2024. november 16., szombat

Erdős Sándor: Mesevár

Szeretném megköszönni Erdős Sándornak, Sky S.T.-nek, a Helma Kadónak és a MKMT Mozgalomnak a lehetőséget, hogy elolvashattam Erdős Sándor: Mesevár című gyermekeknek írt könyvét. A könyvben aranyos meseversek vannak, amelyek könnyen olvashatóak és mondókaként a fejbe szálnak.


Erdős Sándor:
Mesevár


Tartalom:

Kedves, ​aranyos, szórakoztató és humoros gyermekversek válogatása a kötet. Minden korosztályú gyerkőc és gyermeklelkű felnőtt talál magának benne olyan meseverset, amit kedvelni fog. Megismerhetjük a kötetből a horgászó cicákat, a szemüveges rinocéroszt és együtt kalandozhatunk egy vándor patkánnyal is.
Ilyen és hasonló szeretem, vagy nem szeretem állatok különös kalandjait izgulhatjuk végig, vagy nevethetünk mulatságos történeteiken. Esti mesének, vagy csak közös szórakozásnak is remek kiadvány. Az írások zöme nevelési célzattal is felhasználható oktatási intézményekben. Kidomborítva a különböző emberi tulajdonságokat az állatok szemszögéből.
Az író egyszerre ruházza fel az állatokat emberi jellemvonásokkal, és ír az emberről, akiben ugyancsak felfedezhetők állati tulajdonságok. Így az állatok örve alatt szabadabban beszélhetünk az emberről, egyúttal pedig úgy tűnhet, hogy az egész teremtést ugyanazok a törvények hatják át és az állatokat ugyanazok a vonások jellemzik s ugyanazok a veszélyek fenyegetik. Ebben az óriás egységben egy kis megnyugtatás is rejlik.

Vélemény:

Egy aranyos könyvet tarthat az olvasó a kezébe tele meseverssel. A versek annyira rímelnek, hogy csak úgy pörög a nyelv az olvasás közben. A gyerekek könnyen meg is tanulhassák ha szeretnék.

Minden kis szereplő emberi tulajdonságokkal van felruházva.

Szinte az összes mesevers végén aranyos kis illusztráció is van, amely a versekkel együtt mosolyt csal az arcokra.

Ovis kortól ajánlom a gyerekeknek. A óvónők akár fejlesztőkésségként is alkalmazhatnák a verseket. Mivel ritmikusak és rímelnek is, így tapsszal, mint zenei aláfestéssel is remekül ellehet szavalni vagy szavaltatni a gyerekekkel.

Némelyik végén ott a tanulság is, ami a kicsiket és nagyokat is gondolkozásra bíztatja. Sőt a furcsa események és barátságok is elfogadásra nevelnek.

Érdemes többször elolvasni és átbeszélni a gyerekekkel a verseket.

2024. november 12., kedd

Eve Red: Félelem és vágy (Félelem és vágy I.)

Eve Red: Félelem és vágy (Félelem és vágy I.) sorozatának első részéről régebben egy másik blog felületén adtam már hírt és véleményt. Most pedig a saját felületemen teszem azt, mert újraolvastam. Most is mint akkor elgondolkoztatott és meglepett. Olvasás közben úgy éreztem, hogy olyan részeket is megláttam, amelyeket elsőre nem.

Eve Red:
Félelem és vágy
(Félelem és vágy I.)


Tartalom:

Mark ​Belinszkij az orosz maffia bűnszövetkezet feje, aki piszkosul jóképű, arrogáns és öntelt. Egy könyörtelen ember, akinek mégis helyén van a szíve. Mindent és mindenkit megkap, amit, vagy akit csak akar. Barátjával, Dariusszal, aki a jobb keze, hosszú utat jártak meg idáig. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy felszámoljanak egy gyerekkereskedelmi szerevezetet.

Dasha Belov gyönyörű, angyal arcú orvostanhallgató. Az ő gyermekkora sem volt egyszerű a labilis természetű édesanyja mellett. Ennek ellenére becsületes, felelősségteljes életet él. Nehezen tudott elszakadni az anyjától, aki eddig elnyomta őt. Meg kell találnia önmagát, hivatását.

Mark a nőkre, mint eszköz tekint, míg nem találkozik Dashával. Ez a tűz, ami köztük van mindent felemészt. Különböző személyiségük és életútjuk ellenére vad és szenvedélyes viszonyt kezdenek, amiből mindent elsöprő szerelem lesz.

Izgalmakkal teli olvasmány gyilkossággal, vallatással, kínzással. Két nehéz múltú embert mutat be, akik a különböző személyiségük ellenére egymásba szeretnek. Vajon ez a szerelem elég a párkapcsolat fenntartásához?

Véleményem:

Eve Red tényleg egy szókimondó és szenvedélyes sorozatot alkotott meg ezzel a sorozattal. Első részben megismerjük a szereplőket és azoknak az életét. A szemünk láttára változnak meg a dolgok, és bontakoznak ki az érzelmek. Megismerhetjük benne Márk és Dasha múltját. Bár olyan érzésem van, hogy itt kicsit az írónő Márk és Darius életét akarta bemutatni az olvasóknak. Hiszen ott sok mindenről részletesebben ír. Tetszett, hogy a történetet idegen szavak is tarkítják, amelyek jellemezik az adott ország nyelvezetét. Aki nem tud oroszul, az is megérti, hiszen a második mondat szinte ugyan az, csak magyar nyelven. Szívem szerint jobban tetszett volna, ha külön a lap alján van számmal megjelölve és odaírva a mondat vagy szó magyar jelentése.

