Novella: E.M. Miller: Bandi farkas és a farsang

E. M. Miller:

Bandi farkas és a farsang

Régóta tartott már a tél. De hamar ráköszöntött a február a kerekerdő lakóira. Nagy hó lepte be az egész erdőt és a szomszédos falut. Január óta szüntelenül havazott. Az erdő kis lakói nagyon élvezték, sokat szánkóztak és hóembert építettek. Ám egy nap a farkas kinézett a kis házának az ablakából Jakabbal, a cicával, és gondolkodóba esett. Ő már nagyon unta a havat, a mindennapi szánkózást és a korcsolyázást. Valami másra vágyott. Arra, hogy végre újra tavasz legyen. El kell űzni a telet. De hogyan? Gondolataiból Uhu és Robi zökkentették ki. Robi szánkót húzott maga után, Uhu pedig követte. A farkast látván felvidult az arcuk.

– Szánkózzunk! – mondta nagy vidáman a fakopáncs. Bandi becsukta az ablakot és a cicával a vállán kisietett a barátaihoz.

– Szánkózni? Én már nem szeretnék szánkózni. Őszintén megmondom, egy kicsit unom. Elszontyolodott a fakopáncs. Uhu, így szólt.

– Mihez lenne kedved, kedves barátom? Csinálhatnák egy jó forró csokoládét, ülhetnénk a kandalló mellet beszélgetve, hallgathatnánk közben halkan a zenét – ajánlotta Uhu. De Bandi a válasz helyett hatalmast ugrott. Jakab, a kiscica leesett Bandi válláról, de szerencsére a puha havon a talpára érkezett.

– Megvan! Hisz ilyenkor szoktak az emberek farsangi mulatságot rendezni. Maskarákba öltöznek, vidám zenére táncolnak, így igyekeznek elűzni végre a telet. Robi felvidult a hír hallatán.

– Jujj, de jó! Rendezzük meg a mulatságot! Küldjünk mindenkinek meghívót! Uhu vállon veregette a fakopáncsot.

– A farsangi mulatság nem csak táncból és zenehallgatásból áll. Nem elég csak a meghívók elkészítése és szétküldése. Díszíteni is kell. Bandi gondolkodóba esett. Legyen farsangi mulatság. Igen ám, de hol legyen a buli megtartva úgy, hogy mások nyugalmát ne zavarják meg?

– Olyan helyet kell választanunk, hogy ne zavarjuk meg senki nyugalmát – tekintett körbe a farkas, és vele együtt a barátai is. – Szerintem a házam lesz erre a legalkalmasabb.

– Legyen a bulinak jelszava is – tanácsolta Robi. – Mi legyen az? – kérdezte egyszerre a bagoly és a farkas.

– Megjelenés kizárólag maskarában! – húzta ki magát büszkén a fakopáncs. – Hirdessünk jelmezversenyt is.

