Interjú: Pózvai Albin nyugalmazott rendőr alezredessel

Az a megtiszteltetés ért engem az elmúlt napokban, hogy lehetőségem volt meginterjúvolni Pózvai Albint. Aki nyugalmazott rendőr alezredest, és bűnügyi szakértő. Szakértelmével rengeteg segítséget tud nyújtani egyik kedvenc krimiírónőmnek Farkas Anettnek. Ezért is érezhetik úgy az olvasók, hogy szakszerűen és élet szerűen vannak megírva a részek.

Köszönöm szépen, hogy elfogadta a felkérést és aláveti magát a faggatózásomnak.

 Hogy telnek a nyugdíjas évei? Nem hiányoznak önnek azok az évek, amikor még aktívan dolgozott?

Pózvai Albin: Elégedett fáradság van bennem, hiszen Én megtettem, amit vállaltam. Tucatnyi eredményes ügyet hagytam magam mögött, ezért is tekintek gyakran nosztalgiával vissza. Ma is figyelemmel kísérem a bűnügyi történéseket, örülök volt kollégáim sikereinek.

Naplót vezetek, folyamatosan vannak napi céljaim aztán ezek alapján tervek és megvalósítás.

Talán nem tűnik szerénytelenségnek ha jelen életemre azt mondom, hogy ez az alkotó aktivitás korszaka. Fiatal korom óta érdekelt az írás. Ma is gyakran ragadok tollat, és megajándékozom magam és környezetem egy-egy novellával. Utóbbi időbe rákaptam a haiku versek ízére is. Ezekben tudom megjelentetni gondolataim. Családom és hét unokám mellett olyan az életem, mint az alkonyati arany. Van egy mondás miszerint a tétlenség és a múltba tekintés elkeseríti a jelent. No ez rám nem jellemző...

Miért pont a rendőri pályát választotta? Mi vonzotta benne?

Pózvai Albin: Gyermek és ifjúsági koromban sok igazságtalanságot tapasztaltam. Ezek- még ha aprók is voltak- nagyon bántottak és elgondolkoztattak. Eldöntöttem, ha felnőtt leszek én ilyet nem teszek. Talán ezek is motiválták a pályaválasztásomat. Aztán – egymás hatására – Tibor barátommal jelentkeztünk rendőri felvételre. Kerestük az ismeretlen izgalmakat. Nem mondom, hogy nem volt bennünk némi romantika. Jól döntöttünk…..!

Hol ismerkedett meg ön Farkas Anett írónővel?

Pózvai Albin: Egy közös kollégánk keresett meg, aki nem bűnügyi területen dolgozik, hogy szakmai múltamra való tekintettel segítenék-e Anettnak. Találkozásunk után vállaltam. Gondoltam, egy öreg kriminalista hasznára válhat a láthatóan tehetséges írónőnek. Talán olyan gondolataim is voltak, hogy egy kicsit még én is „kiteljesedhetek”.

Nagyon hálásak lehetünk mi olvasók önnek azért, hogy segít izgalmassá és valóságossá varázsolni Anett történeteit. Milyen együtt dolgozni vele?

Pózvai Albin: Ő egy önálló – most már mondhatom – írói egyéniség. Jól érzi a krimik lényegét így célirányos kérdéseket tud feltenni. Javaslataimat ügyesen szövi izgalmas írói fikciókba.

Ha nem sértem meg, Anett olyan, mint szilaj paripa, aki robbanékonyan szalad előre, de tiszteletben tartja a szakma kötelező korlátait.

Bátran játszik a gondolatokkal. Cselekményei szerteágazóak. Konfliktusokat, bonyodalmakat követhető időszerkezetbe tartja. Tetőpont bekövetkezésének késleltetésével fokozza a feszültségkeltést. Ügyesen „manipulálja” az olvasók érzéseit, és hozza izgalomba kíváncsiságukat.

Hogy reagált először arra, hogy Anett az ön segítségét kéri a könyveivel kapcsolatban? Mi volt az első gondolata?

