Interjú Tarja Kauppinen írónővel

Szeretném megköszönni Tarja Kauppinen írónőnek, hogy elvállalta az interjút. Az írónővel már egyszer készítettem egy interjút egy másik blogra, és most megtisztelt azzal, hogy a saját blogomra is ad interjút. Eddig két regénye jelent meg: A nép igazsága és A rendszer ellensége. Mind a két regénye hiánypótló a könyves piacon. Erről és az írásról, olvasási szokásairól faggattam ki.

Hiszen mindenki tartogathat még sok meglepetést a tarsolyában, és még az is kiderülhet, hogy most dolgozik-e valamin éppen.

Hogyan csöppentél bele az írók világába? Mi inspirált téged arra, hogy írni kezdj?

Tarja: Mint a többség, én is világéletemben szerettem a könyveket, és tízes-húszas éveimben több novellát és „regényt” is írtam, ezek azonban már rég nincsenek meg, mert sokáig csak hobbiként tekintettem az írásra, a „nagypályás” íróvá válás eszembe sem jutott. Az írók világába 2017 táján kezdtem el beszivárogni az első novellamegjelenéseimmel, mert ekkortájt kezdtem pályázni, barátaim tanácsára. A sűrűjébe aztán 2019-ben kerültem, amikor az első regényem pályázatot nyert.

 A megjelent regényeid igen összetettek és hiánypótlóak a könyves piacon. Hogy jött az ötlet, hogy ennyire összetett és komoly dolgokról írj kevert zsánerben?

Tarja: Először is: nem voltak olyan prekoncepcióim, hogy na, most akkor írok egy fantasyt, vagy egy humoros könyvet, vagy valamit, ami hasonlít Moldovára, Pratchettre stb. Egész egyszerűen úgy indult nálam az írás, hogy megfogalmaztam a gondolataimat a világról, és történetek medrébe tereltem.

A nép igazsága az első regényed, amely Bekezdés-díjas regény. Mit éreztél akkor, amikor kiderült, hogy megjelenhet az első könyves gyermeked?

Tarja: Olyan rosszul lettem az izgalomtól, hogy elszédültem, le kellett feküdnöm.

Mindkét regényedben fontos szerepet játszik a politika. Miért gondolod úgy, hogy erről beszélni kell?

Tarja: A „politika” kényes szó, sokan tartanak tőle, valami unalmas, száraz vagy életidegen dolognak gondolják, ami semmiképp sem fér össze a humorral. Aki azonban jártas a történelemben, az tudja, hogy milyen izgalmas is valójában a politika. Dióhéjban a politika emberek érdekellentétét, hatalmi játszmáit jelenti, márpedig az emberi kapcsolatoknál érdekesebb és kimeríthetetlenebb téma a világon nincs. Egy példával élve: politika az is, hogy ki kerül hatalomra egy országban, és milyen cselszövés, intrika árán éri el a célját.

A visszajelzések alapján mit gondolsz, átmegy az olvasóknak a mondanivalód?

Tarja: Többnyire igen. Az első regényemnek a kiadó könnyed, képregényes borítót tervezett, ami nem teljesen fedi a tartalmat, ezért A nép igazsága nem csak a célcsoporthoz jutott el. A második már egy szépirodalmi kiadónál jelent meg, komolyabb, a tartalomhoz jobban illeszkedő borítóval, ezáltal jobban el is jutott a közönségéhez.

Te magad mint olvasó milyen műfajban olvasol szívesen?

Tarja: Szépirodalom (próza, líra), ismeretterjesztő (történelem, társadalomtudományok), folyóiratok (történelem), néha fantasy, sci-fi a fajsúlyosabbak közül.

A rendszer ellensége a második regényed. Mit gondolsz, melyiket volt nehezebb megírni? Az első regényedet vagy ezt?

Tarja: Az elsőt nehezebb volt, mert a másodiknál már valamennyire kitaposott úton jártam. Mivel a kettő csak igen lazán függ össze, azt szoktam javasolni, hogy aki nem olvasott még tőlem, a másodikkal kezdje.

Sajnálattal, hallottam a balesetedről, amibe megsérült a bokád, de örömmel látom, hogy teljesen helyrejöttél. A lábadozásod alatt dolgoztál valamilyen regényen?

