Sue J. Hopeheart: Soha többé...

Most egy ingyenes verseskötetről hoztam el a véleményemet, amelyet a NewLine Kiadó webshopjából le tudtok tölteni. Ez nem más, mint Sue J. Hopeheart: Soha többé… címet viselő verseskötete, amely tele van több zsánerben íródott verssel.

Aki olvassa, az nem marad érzéketlen, mert felül egy különleges hullámvasútra.

Sue J. Hopeheart

Soha többé…

Tartalom:

Nem tudom, mi a jobb… Ha azt hisszük, különbözünk másoktól, vagy ha azt, hogy ugyanolyanok vagyunk?

Te mit gondolsz magadról? Más vagy, mint az ismerőseid?

És ez jó?

Én mindig másnak gondoltam magam. De jó értelemben? Ez szürke zóna.

Az a helyzet, hogy mai fejjel rájöttem: csak abban voltam más, hogy szélesebbre tártam az érzékenységem kapuját. Hagytam a lelkemnek megélni minden érzést, hagytam a szívemnek átélni minden szikrát, és hagytam az agyamnak, hogy mindeközben életben tartson.

Még akkor is, amikor a lelkem elvágyódott innen.

És én gondosan szavakba öntöttem mindent.

(Részlet az előszóból.)

Vélemény:

Olvashatóság: 5/5

Rímelés: 5/3,5

Régen nagyon sokat olvastam és írtam is verseket, de most, hogy olvastam Sue J. Hopehearts verseit úgy érzem, hogy időutazáson vettem részt, mert némelyik verse a múltat idézte fel.

Versei tele vannak érzelmekkel, még akkor is, ha nem mindig látja meg elsőre az ember.

Van egy régi mondás: A vers a lélek útját mutatja meg. Ami ebben az esetben is igaz, hiszen lehet látni, hogy melyik verse tartozik a boldog, és melyik a reményvesztett időszakához. Mert minden vers bizonyos érzelmi állapotba íródik.

Verset nem lehet úgy írni, hogy leülök és megírom, ahhoz kell egy ráhatás.

Sue versei igazi hullámvasutak. Tetszett, hogy fel voltak osztva több kategóriába is, így az ember megtalálhassa könnyen azokat, amelyek neki íródtak. Mert mint minden másban, az ember ebben se egyforma, más stílusú verseket szeret/kedvel.

Most úgy érzem, ez kellett nekem, hogy kicsit visszatérjek a versekhez.

Bár nem minden verse rímel az írónőnek, de így tökéletesek, mert érzelmi állapotát így tükrözi a legjobban. Nem kell az, hogy minden vers minden sora rímeljen, elég, ha a szíve és lelke benne van. Mert ettől egy-egy költemény az igazi, és nem attól, hogy tökéletes rímcsokorba vannak szedve.

Sue J. Hopeheart hivatalos oldala

NewLine kiadó

Interjú: Rebecca Reed írónővel

Szeretném megköszönni Rebecca Reed írónőnek, hogy vállalta az interjúfelkérésemet. Rebecca Reed írónő egy igen tág témakörben mozog, és több zsánerben is ír. Szereplői olyanok mintha valós személyek ihlették volna meg őket. Könnyen tud velük az ember azonosulni. A Neon sorozata a legszínesebb palettán mozog szerintem, mert amellett, hogy LMBTQ+ zsánerben íródnak, van bennük bőven akció, humor, szenvedély, titokzatosság és valóság. Sokszor kemény témákat dolgozz fel írásaiban. Erről is szeretném őt kikérdezni.

Hogyan cseppentél bele az írás és az olvasás világába? Mikor ismerkedtél meg ezzel a világgal?

Rebecca Reed: Mióta az eszemet tudom, mindig is olvastam. Eleinte leginkább a korosztályomnak megfelelő könyveket, és persze a kötelezőket, később pedig mindenevő lettem. Egyformán imádtam a Nemere könyveket és mondjuk az Elfújta a szélt.

Az írás sosem foglalkoztatott, aztán egyszer csak bekattant valami, és 2021-ben megírtam az első romantikus-erotikus regényemet. Ez azért érdekes, mert korábban éppen ebben a zsánerben olvastam a legkevesebbet.

Gyermekként is nagy volt a fantáziavilágod, vagy ez csak később alakult ki nálad?

Rebecca Reed: Azt hiszem, a fantáziámmal sosem volt problémám. Pont ezért is szerettem meg az olvasást, de mindenféle kreatív dolgot kipróbáltam már. A sulis programokon gyakran én voltam az ötletgazda, mikor mit adjunk elő, minek öltözzünk farsangon és hasonlóak. Szeretek elképzelni élethelyzeteket, belebújni az emberek fejébe, és az ő tetteiket, gondolataikat visszaadni a könyvek lapjain.

A meleg regények mellett jelent már meg heteró regényed is. Mit tapasztaltál, melyik keresett a jobban?

Rebecca Reed: A kérdés első felét megfordítanám. A heteró regényeim mellett jelentek meg meleg regényeim is, mivel elsőként normál férfi-nő kapcsolatokról írtam, és csak utána váltottam más irányba.
Természetesen az olvasók zöme még mindig a heteró történeteket olvassa szívesebben, de egyre többen nyitnak az LMBTQ témájú könyvek irányába is. Ez egy új, ismeretlen terep, és talán a kíváncsiság is hajtja őket, ami jó, hisz ez is egy út az elfogadás felé.

Sokat beszélgettünk, és elárultad nekem, hogy írtál már novellákat is a regények mellé, pályázatra. Mit tapasztaltál, mennyire nehéz megfelelni egy pályázat feltételének?

Rebecca Reed: Egyáltalán nem nehéz. Novellák esetében leginkább a meghatározott karakterszám az, ami korlátoz, és emiatt időnként nehéz belezsúfolni az általunk elképzelt történetet. Viszont ennek is megvan az előnye, hiszen a lényegre kell fókuszálnunk, mindenféle sallang nélkül. Életem első novellájával rögtön megnyertem egy pályázatot, amit álmomban sem gondoltam volna, ahogy azt sem, hogy egy másik pályázaton bekerülök a legjobb tíz közé, krimi zsánerben.

Ha megváltoztathatnál három dolgot a mai könyvpiacon, akkor mit változtatnál meg rajta?

Rebecca Reed: Ez nehéz kérdés, mert többnyire még csak külső szemlélőként tudom megítélni a dolgokat. Viszont, amit látok, az elszomorító. Az író a legkevésbé megbecsült szereplő a piacon, holott nekik köszönhetően születnek a könyvek, nélkülük nem létezhetnének a kiadók, könyvesboltok, webshopok, könyvtárak és még sorolhatnám. Az ő erőfeszítésük van a legkevésbé honorálva. Mindenki más jól megél belőlük, kivéve magát a szerzőt.

Az írók folyamatosan egyfajta kényszerhelyzetben vannak, hiszen önerőből szinte képtelenség eljutni az olvasókhoz.

Valamint jó lenne, ha a tehetség nem csak a pályázatokon érvényesülhetne, ugyanis rengeteg tehetséges író van, ám, ha nem tudnak áldozni a kiadásra, zárt ajtókon kopogtatnak a kiadóknál.

Van olyan zsáner, amelyben még kipróbálnád magad, de most még úgy érzed, messze áll tőled?

Rebecca Reed: Nem igazán. Alapból is kevert zsánerben írok, és számomra megfelel így. A regényeimben mindig van valamilyen akció vagy krimi szál, ami izgalmasabbá teszi a romantikus/erotikus történeteimet. A sci-fi áll a legtávolabb tőlem, fantasyt írtam már egyet, ami kiadóváltáskor lekerült a kínálatból, és azóta sem szántam rá magam, hogy kijavítsam, ugyanis én magam is látom, mennyi hiba van benne. Más egyéb zsánerben sem gondolkodtam még, bár horror novellám is született, ami szintén bekerült egy antológiába.

Hogyan találtál rá az LMBTQ+ zsánerre. Honnan tudtad, hogy ez lesz a te igazi utad?

Rebecca Reed: A wattpaden bukkantam rá. Fanfictiont olvastam, ami tetszett, majd még egyet és még egyet. Végül teljesen rákattantam, és miután elfogyott az olvasnivalóm, megírtam a saját sztorimat. Rettenetesen féltem, hogyan fogadják majd, hiszen nem mozogtam otthonosan ebben a témában, főleg nem az erotikus jelenetekben. Annyira jó lett a visszhangja, hogy ezen felbátorodva rögtön írni kezdtem a következőt, és azóta tulajdonképpen nincs megállás. A Neon Moon jelent meg először, és később egy témában járatos személytől kaptam segítséget, miken kell javítanom, hogy hitelesebb legyek. Az újbóli megjelenésben kijavítottam minden hibát, mert bizony akadt bőven. Viszont mentségemre szóljon, hogy erről a témáról nem igazán lehet utánaolvasni a neten, de ma már többek között tudom, milyen szavakat ne használjak.

Mit gondolsz arról, mennyire fontos egy író számára a bétázó és az előolvasó? Te mennyire adsz a szavukra?

Rebecca Reed: Abszolút. Nem végeztem írókurzusokat, a bétáimtól tanultam a legtöbbet. Ha valaki nyitott és elfogadja a segítséget, akkor rengeteget fejlődhet. Sokan megsértődnek a kritikákra, én építkeztem belőlük, még azokból is, amelyek valóban bántónak éreztem. Ezenkívül természetesen olvasgattam is, mert mindig van hová fejlődni. Amikor visszaolvasom az első regényeimet, általában csak a fejemet fogom, és felteszem a kérdést: Ezt valóban én írtam?

Úgy vélem, mindenki, akinek megmutatjuk a regényünket, olvasónak számít. Az is, aki egyébként nem ért az íráshoz, és mivel mi az olvasóknak írunk, nagyon is számít a véleményük.

Mit gondolsz, hogy lehetne a mai fiatalokkal megszerettetni az olvasást? Melyik az a könyv, amelyet javasolnál nekik elolvasni?

Rebecca Reed: Minden az alapoknál indul. Akinek olvasnak gyerekkorában, vagy kezébe adnak olyan könyveket, ami felkelti az érdeklődését, annak később is természetessé válik az olvasás. Egy kisgyerek mindenre nyitott, ezért valahol a szülő felelőssége is, hogy ne a könnyebb utat válassza, és ne a távirányítóért nyúljon, ha le akarja kötni valamivel a csemetéjét.

Persze, függ az adott személyiségtől is, nem mindenki válik olvasóvá, illetve sok múlik az iskolán, a tanárokon.

Nem igazán tudnék konkrét könyveket ajánlani, hiszen mindenkinek más az ízlése, és a világ is változott. Ami az én fiatalkoromban volt népszerű, ma már nem biztos, hogy menőnek számítana.

A mai világban a könyvpiacon elég nehéz dolguk lett azoknak, akik LMBTQ+ zsánerben írnak. Te ebből mennyit tapasztaltál? Mi a véleményed róla?

Rebecca Reed: E-könyvek esetében még nem igazán érzékelem ezt, bár a változások mindig aggasztóak. Érdekes, hogy nemzetközi szinten minden téren nyitnak és nyitottabbak, lásd. reklámok, filmek, míg a mi országunkban lassan már beszélni sem szabad róla. Határozottan rossz az irány.

Eddig csak e-könyveid jelentek meg, nyomtatott még nem. Amit meg is értek a mai világban, az anyagi helyzetek miatt. De mi a tapasztalatod, hogy melyik a keresettebb manapság a nyomtatott vagy az e-könyvek?

Rebecca Reed: Nincs meg a megfelelő hátterem, hogy erre érdemben válaszolni tudjak. Nem áll mögöttem olyan kiadó, aki népszerűsítené a könyveimet, így fogalmam sincs, abban az esetben mennyi menne el belőlük. Talán jövőre, ha már nyomtatásban megjelent a regényem a Maxim kiadónál, visszatérhetnénk erre a témára.

Mindenesetre a tapasztalatom az, hogy nem csak anyagi, de kényelmi megfontolásból is egyre többet vásárolnak e-könyveket. Én magam is, holott korábban csak nyomtatott könyveket vettem.

Ezzel szemben (főleg az idősebb korosztály), nem ismeri az e-könyveket, és fogalmuk sincs, hogyan lehet ezeket megvásárolni. Pedig rengetegen olvasnának közülük. A követőimnek igyekszek ebben is segíteni.

Mit szólnak a környezetedben az emberek ahhoz, hogy írsz? Milyen visszajelzéseket kaptál eddig a családod és a barátaid köréből?

Rebecca Reed: Két éven keresztül kizárólag a közvetlen családom tudott arról, hogy írok, és a páromon kívül senkivel sem olvastattam el a regényeimet. Vele is csak azt a kettőt, amit pályázatra küldtem. Az idén osztottam meg mindenkivel ezt az információt, rengeteg gratulációt és jókívánságot kaptam. Pedig félem, mit fognak szólni, főleg az LMBTQ téma miatt, de eddig semmiféle negatív visszajelzés nem érkezett.

Érdekes, hogy az első regényeidet E/3 személybe írod még az újabbakat E/1-ben. Melyik áll közelebb hozzád? Melyik jelent nagyobb kihívást?

Rebecca Reed: Egyértelműen az E/3 a nehezebb, bár amikor abban írtam, az sem tűnt annak. Az E/1 sokkal lazább, közvetlenebb, és nálam különösen fontos a humor miatt, mert rendkívül jól tud érvényesülni. Ma már szívesebben írok E/1-ben, viszont érdekes lesz majd a Maxim pályázaton nyert regényemen dolgozni, mert az E/3-ban íródott.

Van olyan karakter, akit valós személyről/személyekről alkottál, vagy mind kitalált karakter?

Rebecca Reed: Is-is, hiszen az első LMBTQ regényeim fanfictionként indultak, valós karakterekről formálva, és csak később írtam át mind külső, mind belső tulajdonságaikat egyaránt. Inkább magukban a cselekményekben fordulnak elő valós események.

A regényeid írása közben szoktál ismerősöktől, barátoktól segítséget kérni vagy kutatómunkát csinálni, hogy hitelesebb legyél? (Ez bétákon és előolvasókon kívüli személyre gondolok)

Rebecca Reed: Előfordul. A párom bizonyos témákhoz jól ért, így tőle szoktam kérdezni, illetve, mint említettem, meleg témában van, akitől segítséget kérhetek, ha valamiben elbizonytalanodok. Minden egyébben kutatok, olvasok, jegyzetelek. Most is épp itt tartok, ugyanis egy új Neon regény van kilátásban, ám előtte alaposan utána kell járnom dolgoknak.

+1

Mit üzennél az olvasóknak?

Rebecca Reed: Azt, hogy köszönöm. Köszönöm mindenkinek, aki olvas tőlem, bátorít, őszinte véleményt formál. Legyetek nyitottak, befogadóak, és ha segíteni szeretnétek a kedvenc íróitokat, akkor a saját kiadójától vásároljatok.

Rebecca Reed írónő hivatalos oldala

Nora Books Kiadó

Steve Smoke: Csibész-kódex

Szeretném megköszönni Steve Smoke írónak, hogy a bizalmába fogadott, és lehetőséget biztosított arra, hogy elolvashassam ezt a nem mindennapi önismereti könyvet, amely férfiaknak íródott. A könyv címe nem más, mint a Csibész-kódex, amely egy szókimondó könyv, és méltóképpen bemutatja a mai helyzetet. Ezt az őszinte írást minden férfinek el kellene olvasnia, értelmeznie, és elindulnia azon az úton, amelyik az övé. Ehhez nyújt segítséget Steve Smoke.

Steve Smoke

Csibész-kódex

Görbe tükör a férfivéválás érdekében

Tartalom:

Az az ember, aki nem illik be a társadalomba, általában nagyon közel jár ahhoz, hogy rátaláljon Önmagára." — Hermann Hesse

Ülj le velem egy baráti beszélgetésre, ahol szép dekoltázsú, kerek fenekű hölgyek szolgálnak fel whiskyt, miközben szivarral kínállak. Megmutatom, hogyan győzd le a félelmeid, és találd meg önmagad.

Kívülállónak érzed magad. Így nem lehet győzni, pedig Te szeretnél. Át akarsz látni a színfalakon, hogy boldogulni tudj. Most eljött a pillanat, ragadd meg! Félelmeid ellenére állj ki magadért! Találd meg a karakán ÉNed!

Ez a könyv garantáltan megváltoztatja az életed.

Véleményem:

- leírás: 5/5

- olvashatóság: 5/5

Most nő létemre úgy érzem, hogy belecseppentem egy idegen világba, de mégsem áll távol tőlem, sőt, minden percben körbevesz. És azért van ez, mert minden nő életében van egy férfi, akire a leírtak illenek, vagy éppen hiányoznak belük. Úgy érzem, kellet egy ilyen ember, mint Steve Smoke, aki felnyitja a férfiak szemét. Bár ez az önismereti könyv nagyon szókimondó, mégis úgy érzem, ez kell a mai világba, mert hiánypótló. Még én, női fejjel is sok mindent tanultam, és sok mindent értettem meg. Nem csak a férfiaknak kellene elolvasnia, hanem a nőknek is. Ezt azért írom így, mert sokkal jobban beleláthatunk párunk, fiunk, apánk vagy barátaink lelki világába is. Míg mi nők azt hisszük, hogy csak nekünk kell megküzdenünk bizonyos társadalmi és érzelmi rendszerrel, addig megfeledkezünk a férfiakról, akiknek ugyanazt kell átélniük. Erre is mutat rá számunkra a legjobban a Csibész-kódex.

Úgy érzem, minden egyes férfinak a kezébe kellene nyomni ezt a könyvet, aki már betöltötte a 18-at. Mert nekik nagy szükségük van erre a segítségre, amit az író leírt. Hiszen ők már a nagybetűs élet küszöbén állnak, sokat tanulhatnak belőle. De ettől függetlenül minden felnőtt korosztály kezébe adnám. Éppen a tanítási és tanulási szándék miatt. Változni és tanulni sosincs késő.

Most felmerülhet bennetek az a kérdés, ha e könyv a férfiaknak íródott, akkor mit adhat egy nő számára?

