Sue Dylan: A római szerető (A római szerető I.) című könyve már régóta a polcomon várakozott elolvasásra. Most egy kihívás keretein belül a kezembe vettem, és nem bántam meg, mert tele volt romantikával, izgalommal és érzelmekkel. Ez kellett most a lelkemnek.
Sue Dylan:
A római szerető
(A
római szerető I.)
.jpg)
Tartalom:
Léteznek sorsszerű találkozások. Van végzet. Matilda élete fenekestől felfordul, amikor a lányát elrabolják tőle. Ez a nap az Olaszországban élő nő életének legborzalmasabb napja – egyszersmind az a nap, amikor megismeri Enzo Bianchi alezredest. A hűvös, racionális svájci habitus találkozik Rómában a tüzes és lehengerlő itáliai életérzéssel. Lelkiismeret-furdalás és erkölcsi aggályok vívnak csatát Tilda lelkében az észvesztően szenvedélyes pillanatokkal, amelyek segítenek kibontakoztatni és megélni saját mélyre temetett nőiségét. Hogyan éli meg egy nő a szeretői viszonyt? Lehet jól dönteni, amikor egy határtalan szerelem és a házasság áll egymással szemben? Elégnek, vagy újraélednek ebben a kapcsolatban?
Olasz életérzés, perzselő erotika és könnyek adják a regény esszenciáját. Az izgalmas, érzelmekkel és fordulatokkal teli történet Itália lebilincselő szépségű vidékeire repíti olvasóit.
Véleményem:
5/5
Bár most olvastam először az írónőtől, de az biztos, hogy nem utoljára.
Sue Dylan írónő könnyed romantikus stílusa belepte magát a szívembe. Régen sírtam ennyit egy könyvön, mint A római szerető című művén. Úgy érzem, hogy most kezd helyreállni a lelki békém. Pont jókor találtam rá erre a regényre.
Enzo és Tilda története tele van érzelemmel és gyötrődéssel, vágyakozással. Két szív, amely folyamatosan harcol.
De nem csak ez igazán a könyv lényege, hanem a család. Hogy mire is képes egy anya, akinek a lányát a szeme láttára rabolnak el. És miként küzd azért, hogy megmentse őt, úgy hogy vele van a másik gyermeke is. És miként mentse meg önmagát?
A regényben a verbális és nonverbális bántalmazásról is szó esik, amely családon belül történt.
A regény egyik különlegessége a tájleírás. Olyan mintha mi is azokon a különleges helyeken járnánk, ahol a szereplők megfordulnak. Szinte kedve támad az olvasónak utazni menni Olaszországba.
Bár lehetett volna egy kicsit több is.
A történet könnyen és gördülékenyen olvasható, ami szintén előnyt jelent. Sok benne a párbeszéd amit én személy szerint nagyon szeretek.
A szereplők élethűek, mintha köztünk járnának.
Bár a történet vége miatt kicsit mérges vagyok, mégis kíváncsi. Mert az írónő úgy fejezte be, hogy akár lezártnak is tekintheti az olvasó.
Kíváncsi vagyok rá, hogyan fog folytatódni ez az izgalmas kaland.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése