Beszámoló a MKMT Mozgalom 2. születésnapi rendezvényéről

A rendezvényre 2025. május 24-én Budapesten a MVGYOSZ (Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége) székházában került sor a délelőtti órákban. A rendezvény maga színvonalas volt. Idén is megtartotta az éves értékelését Dvariecki Bálint a Helma kiadó ügyvezető igazgatója és a Magyar Könyv is Magyar Termék Mozgalom társalapítója, illetve Sky S.T. írónő, aki a Mozgalom ötletadó alapítója.

Meg kell mondanom a számok magukért beszéltek. Idén is szóba került az, hogy sajnos kevesen osztják meg, illetve reagálnak a posztokra. Szeretnénk, ha ez a jövőben megváltozna.

Hiszen az összefogás erejével tudjuk csak elérni az embereket, szóval egy megosztás is sokat számít.

Az idén is átadtuk mi bloggerek a szakmai díjakat. Ezeket a díjakat idén több kategóriára bontottuk szét, a helyezetteket pedig szavazás alapján választottuk ki. Egyértelmű, hogy akire a legtöbb szavazat jött az lett az első helyezett és így tovább. Idén is nagyon nehéz dolgunk volt, mivel rengeteg remek könyv jelent meg a tavalyi évben.

Az idén a Mozgalom vezetősége is oklevelekkel jutalmazta és ismerte el az aktív tagokat, bloggereket és támogatókat is. Ezzel az elismeréssel is adózva a munkájuk előtt.

Az okleveleket a Mozgalom Facebook oldalán is megtalálhatóak, a rendezvényt követő napok bejegyzéseinél, illetve a képek közt.

Idén is átadásra kerültek a nagyköveti címek. Abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy én is megkaptam a Magyar Könyv is Magyar Termék nagyköveti címét, ami számomra a mai napig hihetetlen és hatalmas megtiszteltetés.

A szülinapon rajtam kívül Juhász Judit és Lantai Tamás „Mex” is megkapták ezt a kinevezést, bár Tamás nem volt személyesen jelen az ünnepségen, illetve idén is bővült a nagykövetek száma két taggal, akik egy házaspár. Ők folyamatos támogatásukkal, segítségnyújtásukkal vívták ki ezt a nem mindennapi elismerést, és mivel a kezdetektől töretlenül támogatják ezt az összefogást meg is érdemlik. Ők pedig nem mások, mint Csobotné Tóth Judit és férje Csobot Ferenc.

Emellett sok fellépő is volt. A hangulat kiváló és családias. Sok régi és új ismerőssel találkozhattunk. A bloggerek közül jelen volt Nagy Dóra, Gréczi Nikolett, Haupt-Kutas Mónika, Oláh Tímea, Kovácsné Benke Barbara és jómagam.

Örültem neki, hogy összejöttünk és hogy jól éreztük magunkat. Az ünnepség végén svédasztalos vendéglátás volt, amit az írók, bloggerek, vendégek biztosítottak támogatásként. Akik ott vettek át valamilyen könyvet, azok akár az ott lévő szerzőkkel dedikáltathatták is. Remélem jövőre is egy ilyen remek kis csapat fog összejönni és nagyot fogunk tudni beszélgetni, élvezni a mindennapok nehézsége után a szabadságot és a kikapcsolódást.

Egy ilyen nívós eseményen ritkán vesz részt az ember. De ne én beszéljek tovább, hanem a képek és a videó. Jó szórakozást hozzá.

És mielőtt elfelejteném, ha van kedvetek egy remek családias hangulatú csapathoz tartozni, ahol mindenki meg van becsülve, akkor csatlakozzatok hozzánk, akár mint magánszemély, író vagy a www.mkmt.hu oldalán.

MKMT Mozgalom weboldala

MKMT Mozgalom facebook oldala

MKMT Mozgalom Instagram oldala

MKMT születésnapi videó

Előolvasásá: Péterfi Laura: Szerelemből elégtelen

Szeretném megköszönni Sky S.T. írónőnek, Dvariecki Bálintnak, a Helma Kiadónak és az MKMT Mozgalomnak, hogy lehetőségem lehetett még megjelenés előtt előolvasni Péterfi Laura: Szerelemből elégtelen című regényét. Ez a regény szépen bemutatja a családi állapotokat és azt, hogy mi van akkor, amikor nagy a korkülönbség egy pár közt.

Péterfi Laura:

Szerelemből elégséges

Tartalom:

Samantha alig húszévesen lesz David, a dörzsölt üzletember felesége. Fülig szerelmes a férjébe, aki a nászéjszaka hajnalán magára hagyja. A magyarázat pedig egyre késik. Tina, Samantha anyja még tovább mélyíti a hirtelen támadt szakadékot a fiatal házasok között. Végül Samantha nem bírja elviselni a csalódást, és inkább megszökik.

David elől azonban nincs menekvés! Ragaszkodik mindenhez, ami az övé – a feleségéhez is.

Vélemény:

Hálás vagyok, hogy elolvashattam ezt a kisregényt. Ebben a 160 oldalban rengeteg érzelem bele van zsúfolva, de nem zavaró, hiszen akkor jó egy regény, amikor az olvasó észreveszi az érzelmeket és valamilyen szinten át is érzi. Úgy érzem nekem ez most sikerült.

Tina, a főszereplőnk édesanyja belőlem máris ellenszenves érzést váltott ki, hiszen már az első oldalakon érezhető az, hogy egy manipulatív személyiség, aki abban éli ki az örömét, hogy ártson másoknak. Lényegtelen, hogy az a saját lánya, vagy egy idegen személy. Meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben, ha tehetem.

Samantha néha számomra gyermetegen viselkedett, de ezt betudhattuk az életkorának is, hiszen alig múlt húszéves mikor hozzáment egy nála több mint tíz évvel idősebb férfihez.

A történetben nagyon szépen ki van dolgozva az a rész, hogy hogyan is éli meg mindezt egy fiatal lány, aki még bizonytalan és szeretetre vágyik. Arra a szeretetre, amelyet nemigen kapott meg gyermekkorába.

De erről nem is akarok többet mondani, mert félek így is, hogy sok dolgot elmesélnék, és így nem volna érdekes a történet.

David pedig küzd és harcol azért, ami az övé. De ennek is megvan az oka. Ami ki is derül a regényben.