Viszont maga a történet ismételten magába szippantott és elutazhattam a képzelet beli szőnyegen a karakterek hazájába. Oroszország egyes részeinek tájleírása megfogott. Szinte magam előtt láttam a helyet, ahová Mark vitte Dashát.

A történet öt ember életét mutatja be.

De a sorozat első része csak Dashara és Márkra összpontosít. Az ő életük által mutatja be az írónő a verbálisan és nonverbálisan bántalmazott emberek (gyermekek) életét. Ez a regény helyenként sok embert elborzaszthat a rengeteg bántalmazás miatt. És itt nem csak a fizikai bántalmazásra gondolok, amelynek vannak küldő jelei is, hanem a lelkiekre is, amit senki nem láthat. Mert a szavak is ugyan annyira tudnak fájni, mint a látható sérülések, ha nem jobban.

Olvasás közben elgondolkoztam azon, hogy a valóságban is megbújó probléma milyen hatással lehet az áldozatára. Tudom vannak olyan szerencsések, akiknél időbe észreveszik ezeket a problémákat, és a megszokott környezetből kiszakítják, hogy reményeik szerint jobb életet éljenek. Megpróbálnak segíteni nekik, hogy „normális” életet élhessenek. Most bátran feltehetném azt a kérdést, hogy mi is a normális? Vagy mi van azokkal az áldozatokkal, akiket nem tudnak kiszakítani, mert nem is tudnak róla, hogy ilyen körülmények közt élnek. Azokból vajon lehet még „normális” egészséges ember, vagy örökké megbélyegezték a történtek az egész életüket. Meddig nem késő segítséget kérni?

Két végletet is bemutat Dásha és Márk által az első részben az írónő, de ugye tudjuk, hogy ennek nem csak két véglete lehet, hanem számtalan.

A súlyos problémák mellett az érzelmek, álmok és a vágyakozás is helyet kap. A remény és a félelem is körbelengi azt. Nem egy könnyű olvasmány. Főleg akkor nem, ha a sorok mögé nézel. Tanulságos és elgondolkoztató. Persze voltak részek, amelyek olyan érzelmeket váltottak ki belőlem, amelyre nem is számítottam. Élveztem újraolvasni.

2024. november 10., vasárnap

Interjú a Pitypang kiadó szerzőjével Pogány Alex-el

Folytatódik a interjú sorozat a Pitypang kiadó íróival. Ezúttal Pogány Alex forgatókönyvírót faggatom ki, akinek a napokban jelent meg az első önálló verseskötetete. Sokan azt gondolhatjátok, hogy egy verset sokkal könnyebb megírni, mint egy regényt ez szerintem nem teljesen igaz. Hiszen egy-egy versben sokszor a rengeteg érzelmet nem egy 300 oldalon taglalja az író, hanem csak pár versszakban. De erről majd meséljen nektek maga Alex, hogy ő ezt hogyan is értelmezi.

Szeretném megköszönni, hogy elfogadtad az interjúra való felkérésemet. És azt, hogy kicsit beszélgetsz velem.

Én köszönöm a lehetőséget, rendkívül megtisztelő.


Már a bemutató szövegedben említettem azt, hogy valamivel nehezebb vagy valakik szerint könnyebb pár sorban átadni az adott érzést, azt a lelki állapotot, amelyet az adott vers megírásakor éreztél. Te erről mit gondolsz? Mekkora kihívás számodra a verseken keresztül átadni a gondolataidat, érzéseidet?

Alex: „Ez a ‚kinek a pap, kinek a paplan’ klasszikus esete. Nekem egyáltalán nem nehéz verseken keresztül közvetíteni a gondolataimat és az érzéseimet. Több, mint 15 éve írom le vers- és dalszöveg formájában, hogy mi zajlik bennem és a világban. Számomra a kihívás abban rejlik, hogy az alkotás ne legyen banális. Fontos, hogy minden mű szóljon valamiről - legyen az könnyed vagy fajsúlyos. Egy szó, mint száz; a lényeg az, hogy tudjon adni.”

Mivel még az interjú elején tartunk, akkor engedd meg nekem azt, hogy megkérdezzem tőled azt, hogy miért pont a versek? Mi vonz téged a szépirodalom eme zsáneréhez?

Alex: „Egyrészről a terjedelme - lenyűgöz, hogy néhány jól megírt sor mennyi mindenre képes. Másrészről pedig az, hogy ideális esetben sallangmentes. Ha emlékezetem nem csal, Lovasi András mondta egyszer, hogy egy dalszöveg már akkor is jó, ha van benne két jó sor, de egy vers csak akkor jó, ha minden sora jó. Ennek tudatában írtam meg a verseimet is.”

Az írói oldaladat nézve látom azt, hogy nem csak magyar nyelvű verseid vannak ott fent, hanem angolul íródottak is. Melyik áll alkotásilag közelebb hozzád?

Alex: „Természetesen a magyar, azonban gyakran előfordul, hogy angolul szól hozzám az ihlet. Mint nyelv, a magyar egyedülálló, viszont alkotni angolul is öröm.”


Ha jól értesült vagyok, akkor Te a civil életben forgatókönyvírással is foglalkozol. Tudnál nekünk olvasóknak erről kicsit mesélni?

Alex: „Az érettségi vizsgák előtti hetekben el kellett döntenem, hogy hova tovább. Kiskorom óta óriási filmrajongó vagyok és akkor már a kreatív írás is közel állt hozzám, így utánanéztem, hogy ezt hogy is hívják pontosan. Londonban folytattam tovább a tanulmányaimat és egy szempillantás alatt beleszerettem a forgatókönyvírásba. Filmiskolákban és egyetemen sajátítottam el ezt a mesterséget és azóta is hivatásszerűen űzöm. Számos izgalmas projektben vettem részt, de amit mindenképpen szeretnék kiemelni az a FOSZLÁNYOK című experimentális egész estés nagyjátékfilm, amit Szente Krisztián barátommal és alkotó társammal készítettünk 2022-ben. A youtube csatornánkon elérhető, meleg szívvel ajánlom.”