Bólintottak, majd a farkas házában nekiálltak a munkának. Sok hasznos dolgot találtak, amit fel tudtak használni, mint a meghívó készítésére, mint pedig a díszekhez. Így nem kellett kérniük a tündér segítségét. Mire rájuk köszöntött az este, elkészültek. Büszkék voltak magukra, hogy mindent önerőből meg tudtak valósítani. Annyi meghívót készítettek, hogy a bagoly nem győzte kézbesíteni azokat. Hamarosan híre ment az erdőben, hogy a farkas és néhány kisállat farsangi mulatságot fog tartani e hét szombatján. Mindenki nagy izgalommal készült a jeles napra. Ám valaki annyira nem örült a mulatságnak. Ugyanis nem kapott meghívót az ünnepségre. Szomorúan ugrabugrált ágról-ágra, és senkinek sem tűnt fel, hogy egy valakit kihagytak a mókából. Az ötlet gazdái azon tanakodtak, miközben ők is nagyban készültek a szombatra, hogy vajon ki milyen jelmezben fog érkezni. Bandi és két segédje már csütörtökre elkészültek a ház díszítésével, és végül úgy döntöttek, hogy a négy évszaknak fognak beöltözni. Igen ám, de kellett valaki negyediknek. Ám nem értek rá ezen töprengeni, hisz még rengeteg dolguk akadt. Uhu felajánlotta, hogy a jeles alkalomra farsangi fánkkal készül. Sorra érkeztek a visszajelzések a meghívottaktól, hogy mindenki el tud jönni. Még így sem tűnt fel a három barátnak, hogy egy valaki felől nem hallottak. Pedig a farsang igencsak a kertek alatt járt, és igencsak izgatottak voltak a bált illetően, hogy ki minek fog beöltözni, amit az üzenetekből hamar meg is tudtak. Csak az szomorította el őket, hogy nem akadt senki az erdő lakói közül, aki szívesen társult volna hozzájuk a négy évszakból a télnek. Hamarosan felvirradt a várva várt nap. Délután háromra minden készen állt a mulatság megkezdéséhez. Bandi házában lampionok, girlandok pompáztak, és Uhu által készített fánk illata lengte be a kicsiny szobát. Robi a szoba jobb sarkába állított fel egy kis pódiumot, oda helyezte a keverőpultot és a zenelejátszót. Ma ő szolgáltatta a zenét, nem hangosan, csak csendesen, hogy mindenki élvezhesse a mulatságot. Szívük még mindig bánkódott, mert nem akadt negyedik társuk, így biztosan nem nyerhették meg a jelmezversenyt. A négy évszakból, csak három vonulhatott fel. Bandi lógó orral lépett ki a házának az ajtaján, hogy végrehajtson néhány utolsó simítást, amikor is sírás ütötte meg a fülét. Valaki nem olyan messze tőle, keservesen zokogott. Körbetekintett és észrevette a fán, ahol a fakopáncs lakott, hogy valaki az egyik ágon, lábát lógatva, magába zuhanva üldögélt.

– Jojó! Hát te? Miért zokogsz ennyire? A tündér leugrott a földre.

– Amikor te zokogtál oly keservesen és a segítségemet kérted, mert kigúnyoltak, ott álltam melletted. Így volt, ugye? A farkas nem értette a dolgot.

– Ne haragudj, Jojó, de ezt most nem értem. Hamarosan kezdődik a buli… de igazad van, mellettem álltál sokszor a bajban.

– Magad is belátod. Az erdő harsog a mai bulitól. Jól tudom, hogy mindenki jelmezben fog érkezni, mert a meghívójukon is rajta állt. Még nekem is megmutatták boldogan. – Farkas még mindig értetlenül nézett a tündérre. – De vajon mindenki rajta volt azon a bizonyos listán? – kérdezte feldúltan a tündér. Bandi a fejét vakargatta.

– Tényleg nem értem, Jojó!

– Nem? Akkor menj be, és nézd meg a meghívottak névsorát. Bandi ránézett a tündérre, majd visszalépett a házába. A két barátja kísérő tekintetével az asztalhoz sietett, és felemelte a papírt. Szomorúan tapasztalta, hogy a tündért kihagyták a névsorból. Uhu odament hozzá.

– Uhu. Valami baj van, kedves farkas barátom? Bandi beszámolt két barátjának arról, hogy találkozott Jojóval, aki szemrehányást tett neki, mert kimaradt a ma délutáni buli meghívottjai közül.

– Hát ez a szomorú dolog, hogy történhetett meg? – kérdezte csodálkozva Robi. Mindhárman gondolkodóba estek, és egy kis idő múltával Robi a tenyerébe ütött, amitől a többiek felriadtak a gondolataikból.

– Megvan! Tudom, hogyan tudnánk a bűnünket jóvá tenni! A farkas és a bagoly kíváncsian néztek rá. Robi előállt az ötletével, amit mindketten helyeseltek. Bandi kirohant és szemével keresni kezdte a tündért, akit ugyanazon a fán talált meg, mint az előbb.

– Jojó, kérlek szépen gyere le az ágról, szeretnék beszélni veled!

A tündér némi hezitálás után leszállt a fáról, arcára kiült, hogy a lelkét fájdalom marja. Dühös volt a farkasra. Durcásan válaszolt, tőle nem megszokott stílusban.

– Mit akarsz? Ha jópofiskodni jöttél, akkor már mehetsz is!