Ez a regény szól szerelemről, barátságról, manipulálásról, karakterek önmagára találásáról és a családi kapcsolatokról.

Az alaptörténet szépen ki van dolgozva, a karakterek életűek. A történet tanulságos, és van mondanivalója.

Minden romantika kedvelőnek ajánlom, mert bár ez a könyv az első az írónőtől benne van minden, ami kell egy jó romantikus történethez. Remélem a jövőben még fogunk róla hallani.

Helma Kiadó

Dedikálások a 96.-dik ünnepi könyvhéten, amelyek érdekesek lehetnek

 Sziasztok összesedtem pár plakátot, amelyeken ott van az író neve, a helyszín és a dedikálási időpont. Igyekeztem úgy összeszedni, hogy minden nap tudjakok menni ahhoz, akihez szeretnétek. Ti kihez mennél/mész oda dedikáltatni?

Interjú a Pitypang kiadó írójával Vyrna írónővel

Hálásan köszönöm, Vyrna írónőnek, hogy elfogadta az interjúra való felkérésemet. Azért is örülök neki, mert mindig öröm új írókat megismerni és bemutatni az olvasóknak. Az írónő első könyve nem rég jelent meg, és a di Santis címet viseli. Ezt a regényt a maffiarománc és a dark romanc szerelmeseinek ajánlott elolvasni.

De nem is húzom tovább a szót beszéljen most ő helyettem.

Hogyan csöppentél az irodalom világába?

Vyrna: Gimnazista koromban egy osztálytársnőmmel kitaláltuk, hogy írunk egy könyvet. Ő romantikusnak, én kriminek álltam neki. El is kezdtük, de az érettségi miatt abbamaradt eme törekvésünk. Az élet másfele sodort minket, és elfelejtődtek a történetek. Sok-sok évvel később volt az életemben egy nehéz időszak, és az olvasásba menekültem. Rengeteget olvastam, egyre inkább tudtam mit keresek egy könyvben, de egyre nehezebben leltem rá a nekem tetsző darabokra. Olyat kerestem, ami annyira leköti az agyam, hogy más miatt ne tudjon kattogni. És akkor jött az ötlet, hogy ki is találhatnék egy történetet, mert az tutira teljesen leköt. Sok kézirat született a fióknak, mire megszületett a di Santis.

Nagyon ritka az, ha az írónak csak egy szó vagy név az írói neve. Nálad honnan jött ez a ötlet? Hogyan született meg Vyrna?

Vyrna: Mindenképp álnéven szerettem volna írni, de nem flancolásból. Egy dolog a magánéletem, a családom amit rettenetesen védek, és akik nagyon hagyományos gondolkodásúak, és egy teljesen más amit a papírra vetek. Aki olvasta már a di Santist, tudja is mennyire.😊Nem mindenki van felkészülve egy ilyen könyvre, ezért az álnév. Az írói nevem a valódi nevem egyik anagrammája.

Vannak olyan első könyves írók, akik nagy álmokkal vágnak bele a könyv kiadásban, nálad is ez volt a helyzet? Mit gondolsz hogyan fogják fogadni azok az olvasók a könyved, akik számára íródott?

Vyrna: Egyáltalán nem voltak nagy álmaim a kiadással kapcsolatban. Amit idáig elért a könyv az már most felül múlta minden várakozásom, és nem tudok elég hálás lenni az olvasóknak ezért! Egy dologban voltam biztos, hogy olyan könyvet szeretnék az olvasók kezébe adni, ami teljesen ki tudja őket kapcsolni, kiszakítani a hétköznapi mókuskerékből. Azt az érzést szerettem volna továbbadni, amit én is keresek egy könyvben. Vesszek el a történetben, szűnjön meg a külvilág, szórakozzak nagyon jól, és a végén legyek csalódott, hogy vége a könyvnek, pedig én még úgy olvasnám.😊

Szívből gratulálok az első megjelent könyvedhez, a di Santishoz. Szándékosan indítottad el az írói pályafutásod ezzel a maffiás dark romance regénnyel?

Vyrna: Köszönöm szépen!❤️

Nem volt szándékos a választás. Ez a kéziratom kapta a legtöbb pozitív visszajelzést, bíztatást, hogy ne csak a fióknak írjak, ezért összeszedtem minden bátorságom, és az esélytelenek nyugalmával beküldtem egy pályázatra. Úgy voltam vele, maximum megtudom miben kell még fejlődnöm, vártam az elutasítást. Soha nem fogom elfelejteni az azt érzést, amikor megnyitottam a válasz e-mailt, amiben méltatták a kéziratom. Annak a kiadónak nem vágott a profiljába, de felajánlották a segítségüket, hogy a megfelelő helyre beajánlják a kéziratom. A többi pedig már történelem.

Nagyon sokan nem kérdezik meg és nem is beszélnek arról, hogy milyen nehézségekkel is jár egy könyv kiadása. Pedig valljuk be, hogy nem csak arról szól az egész, hogy Te mind író megírtál egy történetet. Tudnál nekünk kicsit arról mesélni, hogyan élted azt meg, hogy a könyved kézzel fogható legyen? Mert ugye kellett keresni kiadót, szerkesztőt, borírótervezőt, tördelőt stb.

Vyrna: Attól a pillanattól, hogy megtaláltam a kiadóm, minden könnyebb lett. Teljesen kezdő voltam (és vagyok) de nagyon sok segítséget kaptam a Pitypang kiadó vezetőjétől, Anettől. Ismerte a kéziratom, így a megfelelő szakembereket tudta nekem ajánlani, és én jó kisdiák módjára igyekeztem tanulni, tanácsokat megfogadni, fejlődni. Így is sok éjszaka volt mire a kézirat nyomdakész lett, de úgy gondolom megérte. A legnehezebb számomra a borító megtervezése volt, nagyon nehéz eset voltam, de örök hálával tartozom érte, mert minden várakozásom felülmúlta.

Számodra mit az az irodalom? Amikor olvasol egy könyvet, Te mint olvasó mit keresel benne?

Vyrna: Ebben a rohanó világban azt várom egy könyvtől, hogy kössön le, kapcsoljon ki. Nem kell, hogy nagyon mély témákat boncolgasson, az van a való világban elég. Töltse fel a lelkem, ha lehet ilyet mondani. Számomra az a jó könyv, ami után szebb színben látom kicsit a világot.