Szívből gratulálok ahhoz, hogy megjelent az első verses köteted. Mit gondolsz Te mint költő, mennyire nehéz a versekkel elhelyezkedni a mostani helyzet miatt a hazai könyvpiacon? Mennyire kelendőek szerinted a verses kötetek?

Alex: „Köszönöm szépen.
Az igazság az, hogy alkotó emberként sajnos vagy nem sajnos vajmi keveset foglalkozom egy művel azon túl, hogy megteremtem. Mivel én egy csomó ezzel kapcsolatos dologhoz nem értek, ezért inkább rábízom magam olyan szakemberekre, akik tudják, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy egy írás ne a fiókban végezze. Természetesen kapcsolatban voltam mindenkivel a folyamat első percétől az utolsóig, de ha nekem ezt egyedül kellett volna megvalósítani, akkor biztos vagyok benne, hogy az egészből nem lett volna semmi. Ezért is örülök annak, hogy a Pitypang kiadó gondozásában jelenhettem meg, mert ők a marketing részét is átvállalták a projektnek.”

Úgy gondolom, íróként mindig is nehéz volt elhelyezkedni, ez nem hiszem, hogy a jövőben változni fog. Egy író mit kérhet az élettől? Egyrészt azt, hogy alkothasson; másrészt, hogy elolvassák a sorait. Nem élek lázálomban; tudom jól, hogy 2024-ben egy verseskötettel nem lehet a világot kifordítani a sarkából, de az igazat megvallva, nem is ez volt a cél. Boldog vagyok, hogy megjelent és olvassák; bízom benne, hogy tartalmilag értéket tudtam közvetíteni a soraimmal. Bankot se én, se senki más nem fog robbantani egy kortárs verseskötettel, de amíg adni tudunk, addig adjunk is.”

Ha már az előző kérdésnél megemlítettem a mostani piaci helyzetet, mit gondolsz az új törvényről? Szerinted hogyan lehetne ezen úgy változtatni, hogy jó legyen a szerzőknek, kiadóknak és az olvasóknak is egyaránt.

Alex: „Ezt a legrosszabb embertől kérdezed, mert én személy szerint nem mártottam bele magam ebbe a témába. Az biztos, hogy ez is egy üzletág, a pénz mindig meghatározó faktor lesz. A legfontosabb az, hogy a párbeszédet biztosítsák.”

Első szerzőként mi az a cél, amit el szeretnél érni irodalmi téren?

Alex: „A legfőbb cél mindig a megvalósítás. Alapvetően teljesen mindegy, hogy milyen műfajban dolgozom, a lényeg, hogy az elnyerje végső formáját. Bizakodó vagyok, remélem nem ez lesz az első és utolsó szerzeményem a polcokon. Egyébként abban a pillanatban, hogy megvolt a megjelenési dátum, mindenki azt kérdezte, hogy mivel rukkolok elő a legközelebb. Jelenleg fogalmam sincsen. Sokan mondták, hogy próbálkozzam meg a regényírással, aminek a gondolata egyre inkább tetszik, de még egyelőre nincsen kiforrott ötletem. Ha lesz, biztosra veheti mindenki, hogy megírom.”

Melyik könyv/szerző/költő volt rád a legnagyobb hatással az életed során, ami aztán elindította benned az irodalom iránti szeretetet? Ő esetleg a példaképed?

Alex: “Bukowski, Kafka, Esterházy, Kosztolányi - mindig is ők lesznek a non plus ultra fantasztikus négyes az én életemben.

Rengeteg szerzőt felsorolhatnék még, magyart és külföldit egyaránt, de nem szeretnék senkit se kihagyni, azonban ha már a verseskötetem apropóján beszélgetünk akkor a kortárs költészet világában mindenképpen ki kell emelnem Erdős Virág és Simon Márton munkásságát.”

Most ha megengeded akkor visszatérnék a munkádhoz, mert számomra nagyon izgalmasnak hangzik az amit csinálsz. És szerintem nem csak nekem hanem az olvasóknak is. Gondolom forgatókönyvírónak nem egyszerű az élete, hiszen valós személyekké kell alakítani a kitalált alakokat. Melyik volt számodra eddig a legnehezebb és a legkönnyebb munkád?

Alex: „A szakma nehézsége nem az alkotó munkában keresendő. Egy forgatókönyvet megírni - akár eredeti ötlet, akár egy másik alkotás alapján - nem egy nagy vaszizdasz. A legnehezebb pillanatban is édes teherként élem meg, ha valami nem úgy akar összejönni, ahogy azt én szeretném. Példának okáért, attól még nem dől össze a világ, hogyha probléma van egy jelenettel. Nem lesz keserű a bor, nem szorít a cipő kutyasétáltatás közben és a nap ugyanúgy felkel másnap, mint ahogy eddig is. Ennél sokkal, de sokkal nagyobb és valóságos problémákkal kell megküzdenie a mai embernek.

A legkönnyebb, amikor kész műből dolgozom. Persze nem mindegy, hogy milyen műről beszélünk, de tapasztalataim szerint egy regényből sokkal gyorsabban és egyszerűbben lehet script-et varázsolni, hiszen a szerző, akinek a könyvét adaptálod, mindent leír már. Ebben az esetben a mottóm: legyél hű a sorokhoz és tedd hozzá a magadét.

