez a játék? Nem más, mint ugyan arról a képről verset írni, hogy ki mit hoz ki belőle.

Meg kell mondanom élveztem és volt, hogy elgondolkoztam, mégpedig azon, hogy hogyan lehet egyire hasonló vagy ennyire mást belelátni egy képbe. Mintha nem is azt a képet látnák mind a ketten, és éppen ez volt a lények.

Eme verses kötet három részből áll.

 Judith szemszögéből íródott versek.

Ebben a részben lényegesen érezhető volt számomra az írónő elhivatottsága és tapasztalata a szakmája iránt. Hiszen úgy vettem észre, hogy némelyik verséből ez visszaköszön, és olyan szinten, hogy az ember elé tükröt tart és ez elgondolkoztatott. Nem is kicsit. Érdekes volt látni, hogy a múlt emlékeit, a jelen pillanatait és a jövő reményeit milyen módon fűzte be a sorok közé.

Olyan gondolatokat adva át a vers szerető embernek, amelyek egy egész életen át elkísérik majd őt.

 Dylan szemszögéből íródott versek.

Dylan része számomra hatalmas meglepetést tartogatott. Na nem azért mert férfi, és mert verseket ír. Mert ugye rengeteg nagyszerű férfi költőt ismerünk a magyar irodalom világából. Inkább azért lepődtem meg rajta, mert versei rengetek érzelmet rejtenek magukba. Van, hogy olvasás közben könny szökött a szemembe. Olyan érzelmeket csempészett bele, mint a gyász, az elhagyatottság, a szerelem, az újrakezdés, és a gyerekei iránti szeretete.

Az ő verseiben is megtalálható a múlt, a jelen és a jövő.

Sokszor úgy éreztem, hogy a múltjából veszi az ihletett. Az ő gondolatai és szavai is elgondolkodtassa az olvasót.

 A képek

A képek, amelyeket a játék alatt felhasználtak, és megihlették a szerzőket. Így mint kívülálló ember olvasás közben és után is elgondolkoztam azon, hogy ők ezeket a gondolatokat, hogyan is látták bele ezekbe a képekbe. Mert még én is mást láttam benne. Nem hiába mondják azt, hogy amit a képeken látsz az lakozik a lelkedben.

És a két írónak különleges lelke van ahogy a verseik is azok. Olvassátok és éljétek át őket. Mert nem mindennapi alkotások.

Naszvadi Judith hivatalos oldala

Dylan D. Tides hivatalos oldala

Helma Kiadó

Előolvasás: K.D. Niki: Kapj el! (Romano testvérek I.)

Nem lehetek elég hálás és szerencsés, hogy még megjelenés előtt bizalmat szavazott nekem K. D. Niki és lehetőséget biztosított nekem arra, hogy még megjelenés előtt elolvashassam, a hamarosan megjelenő Kapj el! (Romano testvérek I.) című könyvét, amely egy sorozat első része. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez a kötet nem váltott ki belőlem érzelmeket, mert váltott nem is keveset. Sokszor szorult össze a szívem, vagy folyt végig egy könnycsepp az arcomon.

K. D. Niki

Kapj el!

(Romano testvérek I.)

Tartalom:

Christian Romano vagyok, és van egy szabályom: Soha senkibe ne bízz meg!

De ez csak addig működött, amíg ő be nem lépett az életembe.

Miatta felrúgtam az egyetlen szabályomat, és elfelejtettem, hogy az én szakmámban az óvatosság a legfontosabb.

A családomon kívül senki nem került még annyira közel hozzám, mint Vanessa Martinez Díaz. A végzetem.

Vanessa Martinez Díaz vagyok, és hírszerzőként dolgozom.

Az első feladatom egy veszélyes bűnöző elfogása, aki nem más, mint Christian Romano.

El kellett volna nyernem a bizalmát, de elbuktam, mert egy hatalmas falat húzott maga köré. Ennek ellenére, amikor egymás szemébe nézünk, úgy érzem, semmi sincs veszve.

De nem a szerelem az elsődleges célom, hanem az, hogy a rács mögé juttassam.

Vajon Vanessának sikerül végrehajtania a küldetést? Vajon Christian meg fog nyílni egy idegennek? Az érzelmek, vagy a hivatás győzedelmeskedik?

Két véglet létezik, nyersz vagy veszítesz, rajtad múlik, hogy döntesz.

Ők vajon jól döntöttek?