– Nem. Szeretnék bocsánatot kérni a többiek nevében, hogy figyelmetlenek voltunk, és nem vettük észre, hogy nem szerepelsz a vendéglistán. Ellenben, nagyon szeretnénk, ha csatlakoznál hozzánk, és velünk együtt beöltöznél a négy évszakból a télnek.

Jojó csak egy pillanatra gondolkodott el, de a szíve így is hamar megtelt boldogsággal.

– Nem lehetnék én a tavasz inkább?

Bandi arcán mosoly jelent meg.

– Dehogynem! – kurjantotta vidáman. Uhu és Robi izgatottan várták a fejleményeket. Amint meglátták, hogy a farkas a tündérrel együtt érkezik, nagyon boldogok voltak. Ránéztek a falon az órára, hamarosan érkezniük kellett a vendégeknek. Gyorsan fel is öltöztek és mire a tündérre is rákerült a tavaszi öltözet, az első vendégek meg is érkeztek. Elsőnek Tyúkanyó érkezett nyuszival együtt, akik régimódi festőnek öltöztek be, kezükben tartva nyuszika összes festékkészletét és állványait. Majd őket őzike követte, aki királylánynak öltözött. Aztán a három kismalac is megjelent. Röfi oroszlánnak, Töfi szellemnek, míg Böbi pillangónak öltözött be, egy nagy tálcával a kezében, amin finomabbnál finomabb sütik illatoztak. Megérkezett közéjük a bohóc is, aki nem más volt, mint Lili az erdő jó boszorkánya.

– Bocsánat! Remélem, nem késtem el! Hoztam sütit, ugye nem baj?

Válaszolni nem tudtak, mert nagy hirtelen kivágódott a ház ajtaja, és egy kicsi sárkány vágtatott befelé rajta. Orra esett és a szoba közepéig gurult. Gyorsan a segítségére siettek. A jelmez alatt is egy kissé szúrt, hisz a kicsi sárkány Sün Öcsi volt.

– Köszönöm. Izgatott vagyok, ezért botladozok. Ugye nem késtem el? – Mindenki a fejét rázta. – Akkor jó. Mikor kezdődik a buli? Táncolnék egy jót.

Robi a keverőpulthoz rebbent és rázendített a legelső számra. Vígan ropta mindenki és a sütikből is jócskán fogyott. Késő estére járt már az idő, amikor Lili és Jojó csendre intett mindenkit. Jojó így szólt: – Bár számomra ez a buli rosszul kezdődött, mert kimaradtam a meghívottak listájáról, de végül jól sült el, hisz itt lehetek közöttetek, és veletek együtt elűztük a telet. Így Lilivel arra jutottunk a jelmezversennyel kapcsolatban, hogy térjünk el a hagyományoktól.

Az állatkák értetlenül néztek rájuk. Lili vette át a szót.

– Szóval, úgy döntöttünk, hogy nem lesz verseny. A többiek arcán csalódottság látszódott és mérgelődtek kissé. Lili gyorsan reagált a helyzetre. – Így nem lesz győztes, hisz mindannyian győztesek vagytok! Az állatkák felkapták a fejüket. Bandi előrébb lépett.

– Ezt most nem értem. Úgy készültünk erre a napra, a jelmezversenyre. Jojó így válaszolt.

– Azért nem lesz verseny, és így győztes sem, mert barátok vagyunk, egy családot alkotunk, ezért úgy véltem, illetve úgy véltük, nem szükséges a verseny. Csodás jelmezeket alkottatok, nagyon készültetek e napra, így mindenki győzött.

– Arra gondoltatok, hogy mindenki… szóval azért, hogy ne veszekedjünk, és ne fújjunk a másikra, mert esetleg ő lett a győztes?

– Pontosan, Bandi. Ezért…– fordult hátra a tündér, és egy hatalmas csokitortát varázsolt elő hírtelen a háta mögül – mindenkinek kap egy nagy szeletet a győztesnek járó finom tortából. A kis állatkák tapsolni kezdtek és vígan falatoztak a tortából, majd hajnalig ropták a táncot. Végül nagy örömükre hamar beköszöntött az annyira várt tavasz.