Hidd el, sok mindent. Lehet, sok nőt megbotránkoztatna a nyers szöveg, de el is kell gondolkozni rajta, értelmezni kell. Ami ebben a helyzetben nem nehéz, mivel a nyers nyelvezet mellett könnyen értelmezhető a szöveg. Nincsenek benne szakszavak, amik csak bonyolulttal tenné azt. Egy egyszerű ember írta le úgy, hogy mindenki, mindent megértsen.

Ahogy olvasni fogod a regényt, rá fogsz jönni arra, hogy milyen küzdelmeken kell átmennie egy embernek ahhoz, hogy FÉRFI legyen belőle. Azt is megmutatja, hogyan cselekedjen ahhoz, hogy kiérdemelje a párját, vagy hogy az érzéseit nem szégyen kimutatni, de ami a legfontosabb minden gyermek és minden nő számára az, hogyan legyen APA.

Mert, ahogy a könyvben írja is, nem elég nemzőképesnek lenni ahhoz, hogy apa legyen belőled. Az apaság nem csak a gyermek 18 vagy 25 éves koráig tart. Apának lenni egy egész életen keresztül tudni kell, nem csak addig, míg elengeded a gyermekeid kezét. Mert egy igazi apa, az élete végéig fogja a gyermeke kezét.

Tényleg érdekes volt olvasni a férfiak gondolkozásmódjáról. Sőt a félelmeiről, fejlődni vágyásáról is. Most persze, aki olvasta gondolhatja azt, hogy mit ír ez itt. De gondolkozz el, nézz a sorok mögé, és talán meglátod Te is azt, amit én megláttam női szemmel. A férfi lecsupaszított lelkét.

Steve Smoke hivatalos oldala

RedZone Kiadó

94. Ünnepi könyvhét beszámoló

Ez most tőlem egy rendhagyó poszt, hiszen hasonló még nem született, de úgy érzem, ilyen is kell. Idén úgy volt, hogy most nem tudok kimenni az Ünnepi Könyvhétre bizonyos okok miatt, de szerencsére másképpen alakultak a dolgok. Aminek nagyon örülök, ugyanis sikerült olyan közegbe kerülnöm, ahol tényleg otthon érezhettem magam. Ez nem más, mint az olvasók és írók világa. Ahol mindenki megtalálja a kedvére valót, találkozik írókkal, ismerősökkel, barátokkal és idegenekkel. Új ismeretségek is köttetnek. Ezért jó az ilyen hely. Véleményem szerint, idén sokkal többen voltak kint szombaton, mint a tavalyi évben. De ami a legfontosabb, most sem jöttem haza úgy, hogy ne köttettek volna új kapcsolatok, és ne találkoztam volna régi ismerősökkel. Számomra annyira jó érzés volt az, hogy megállítottak, még ha csak egy pár szóra is, vagy megállítottam én valakit. Ilyenkor egy mosoly, egy ölelés vagy pár kedves szó felér egy jó feltöltő wellness hétvégével, vagyis számomra biztos. Olyan jó volt látni azt, hogy a barátaimon és az ismerőseimen, akik írók, mennyire boldogok, főleg amikor odamentek hozzájuk dedikáltatni, vagy megállították őket 1-2 szóra.

De, hogy mi történt igazán, nem is tudom, hiszen még mindig nem tértem magamhoz az élményből. Sok olyan emberrel sikerült találkoznom, akivel eddig csak neten tartottam a kapcsolatot. Azt sajnálom, hogy idén kevesebb kép készült, de az élmények velem maradnak, míg élek. Nem baj majd máskor pótoljuk. De végre volt olyan személy is, akivel 5-6 év ismeretség után készült közös kép.

Mint mindegyik könyvmoly, én is vettem könyveket, sőt dedikáltattam néhányat, szóval nem fogok unatkozni az már biztos, és nektek is sok új értékeléssel és csodás könyvek bemutatásával fogok jönni.

Két ember volt ezen a könyvhéten, akikkel most először álltam le beszélgetni, és annyira jó érzés volt. Szinte feltöltöttek ők is.

Ez a hétvége tanított is nekem valamit, mégpedig azt, hogy nem szabad másokra hallgatni. Saját magamnak kell megtapasztalnom azt, hogy ki milyen valójában és ez fordítva is igaz. Nem szabad az embert a barátai és az ismerősei által megítélni.

Tényleg voltak első találkozások, de olyan is, akikkel már vagy ezerszer láttuk egymást, de nem lehet megunni.

Kikkel is találkoztam és beszélgettem? Kíváncsiak vagytok ugye? Ha valaki kimarad a felsorolásból, sajnálom, annyira sokan vagytok, és én annyira zavarban voltam.

Írók/írónők: Diana Hunt, Farkas Anett, Anne Raven, Kormos H. Barbara, Adéle Dan, Kővágó Sára, Manson Murray, Leda D’Rasi, Abby Winter, Veda Sylver, Mike Menders, Renáta W. Müller, Giditta Fabro, Selena B. Lowell, Kayra B King, Megyeri Judit/Jud Meyrin, Virgin Bergh, Emy Dust, Elena Honoria, Császi Zsüliet és még nagyon sokan mások.

Most kezdek rájönni arra, hogy lehetetlen mindenkit felsorolni, hiszen olyan is akad köztük, akit csak láttam vagy köszöntem neki.

Bloggerek közül Incivel találkoztam, aki a Könyvszenvedély bloggere.

De végre találkozhattam A CSAPAT egy részével is, akikkel szinte régi ismerősként köszöntöttük egymást. A CSAPAT nem más, mint Farkas Anett írónő baráti köre, amelynek nagy örömömre én is tagja vagyok.

Miért nem is készült sok kép? Mert nem vittem fényképészt. :) Na jó, ez nem teljesen igaz, mert ettől függetlenül is készülhetett volna több kép. Nem tudom, zavarban is éreztem magam, meg most úgy éreztem magam, mint amikor először voltam ilyen rendezvényen. Mintha Meseországba csöppentem volna. Mert valljuk be, egy könyvmolynak az is volt, egy nagy játszótér, amibe a játékokat könyvek helyettesítették.