A legnehezebb az, amikor nincsen kézzelfogható ötleted vagy ha úgy érzed, hogy amit leírsz, az csapnivaló és bármit is teszel, nem hajlandó életre kelni.

És sajnos elérkeztünk az utolsó kérdéshez. Te mint fiatalember mivel ösztökélnéd a fiatalabb korosztályt az olvasásra? Szerinted hogy lehetne az olvasást népszerűsíteni?

Alex: „Csalódást kell okoznom, nem nálam van a bölcsek köve.

Ettől függetlenül a paraszti józan ész azt mondatja velem, hogy az oktatási rendszerben dolgozó döntéshozók nem csak azokban a kötelezőkben gondolkodhatnának, amikben, hanem olyan könyvekben is, ami közelebb áll a fiatalok szívéhez. Szörnyű belegondolni abba, hogy a középiskolában csak és kizárólag ugyanazokat a könyveket olvassák, mint mi anno, pedig azóta eltelt jó pár év.

Egyébiránt a klasszikus mellett nagyobb hangsúlyt fektetnék a kortárs magyar szerzőkre, hiszen rengeteg drágakövet találhatunk, ha mélyen leásunk a szépirodalom felszíne alá.

Köszönöm szépen, hogy válaszoltál, és hogy ilyen jót beszélgettünk. Remélem még a jövőben lesz lehetőségem még készíteni veled interjút, talán egy újabb versesköteted vagy regényed megjelenésével kapcsolatban.

Én is köszönöm.





2024. november 9., szombat

Előolvasás: Szerk. Sky S.T.: Erotikus Történetek Antológia 2024

Szeretném megköszönni Sky S.T. írónőnek, az MKMT Mozgalomnak, hogy nem csak elolvashattam ezt a nem mindennapi erotikus antológiát, hanem részt vehettem még a novellák zsűrizésében is. Számomra tanulságosak voltak ezek az írások, sok csalt mosolyt a szememre, vagy könnyet a szemembe. De a lényeg érzelmekben és erotikában nem volt hiány.


Szerk. Sky S.T.
Erotikus Történetek Antológia 2024


Tartalom:

Kedves Olvasó
Egy igazán különleges gyűjteményt tartasz a kezedben!
Különleges, mert ez az első, általam kiírt pályázat alapján létrehozott antológia, azaz gyűjteményes kötet.
Különleges, mert nem csak a bekerült pályaműveket olvashatod benne, de még a zsűri is kedvet kapott az alkotáshoz.
Ebben a kötetben olvashatsz műkedvelő és professzionálisan is az írást művelő szerzőktől. A téma sem volt mindennapi: két festmény adta az alapját, és néhány kulcsszó nehezítette a történet megformálását.
Ám az emberi fantázia határtalan – és erről mindenki megbizonyosodhat, aki kezébe veszi az ETA – azaz az Erotikus Történetek Antológia című kötet.
Megtalálsz itt humorosan erotikus írást éppúgy, mint abszurdot, romantikusan erotikust, vagy éppen meseszerűt. Mindenki kedvére szórakozhat!
E kötet megvásárlásával támogatod a magyar könyv is magyar termék mozgalmat, egészen pontosan a magyar szerzők elismerését célzó kezdeményezéseket, díjak alapítását.


Véleményem:

Kezembe fogva ezt az antológiát úgy érzem, hogy valami érdekesnek a végére értem. Bár mint zsűri részt vehettem a művek kiértékelésében, ezért is érzem úgy, hogy kicsit ez a mű az „enyém” is. Számtalan fantasztikus tehetségek író, amatőr író, blogger vagy olyan ember, aki csak kacérkodik az írással részt vehetett benne. Lehetek-e most elfogulatlan? Igen, ha nagyon szeretnék. Hiszen voltak számomra olyan művek, amelyek abszolút kedvencek lettek, de akadt olyan is, amelyik nem tetszett és nem is tudtam vele azonosulni. De a novellák mellett tűntek fel mesék és versek is. Ezzel is színesebbé téve ezt a körforgást.

Van egy mondás, amit mostanában a kedvencem mellett szoktam mondani, hogy akkor jó egy mű igazán, ha érzelmeket vált ki. És nem csak az olvasóból, hanem magából az íróból is írás közben.

És itt született egy pár ilyen, mert azokon az írásokon olvasás közben is meglátszik.

Elárulom-e, hogy melyek voltak a kedvenc novelláim, ebből a gyűjteményből? Nem. Hiszen mindegyiket olvastam és valamelyiket jobban megszerettem, valamelyiket nem. De még az is váltott ki érzelmet belőlem, amelyik nem fogott meg.

Összességébe véve egy humoros, szenvedélyekkel túlfűtött kész hullámvasutat kaptunk. Mert a humor, a szeretet ereje, az érzelmek és a szenvedély mindenképp a sorok közt bújik meg.

De legjobban az tetszett, hogy némelyik szerző elengedte magát, és szabadjára engedte a fantáziáját és azt hagyta szárnyalni is.

Sok történet mondanivalója a sorok közt volt elrejtve. Ezekez csak azok találják meg, akik a sorok között megbújó információmorzsákra is figyelnek.

Az is kellemes meglepetés volt, hogy ennyi -féle képen megismerhettem az erotika szó fogalmát. Mert valljuk be mindenki másképpen értelmezi. És nem csak az tetszett, hogy többféle képen értelmezték, hanem az is, hogy különböző zsánerekkel keverték. Volt itt aztán tényleg minden.

Olvasás közben azt is éreztem, hogy voltak olyan írók, akik könnyebben belecsempészték az adott képet és szavaikat a műbe, van akik nehezebben. De szépen megoldották a feladatot. És ami extra volt ebben az egészben, hogy a zsűri művei is bekerültek a könyvbe.