Pózvai Albin: Megtisztelve érzem magam, hogy egy már-már híressé vált írónőnek a „tettestársa” lehetek. Két okból is örültem, hiszen a szakmát ismerem és szeretem, az írás pedig nekem is hobbim.

Gondoltam, hogy ez mindkettőnk – nem utolsó sorban az olvasók – hasznára válhat.

Gondolom nem volt könnyű a bűnügyi osztályon dolgozni. Mit üzenne vagy tanácsolna azoknak az olvasóknak, pályakezdő kollégáknak, akik elgondolkoztak rajta, hogy a bűnügyi osztályon szeretnének dolgozni.

Pózvai Albin: Esetleges döntésüket ne a krimi olvasmányaik motiválják. A bűnüldöző munka a VALÓ VILÁG! Nem csak szakma, hanem fizikai és lelki keménységet igénylő HIVATÁS. Én a pályafutásom során a szakma különböző – talán legszebb – területén dolgoztam. (Ifjúság védelem, etnikai bűnözés, életellenes ügyek, szervezett-maffia-bűnözés… stb.) Tehát tapasztalataim alapján állíthatom, hogy bűnügyi munkát csak elhivatottsággal, elkötelezettséggel, fegyelmezettséggel, lemondással, magas szintű szakmai ismeretekkel lehet végezni. Kell hozzá kitartó akarat, nagy fokú empátiás képesség. No és tisztesség, alázat. Nem utolsó sorban profizmus.

Gondolom nem mindig egyszerű ilyen múlttal a háta mögött elvonatkoztatni a valóságot a fikciótól. Volt már olyan helyzetben, hogy még segített egy-egy résznél Anettnek, a régi ügyeinek az emléke megjelent a lelki szemei előtt? Mennyire tud ilyenkor racionális lenni?

Pózvai Albin: Nyilván néha volt utóérzésem. Javaslataimmal igyekszem némi valóság-hűséget kölcsönözni Anett fikcióihoz. Ő ezeket nagyon ügyesen izgalmas, fordulatos olvasmánnyá ötvözi.

Azt azért meg kell jegyeznem, hogy egy megírt krimit nem lehet valós esetekhez, kriminális történetekhez hasonlítani. A bűnüldöző munkában nincsenek fikciók, még ha a VERZIÓK hasonlítanak is hozzájuk. Viszont az utóbbiak: adatokon alapuló logikai felvetések.

 Mit gondol Anett munkásságáról? Szokta ajánlani az írónő regényeit másoknak is?

Pózvai Albin: Könyveiben az a szimpatikus, hogy nem beszűkülten korosztályosak. Tapasztalatból tudom, hogy fiatalok és idősebbek egyaránt kedvelik. Nyugdíjas ismerőseim kérdezgették, hogy mikor jön a következő kiadás.

Anett célirányosan törekvő, jól menedzseli önmagát. Jó bornak nem kell cégér!

 Milyen könyveket szeret ön olvasni? Mióta olvas?

Pózvai Albin: Fiatal koromban nem nagyon szerettem olvasni. Olvasási kedvem az írás iránti kedvemmel jött. Inkább filozofikus gondolatokat tartalmazó és reális élethelyzeteket feldolgozó írásokat szeretem. Szívesen lapozgatok életrajzi regényeket. Időnként versekkel is szórakoztatom magam. Nem szeretem a celeb világról szóló igénytelen „torzókat”.

Mit üzenne az írónőnek és a követőinek?

Pózvai Albin: Ami van benne azt írja ki magából. Maradjon a lendület. Később próbálja ki magát, más irodalmi műfajban is, tegye láthatóvá identitását. Nekem harminc évem van vissza százig, addig még támogatom.

Híveinek üzenem: szeressék, támogassák, élvezzék írásait. Olvassák ( de ne lefekvés előtt, mert rosszat álmodnak és felsírnak)

Köszönöm az interjú lehetőségét!