Mivel már megjelent a di Santis, és van aki már értékelte is, akkor élnék a lehetőséggel, és megkérdezném, hogy mit érzel egy-egy értékelés után? Ilyen fogadtatásra számítottál?

Vyrna: Egyáltalán nem ilyen fogadtatásra számítottam. Az értékelések körülbelül 90%-a pozitív. Nagyon- nagyon pozitív, amiért rettenetesen hálás vagyok. A maradék 10% az kétfelé oszlik. Az egyik fele, mondjuk 1% szerintem nem azt a könyvet olvasta amit én írtam, a maradék 9% pedig legtöbbször többet várt a könyvtől. Az építő kritikát hasznosnak, sőt szükségesnek tartom, mert ebből tanulhatok, fejlődhetek. Az 1%-al viszont nem tudok mit kezdeni. Sajnos ilyenkor az érvelés, válasz olyan, mint galambbal sakkozni, így egy alkalomtól eltekintve többet nem is kívánok belemenni ilyenbe.

Bízom benne, hogy még fogunk tőled olvasni, mert a di Santis számomra nagyon szórakoztató és érdekes olvasmány volt, amely elgondolkoztatott. Annyit elárulnál az olvasóknak, hogy fog még tőled jönni ebbe a zsánerbe könyv? Vagy majd a jövőben egész más utakra vezeted majd az olvasóid?

Vyrna: Most egy nagyon éles kanyarral kicsit elkanyarodok a maffiától, egy nagyon izgalmas történet felé, ami egyelőre titok, de gőzerővel dolgozom a kéziraton. Úgy gondolom, aki szerette a di Santist, ezt imádni fogja, annak ellenére, hogy nem maffia. Nem terveztem folytatást a di Santisnak, de olyan sokan kérték a macsó tesó, és a titokzatos török történetét, hogy jövőre ők következnek. Mert az imádott olvasóim kívánsága számomra parancs.❤️😊

Mint olvasóhoz melyik zsáner áll a legközelebb? És ebben a zsánerben melyik könyvet ajánlanád a követőidnek?

Vyrna: Hasonló könyveket részesítek előnyben, mint a di Santis. Legyen sötét, spicey, nagyon maffia. Ebben nem tudok csak egyet kiemelni, az általam olvasott maffiás könyvek mind letehetetlenek voltak.

Másik nagy kedvencem a főnök beosztott témájú inkább romantikus könyvek. Jodie Ellen Malpas Tiltott c. könyve nem ilyen témájú, de nagy kedvencem. Újra olvasós. Nem szeretem a thriller/krimi könyveket, de Colleen Hoover Verity c. könyvét még mindig nem dolgoztam fel, pedig régen olvastam.

Nagyon szépen köszönöm, hogy válaszoltál ezekre a kérdésekre, és így az olvasóid is jobban megismerhettek téged. De engedj meg még egy utolsó kérdést nekem. Mit gondolsz, hogyan lehetne a mai irodalom piacát úgy létrehozni, hogy minden olvasni szerető embernek elérhetőbb legyen a könyv?

Vyrna: Ez egy nagyon fontos és aktuális kérdés. A mai irodalmi piac elérhetőbbé tétele sajnos rengeteg tényezőtől függ, amire egyáltalán nincs ráhatása sem az íróknak, sem a kiadónak.

Amit mi magunk is megtehetünk szerintem olyan kezdeményezések, mint peldául:

Olvasói klubok és közösségek: Az online és offline olvasókörök ösztönözik a könyvek megosztását és új művek felfedezését.

Könyvtárak, könyvkölcsönzés népszerűsítése. Sokan nem tudják, de ha egy könyv iránt elég nagy a kereslet, azt beszerzik, és csak ki kell kölcsönözni.

Iskolai programok, olvasás népszerűsítő kampányok, hogy a gyerekek megismerhessék a kötelező olvasmányokon túli világot, rengeteg szuper ifjúsági könyv van.

Könyvpatikák (mint pl. „könyvcsere-dobozok” ): Hozzáférést biztosíthatnak ott is, ahol nincs könyvesbolt vagy könyvtár. Balatoni strandon láttam már ilyet, illetve külföldön már szép hagyománya van.

+1. Mit üzennél az olvasóidnak és követőidnek?

Vyrna: Azt üzenem, hogy imádom őket, nagyon hálás vagyok értük!

Köszönöm a bizalmukat, hogy esélyt adtak egy első könyvesnek, igyekszem megszolgálni azt a sok szeretetet amit tőlük kapok újabb és újabb történetekkel.

Szerintem minden magyar írótársam nevében mondom, hogy köszönjük, hogy a „hazait” választják.

És még egy: ha az élet citromot ad, csinálj belőle egy nagy kancsó koktélt jóó sok alkohollal, és vonulj el egy könyvvel❤️

Köszönöm szépen a kérdéseket, Móni!❤

Vyrna hivatalos oldala

Pitypang kiadó hivatalos Facebook oldala

Előolvasás: Kate Pilloy: Az érme mindkét oldala

Hálásan köszönöm Kate Pilloy írónőnek, hogy még megjelenés előtt lehetőséget biztosított arra, hogy elolvashassam hamarosan megjelenő regényét, amely Az érme mindkét oldala címet viseli. Külön öröm számomra, hogy az MKMT Mozgalom logója rajta van a könyvén, és így én, mint a Mozgalom bloggere több felületen is tudom hirdetni. Érdekes és meglepetésekkel teli kisregény volt, amely egy nő küzdelmeit írja le a célja eléréséért.

Kate Pilloy

Az érme mindkét oldala

Tartalom:

Petra orvosi egyetemre jár, de a családnak nincs lehetősége anyagilag támogatni őt, a tandíjon felüli költségekre nincs pénze. Júlia munkát ajánl neki, ő pedig elfogadja a lehetőséget. Hogy jól döntött-e, azt maga sem tudja. Timivé alakul, pénzt szerez és ezáltal mindent biztosítani tud tanulmányai folytatásához. Csakhogy valahol közben elvesződik Petra. Vajon visszatalál a régi énjéhez vagy az új felemészti? Kérdések közt őrlődik, és halad egyre jobban a sötétség útján, miközben kapálódzik a fény felé. Meddig megy el, hogy elérhesse a célját? Van ebből a helyzetből visszaút? Vajon jó módot választott a pénzszerzésre, vagy az élete soha nem lesz a régi?