Vélemény:

Ez a második könyv, amit olvastam és nagyon élveztem. Látni, hogy képes a fejlősésre és egyre bátrabban mer témákhoz nyúlni és szárnyalni ebbe a világban, ahová ő belépett. Chriastian és Vanessa története szíveket fog ketté tépni és újra összerakni. Most elég hétköznapi és kemény témához nyúlt, és már előre látom, hogy ezzel a regénnyel kapcsolatban nem mindenki fogja osztani a véleményem. De ez így is van rendjén mert ilyen is kell. Az érzelmi hullámvasút kavalkádja mellett, amely érezhető a két főszereplő mellett a mindennapi problémák és a saját maguk által állított akadályokkal is meg kell küzdeniük. Sokan csak egy kellemes olvasmánynak fogják találni, viszont, aki itt is a sorok mögé lát, az majd rá fog jönni, hogy sokkal több ez, mint egy kém és egy drogkereskedő kapcsolata. Sokan azt fogják mondani ilyen nincs, viszont ha majd belegondolnak akár utólag is a történtekbe, rá fognak jönni, hogy nem minden az, aminek elsőre látszik.

Tetszik az, hogy jobban megismerhetjük Christian múltját, és megtudhatjuk azt is, hogy hogyan is került bele ebbe a világba.

A sorozat ezen részében a szerelem, a bizalom és a család játszik nagyon fontos szerepet. A férfi karakterünknek van egy mottója, mely szerint ne bízz meg senkiben. Ez nem csak a munkája miatt fontos a számára, hanem a múltjának egy bizonyos részei miatt is.

Itt feltettem magamnak egy kérdést, amelyre szerintem egykönnyen nem fogom megtalálni a választ, és ezért is tudtam azonosulni a karakterével, mert én is bizalmatlan vagyok. Lehet nem annyira, mint ő, de azért egy bizonyos szinten mindenképp. A kérdés pedig az volt: Vajon én mit tettem volna a helyében? Hogy viszonyultam volna azokhoz a személyekhez, akiket szerettem és családomként tiszteltem mégis átvertek?

Szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Hiszen a világban nap mint nap 1-2 ember szembeszül ezzel a ténnyel vagy találkozik a kérdésekkel.

Vanessa és Christian kapcsolata nem egy tündérmese, nem éppen az történik, amire vágyunk, mégis úgy érezzük, hogy a részesei vagyunk. A karakterek lehet, hogy néha erőszakosak vagy naivak, de ez mind emberi tulajdonság, amellyel az ember az utcán is találkozik.

Mégis az írónő úgy tudja ezeket ábrázolni mint kevesen. Lehet, hogy helyenként úgy érezzük, hogy ez lehetetlen, ilyen a valóságban nincs. De akkor gondolkozzunk el nyitott elmével azon, hogy valóban így van ez. Egy érmének csak két oldala van, de mindkét oldal kimenetelének a vége számtalan.

De ismétlem önmagam, semmi és senki sem az akinek mutatja vagy láttatja magát. A dolgok mélyére kell ásni.

K. D. Niki hivatalos csoportja

Oláh Tímea: Utazás a lelekem körül Rögös utakon

Először is szeretném megköszönni Sky S.T. írónőnek és a MKMT Mozgalomnak, hogy lehetőséget biztosított számomra elolvasni Oláh Tímea: Rögös utakon című verses kötetét. A versekben megtalálhatóak az érzések és a spirituális elemek is egyaránt.

Oláh Tímea:

Utazás a lelkem körül

Rögös utakon

Tartalom:

Oláh Tímea vagyok, író és költő. Rímekbe írom az érzéseim,

álmaim és gondolataim, hogy szavaimon keresztül

megérintsem a lelket, és elkalaúzoljam az olvasót egy varázslatos utazásra.

Írásaimban megtalálható a vágyakozás, a szeretet,

a fájdalom és a remény finom összjátéka.

Öröm számomra, hogy a betűk varázslatos világával életre tudom kelteni az érzelmek gazdag palettáját,

és megoszthatom mindezt veletek, kedves Olvasóim.

Legyetek részesei az írásaimból szőtt történeteknek, és hagyjátok, hogy szavaim

által szívetekbe lopjam magam!

Vélemény:

Oláh Tímea verseskötete tele van olyan verssel, amely elgondolkoztatja az olvasót. Hiszen verseiben nem csak az érzelmek, érzések és vágyak jelennek meg, hanem a spirituális világ elemei is.

Vannak olyan versei, amelyek útmutatóként is értelmezhet az ember.

Akadt egy-két verse, amely nagyon megérintette a lelkemet. Ezek a versek a barátságról, a szerelem/szeretettről és az új élet reményéről szólnak.

Egyik verse különösen megfogott, amely az időről szól. Hiszen elgondolkoztatott és rá kellett jönnöm arra, hogy tényleg jó lenne néha megállítani az időt és megélni a pillanatott. Amire sajnos sokszor nincs ideje az embernek.