Tarja: Igen, igen, szerkesztőként többön is. A szűk határidők miatt most a saját műveim elé kellett vennem néhány szerkesztést, de ezekkel is nagyon szerettem foglalkozni. Nem jöttem még helyre egyébként teljesen, állítólag fél év lesz a gyógyulás, elszakadt egy bokaszalagom tavaly december elején egy sportbalesetben. Azóta újrakezdtem a mozgást, nem kell már a mankó, és másfél hónap után a gipsz is lekerült, de gyógytornára még járok egy darabig. (A szalagszakadás lassabban gyógyul, mint a törés – ezt egész eddig én sem tudtam.)

Mennyi kutatómunkával jár számodra egy regény megírása?

Tarja: Sok! Egy regényhez, de még novellához is, mindig kell kutatni. Ha nem kutatunk, vagy nem eleget, az meg is látszik. Még ha fiktív helyszínen játszódik a regényünk, akkor is érdemes utánajárnunk azoknak a témáknak, amelyekről írunk. Ha például az egyik főszereplő uralkodó, akkor nézzünk utána, mit is csinál egy uralkodó a gyakorlatban. Mivel telnek a mindennapjai? Milyen lehet a személyisége? Vajon mi minden foglalkoztatja, és mire gondol elalvás előtt? Bizonyára senkinek az ismeretségi körében nincs uralkodó vagy államfő, úgyhogy ez egy olyan karaktertípus, ami biztosan utánajárást igényel. De minden olyan témához kell kutatómunka, amiben nem vagyunk otthon, vagy nem eléggé.

 Van valamilyen szenvedélyed, ami kikapcsol az íráson és olvasáson kívül, mégis inspirálóan hat rád?

Tarja: Sport! Számos sportot szeretek, régebben elég szép eredményeket értem el terepfutásban, mostanában falat és sziklát mászni, illetve jégkorongozni szoktam. A kocogást is újrakezdtem már a bokasérülés után, bár egyelőre csak rehabilitációs jelleggel.

A mozgás kiválóan kikapcsol, ha fejben elfáradok, kimegyek a szabadba, és addig keringek az erdőszélen, amíg ki nem szellőzik az agyam.

Van valamilyen szokásod írás vagy olvasás közben? (zene, nasi, kávé/tea stb.)

Tarja: Füstölő! Elég érzékeny vagyok a szagokra, úgyhogy a jó illat mindig inspirál. Téma és szag viszont nem függ össze, lágy mentaillat közepette is képes vagyok mély átéléssel ábrázolni az alkoholista főhős nehéz helyzetét. A jó illatra egész egyszerűen a jó közérzethez van szükségem, amelyben képes vagyok alkotni.

Véleményed szerint mennyire hat ki rátok, írókra a mostani piaci helyzet? Hogyan lehetne változtatni rajta?

Tarja: A piaci helyzet mindenkire kihat, de a gazdasági válságnál nagyobb baj, hogy a média és a közösségi média olyan konkurenciát teremtett a könyveknek, amivel még az eggyel korábbi írónemzedéknek sem kellett megküzdenie. Az én generációm, a mi generációnk még közösségi média nélkül, könyvek között nőtt fel, így a mostani harcmincas-negyvenes és idősebb korosztály stabil olvasói bázist tesz ki. Hatalmas a felelősség a jelenlegi szülőkön, hogy továbbadják az olvasás hagyományát, szeretetét a média által folyamatosan ingerekkel bombázott gyerekeknek.

Személy szerint egyébként nagyszerű dolognak tartom az e-bookot. Hiába kényelmetlenebb vagy kevésbé esztétikus a hagyományos könyvnél, én abszolút ebben látom a jövőt.

 Ha lehetőséged lenne három dolgon változtatni a marketing területén, akkor mi lenne az?

Tarja: Csak egyet mondok, de az hárommal felér: nagyon haragszom a globalizációra. Lehet nem egyetérteni velem ebben, de kultúra terén többet árt, mint használ. Az, hogy egy kattintással elérhetünk a világ bármely pontjáról bármit, kezelhetetlen mértékű nyomás alá helyezi a fogyasztókat. Gyerekkoromban még az a pár száz kötet jelentette az irodalmi választékot, ami otthon vagy a könyvtárban volt, nem versenyzett a figyelmemért megannyi idegen kultúra terméke gyakorlatilag korlátlan mennyiségben. Talán azért is szerettem meg a múltat, a történelmet, mert annakidején eleget találkoztam vele könyvek formájában.

Szóval, ha lehetne egy kívánságom, megfékezném az idegen kultúrák beáramlását. Épp elég érték van kis hazánkban is, nem szorulunk a másokéra. Természetesen nem azt mondom, hogy minden elvetendő, ami külföldi, csak azt, hogy az idegen kultúrák termékei sajnos gyakran a hazai rovására terjednek.

 A családod mit szólt ahhoz, hogy írni kezdtél? És mit gondoltak a témaválasztásodról?

Tarja: Teljesen külön kezelem a családot és a karriert, a férjem mindkét regényemet csak megjelenés után olvasta, és nagyokat röhögött rajtuk. Témaválasztás: ismernek, meg is lepődnének, ha romantikusokat írnék. 

 Mit üzennél azoknak az olvasóknak, akik most ismerkednek a könyveiddel? Esetleg mit tanácsolnál egy kezdő írónak?

Tarja: Aki most ismerkedik a könyveimmel, annak két dolgot tanácsolok:

1. Kezdje A rendszer ellenségével. Rövidebb.

2. A könyveimhez kell egy alapműveltség, mert aki nem ismeri azokat a szépirodalmi műveket, történelmi eseményeket vagy személyeket, amelyekre utalnak, az egész egyszerűen nem fogja érteni őket. Aki egy habkönnyű limonádéra vágyik csupa bájos szereplővel, annak nem én vagyok az embere. Aki viszont nyitott az esendő, emberi karakterekre és a társadalmi problémákra is, az garantáltan nem fog csalódni.

A kezdő íróknak pedig egy gyakorlatias tanácsot adok a Szent Bibliából: „Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal.” Vagyis úgy viszonyulj másokhoz, ahogy szeretnéd, hogy mások is viszonyuljanak hozzád.

+ 1

Ha lehetőséged lenne leülni egy rég elhunyt íróval egy kávéra, akkor ki lenne az? Miért pont ő?

Tarja: Bukowski. De ne kávé legyen, hanem pálinka, és ne egy, hanem három. Mert ő a leghitelesebb író, akit ismerek.

Tarja Kauppinen hivatalos oldala

Interjú P. R. Reena írónővel

Szeretném megköszönni P. R. Reena írónőnek, hogy elfogadta a felkérésemet arra vonatkozóan, hogy interjút készíthessetek vele. Az írónőnek tavaly jelent meg első regénye Megmenteni Viktóriát címmel. Ez egy romantikus-erotikus regény teli meglepetéssel és fordulattal.

Így vettem a bátorságot és kicsit kifaggattam őt az írás és olvasási szenvedélyéről. Beszélgettünk a jövőbeli terveiről is.

Nálad melyik vált előbb az életed részévé az írás vagy az olvasás?

Reena: Az olvasás. Szerintem, aki írni akar, az olvasson is. Sokat. Nagyon sokat.

Mi inspirált téged arra, hogy az írás rögös és göröngyös útjára lépj?

Reena: A Facebookon akadtam rá egy pályázatra, vagyis a pályázat talált meg engem. Napi szinten többször is a képembe nyomta a közösségi oldal. Egészen addig, míg elkezdtem játszadozni a gondolattal, hogy leírjak egy történetet. Végül megszületett a Megmenteni Viktóriát.

Honnan jött az ötlet, hogy két különböző világot ötvözz a Megmenteni Viktóriát című regényedbe?

Reena: Nekem fontosak a magyar helyszínek, emberek, hiszen itt élek, ezt ismerem, de szerettem volna belecsempészni valami mást is, így jött a külföldi szál a történetbe. És miért pont olasz? 8 évig egy olasz cégnél dolgoztam, ahol a saját bőrömön tapasztalhattam meg az olasz temperamentumot.

Van valamilyen szokásod írás vagy olvasás közben? (nasi, kávé, zene stb.)

Reena: Olvasás közben szoktam rágcsálni, de akkor szinte mindegy hogy szól e a zene, vagy a tv, mert teljesen kizárok mindent. Írás közben van, hogy zenét hallgatok, amolyan ráhangolódás szintjén. Szinte minden könyvemnél van olyan zene, amit rongyosra hallgattam. A kávé pedig mindig, minden körülmények között jöhet.

 Milyen regényeket szeretsz olvasni? Vagy megmaradtál a saját zsánerednél amiben alkotsz is?

Reena: Többnyire igen, de egyre több zsánerbe belekóstolok. Egyre több fantasy-t olvasok és már történelmi regény is van az olvasmányaim között. Szeretem a rázósabb könyveket is. A habos-babos, nagyon csöpögős, rózsaszínű rágógumis könyveket viszont már annyira nem kedvelem. Nekem kell az izgalom, a borzongás, néha a szörnyülködés.

 Ha volna három dolog amit meg tudnál az irodalom terén változtatni, mely három dolog lenne az?

Reena:  1. Sokkal több támogatást adnék a kezdő íróknak, és itt nem csak a kész kézirat kiadásara gondolok, hanem a történet megírását követő munkálatokra is.

2. Több fejlődéshez szükséges oktatóanyagot biztosítanék, hogy azok is tudják magukat fejleszteni, írásmódjukat csiszolni, akik anyagilag nem tudják megfizetni az írókurzusokat. Ha már írókurzus. Ingyenes, vagy jelképes összegért indítanám, hogy bárki számara elérhető legyen.

3. Sokkal több rendezvényt szerveznék, amelyek megszerettetik az emberekkel a könyveket és az olvasást. Pl. gyerekeknek meseolvasás és hozzá kapcsolódó interaktív játékokat.

Lehet tudni, hogy mikor jön ki a Megmenteni Viktóriát második része? Vagyis mikorra tervezed?

Reena: Szeretném, ha még ebben az évben megjelenne. A második részt is beadtam a Holnap Magazin pályázatára, ugyan úgy mint az elsőt. Reményeim szerint ez a rész is elnyeri a zsűri tetszését.

 Az írói oldaladon, lehetett látni azt, hogy már vannak ötleteid is a duológia megjelenése után. Mesélnél kicsit ezekről?

Reena: Ó, igen. Jelenleg egy különálló történeten dolgozom. Ez is magyar helyszínen játszódik. A szereplőim elé nem mindennapi akadályokat gördítek, és meg is kínzom őket, de csak egy kicsit. Az erotika és a szenvedély ebből a történetből sem fog hiányozni. Ha pedig ezt befejeztem, aminek Rabság lesz a címe, már tudom is mivel folytatom. Arról nem árulok el többet, de előre láthatólag fantasy lesz.

 Láthatják a követőid, hogy novellákat is írsz. Számodra melyik jelent nagyobb kihívást, a novell megírása vagy a regényé?

Reena: Mindkettő és egyik sem. Ha megfogalmazódik bennem a történet akkor csak le kell írnom. A hossza mindegy, csak időm legyen és lássam magam elött az egészet. Mivel nem készítek vázlatot, az egészet szinte magam elött kell látnom, mint egy filmet, ha ez megvan, tényleg csak az időn múlik.

Melyik könyv az, amelyik szerinted legjobban jellemez téged? Amely számodra az abszolult kedvenc.

Reena: Ez nagyon nehéz kérdés. Sok kedvencem van és nem is igazán tudnék választani közülük, melyik áll az első helyen, de ha mégis választani kell, talán a Színleld, hogy az enyém vagy. Ez a könyv volt, ami belerángatott a könyvek világába és azóta sem keveredtem ki belőle. Na, nem mintha szereznék.

Mit gondolsz a mostani könyvpiaci helyzetről?

Reena: Katasztrófa. Sok a jó író és a jó könyv, csak olvasóból van kevés. Sajnos az írók és a kiadók helyzete az utóbbi időben egyre nehezebb. Az energia és papírárak miatt a nyomdai költségek az egekbe szöktek, és ennek még nincs vége. Az e-könyv megoldás lehetne, de sokak számara idegen, bonyolult. Vagy egyszerűen nincs meg az a filing, mint a nyomtatott kiadásnál. Így nem is próbálják meg.

Hogyan érzed, milyen fogadtatásban részesült az első regényed?