Vélemény:

Őszintén szólva nem tudtam, hogy mit is várjak ettől a kisregényről, mert ugyan a fülszöveget nem olvastam el, csak a borítókép tetszett meg. Ebből én levontam azt a következtetést, hogy biztos egy kis romantikus regényt kap az olvasó, így mikor lehetőségem volt rá, hogy elolvassam, nagyon is meglepődtem. Mert nagyon nem erre a mély tartalommal és mondanivalójú regénnyel számoltam.

Egyszerűen érdekes volt látni, hogy Petrának miken kellett keresztülmennie csak azért, hogy elérje azt az álmát, amelyre gyermekkorától vágyott.

Az egész történet úgy van megírva, hogy az egyik nő segítség céljából a másiknak elmeséli a saját életének történetét egy cukrászdában. Az olvasónak pedig olyan érzése van, hogy ott ül ő is velük egy asztalnál.

Tetszett, hogy nem volt benne túl sok szereplő, és lényegre törő volt. Volt benne olyan fordulat és meglepetés, amire nem gondoltam volna. De olyan is megesett, hogy gondoltam rá, mégis elbizonytalanodtam.

Tényleg nagyon szépen vázolva volt, hogy mi történhet akkor, ha a rossz utat választja az ember, és hogy nem biztos, hogy ki tud szálni még idejébe, ha erre rájön. De az érme másik oldala is be volt mutatva, hogy mi lehet akkor az emberből, ha nem tér le a helyes útról.

Őszintén egészen a könyv végéig nem tudtam, hogy hová tegyem Tibor és a szemüveges srác karakterét. Velük szembe kétes megérzéseim voltak.

Mert hol segíteni akartak, hol pedig ellenségesek voltak. Ezzel engem nagyon is összezavartak.

Viszont Petra története, az ahogy mesélte engem nagyon megérintett. Szépen le volt írva a főszereplőnk belső vívódása.

Pár óra alatt simán ki lehet olvasni mert annyira magába szippant a történet. Mindenkinek ajánlom, aki szeret egy kicsit elgondolkoztató valósághű történetet olvasni. Mert ez a történet nagyon is tanulságos. Ez a kisregény tipikus példája annak, hogy mindenkinek mást fog jelenteni a történet. De csak erősen tizennyolc év felülieknek ajánlott, de én már 16-17 éves komolyabb felfogású diáklányok kezébe is odaadnám.

Kate Pilloy hivatalos oldala

Előolvasás: Sky S.T.: Apollónia I. (Asperg család III.)

Szeretném megköszönni Sky S.T. írónőnek, az MKMT Mozgalomnak és a Helma Kiadónak, hogy lehetőséget biztosítottak arra, hogy még megjelenés előtt elolvashassam Sky S.T. : Apollónia I. (Asperg család III.) című könyvet. Ez a kötet visszavezet a múltba és bemutatja, hogy honnan is indult el minden. De figyelem, semmi sem az, aminek látszik. Mert a titok nem fedi csak úgy fel magát, mert az el van rejtve.

Sky S.T.

Apollónia I.

(Asperg család III.)

Tartalom:

1904. június 15-én megszületik Apollónia, az ausztriai Asperg gróf és egy szolgálólány kapcsolatából, három olyan anyajeggyel a vállán, ami csak a kiváltságosoknak adatik meg. Hogyan lesz Apollóniából már tizenötévesen milliomos, egy évvel később skót márkiné? Kiért dobog a szíve egy életen át? Mire képes ez a hihetetlenül erős nő azért, hogy megvédje a gyerekeit és a vagyonát, hogy összetartsa a családot?

Az Asperg család 3. részében megismerjük végre a dinasztia alapítót és nem mindennapi életét.

"Utálom a családregényeket! Hosszú, évtizedeken, sőt sokszor évszázadokon át tartó nyűglődés, szenvedés, követhetetlen családfa... Jó. De akkor mi legyen Sky S.T. Asperg családjának történetével? El kéne olvasni... Ha már egyszer megkért rá... Egye fene! Essünk túl rajta!

Így fogtam a kezembe Emily ‐ és egyben az Asperg család - első kötetét.

Na, bakker! Ez jó! Sőt, mi több, nagyon jó! Nemhogy nem unalmas, de nem lehet letenni! Itt senki nem az, akinek/aminek látszik. Titok titok hátán! Jöhet a folytatás! Még nincs kész?! Akkor igyekezz! Az Emily 2-t már faltam, mint kiéhezett sáskahad a búzamezőt! Ha lehet még fokozni az izgalmat, akkor Sky fokozza. Biztos lehetsz benne, kedves Olvasó, hogy itt már a körmöd is lerágod. A szálak pedig egyre jobban összegubancolódnak.

A könyv végére már csak egyetlen dologra leszel kíváncsi: Ki az, aki ezt a családot elindította? Ki az, aki - még a halála után is - dróton rángat minden családtagot? Ki az a furmányos, számító, gyakran kegyetlen bábjátékos, akinek mindenki akarva, akaratlanul engedelmeskedik? Ki az a sakkjátékos, aki már a nyitólépés után pontosan tudja, hogy fog végződni a játszma; melyik bábu marad talpon, és kire vár pusztulás?

Hogy lesz egy elragadó csöppségből minden hájjal megkent - nevezzük nevén! - maffiavezér? Nos, ezekre a kérdésekre csak akkor kapsz választ, ha elolvasod a sorozat következő részét, az Asperg család harmadik kötetét, az Apollóniát!

Jó tanács: csak akkor kezdj bele, ha be is tudod fejezni! Mert különben: lekésed, lemaradsz, kifut, odaég... Bár még ez is megéri.

Én piszokul élveztem minden sorát. Pedig tényleg utálom a családregényeket! "

K. Kormos Noémi

Vélemény:

Ebben a könyve az írónő visszarepít minket az időbe, pontosabban az 1900-as évek elejére, amikor is megszületett a könyv és a sorozat erős főszereplője Apollónia Asperg.

Az ő születésével indul el egy új korszak is, amiről még egyelőre senki sem nem tud, kivéve a bába, aki meglátta a vállát ékesítő anyajegyet. De ez miért is fontos? A történetben kiderül.