Személy szerint én nagyon jól éreztem magam, és bízom benne, hogy ez az év nem ér véget ennyi csodás emlékkel, és ott lehetek a Könyvfesztiválon is.

Tényleg, aki fel akar töltődni, annak megéri kimozdulni. A könyvek is rengeteg élményt, utazást és kikapcsolódást biztosítanak nekünk, de nem tudnak ennyire feltölteni. Amikor elindultam itthonról, tisztára le voltam merülve, valahogy az olvasásban se találtam meg magam, most, hogy végre találkoztam azokkal, akik megálmodtak egy-egy világot, újult erővel tudom újra belevetni magam a munkába.

Egy valamit észrevettem rajtuk, amit szerintem sokan nem. Ez a fáradtság volt, és nem az utazás miatt. Inkább lelki fáradtságnak mondanám, amikor feltöltődésre és visszajelzésre van szükségük, hogy újult erővel tudjanak ők is nekiülni annak, amit szeretnek. A lelki feltöltődéshez néhány jó szó is elég. Egy köszönöm is, hogy elvittek a világukba. És hidd el, a szemünk előtt fognak újra kivirulni. Ezt láttam szombaton is. Szóval ne feledd, ha nem is személyesen, akkor privátban vagy valamelyik online felületen jelezzünk nekik vissza azért, hogy kinyíljanak és viruljanak. Ez ad nekik löketet ahhoz, hogy újabb csodák szülessenek.

És mindig csak őszintén. Ahogy egyik drága barátnőm is mondta Virgin Bergh: többet ér az őszinteség, mint azt hinnéd. És igaza van, még ha a napom fel is dobta azzal, hogy elküldött egy melegebb éghajlatra utána pedig bólogató Jánost csinált belőlem. De megérte. Egy élmény volt ott lenni ismét.

Pár kép az Ünnepi könyvhétről:

Elena Honoria írónővel

Steven Ricks íróval

Mike Menders íróval

N. Fülöp Beáta írónővel, Sebők Hanga írónővel és Földesi Regina barátnőmmel

Császi Zsüliet írónővel

Anne Raven írónővel

Petrovics Zsuzsanna: Kanaszta, avagy életem játéka

Szeretném megköszönni Petrovics Zsuzsannának a lehetőséget, hogy elolvashattam első megjelent regényét, amely a Kanaszta, avagy életem játéka címet viseli. Ez a önéletrajzi napló nem mindennapi módon van megírva. Mert minden fejezet egy kártyalappal indít és annak magyarázatával, és egy kis emlékkel.

Petrovics Zsuzsanna:

Kanaszta, avagy életem játéka

Tartalom:

Kedves ​Olvasó, avagy Kedves Kártyapartner!

A könyv, amit kezében tart egy izgalmasan megírt életrajz.

Találóan hasonlítja élete fejezeteit egy kártyajátékhoz a szerző.

Születésünk pillanatában hozunk magunkkal genetikai tulajdonságokat és családi hátteret. Valamint jelentős befolyással bír a környezet ahová érkezünk és a születésünket segítők felkészültsége is. A magunkkal hozott batyu lehet előnyös, vagy hátrányos, de életünk lefolyása, az-az a végeredmény főleg rajtunk múlik. Milyen embereket engedünk be az életünkbe, hogyan reagáljuk le a sikereket, kudarcokat, mennyire tudjuk értékelni a szeretetet és az örömteli pillanatokat.

Keveri a paklit az osztó és leszámolja mindenki elé a kezdőlapokat. Az osztó a tőle balra ülőnek, mint kezdőnek 15 lapot ad. Az első kártya eldobásával már ő is befolyásolja a játék végkimenetelét azzal, hogy mit dob el először. A többiek a kapott 14 lappal kezdik a játékot. Mindenki, aki részt vesz a partiban hatással van a többi játékos sikerére, vagy kudarcára. A játék kimenetele szempontjából sok féle stratégia lehet nyerő, ugyanúgy, mint az életben. Az író osztott és mi lapot lapra hajtva megismerhetjük egy csodálatos életút kihívásait, kalandjait. A sorok között megbúvó pozitív gondolatok által igazi lelki megtisztulást okoz a könyv olvasása. A szerző szemüvegén áttekintve olyan világ tárul elénk, ami nem csak izgalmas, hanem szinte egy motivációs tréningnek is beillik. Így a könyv végén, kártyás hasonlattal élve, annyit fűznék még hozzá, hogy egy kanaszta partival nem szoktuk beérni, a végén ismét megkeverjük a paklit és jöhet az újabb osztás. Nos! A sok érdekes helyszín és helyzet, folytatást kíván!

Vélemény:

- leírás: 5/5

 - olvashatóság: 5/5

Nem igen szoktam olyan regényeket olvasni, amelyikbe csak narrátor van, mivel szeretem a párbeszédeket is. De ahogy olvastam ezt a naplószerűen megírt életrajzi regényt, rá kellett jönnöm, hogy így is tökéletes volt. Sokat tanulhat belőle az ember, hiszen az írónő az élete nehézségeit is megírta benne. Érdekessége a regénynek, hogy mindegyik fejezet egy kártyalapra épül. És minden kártyalap úgy jön egymás után, ahogyan az írónő élete elkezdődött egészen a napjainkig. Érdekes volt megismerni az életútját, közben megismerni a lapok jelentését. Hisz minden lapnak jelentése van, nem csak az írónő életében, hanem spirituálisan is, sőt játék szempontjából is. És ezt le is írja a fejezetek elején.

Viszont nagyon tetszett az, hogy a naplóregény elején a bevezetőbe leírja, hogyan lett az élete része a társasjátékok és a kanaszta.

De viszont nagyon sajnálom azt, hogy nincs benne párbeszéd. Mert az kicsit érdekesebbé tette volna.

Az írónő nyíltan ír a családi helyzetéről, a múltjáról, jelenéről és a jövőéről. A regény szépen felépített. A kártyák úgy vannak egymás után helyezve ahogyan egymás után következnek életének meghatározó szakaszai.

Ha kíváncsi vagy arra, hogy egy nyugdíjas tanárnő, hogyan érte el a céljait és milyen küzdelmeken ment keresztül, akkor ez a Te regényed.