2024. november 6., szerda

Interjú a Pitypang kiadó szerzőjével Erős Mártival

Most elindítok egy interjúsorozatot, amelyben olyan írókkal fogok beszélgetni, akik a Pitypang kiadó égisze alatt adták ki első vagy x-edik kötetüket. Számomra hatalmas megtiszteltetés az, hogy új szerzőket ismerhetek meg és ezáltal nektek is be tudom őket mutatni. Lehet sokatoknak egy-egy író neve már ismerős lesz, már csak onnan is, hogy láttátok, hogy megjelenik a könyve.

Első ilyen személy, akit kifaggatok Erős Márti lesz, akinek a napokban jelent meg a második kötete, ha jól értesült vagyok, ami egy krimiregény.

Szóval kezdjük is.

Először is szeretném megköszönni neked azt, hogy elfogadtad a felkérésemet az interjúra.


Első kérdésem az lenne hozzád, hogy Te mint olvasó vagy mint író mikor csöppentél bele az irodalom világába? Mi volt az az írás, ami nagy hatással volt rád és elindított ezen az úton?

Márti: Az irodalom elég korán megtalált, amikor édesanyám beiratott a helyi könyvtárba még gyerekként. Ráadásul a pápai könyvtár akkor még egy régi kastélyban működött így márcsak a hangulata miatt is imádtam odajárni. Az első, ami betalált az egyértelműen Rowling Harry Potter sorozata. Tudom közhelyes, de nekem a gyerekkoromat jelenti. :) Illetve természetesen a felnőtt életre is van benne bőven tanulság. Az írást szintén gyerekkorban kezdtem, imádtam a magyar órákat, főleg a fogalmazás részét.

Ha jól tudom, neked nem ez az első megírt regényed. Hanem már jelent meg egy könyved, ami egy ifjúsági romantikus regény. Erről majd kicsit később kikérdezlek. :) Most az lenne a kérdésem, hogy hogyan találtál rá a Pitypang kiadóra?
 
Márti: Így van, jól értesült vagy, valóban nem ez az első megjelent regényem, bár az első nyomtatott kiadásban megjelenő igen. :) Anettre és a Pitypang Kiadóra egy barátunkon keresztül találtam rá és ennek nagyon örültem. Számomra ez az előzetes ismeretség plusz bizalmat adott a közös munkához. Anett elkérte a történet szinopszisát és kiadásra érdemesnek találta.

 Minden író mumusa valahol maga a marketing, hogy vigyék a könyvét. Így hogy már kicsit tudod miről van szó, számodra mennyire nehéz ez a marketing rész?
 
Márti: A marketing feladatok az elején nehézséget jelentettek, amíg meg nem tanultam kezelni a megfelelő platformokat és az ehhez kapcsolódó időmenedzsmentet. Most már azt hiszem tudatosan osztom meg a tartalmaimat és próbálok annyi időt szánni a létrehozásukra amennyi ténylegesen kell. Se többet se kevesebbet. Nem az én asztalom a marketing, de ez egy szükséges dolog, ha azt szeretnénk, hogy az olvasók könnyebben megtaláljanak. És hát ez a cél. A visszajelzéseik nagyon fontosak számomra.

Honnan jött az ötlet, hogy ifjúsági regényt írj? Mennyire volt számodra ez nagy kihívás?

Márti: Gimi alatt színjátszó voltam egy Társulatnál. A színház világa nagy hatással volt rám. Muszáj volt írnom róla. Hogyan készül egy előadás, mi történik a színpadon valójában és mi a színfalak mögött. Mivel a részese voltam egy ilyen társaságnak ezért nem volt nagy kihívás az írás. Általában a szívemhez közel álló témák, világok adják a történetek magját.

És akkor most térjünk rá a Kalliopé című ifjúsági romantikus történetedre. Ő az első könyves gyermeked is ezáltal. Bár e-könyvként jelent meg, akkor is kíváncsi vagyok rá, hogy 2022-ben ennek a regénynek emlékeid szerint milyen volt a fogadtatása?

Márti: Nehéz megmondani, aki olvasta az szerette és ennek örültem. Sajnos nem jutott el annyi emberhez, mint amennyihez kellett volna. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy e-könyvként jelent meg és az elektronikus könyveket rettenetesen nehéz marketingelni, sajnos nem is kaptam ehhez anno nagy segítséget. Tervezem megjelentetni nyomtatásban is, de hogy mikor az még kérdéses.

 Annak idején miért döntöttél úgy, hogy csak elektronikusan add ki a könyvedet?

Márti: A Kalliopé az Alexandra Kiadó Irodalmi pályázatán nyert kiadást. 364 pályázó közül választotta ki a szakmai zsűri, amire nagyon büszke vagyok és hálás is a kiadónak, hogy lehetőséget adtak a megjelenésre. A fődíj a kiadás volt, viszont csak elektronikus formában.

Egy ifjúsági romantikus regény után, számomra nagy váltásnak számít az, hogy egy felnőtteknek íródott krimi regénnyel leped meg az olvasóidat. Oké, hogy összelehet vonni a zsánereket. De Te mint író, hogyan élted meg ezt a váltást? Mennyire volt más és mennyi kihívást okozott neked?

Márti: Számomra a zsáner váltás nem jelentett kihívást, mert ahogy említettem, a szívemhez aktuálisan közel álló témákat választom. Tizenévesen a színház, fiatal felnőttként és gyógytornászként pedig az egészségügy és a kórház az, ami beszippantott. Ha a legközelebbi könyvem például egy manókról és sárkányokról szóló fantasy lenne, akkor ez alapján érdekes kérdéseket vetne fel a zsánerváltás. Hát soha ne mondd, hogy soha. :) A krimi műfaja viszont mindig is nagyon érdekelt Stephen King, Baldacci és Christie rajongóként, úgyhogy elképzelhető, hogy fogok még írni hasonló témában.