Ez a verseskötet tükröt is tart az olvasója elé, hiszen egy más perspektívából is bemutatja az életet. Egyik versében olyan kérdéseket tesz fel az írónő, amire akarva vagy akaratlanul is válaszol magában az ember.

Érezni egyes versein, hogy ezek emlékből születtek meg, és tapasztalta azokat az érzéseket, amelyeket leírt.

Nem csak sima versek benne, hanem útmutatók is, sőt levelek önmagunkhoz, a lelkünkhöz vagy egy kitalált baráthoz is.

Mindenki, aki szereti a verseket megtalálja itt a maga kedvencét.

Oláh Tímea hivatalos oldala

Helma kiadó

Előolvasás: Sky S.T. : Vigyázat! Férjhez megyek! (Vigyázat! III.)

Szeretném megköszönni Sky S.T. írónőnek, a Helma kiadónak és az MKMT Mozgalomnak, hogy ismét bizalmat szavaztak nekem, és lehetőséget biztosítottak arra, hogy újabb utazást tehessek Ditte világába még a megjelenés előtt. A Vigyázat! című sorozat újabb részét volt szerencsém elolvasni, amely a Vigyázat! Férjhez megyek! címet viseli. Ez a rész pörgős, humoros és eseménydús kár lenne kihagyni.

Sky S. T.

Vigyázat! Férjhez megyek!

(Vigyázat! III.)

Tartalom:

,,Adam megismerkedik Ditte szüleivel, aztán Bertie-vel, a volt vőlegénnyel, majd Sátán cicával is. Ditte szülei mégsem tudnak összeházasodni, azon egyszerű oknál fogva, hogy nincsenek elválva. Jagoda felderíti a tábornokot, és annak ellenére, hogy Ditte ismét letarolja Eric dokit, az mégis beleszeret Lénába. És ez még csak a kezdet! Sky S.T. (Sütő Éva) fergeteges vígjátéka ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt."

,,Letehetetlen, fergeteges írás! Dőltem a nevetéstől! A leghumorosabb történet, amit valaha olvastam, beleértve az első két részt is."

Pálinkás Angéla könyvblogger

,,Imádom ezt a sorozatot! Ditte még a betegségben szenvedőknek is segít a humorával és a beszólásaival. Felvidít, új életre kelt és meggyógyít. Ezt a részt sem szabad kihagyni, mert pörgős, rejtélyes és olyan igazi Dittés."

Menyhei Mónika könyvblogger"

Vélemény:

Az írónőnek hatalmas köszönettel tartozom azért, hogy ismét betekintést nyerhettem Ditte világába még a megjelenés előtt. Ez a rész sem volt hiányos akcióba és humorban.

Az tetszik nekem ennél a sorozatnál is a legjobban, hogy minden ott folytatódik ahol az előző rész véget ért. Így mindig tudja az olvasó, hogy hol is tart a történet.

Már nagyon kíváncsi voltam arra, hogy az írónő mit tartogat még a szereplőink számára. Egy szemernyi kétségem sem volt abból a szempontból, hogy nem lesz könnyű utazásuk. Sőt sok akadály és meglepetés vezeti majd őket az úton. De ennyi humorra és fordulatra nem számítottam. Szinte csak úgy faltam a sorokat és oldalakat, hogy mi fog következni még.

Még betegen is jólesett olvasni, és a nevetés gyógyír. És amint tudjuk a legfontosabb az, hogy a betegnek jó kedve legyen, mert ez vezet a gyógyulás útjára. Még ha közben fuldoklik is a nevetéstől.

Ditte most is hozta a formáját és nem hazudtolta meg önmagát. Ebbe a részben nem csak balesetet okozott, de elő is idézett. Szerintem nem akarnánk Ditte rossz oldalán állni mi olvasók sem. Mert ki tudja mit találna ki nekünk ez a nő.

Adam hát hatalmas türelemmel megáldott egyén, ami valljuk be csak a hasznára válik mindig. Hiszen nem csak Ditte mellett de a családja mellett is nagy szüksége van rá.

Imádom a Kowalszky családot. Nincs olyan rész, amikor ne történne valami.

De Jogoda mindig megpróbálja megoldani a dolgokat. A legtöbb esetben sikeresen.

De a legjobban az tetszik, hogy a régi szereplők is feltűnnek időről időre. Sőt, hogy az állatok sem maradhatnak ki.

Ez a egyik kedvenc sorozatom az írónőtől. Alig várom már, hogy újabb utazásra induljak Dittével, vagy elolvassam újra a részeket.

Mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy jót nevetni, és nem fél a kihívásoktól (hasi izomláztól).

Hiszen ez a történet sokkal több humort, akciót és meglepetést tartalmaz, mint az előző rész. De minden egyes rész maga a csoda. Szem nem marad szárazon utána.

Sky S.T. Hivatalos oldala

Helma kiadó