Petrovics Zsuzsanna írónő élete nem volt mindig könnyű tele félelmekkel, veszteséggel, nyereséggel, vággyal és álmokkal. Célokkal amelyeket kitűzött maga elé, és minden elutasítás, nehézség ellenére véghez vitte. Büszkék lehetnek rá a gyermekei és az unokái. Ez a napló nem mesze hanem maga a kőkemény élet.

Petrovics Zsuzsanna hivatalos oldala

Petrovics Zsuzsanna weboldala

Olvasói interjú Unger-Kovács Zsófiával

Szeretném megköszönni Unger-Kovács Zsófiának, hogy elfogadta a felkérésem, hogy válaszoljon pár kérdésemre, mint olvasó. Zsófit egy csoportból ismerem, ahol napi szinten kapcsolatban vagyunk. Nagyon szereti a magyar írók/írónők munkáit. Ezért is kértem fel, hogy legyen az egyik áldozatom. Hiszen mondhatom azt, hogy már évek óta tart az ismeretségünk és sok mindent tudunk egymásról. De ez mennyire jó, az maradjon a mi titkunk.

Mi vezetett téged oda, hogy elkezdj olvasni?

Zsófi: Az általános iskolában is már szerettem olvasni, természetesen nem a kötelezőket. 😆 Utána pedig faltam a könyveket. Bulizás helyett is inkább bekuckóztam egy jó regénnyel.

Szerinted a hazai vagy a külföldi szerzős könyvek jobbak?

Zsófi: Mindkettőt szeretem, nem tudok különbséget tenni. Ha az író stílusa megfog, akkor mindegy, hogy magyar vagy külföldi.

Számodra mennyire fontos az, hogy egy könyvnek a borítója tükrözze a tartalmát?

Zsófi: Szeretem nézegetni a szép borítókat és szerintem fontos, hogy visszaadja a könyvben olvasottakat.

Ugye említettem az előszóba, hogy sok magyar írótól olvasol és azt is, hogy mi egy csoportban napi szinten tartjuk a kapcsolatot. De azt még nem tudom rólad, hogy mi vezetett téged oda, hogy támogasd a magyar szerzőket?

Zsófi: Ezt már én sem tudom megmondani, hogyan indult. Egyszerűen csak szeretném népszerűsíteni az olvasást és a magyar szerzők megérdemlik, hogy ugyanolyan figyelmet kapjanak, mint a külföldi írók.

Volt már veled olyan, hogy félbehagytál egy könyvet mert nem tetszett? Ha igen melyik volt az és miért?

Zsófi: Még eddig nem történt ilyen, mert mindig bízom benne, hogy ha az elején nem is tetszik a sztori, de a végére jobb lesz.

Látom széles a repertoárod, ami a zsánereket illeti. Melyik áll mégis a szívedhez a legközelebb?

Zsófi: A romantikus - erotikus témájú könyvek állnak a legközelebb a szívemhez.

Van valamilyen szenvedélyed, amit szeretsz csinálni olvasás közben? (nasi, zene, kávé/tea)

Zsófi: Nyugalomban szeretek olvasni. 🤣

Eszedbe jutott már az, hogy te is írsz egy történetet? Vagy kipróbáltad már magad benne? Ha igen hogy ment?

Zsófi: Elkezdtem pár éve egy történetet, de ihlet hiányában abbahagytam. Inkább élvezem mások munkáját.

Ha volna lehetőséged egy dolgot megváltoztatni a mai könyvpiacon mi lenne az?

Zsófi: Olcsóbbá tenném a könyvkiadást és átalakítanám a rendszert, hogy több bevétel jusson az eladásokból az íróknak.

Szerinted az oktatásügyben a kötelezők megfelelnek a mostani gyermeke számára, vagy újítást javasolnál? Ha újítanál szerinted melyik az a 3 könyv amelyet mindenképp elkellene olvasnia a mai fiatalságnak?

Zsófi: Szerintem elég elavult és nem mindig a korosztályoknak megfelelőek a kötelező olvasmányok. Sok gyereknek ezért megy el a kedve az olvasástól. Így mindenképpen könnyen olvasható és megrághatóbb kötelezőket javasolnék.

Ha valamit üzenhetnél az íróknak mi lenne az?

Zsófi: Írjatok sokat, hogy legyen mit olvasnunk! 😊 Ne adjátok fel! Minden történet egyszer megtalálja a célközönségét!

Anna Raven: Kéjlak "Alison"

 Szeretném megköszönni Anne Raven írónőnek, hogy elolvashattam a napokban megjelent regényét, amely a Kéjlak címet viseli. Ez a regénye az alaptörténet miatt egészen más, mint az eddig megszokottak, de remek kikapcsolódást nyújt minden erotikus könyv rajongónak. Mert ebben a regényben inkább az erotika dominál most, mint a romantika.

Anne Raven

Kéjlak

Tartalom:

Hamis ​világba léptem, ahol a gyönyör és a kéj a túlélés színjátéka volt.

Azon a napon minden megváltozott, reggel még Allison voltam, este valaki más. A csalódás maga alá gyűrt és végzetes hibára sarkallt. Eldobtam a gátlásaimat, hogy megmentsem önmagam és ez örökre megpecsételt, megölte bennem a reményt a boldogságra. Legalábbis ezt hittem, amíg nem találkoztam Jake Wilsonnal.

A távolságtartásától megfagyott a levegő, a szemében lévő sötétség pedig messziről figyelmeztetett, tartsam magam távol tőle. Én mégsem voltam elég óvatos. Felkészületlenül ért az a vonzalom, ami felé húzott. Túl közel engedtem. Olyasmire vágytam, amire nem szabadott, és közben végig tudtam, amint rájön, hogy ki vagyok, meggyűlöl majd.

Vajon csak a sors akar csúfot űzni belőlem, vagy ez egy második esély az élettől?

A Kéjlak egy megrázó és izgalmas történet. Éld át minden percét és lépj be egy olyan világba, ahol még nem jártál. És ha elolvastad, garantáltan másképp nézel majd a szerelemre, az erotikára és az életre.