Az Emilyben olyan gyakran emlegetett Apollónia most sok titkot fog feltárni a történetében. Olyan kérdésekre kapunk választ, amelyre az Asperg család első két részében nem lett kifejtve. 

Ez a könyv nagyon sok embert fog sokkolni, de nem is csodálom, hiszen itt minden van, ami kell. Titkos és tiltott szerelem, erős akarat, családi botrány és kavalkád, harc a hatalomért, az életért és a családért. Sőt ennél sokkal több mindent rejt, a rengeteg tanulság mellett.

Hiszen nem tudhatjuk a mai napig sem azt, hogy ki az akiben bízhatunk és ki az akiben nem, ezt Apollónia is megtanulta elég hamar, sőt azt is, hogy nem az számít, ami a múltban történt, hanem az, ami a jelenben van. Hiszen nap mint nap itt és most vívjuk meg a csatáinkat, főleg azokat, amik számítanak. Emellett volt még egy mondása, ami nagyon igaz és megfontolandó, az élők számítanak.

Hiszen sajnos a halottainkon már nem tudunk segíteni, de az élőkön még igen.

Érdekes volt olvasni és látni azt, hogy mi történt valójában, mit mesélt el Apolka a családjának és mit írt le.

Ő tényleg az a női alak, akire minden nő felnéz, mert nem csak anya, feleség és nemes, vagy olyan, aki húzza az igát a „semmiért” mint a legtöbb ember, hanem harcos, a családjáért és a gyermekeiért él, dolgozik de a saját élete is megvan. Hogy lehetséges ez? Egyszerűen, más idők voltak, más volt a prioritás, de mindenre szánt időt. Nem félt segítséget kérni és elfogadni, de csak azoktól, akikben valamilyen szinten megbízott.

Mert megtanulta azt a leckét, hogy előbb rendesen ki kell ismerni az embert ahhoz, hogy feltétel nélkül meg tudj bízni benne.

Viszont érdekes családi kapcsolatokra is fény derült. Olyanokra, amelyekre álmába sem gondolna az ember.

De hogy ne lőjek le minden poént, vedd a kezedbe és olvasd el mert megéri. Hiteles történelmi időszakok és valós személyek is meg vannak benne említve. Mondhatnám, hogy ez egy történelmi valóságos családregény, de mégis fikció, csak a valósággal van fűszerezve.

Rengeteg mindent lehetne még erről írni, de ne én beszéljek ennyit, hanem a sorok és a történet maga. Jó szórakozást.

Sky S.T. hivatalos oldala

Helma kiadó

Interjú Teilinger Henriett Kingával a Más Világok írónőével

Szeretném megköszönni Teilinger Henriett Kingának, hogy elfogadta az interjúra való felkérésemet. Kicsit kifaggattam az írónőt az irodalomról, olvasási szokásairól és a könyvéről. Hiszen egy író nem csak ír, hanem olvas is. Lehet, nem látszik sokszor, de egy írói személyiség mellett ott van az anya, a feleség, a diák és a tanár, sőt maga az ember. Ezért is érdekes minden egyes ember. De most ismerjük meg a Más Világok szerzőjét. Akkor vágjunk is bele!

Sokszor csak az írót látják az olvasók, akik a könyved a kezükbe fogják. De ki is van a könyv mögött azt kevesen tudják. Mesélj, hogy kerültél Te az irodalom világába?

Henriett: Az első és legfontosabb, hogy egy ember van a könyvön túl is, aki reménykedik, érez, fél, nevet, szeret. Ugyanolyan problémákkal, örömökkel, vagy épp nyögvenyelős szürke hétköznapokkal a háta mögött. Mindig is az volt a legnagyobb erősségem, hogy legtöbbször sikerült rátapintanom a legmegfoghatatlanabb érzésekre magamban vagy másokban. Ha rájövünk és meg tudjuk fogalmazni, hogy mi a baj, az a legfontosabb lépés a megoldáshoz. Szeretem feszegetni az érzelmi határokat, feloldani a belső feszültségeket.

A könyvem is így született. Édesapám elvesztésének fájdalmát kezdtem el kiírni, mert 15 év után sem tudtam megnyugvásra lelni. Magamért írtam úgy, mintha a 20-30-40 évvel idősebb gyermekemhez szólnék. Hogy tanuljon belőle, legyen mihez nyúlnia, ha én már nem leszek ott neki. Ha nem leszek ott, hogy megválaszolhassam a miérteket, vagy tanácsot adjak, amikor szüksége lesz rá. Hogy továbbadjam a tapasztalataimat az emberi reakciókról és a motivációikról.

Ez a történet egyben egy metafóra-halmaz az összes bennem tomboló gondolatra, a megélt nyugtalan időszakokra, vagy épp boldog pillanatokra. És visszaemlékezés is a családi, baráti összejövetelekre, amelyekből mindig rengeteg energiát merítettem a tökéletlenségek ellenére.

Amikor kiderült a családban, hogy írok, anyukám rácsapott a lehetőségre. Ugyanolyan mély gyásszal küzdött ő is, mint én, és persze szerette volna megismerni a legbennsőbb, soha ki nem mondott gondolataimat. A végletekig támogatta a könyv megjelentetését, és azóta is a legnagyobb bíztatóm, hogy az írás az én utam...

Most már én is így érzem!

 A legelső regényed elég komoly témát boncolgat a gyászt és annak feldolgozását. Miért érezted úgy, hogy neked erről a témáról kell írnod? Hisz a legtöbb első könyves egy vidámabb témával kezd. De te mindjárt bele a közepébe.

Henriett: Szerintem mindenkinek arról kell írnia, amit megtapasztalt, mert csak akkor lehet hiteles, amit alkot. Csak akkor tud igazán mélyen, szívből írni róla. A legtöbb első könyves tini kora végén, vagy fiatal felnőttként kezd írni. Én idén leszek 40 éves, több mindent megéltem...

Bár a veszteségek feldolgozása elkísér minket gyerekkorunktól, a saját halálunk előtti utolsó pillanatig. A gyász ugyanolyan intenzív érzelemtenger, mint amely a szerelem vagy a szeretet megélésekor áthat minket. Nem szabad tabuként kezelni, elnyomni, ahogy én tettem oly sok éven át, mert szétmarcangol belülről. Én ezzel a történettel tudtam feldolgozni és lezárni, amit lekellett. És igazi megnyugvást hozott!