Tényleg szívből gratulálok ahhoz, hogy már a kezedben tarthatod a második könyves csodádat, a Papírpillangókat. Milyen érzés az, hogy az amit Te alkottál világ kézzel foghatóvá vált?

Márti: Köszönöm! Számomra ez egy hatalmas áttörés. Gyerekkorom óta ez volt az álmom, hogy a könyvemet kézbe foghassam és a boltok polcain láthassam. Most, hogy ez megtörtént kicsit még fel kell fogni. Az biztos, hogy mosolyogva lépek be a könyvesboltokba. Minél többen olvassák, annál élőbbnek érzem a történetet is. Fantasztikus érzés.

Mesélnél kicsit az olvasóknak arról, hogy hogyan is született meg a Papírpillangók története?

Márti: A Papírpillangók történetének alapját a kórházi munkám adta. Több mint két évig dolgoztam intenzív osztályon szoros együttműködésben az orvosokkal, ápolókkal és a többi egészségügyi dolgozóval. Váratlanul szippantott be ez a folyton változó világ, a hely, ahol az élet és halál olyan végtelenül közel áll egymáshoz és ahol végsősoron mindenki egyenlő. Amennyire távol akartam tudni magamtól, annyira közel került a szívemhez. A transzplantációs részlegen átéltek ihlették a Papírpillangók című orvosi krimimet. A science fiction vonalat pedig az adta, hogy sokat olvastam az emberi memóriával kapcsolatban. Egyszer csak jött az ötlet, márcsak össze kellett rakni egy nagy kerek egésszé.

 És íme az utolsó kérdés ebben az interjúban hozzád az lenne, hogy mit üzennél az olvasóknak? Miért vegyék a kezükbe a Papírpillangókat?

Márti: Azt üzenném az olvasóknak, hogy ha szeretik a megoldatlan bűntényeket, az emberi elme működésével foglalkozó történeteket és esetleg szeretnének mögé látni a kórházi munkának egy doktornő szemszögéből, akkor mindenképpen tegyenek egy próbát a Papírpillangókkal. :)

Köszönöm szépen, hogy válaszoltál a kérdéseimre. Remélem még lesz alkalmunk beszélgetni a későbbiekben is.

Én is köszönöm szépen a lehetőséget!

Erős Márti szerzői oldala




2024. november 4., hétfő

Rebeca Green: Gift

Szeretném megköszönni Rebeca Green írónőnek, a Helma kiadónak, az MKMT Mozgalomnak azt, hogy lehetőséget biztosítottak nekem arra, hogy elolvashassam, Rebeca Green legújabb könyvét a Gift-tet azaz az Ajándékot. Ez a regény más, mint az első könyve, de ebbe is benne van az írónő humoros stílusa és komolysága. Itt az érzelmek és a szereplő önmegismerésén van a hangsúly.

Rebeca Green
Gift


Tartalom:

Egy elfuserált legénybúcsú, egy egyedül töltött születésnap, egy eltévesztett ajtó és egy üveg vodka.
Valahogy így kezdődik Alfonz és Leon története.
Alfonz tudja Leonról, hogy meleg, de titkolnia kell, mert a filmgyár erre kötelezi. Leon csak annyit tud Alfonzról, hogy nem túl nagy örömmel ugyan, de nősülni készül, a hagyományos módon, és hogy ennivaló kis málnácskák vannak az alsónaciján.
Szerencsére a szülők mind a két fiú mögött stabil bástyaként állnak. Így „csak” a filmgyár, a média és a bántalmazási ügyek okoznak fejfájást nekik, meg persze az „exek”: a volt szerető és a volt menyasszony.
Humoros, romantikus meleg-szerelmes történet, megtűzdelve sok-sok izgalmas jelenettel.
Vigyázat! A könyv cselekményleírást tartalmaz!

Véleményem:

Az írónő második könyve tényleg, ahogy a címe is mondja ajándék. Hiszen ebbe a regényben az a fő szál, hogy a szeretet, ami a kér főszereplő közt kialakul, lassú lefolyású. Ezalatt mind a kettő megismeri saját magát.

Sőt szerintem ez a egyik olyan könyve lesz az írónőnek, amely tele van meglepetésekkel és titkokkal.
A két főszereplő kapcsolata humorosan indult, és ezáltal a humor végig szerepelni is fog a regénybe, azon kívül, hogy kemény témákat boncolgat. Bemutatja Leon szakmai életének a színészkedésnek egy részét, ahogy Alfonz menedzseri és ügyvédi munkájába is belelátunk.

Sőt érdekes és felüdülés volt olyan szülőkről olvasni, akik ennyire nyitottak és elfogadóak.

Málnácska becenevet pedig egyszerűen imádtam. Egyik legcukibb becenév, amit hallottam.
Ez a regény nem rövid, de ettől függetlenül is volt olyan téma, amelyet a végtelenségig lehet volna bontogatni.

A gyerekek csak feldobták az eseményeket, és hát a kis boszorka, aki csak az életükbe „belecseppent” minden pénzt megért.

Tetszett ahogy nem csak a fiatalok ismerik meg önmagukat, hanem a szülők is. Hiszen Barbara, Cintia hatására kezd önmagára találni.

Tetszik, hogy a komoly dolgok humoros oldalát is bemutatja az írónő. Hisz mindennek van humoros oldala, csak meg kell látni azt.

Szóval nekem Alfonz és Leon története egyik kedvencem lett.