Véleményem:

5/5

Nagyon szeretem az írónő könyveit, de ez a regénye valahogy távol áll tőlem. Pedig az alaptörténete remek, de mégis a női karakter miatt idegennek érzem.

Kedvenc karaktereim Jacke és a kislánya, Emily. Ők ketten nagyon a szívemhez nőttek.

De kezdem is az elején.

Az alaptörténet, ahogy már említettem, nagyon is tetszett, mivel két igen karizmatikus karaktert ismerhetünk meg a két főszereplő Alison és Jack személyében. Mindkét személynek megvan a maga stílusa és démona. Ebben a kötetben szó szerint két világ találkozását ismerhetjük meg.

Ennek van egy érdekessége is, mivel az olvasó megszokta, hogy két másik társadalmi rétegbe tartozó ember megismerkedik egymással, de mi van akkor, amikor egy ember tartozik két társadalmi rétegbe is? Ezt vajon mennyire nehezíti meg az ember életét lelkileg? Vajon tényleg lehet kettős életet élni, vagy minden kiderül egyszer?

Ezekre a kérdésekre választ kaphatsz Anne Raven írónő regényében. De ez nem minden, hiszen az alaptörténetnek egyik karakterére, Alisonra érvényesek ezek a kérdések. Neki is döntenie kellett az életéről, hogy hogyan is tovább.

Én személy szerint nem ítélem el a döntését, mégsem tudok egyetérteni vele, hiszen tanult, okos nőről van szó, akinek az élete másfelé is terelődhetett volna, mégis ezt az utat választotta.

A másik főszereplőnk Jack, aki egyedül neveli a lányát, Emilyt.

Na, ő az a szereplő, akiért nagyon fájt a szívem, mert bár sokáig magát okolta a történtek miatt, mégis be kellett látnia azt, hogy sokáig nem mehet így, hiszen gondoskodnia kell a lányáról. Bár a szüleire számíthatott addig, míg el nem költöztek a munkája miatt, ahol már nem volt segítsége. Vagy mégis?

A szomszéd kutyája lett a kislány legjobb barátja, apja bánatára.

Vajon a férfinek sikerül túllépni a múlton annyira, hogy új életet tudjon kezdeni a lánnyal? Mennyi kínt bír elviselni egy apa akkor, amikor látja, hogy szenved a lánya? Vajon ki tudnak alakítani egy igazi apa-lánya kapcsolatot? Megszólal Emily valaha?

Ez mind kiderül a történetből.

Bár nem ez lett az írónőtől a kedvenc történetem, mégis fontos számomra a mondanivalója, ami pedig a család ereje. Az, hogy megmutatta, nem csak a nőket viseli meg a múlt és a jelen.

De nagyon jól megoldotta a váltott szemszöged részeket. Így mélyebben belelát az olvasó Alison és Jack gondolataiba. De úgy érzem, hogy az írónő ebbe a történetében a férfi szereplő életébe sokkal jobban bele tudta élni magát. Mintha ő arra termett volna, hogy nő létére a férfi gondolkodást tárja a világ szeme elé.

Alison karakterét nem tudom hová tenni. Néha úgy éreztem, hogy egy érett felnőtt nő, de néha viszont fel tudtam volna pofozni, hiszen voltak hisztis pillanatai is, ami nagyon nem ment a karakteréhez.

A regény erotikus részén az írónő fejlődött, hiszen bátrabban mert róla írni. Szókimondóbb a regénye ezen része.

Szóval, aki szereti azon fajta történeteket, amelynek van mondanivalója és nem fél a nehezebb témáktól sem, azoknak bátran ajánlom.

Anne Raven hivatalos oldala

Álomgyár Kiadó

Előolvasás: Garajszki Rozika: Helga: Akkor is Ő az igazi

Szeretném megköszönni Garajszki Rozikának, hogy megjelenés elolvashattam, a könyvhétre megjelenő legújabb regényét Helga: Akkor is Ő az igazi-t. Ez a regény könnyed kikapcsolódást nyújt egy nyári napon.

Garajszki Rozika

Helga:

Akkor is Ő az igazi

Tartalom:

Van olyan élethelyzet, amikor Helga úgy érzi, nincs tovább, és ez pont akkor éri utol, amikor már élete nagy szerelmével, Leventével is kezd alakulni a kapcsolata. Egyetlen támogatójára, édesanyjára már betegsége miatt nem számíthat. Bármire képes lenne, csakhogy befejezhesse a főiskolát, amit elkezdett. A kilátástalan helyzetéből csak egyetlen kiutat lát, ami egyébként ellenkezik az elveivel, normál esetben sosem tenne ilyet. De a barátnői hatásosan meggyőzik. A hajón vállalt hostess munka közben váratlan dolog történik, pont ez a döntés változtatja meg, alakítja át eddigi életét. Megismer egy számára nagyon fontos személyt. Először úgy érzi, jó irányba indul, de ugyanakkor ez a körülmény talán attól a férfitól löki távolabb, akihez mindig is vonzódott, de az eddigi életstílusa miatt képtelen volt neki előbb igent mondani, most pedig le kell róla mondani? Lehet a sors olyan kegyetlen, hogy ez a szerelem csak fájó emlék maradjon, vagy esetleg lesz magyarázat a megmagyarázhatatlan szálak kibogozására.

„- Mondd, hogy nem! Mondd, hogy nem ő! – Úgy sírok, mint egy óvodás kölyök, akitől elvették a kedvenc játékát. – Én szeretem ezt a lányt! Érted? Szeretem! Szerelemmel! Nem lehet a testvérem!”

Vélemény:

 - karakterek:5/4

 - leírás:5/3,5

 - olvashatóság:5/5

 - történet: 5/3,5

 Garajszki Rozika ismét egy kellemes nyári kikapcsolódásnak megfelelő regénnyel örvendeztetett meg minket, olvasókat. Az írónő hozta a szokásos könnyen olvasható stílusát. A regényben a karakterekkel az ember azonosulni tud, mintha kicsit magát látná meg bennük, illetve a szomszédját vagy barátját.