A Más Világok című könyved nem csak a gyászról, de a barátságról és a szerelemről, a családról is szól. Emellett bemutatod a saját meglátásod szerint a maffia világát. Számodra mennyire fontosak, mint olvasónak az érzelmek egy könyvben? Milyen könyveket szoktál olvasni?

Henriett: Örök romantikus vagyok. A szexualitás, a testiség ugyanolyan szerves része az életnek, mint a táplálék, így az sem baj, ha van benne erotika. Nagyon szeretem a romantikus, vagy akár erotikus fantasy regényeket, és az átvitt értelmű történeteket, de nem vetem meg a mitológiát és a különböző történelmi korokban játszódó "kosztümös" olvasnivalót sem. De éppen ennyire kedvelem a klasszikus irodalmat is, sőt imádok tudományos, vagy spirituális dolgokról olvasni!

Általában mást olvasok, mint amit írok. A lélektani és a romantikus vonal nálam nagyon meghatározó a saját regényeimben, de kell bele a fokozatosan felépülő izgalom. A saját - nem hivatalos - műfajom az "élet", amelyben mindennek jut szerep.

 Mi ugye szoktunk egymással beszélgetni, és sok minden ki is derült rólad. Ami érdekes volt, amikor megkérdezted, hogy számomra milyen a felső kategóriás könyv? Erre én akkor feleltem neked, de arról nem beszéltünk, hogy számodra milyen egy felső kategóriás könyv? Te hogy elemeznéd?

Henriett: Engem a formai követelmények, az író kiléte, vagy a trendek nem érdekelnek. Ami számomra fontos: az a szív! Hogy érzem-e benne a lelket, hogy képes-e maradéktalanul visszaadni a negatív vagy pozitív érzéseket, a vívódást, amik hasonló szituációban bennem felmerülnének? Több oldalról körbe van-e járva egy esemény- ill. gondolatsor? Lehet egy történetmesélés egyoldalú, E/1 személyben elmesélve, de nekem kell, hogy a mesélő empatikus legyen és gondolkodjon, más nézőpontból is megvizsgálja a helyzetét, mert csak akkor fejlődhet igazán a karaktere.

Kell az alapvető tisztelet megléte is! Ha a főhősnél, vagy a pozitívnak beállított szereplők párbeszédeiben ez nincs meg, akkor azt a könyvet már félre is tettem, és soha többet nem veszem a kezembe. Ráadásul engem taszít a káromkodás. Persze van olyan élethelyzet, vagy karakter, amikor kifejezetten helyénvaló egy-egy csúnya szó. Például egy alvilági főnök és csatlósai egyértelműen nem a szépirodalmi nyelvet használják, éppen így más a szóhasználata egy tininek, mint egy nyugdíjas korúnak. De összességében, ha nem feltétlenül szükséges, akkor alpári szavak nem kerülhetnek egy irodalmi műbe csak a trend és a lazaság látszatának kedvéért.

A karaktereid élethűek és szépen ki vannak dolgozva. Néha volt olyan érzésem, hogy nem csak Te, hanem a környezetedben élő személyek is jelen vannak a karaktereidben. Szóval mennyire gyúrtad össze a valóságot a fantáziáddal a karaktereid jellemét kialakítva?

Henriett: Nagyon! De a szereplők jellemvonásai vagy reakciói általában nem húzhatóak tisztán egy-egy személyre az életemből, még a főhősöknél sem. Ez alól kivételt képez Helena, aki az édesanyámat mintázza, valamint Frank, az Edző és Doki, akik az édesapám bölcsességét, gondolkodását, erejét formálják meg. Izabella egyszerre testesíti meg a nővérem és saját magam értékeit és hibáit, valamint egy elképzelt "énemet". Míg a férjem bizonyos jellemvonásai jelen vannak Nicolasban és Gregoriban egyaránt. És valóban volt egy olyan legjobb fiú barátom, mint Gregori, bár minket végül 14 év után szétszedtek a körülmények és az állandó hitetlenkedés. Belefáradtunk.

Hosszú a sor, ugyanis közel ötven karakter van a történetben. Természetesen bőven akadnak olyanok is, akik teljes egészében kitalált személyek, viszont mindannyian találkoztunk már hasonló személyiségekkel az életünk során. De hogy ki-kicsoda az emlékeimben, az örökre az én titkom marad...

 Mit gondolsz, hogy a mai irodalom piacán melyek azok a könyvek, amelyek keresettebbek?

Henriett: Szeretem a statisztikákat, közvéleménykutatásokat, főleg, ha én magam készítem, így a könyves csoportokban rendszeresen rákérdezek ilyenekre. Azokból azt szűrtem le, hogy a romantika tarol, de a történelmi (háborús és auschwitzi), a krimi és a klasszikus irodalom iránt érdeklődők is jelentős számban képviseltetik magukat.

Az emberek nagy része azért vesz könyvet a kezébe, mert kell a kikapcsolódás a szürke hétköznapokból. Minél fáradtabbak szellemileg, lelkileg, fizikailag, annál egyszerűbb hangvételű műfajhoz nyúlnak. A könnyebben emészthetőre való igény a társadalom energiaszintjének és az olvasók befogadóképességének mutatója.

Ám ez nem jelenti azt, hogy egy szórakoztató irodalmi mű ne ösztönözhetne gondolkodásra, mélyebb empátiára, vagy épp ne taníthatna meg az élet szépségeinek értékelésére.

Úgy látom, jelenleg a szórakoztató irodalom viszi a pálmát, éppen ezért hatalmas felelősség van az ilyen műfajban írók vállán, hogy könnyedebb stílusban ugyan, de minőséget fenntartva írjanak! Sajnos, egyre kevesebben tartják ehhez magukat...

Azt vallom, hogy egy szórakoztató irodalmi regényt éppen annyira felelősségteljesen kell megírni, mint egy szépirodalmit. Ez vonatkozik mind a szövegre, mint pedig a belső tartalomra. Nem szabad hagyni elkorcsosulni ezt a műfajt a könnyedség égisze alatt!

A könyv tanít! Amelyik erre nem képes, az nem is irodalom.