Az írónő rámutat arra, hogy nem csak elfogadtatni kell önmagunkat, hanem saját magunknak is meg kell ismernünk önmagunkat. 
Megtudhatjuk azt a történetből, hogy a szeretetnek több arca van, és azt is, hogy nem minden a vérség. De viszont az elfogadás minden hibánkkal együtt a legfontosabb, és hogy a titkok akkor kerüljenek a felszínre, amikor készen állunk rá.



2024. október 30., szerda

Interjú Elena Honoria írónővel

A mostani interjú egy olyan írónővel készült, akivel egyszer már készítettem interjút, de nem ezen a blogon. Az írónőt évek óta ismerem és jó kapcsolatot ápolok vele. Ő nem más, mint Elena Honoria írónő, akinek a műve a Varázslónő és a Lélekszilánkok.

Mindkét művét olvastam és nagyon élveztem. Ezért is nagy öröm számomra, hogy elfogadta a felkérésem egy újabb interjúra, ezúttal a blogomon.


 Rég beszéltünk. És meghökkenve tapasztalom, hogy nagyon zajlik az élet körülötted. Ami jó, a könyvhéten tudtak a rajongóid találkozni veled, és ott elmesélte, hogy egy időre ez volt az utolsó dedikálásod. Elmesélnéd, hogy hogyan élted meg ezt az eseményt és miért döntöttél így?

Elena: Valóban nagyon régen beszéltünk, legalábbis ilyen formában. Ha jól emlékszem első könyvem: A Varázslónő megjelenésekor írtál rólam hosszabban. Azóta tényleg sok minden megváltozott az életemben.

Lélekszilánkok könyvem után még teljesen más terveim voltak 2024-re. Sajnos egy komoly betegség is közbeszólt, így át kellett gondolnom a hogyan tovább kérdést. Emiatt egy időre, az írás is háttérbe szorult, de szerencsére nyárra már magamra találtam és részt tudtam venni a Könyvhéten.

Egyszerre voltam hihetetlenül boldog és izgultam nagyon. Ami nagyon meghatott, hogy sokan eljöttek hozzám személyesen. A dedikálás mellett, rengeteg bíztató szóval és kedvességgel lettem gazdagabb. Ilyenkor mindig feltöltődöm, és új lendületet kapok.

Akkor még azt mondtam neked, hogy ez volt hosszú időre az utolsó hivatalos dedikálásom. Az utóbbi hetekben viszont még egyet fordult velem a világ, így inkább nyitva hagyom ezt a kérdést. Meglátjuk mit tartogat számomra a 2025-ös év.

Mi nagyon sokat beszélgettünk arról, hogy egy hatalmas projektbe vágtad a fejszédet. De még mielőtt erre rátérnénk, hogy mi is ez felkértek egy új feladatra a zsűrizésre, ami egy újabb kihívást jelent számodra. Mit gondolsz erről az új feladatról? Mennyire nagy kihívás ez számodra?

Elena: A Könyvhét után kaptam a felkérést, erre az izgalmas feladatra. Egy percig sem gondolkodtam, hogy elvállaljam-e, azonnal igent mondtam. Egy teljesen más szerepkör, mégis szervesen kapcsolódik az íráshoz. Az olvasás is ugyanannyira a szenvedélyem, mint az alkotás. Szeretem az ilyen kihívásokat.

Érdekes volt látni, hogy milyen széles skálán mozgott az alkotók fantáziája. A szomorú történetektől kezdve a sírva nevetősig minden megtalálható volt. Több kedvencem is lett, amiket oklevélben részesíthettem.

Annyira belejöttem, hogy az ETA pályázat után, egy újabb felkérést kaptam. Így már rutinos zsűrizőként vágtam bele a Régi mesék új köntösben pályázatba.

 Na most akkor, hogy az előző gondolatommal felcsigáztam az olvasókat rákérdezek, mi vezetett arra a elhatározásra, hogy külön utakon járj?

Elena: Mióta íróként kiléptem a nyilvánosság elé folyamatos tanulás és tapasztalatszerzés az életem. Nem elég, ha „tudsz” írni és úgymond van hozzá tehetséged. Ez még édeskevés. A közösségi médiában, a marketingben, az értékesítésben is otthon kell lenni.

2020-ban úgy csöppent ebbe a világba, hogy azt sem tudtam merre induljak. Nem ismertem senkit, ismeretlen volt minden. A közösségi médiát addig a napig csak héba-hóba használtam, fogalmam sem volt, hogy kell egy oldalt „üzemeltetni” a posztolásokról meg aztán dunsztom sem volt.

Eleinte bizonytalanul és félve tettem ki posztokat. Először a novelláimat osztottam meg az oldalamra látogatókkal, aztán elkészült az írói weboldalam is, ami nagy segítség, hogy egyben tudjam kezelni az írásaimat.

Mindeközben egy történetem kinőtte magát annyira, hogy úgy éreztem komolyabban kell vele foglalkoznom, mint egy szimpla novellával. (Ez volt A Varázslónő kezdetleges változata).

Szép lassan megismertem ezt a világot, ismeretségeket kötöttem, egyre több tanácsot és segítséget kaptam. Ekkor kerültem a Smaragd Kiadóhoz. Az első két nyomtatásban megjelent könyvem még náluk jelent meg.

Aztán jött az idei év, és úgy gondoltam, hogy önállóan folytatom. Ma már ott tartok, hogy kimondottam élvezem és szeretem a történeteimet menedzselni, és az ezekhez kapcsolódó szervezési munkálatokat lefolytatni.

 Egyszemélyes kiadóként szeretnél funkcionálni vagy idővel szeretnél kezdő esetleg haladó írókat is felkarolni?