Levente és Helga kapcsolata nem egy hétköznapi mese, mert tartogat titkot bőven. Az olvasása után akaratlanul is elgondolkozik az ember, hogy az ő családja milyen titkokat őriz. Olvasás közben olyan érzésem támadt, hogy a könnyed romantikus stílus mellett valami egészen más is megbújik. Az írónő eddigi regényeiben is nagy szerepet kapott a barátság, ez most sincs másképp. Hiszen kik ismerhetnének minket a legjobban, ha nem a barátaink? Nagyon sokáig izgultam, hogy mi lesz Helga anyukájával. Volt egy-két olyan rész ahol elmosolyodtam. Viszont sajnos nagyon lassan haladtam az olvasásával, mert elszoktam ezektől a történetektől. Kicsit hiányzott belőle az akció. Bár a titok kárpótolt. Volt olyan pont, amikor semmit sem értettem, és lestem, hogy most mi is van? Akkor ki kicsoda? De aztán a végére minden a helyére került.

Az írónőn látni, hogy fejlődött írás és fogalmazás terén egyaránt. Néha Leventét meg tudtam volna rázni, sőt Helgát is. Annyira adta magát, hogy szerelmesek egymásba, mégis hol az egyik, hol a másik küzdött ellene. Ennek ellenére mindenkinek ajánlom, aki szereti a romantikus történeteket. Mert kellemes pár órába lehet részünk. Még egyszer hálás köszönet az írónőnek a lehetőségért.

Garajszki Rozika hivatalos oldala

Holnap Magazin Kiadó

Aria Brighton: Azria kapuja

Most egy nyeremény könyvről hoztam el a véleményemet, amely nem más, mint Aria Brighton: Azria kapuja című fantasy regénye. A regény nemrég jelent meg e-könyvben, és egy olyan világba kalauzolja el az olvasókat, amely tükrözi a jelent, a múltat, sőt a jövőt is. Az elemek keveredését nagyon érdekesen és élethűen írta le az írónő.

Aria Brighton:

Azria kapuja

Tartalom:

Katie ​Roberts és öccse, Tommy szüleik váratlan halála után Angliában kötnek ki. Nem csak Woodlock Hall és az ottani szokások idegenek a számukra, hanem a nagyanyjuk, Lady Bedford is, a kastély úrnője. Miközben próbálnak beilleszkedni és a grófnővel is megbarátkozni, egyre több titok és megválaszolatlan kérdés tűnik fel, ami mind egy bizonyos üzlethez és a családjukhoz fűződik. Katie a kastély eldugott kertjében egy labirintusra bukkan, aminek a végén egy titokzatos kapura lel és egy nem kevésbé titokzatos ifjúval találkozik, aki úgy mutatkozik be, mint a Woodlock Hall-al szomszédos birtokon élő család egyik tagja. Ő és a bátyja sokszor tűnnek fel Lady Bedford kastélyában, ami gyanakvásra készteti Katie-t.

A grófnő által rendezett jótékonysági bál éjszakáján Tommy nyomtalanul eltűnik, Katie pedig maga indul megkeresni őt. A titkos kapu felé veszi az irányt, aminek a túloldalán nem más rejtőzik, mint Azria: egy tündérekkel és más különféle lényekkel teli ismeretlen világ. Ekkor veszi kezdetét egy kalandos utazás, ami során Katie-nek nem csak a saját érzelmeivel, hanem a rá leselkedő veszélyekkel is meg kell küzdenie. Te be mernél lépni Azria kapuján?

Vélemény:

- karakterek: 5/5
- leírás: 5/4
- olvashatóság:5/5
- humor:5/3
- izgalom: 5/5
- logikai szál: 5/5

Mindig azt mondják, hogy akkor a leghitelesebb egy regényről véleményt formálni, ha leírod, mit éreztél olvasás közben. Na ez most nekem nehezen megy, mert egyszerűen nagyon tetszett nekem ez a regény. A legerősebb érzelmem az volt, hogy hiánypótló a piacon. Bár kevés fantasyt olvasok, igyekszem mindig úgy választani, hogy az én ízlésemnek megfeleljen. Na, ennél nem így volt. Láttam ugyan az írónő oldalán híreket elcsöppenni róla, mégis kicsit tartózkodtam tőle. Egyszer, még megjelenés előtt nyereményjátékot indított, amin nyertem és el is olvastam még frissiben. Egyszerűen nem tudtam lerakni. Izgultam a karakterekért, hogy mi fog velük történni. Hogy miért? Katie és az öccse Tommy története tele van izgalommal, titokkal, fordulattal. Mindenki azt hiszi, hogy egy fantasy regényben nyüzsögnek a különleges lények, nos, ennél igaz, de nem mindegyikre jellemző. De ez csak pluszt tesz a cselekményekhez.

Sokáig még megjelentek olvasás után a gondolataim között a szereplők. Hogy mi lehet velük? Mi határozta meg a döntéseiket? Milyen titkok lengik körbe őket.

Személy szerint alig várom a folytatást. Hiszen az Azria kapuja egy bevezető kötet az írónő különleges világába.

Aria Brighton nevét már korábbról ismerem, csak azt nem tudtam róla, hogy magyar írónő. Az első regénye a Vérvörös rabság című szintén fantasy regény.

Aria stílusa könnyed és szórakoztató. Ha egyszer elkezded olvasni a történetét, nem tudod letenni. Ritkán fordul velem elő, hogy ennyire magába szippant a fantasy világa.

A regény hiánypótló a piacról, nem csak azért, mert különleges, egyedi lények is szerepelnek benne, hanem mert a múlt és a jelen különleges elegye is megtalálható benne.

Voltak olyan helyszínek a regényben, amire ez nagyon is jellemző volt. Annyira élethűen volt megírva, hogy szinte magam előtt láttam a tájat, a házakat, virágokat. Ahogy a régi és az új egybeolvad.

A könnyed olvashatóság mellett fontos mondanivalót is hordoz magában. A humor szintén megcsillan a regényben. Tetszik, hogy a karakterek néha csipkelődnek egymással.

Katie és Tommy története mindenki szívébe nyomot hagy. Hiszen ez a történet egy testvérpárról szól, akit körülleng nem is egy, hanem rengeteg titok. De melyik titok lesz az, amelyre örökre mindent megváltoztat?

Aria Brighton hivatalos oldala
Bookline