Nagyon sok író mumusa a marketing, te mit gondolsz erről? Mennyire nehéz reklámozni a saját könyvedet?

Henriett: Ez egy teljesen különálló szakma, ráadásul igen költséges és szerteágazó tudást kíván. Nem szeretek vele foglalkozni, ezért is bíztam a férjemre a terjesztést. Neki köszönhetően a legnagyobb könyvesboltokban (Libri, Líra) és webshopokban (Bookline, Mai Könyv, stb) a kezdetektől elérhető a regényem.

Ami a "követők és olvasók" megtalálását illeti, azt ebben a direktmarketing formában inkább hanyagolom. Szeretek ismerkedni, beszélgetni az emberekkel, kicserélni a gondolatainkat, megosztani az érzéseinket. A személytelenség és a mindent letolni a másik torkán nagyon távol áll tőlem. Számomra fontosabb embernek maradni ebben a rohanó világban, ahol mindenki megpróbálja túllicitálni, túlharsogni a másikat marketing címén.

Nem megyek bele olyan harcba, amit nem tudok finanszírozni, és ahol én mindig csak egy kis hal leszek, legfőképpen azért, mert látványcirkusz az egész!

Az írókról olyan összegeket gombolnak le a kereskedők, könyves eseményeket szervezők, amik 10-15 ezer eladott példányig meg sem térülnek. Egy kezdő, ismeretlen író (aki jobb esetben el tud adni 300-400 példányt), ha ezekre befizet, az olyan, mint a legmagasabb reményadó.

Aki rátalál az írói profilomra pl. a facebookon (Teilinger Henriett Kinga - Írói Oldala) eldöntheti, hogy tetszik-e neki a világról alkotott felfogásom és így kíváncsi lesz a könyveimre, vagy sem. A humor számomra életerő. A szarkazmus, irónia, fekete humor sem áll távol tőlem, és inkább viccet csinálok a rossz dolgokból, mint hogy leüljek búslakodni, mint az iszap.

Ráérek megvárni azokat, akik értékelni tudják, amit nyújtani tudok. Az írásaimban, vagy a posztjaimban önmagamat adom, hangzatos ígérgetések nélkül. Így bennem biztosan nem fog csalódni, aki a kezébe veszi a regényem.

Jelenleg dolgozol valamilyen könyvön? Ha igen erről kicsit tudnál mesélni nekünk? Vagy esetleg egy kis kulissza, hogy neked milyen szokásaid vannak írás terén?

Henriett: Fejben írok. Kiülök a gangra egy jó kávéval, és pörögnek a párbeszédek, gondolatok. Amikor készen van "odabent", már csak le kell gépelni és stilizálni. A másik szokásom, hogy jegyzetelek. Ha megfogalmazódik egy telitalálatos mondat, azt azonnal leírom egy papírra. Számlák, blokkok hátuljára, szórólapokra, reklámújságokra, vagy ami épp a kezembe kerül, és egy nagy dobozban összegyűjtve később szelektálom, vagy beillesztem őket a történetbe. A harmadik pedig, hogy idővonalat készítek magamnak. Ott vannak a legfontosabb események, nevek, helyszínek, hogy ne kavarodjak bele, vagy ne legyen ellentmondásos a történet.

Decemberben nekiveselkedtem az új regényemnek, aminek a címén még gondolkodom. Hősnőnk Lorina egy vidéki "lány", aki belevetette magát a nagyvárosi forgatagba, mint riporter és katasztrófa/háborús tudósító. De mélypontra kerül. Lassan visz az útja a lelkibékéje felé, miközben útinapló írásra adja a fejét, hogy kiszakadjon a negativitásból, ami elhatalmasodott rajta.

Egy adott időintervallumban, de két szálon fut a cselekmény, amely közel egy évet ölel fel. Ugyanazokkal a szereplőkkel, valójában két történet egy könyvben, amely végül kiad egy harmadikat. Az összefüggéseket csak úgy lehet megérteni, ha kinyomozzuk, hogy hol voltak a csatlakozási pontok a két teljesen különböző eseménysorban.

Afféle interaktív nyomozásra csábítom az olvasókat. Nem egy tipikus krimi, inkább kutatás, amelyben el kell különítenünk az elme érveit, a szív és a test vágyait, valamint a lélek rendeltetését. Erős pszichológiai, lélektani és romantikus vonal jellemzi. A lelki és fizikai "menekülés" központi téma, ez adja az "akciót" is.

Elviszem az olvasókat Ománba, egy gyönyörű arab országba, ahol a valós helyszínek és a kultúra bemutatása mellett lassan szerelembe is eshetünk. Aztán jönnek a bonyodalmak, és egy olyan csavar, amire biztosan senki sem számít...

A történet egy érzelmi hullámvasút, hol megnyugtató, hol vívódásokkal, kétségekkel teli. Nagyon mélyről indul, azután felemelkedik, majd ismét visszazuhan, újra és újra végigzongorázva az érzelmeink széles skáláján. Csalódás, kiábrándultság, kételyek, bizalmatlanság, magány duruzsol a fülünkbe, megtámogatva reális érvekkel, míg a másik oldalon ébredezni kezd a remény, a kötődés, a biztonságérzet és a megbékélés a megérzéseink nyomán. Ha egy mondatban kellene jellemeznem, akkor ez a könyv az Elme és a Lélek harcáról szól, amelyeket a főszereplőink kompromisszumokkal próbálnak meg újra egyesíteni, megbékíteni Lorinában.

Ha lehetne az irodalom terén 3 kívánságod, mi lenne az?

Henriett:

Első:

Az első regényemmel saját magam megnyugtatása volt a célom, és ezt már elértem. Anyukám noszogatására azért mentem bele a kiadásba, hogy másoknak is segítsen. Mert képes rá!

De ez egyben egy befektetés is volt, ami jó lenne, ha megtérülne, mégha nem is keresek rajta. Édesanyám nyugdíjas éveire félretett tartaléka áll a könyvekben, amit szeretnék neki visszaadni. Ez az első kívánságom.

Második:

A különböző könyves eseményeken igen drága a részvételi díj, ami a nem befuttatott íróknak szinte elérhetetlen. Ingyenessé tetetném, hogy mindenkinek esélye legyen képviseltetni magát ezeken a rendezvényeken.