Elena: Egyelőre csak a saját utamat járom. Arra jelenleg nincs kapacitásom, hogy másokat menedzseljek. Az írás mellett, civil állásom is van. Így már annak is örülök, hogy a család-munka körforgásában a saját írói létemmel tudok foglalkozni. Most úgy jó minden, ahogy van.

 Mit lehet tudni a hamarosan megjelenő új könyvedről? Ha jól emlékszem először csak e-könyvben jelent volna meg.

Elena: Igen, jól emlékszel. Nyáron még az volt a terv, hogy csak digitálisan lesz elérhető. Amikor elindult az e-könyv előjegyzése, nagyon sokan megkerestek, hogy nyomtatva olvasnák. Így újra terveztem, átgondoltam mindent, és arra jutottam, hogy akkor megjelenik nyomtatva is.
Ez a könyvem szintén romantikus zsánerben íródott, mint az eddigiek. Ez egy háromrészes sorozat első kötete.

Az alapja az Álom című novellám. Ez volt az első, amit olvashattatok tőlem. Bár annyira át lett írva és újra gondolva a történet, hogy már nyomokban sem hasonlít a kezdeti történethez.

 Látom a közösségi médiában, hogy egyre több régebbi novellád kerül ismét az előtérbe ennek van valami jelentősége a jövőre nézve? Vagy csak nem szeretnéd, hogy ezek a feledésbe vesszenek?

Elena: Így van, nem szeretném, ha a feledés homályába vesznének. Ahogy folyamatosan bővül az olvasótáborom, úgy posztolom ki őket újra, hogy eljusson azokhoz az olvasókhoz is, akik most találkoznak a nevemmel először. A rövid történeteken keresztül megismerhetik a stílusomat, és kedvet kaphatnak a további írásaimhoz.

Régóta fogalmazódik meg bennem egy-két kérdés, amit talán még sosem tettem fel igazán neked, ha szépen megkérlek válaszolnál rájuk? Egyik az lenne, hogy kicsoda valóban Elena Honoria, itt nem arra lennék kíváncsi, hogy mi a polgári neved, hanem arra, hogyan született meg és miért ezt a nevet választottad?

Elena: Az Elena név volt az első, amit rögtön tudtam, hogy az író nevemben benne lesz. Az egyik kedvenc sorozatom női főszereplője után választottam. Nagyon szerettem a karaktert, így amikor eldőlt, hogy a nyilvánosság elé lépek, nem volt kérdés, hogy ez legyen a keresztnevem.

A Honoria pedig egy régi kedves emlékemhez fűződik, így ezen sem kellett sokáig gondolkodnom.

 A második kérdésem pedig az lenne, hogy a versek, novellák és regények világában mozogsz szinte nap mint nap. Melyik áll a szívedhez a legközelebb?

Elena: Kezdetekben a novellák világában éreztem komfortosan magam, illetve itt értem el az első sikereket is. Amikor megírtam A Varázslónőt, akkor éreztem, hogy már többre vágyom. Hosszabb és mélyebb történeteket szeretnék írni, így mára eljutottam arra, hogy a fókusz a regényeken van. A versek és a novellák háttérbe szorultak, sajnos szűkös az időkeretem, így rájuk csak nagyon ritkán jut időm. Viszont tervezem, hogy jövőre több rövid novellával is érkezem a blogomra.

És végezetül mit üzennél a követőidnek, olvasóidnak esetleg a kezdő íróknak?

Elena: Nagyon sok történetötlet vár arra, hogy kidolgozzam őket. Ha a körülményeim engedik szeretnék minél többet nyomtatásban/e-könyvben látni. Hálás vagyok, hogy nagyon sok kedves olvasóm van, akik rendszeresen keresnek/érdeklődnek, hogy mikor jön a következő regény. Remélem még sok új megjelenéssel örvendeztethetem meg őket.

A kezdő íróknak pedig azt tanácsolom, hogy sose adják fel. Ha tényleg úgy érzik, hogy a szenvedélyükké vált az írás, akkor ne hagyják abba. Írjanak-írjanak és írjanak, mert az alkotás folyamata léleképítő.

Köszönöm szépen, hogy válaszoltál a kérdéseimre. Élvezet volt ismét beszélgetni.


2024. október 29., kedd

A három grácia interjúja Cseh-Dálnoky Zsófiávval


Niki: Mi volt a kedvenc meséd gyermekkorodban?

Zsófia: Hófehérke és a hét törpe

Angi: Milyen indíttatásból kezdtél el írni?

Zsófia: Szeretetből, hogy örömet szerezzek a kedves Olvasónak. Emlékszem ifjúkoromban írtam első versemet: Anya, anya, Anya,... . Édesanyámnak szerettem volna örömet szerezni az alkotásommal.

Moncsi: A latin verseket csak olvasni szereted, vagy írni is írtál már ebbe a manapság
ritkán beszélt nyelven?

Zsófia: Latin nyelvű verseket a gimnáziumban olvastam, tanultam. Azóta is szeretek olvasni, de írni még nem írtam, mert eddig sajnos erre még nem volt alkalmam.

Niki: Mit tartas a legfontosab értéknek az életben és mit az irodalom világában?

Zsófia: A legfontosabb érték számomra az életben és az irodalom világában a becsület, az igazmondás.

Angi: Milyen könyveket szeretsz olvasni?

Zsófia: Regényeket, scifiket.

Moncsi: Mi az ami a legjobban elvarázsol a mesék világában?

Zsófia: A főhős becsületes jelleme és a kitartása, hogy elérje a célját.




Erdős Sándor: Mesevár

Szeretném megköszönni Erdős Sándornak , Sky S.T.-nek , a Helma Kadónak és a MKMT Mozgalomnak a lehetőséget, hogy elolvashattam Erdős Sándor...