Reena: Eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptam, aminek nagyon örülök, számomra nagyon fontosak a visszajelzések, mert ebből tudom, hogy jó e az amit csinálok. Persze tisztában vagyok vele, hogy lesz akinek nem fog tetszeni, vagy talál benne hibákat. Az építő jellegű kritikákat is elfogadom, mert tanulok belőlük.

Olvasás terén a papír alapú vagy a e-könyvet részesíted előnyben? Miért pont azt?

Reena: Számomra sokkal praktikusabb az e-könyv. A telefonom mindig nálam van, így a magánkönyvtáram is. Az e-könyvhöz képest elenyésző mennyiségű nyomtatott kiadást olvasok.

Ha egy kezdő író tőled kérne tanácsot, mit tanácsolnál neki?

Reena: Még én is kezdő vagyok, de a legfontosabb, hogy ne adja fel! Olvasson sokat! Csiszolja az írásmódját, tanuljon és írjon, írjon.

Mik a jövőbeli terveid?

Reena: Írni, írni és írni. Meg persze olvasni!

 +1

Ha egy íróval a múltból leülhetnél meginni egy kávét és beszélgetni, akkor ki lenne az és miért pont ő?

Reena: Nem is tudom. Én inkább a kedvenc könyveim íróit ültetném egy asztalhoz és kifaggatnám őket:

- a kezdeti nehézségekről

- hogy kezdenek neki egy történetnek

- hogyan képzik magukat

- ők mit szeretnek olvasni

- mit utálnak, vagy szeretnek egy-egy könyvben

Ezer meg egy kérdéssel bombáznám őket, csak néhányat soroltam fel, mert nem szeretnék senkit sem untatni.

Vasárnapi mesedélután I.

Tegnap eszembe jutott, hogy régen még gyermekkoromban volt nálunk otthon olyan, hogy mesedélután. Ezeket leginkább vasárnap tartottuk, hiszen akkor ért rá mindenki jobban. Az volt a pihenőnap. Ebből egy kis részt szeretnék visszahozni. Ezért úgy döntöttem, hogy minden vasárnap megosztanék veletek egy mesét, amelyet magyar író írt. Persze csak az engedélyükkel. Az új rovat címe pedig a Vasárnapi mesedélután lenne.

Az első ilyen mese a szívemnek nagyon kedves. Egy nyereményjátékon vettem részt Bombicz Judit írónő oldalán, ahol saját mesét nyertem. A mese különlegessége nem csak az, hogy nekem szól és rólam, hanem az is, hogy a lakóhelyemről írt látatlanban is. Gyermekként nagyon szerettem az erdőbe sétálni nagyapámmal. Ezért is áll hozzám közel ez a mese. Köszönöm Juditnak, hogy megírta, és most rajtam kívül Ti is olvashatjátok. Jó szórakozást!

 Bombicz Judit:

Moncsi és Tóni

Moncsi egy cserfes, olvasni szerető kislány volt. Szüleivel egy sűrű erdő mellett élt. Imádta a természetet, az állatokat. Volt is neki egy kicsi, fekete kutyusa. Apró termete miatt a Picúr nevet kapta. A kutyus sokat ugrándozott, szaladgált, de nagyon szeretett aludni is. Néha megkergette az erdő szélén ücsörgő nyuszikat, de soha nem távolodott el nagyon a háztól. Kivéve ezen a napon.

Moncsi amint reggel felébredt, máris Picúrt kereste. A lakásban nem találta sehol, ezért kiszaladt a kertbe és hangosan szólongatta.

- Picúr! Kiskutyám! Merre vagy?

Ezután csak fülelt, hátha meghallja a kutyus hangját vagy éppen apró lábainak dobogását, ahogy fut felé, de semmi hasonló nem történt. Moncsi kezdett kétségbeesni, hiszen Picúr még soha nem kószált el, soha nem kellett őt keresgélni, minden hívószóra megjelent kis gazdája előtt.

- Anya, nem láttad Picúrt? – kérdezte anyukájától, de sajnos tőle is nemleges választ kapott. Erre úgy döntött, bemerészkedik az erdőbe és ott is körülnéz, hátha valami baj történt a kiskutyával.

