Reményik László:
Repjegy 1
Útleírások 2011-2023
Műfaj: napló, útinapló
Kiadó: Helma Kiadó
Oldalszám: 342 oldal
Kedvenc idézet:
„Ragyogó napsütésben fürdőzött a táj. Kellemes meleg vett körbe minket.
Jó volt ráérősen elidőzni odafent. A fekete szürcsölgetése közben a jövő évre tervezett
kaukázusi programot ecsetelgettük. Usguli lesz a cél.”
Tartalom:
A tágabban értendő európai kulturális környezetben jellemzően magánszervezésben utazunk a feleségemmel, költséghatékonyan. További kontinensekre irodával. Elsősorban gyakorlati szempontokon alapulnak a leírások, és személyes benyomásokról szólnak. Érett fejjel, és életem nagyobb részén nem látva összegeztem. Az útleírásokban magamat látó képességgel ruháztam fel, mert továbbra sem a megváltozott egészségi állapotom alapján gondolok magamra. Az utazások emberileg tovább gazdagítottak.
A Repjegy című kötet sorozatnak indul. Az első kötetben a 2011–2023 közötti időből harminc út szerepel, nem időrendi sorrendben. Tizennyolc országban jártunk: Albánia, Ciprus, Csehország, Egyesült Királyság (Gibraltár), Észak-Macedónia, Georgia, Görögország, Jordánia, Lettország, Litvánia, Marokkó, Montenegró, Olaszország, Peru, Portugália, Spanyolország, Szlovákia, Törökország.
Véleményem:
Most tényleg úgy érzem, hogy kiléptem az olvasási komfortzónámból. Mert még ennyire részletes és érdekes útinaplót még nem olvastam. Sőt ez már szerintem úti kalauznak is elmenne. Az író a saját és a felesége élményeit írja le ebben a könyvben. Összesen 30 országba utazhatunk el velük és ismerhetjük meg az ottani szokásokat, tájat és nevezetességeket. Helyenként humoros dolgok történtek velük, még ha abban a pillanatban, amikor megtörtént nem így érezték.
Ez a kötet nagyon szép emléket állít az író útjainak. Az olvasó szinte velük együtt utazik különleges tájakon keresztül.
Nekem nagyon tetszettek azok a részek ahol a vízparton voltak vagy valamilyen nevezetességet néztek meg, amelynek történelmi jelentősége is van. Itt azt értem, hogy valami elkezdődött vagy véget ért azon a helyen.
Reményik Lászlónak egyedi a stílusa, őt a mesélők közé tudnám sorolni. Hiszen ahogy haladtam a könyvben országról-országra úgy éreztem magam, mintha vele szembe ülnék és ő mesélné el nekem az élményeit egy kávé mellett.
Őszintén megmondom, nem bánom, hogy kiléptem a komfortzónámból, sőt inkább úgy vélem, hogy időnként mindenkinek kellene nyitnia az új felé.
Mert sosem tudhatja az ember, hogy mi fog neki tetszeni. Én bár olvastam már útinaplót, sőt naplóregényt is, de azoknak, mind más volt a stílusa. Az író tényleg arra törekedett, hogy átadja azt, amit ő megélt és átélt a feleségével együtt.
Sőt külön tetszett, hogy az utazásukról is ír, nem csak annyit, hogy odaértek, hanem, hogy mivel utaztak, vagy egyes helyekre hogyan tudtak eljutni.
Itt gondolok arra, hogy az egyik várhoz felvonóval mentek, vagy egy helyre gyalog mentek el, vagy hogy mennyi lépcsőn kellett felmenni vagy éppen le a templomok völgyében.
Szóval, aki szereti az útikönyveket, a tájleírással és izgalmakkal teli naplóregényeket, útikalauzokat, azoknak tiszta szívből ajánlom az író könyvét.
Köszönetnyilvánítás:
Hálásan köszönöm a Helma kiadónak, hogy kimozdított engem a komfortzónámból és meglepett engem ezzel a könyvvel. Köszönöm az írónak, hogy megírta és ezzel én is részese lehettem az utazásainak.
AI által generált képek a könyvhöz:











