Az Ünnepi Könyvhéten június 14-én a 31. standnál dedikálok 15:30-tól. Szeretettel várom az érdeklődőket!

Harmadik:

Az ország összes könyvtárának legyen kötelező beszereznie 1-1 példányt minden megjelentetett könyvből, egyenesen az írótól, állami finanszírozással, és minden egyes településen legyen könyvtár. Ez lenne az igazi kultúra-támogatás az állam részéről, jó lenne az olvasóknak, mert bármely műhöz hozzáférhetnének ingyen, és az írók sem jutnának József Attila sorsára.

 A végére hagytam talán a legelgondolkoztatóbb kérdést. Tudom, hogy neked csak nyomtatva jelent meg könyved, de mit gondolsz az elektronikuskönyvekről? Szerinted hogy lehetne harcolni az ellen, hogy illegális letöltőhelyre felkerüljön?

Henriett: Egyszerű a válaszom. Ha az ember valamihez hozzájuthat ingyen, akkor ostoba lenne érte pénzt adni. Az ingyenességet nem lehet kikerülni, hiszen emiatt jöttek létre ezek az oldalak, tehát mindig lesz rá kereslet és megoldás. Éppen ezért meg kell szüntetni az illegális letöltőhelyek létjogosultságát azzal, hogy egy közös, felügyelt platformon tesszük ingyenesen elérhetővé a digitális formátumú írásokat. Viszont részben állami kultúratámogatás címén, részben elektronikus könyvtári tagdíjból finanszírozva, kattintás alapú jutalékot kellene fizetni az íróknak, kiadóknak, ahogy egyes közösségimédia-tartalmaknál is csinálják. A visszaélések elkerülése érdekében, szigorú regisztrációhoz kötve és személyenként pl. havi 5 könyvre maximalizálva az ingyenes hozzáférhetőséget, afelett tagdíjjal megoldani az olcsó könyvhöz jutást. Nekem megérne havi 1-2 ezer forintot, ha bármit elolvashatnék!

Nem fogok álszenteskedni. Én is olvastam már letöltött történetet, vagy néztem filmet online. Hiszen ez a szórakozásnak az egyik legolcsóbb formája. Legtöbben nem tudunk megvenni havi 5-10 könyvet. Ezért kellene az ingyenes elérhetőséget legalizálni és bővíteni azzal, hogy a könyvtárakat magasabb szintre emeljük úgy, mint a harmadik kívánságomban.

Másrészt nagyon jók az e-könyvek, hasznosnak találom. De jelenleg, ami megjelenik e-formátumban, az max. 5 nap és fennvan a letöltős oldalakon. Ez hatalmas veszteség egy írónak, sok tehetségnek ezért kell feladni az álmait. Én magam sem tudom, hogy miből, hogyan fogom kiadni a 2. regényem.

A moralitás nem fog változni! Mert abban a pénzhiány dominál. Olyan megoldást kell találni, amivel az író is zsebre teheti a magáét, hogy legyen kedve újabb történeteket írni.

Mert bár írók mindig lesznek, mindig fognak új történetek születni, de nem mindegy a színvonal...

Teilinger Henriett Kinga hivatalos oldala

s oldala

Előolvasás: Ria Anne Donovan: Napnyugta a parton

Szeretném megköszönni Ria Anne Donovannak, Sky S. T. írónőnek, a Helma Kiadónak és az MKMT Mozgalomnak, hogy lehetőséget biztosított arra, hogy még megjelenés előtt elolvashattam Ria Anne Donovan: Napnyugta a parton című kisregényét. Ez a regény merőben más, mint amit megszoktunk az írónőtől, mégis élvezhető és szórakoztató.

Ria Anne Donovan:

Napnyugta a parton

Tartalom:

Felejthetetlen nyárnak ígérkezett: meghitt esküvő és álommunka. Nórának mindene megvolt, amire valaha is vágyott, míg egy napon az élete gyökeres fordulatot vett. A férfi, akiben éveken át megbízott, és akit teljes szívéből szeretett, hirtelen kilépett az életéből, emiatt felmondott a munkahelyén és egészen Szálkáig menekült, hogy nulláról kezdje újraépíteni magát.

„ Áron és Nóra története szinte igazi tündérmese is lehetne. Hisz eme történet tele van érzelemmel, meglepetéssel és humorral.

Romantikus lelkeknek kötelező olvasmány.”

Menyhei Mónika

Vélemény:

Áron és Nóra története akár tündérmese is lehetne, de mégsem az. Mert annál sokkal, de sokkal több.

Az írónő itt egy új oldalát mutatja meg. Kiderül, hogy a humor sem áll távol tőle, sőt ellenkezőleg.

De aki az érzelmes oldalát szereti az írónőnek, az sem fog csalódni, hiszen eme kisregénybe számtalan érzelmet belesüllyesztett. Hol mosolyt csal az olvasó arcára, hol elgondolkodtassa, de megesik az is, hogy könny csillog majd mindenki szemébe a könyv végére. Tanulságos és érdekes történet.

Kikapcsolja az embert egy rövidke időre.

Én személy szerint bele tudtam élni magam Nóra szerepébe. Teqila okozott sok érdekes percet az biztos, de a Áront és Nórát se kellett félteni.

A regénybe a barátság, a testvéri összetartás, a csalódás és az újrakezdés hatalmas szerepet tölt be. Az írónő rámutat arra, hogy mekkora jelentősége van a családnak na meg a pletykának.

Hogy milyen az élet egy kisvárosban vagy pedig épp egy faluban.

Sajnáltam, hogy vége lett, mert voltak volna kérdéseim, amire nem kaptam választ. De sok minden le is volt írva benne.

És ami a legjobb, sokszor az olvasónak a képzeletét kell használnia arra, hogy kitalálja vagy megálmodja mi történt amikor…. Vagy mi történt volna, ha….

A tájleírás és a környezet leírás életszerű volt, szinte láttam a halastavat, vagy a kertet az elburjánzott növényekkel.

Aki szereti a romantikus történeteket, amelyek nem szokványos happy anddel érnek véget, akkor annak kötelező elolvasni. Vagy ha kíváncsi vagy arra, hogy milyen is lehet még a szerelem. Mert tudjuk jól, hogy a szerelemnek ezer arca létezik, ez pedig az egyik.

Ria Anne Donovan hivatalos oldala

Helma Kiadó