Felvette cipőjét, hiszen házi papucsban mégsem indulhatott útnak, majd kilépett a kertkapun és elindult az erdőbe vezető gyalogúton. Útközben nagyon figyelt mindenre. Megfigyelte a növényeket, bokrokat, gombákat, virágokat, nehogy a visszaúton esetleg majd elkeveredjen másfelé. Folyamatosan szólongatta kis barátját, de választ még mindig nem kapott sehonnan. Nem vette észre, hogy a sűrűből valaki figyeli és követi az úton.

- Jaj, Picúrkám, hová tűnhettél? – kérdezgette folyamatosan. Nagyon félt, hogy talán meg sem fogja többé találni a kis szőrgombócot.

Ment még néhány métert, amikor hirtelen ágreccsenésre lett figyelmes. Felkapta a fejét, fülelt, vajon honnan jöhetett a hang, de nem jött rá. Arra gondolt, inkább tovább indul, hátha pont a következő útkanyarulat után látja meg a kutyust. Ebben a pillanatban újabb ágreccsenést hallott.

- Hűha, ennek már fele sem tréfa. Valaki ólálkodik körülöttem.

Hirtelen nem tudta, hogy futni kezdjen vagy ne mutassa, mennyire fél. Inkább a másodikat választotta és tovább indult. Illetve tovább indult volna, ha nem állt volna előtte az úton valaki, aki őt bámulta. Ez a valaki nem volt más, mint egy aprócska manógyerek. Moncsi még soha életében nem találkozott erdei manóval. Igaz, más fajtával sem. Mindenesetre nagyon meglepődött, de a félelme valamiért hirtelen tova is szállt.

- Szia! Moncsi vagyok – mutatkozott be jólnevelten. – Te ki vagy?

A kis teremtmény végre kicsit közelebb lépett a kislányhoz, majd hirtelen elmosolyodott. Ettől úgy tűnt, mintha a szeplők az arcocskáján ide-oda ugráltak volna.

- Szia! A nevem Tóni. Erdei manó vagyok. Azóta követlek, amióta beléptél az erdőbe.

- Miért követsz engem? Ugye nem akarsz bántani?

- Dehogy akarlak bántani! – nevetett Tóni. – Az erdei manók nem bántanak senkit. Csak kérdezni szerettem volna valamit.

- Értem. Akkor kérdezz!

- Hallottam, hogy egy nevet kiabálsz folyamatosan. Azt kiabálod, Picúr. Ki az a Picúr?

- Ó, Picúr az én fekete, szőrmók kiskutyám. Amikor reggel felébredtem, nem találtam őt sehol. Még soha nem szökött el és most nagyon aggódom érte.

Tóni elgondolkodott kicsit, majd megszólalt.

- Teljesen fekete? Van valami ismertetőjele?

- Igen, van a hátán egy fehér folt. Láttad a kiskutyámat? Hol láttad, Tóni? Segítesz megkeresni?

- Hűha, ennyi kérdés egyszerre. Szóval igen, láttam a kiskutyádat. Megkeresni nem kell, mert tudom, hogy hol van. Nálunk van, a manókunyhóban. Amikor kergetett egy nyuszit, beszaladt az erdőbe. Nem figyelt eléggé és felsértette az egyik lábát. Nem tudott ráállni, annyira fájt neki. Amikor megtaláltam, egyedül sírdogált egy bokor alján. Szóltam apának, akivel hazavittük. Anya kitisztította a sebét és bekötözte. Most is ott pihen nálunk. Gyere, megmutatom!

Ezzel választ sem várva elindult az erdő sűrűje felé, Moncsi pedig azonnal követte. Alig várta, hogy újra láthassa Picúrt, a kis csavargót.

Amikor a manókunyhóhoz értek, a kislánynak tátva maradt a szája a csodálkozástól. A kunyhó valójában csak a neve volt a manólaknak, amit egy fa korhadt belsejében alakítottak ki. Ez egy emeletes, többszintes odúlakás volt, felszerelve mindennel, amire csak szükségük lehetett az itt lakóknak. Igaz, Moncsi nem tudott belépni, hiszen túl nagy volt hozzá, de az ablakokon bekukucskálva láthatta az egész helyet, amit a manó család nagyon lakájossá tett.

A manó szülők leültették a kislányt egy farönkre és kihozták az odúból a kiskutyát, aki az örömtől csak úgy ficánkolt a kezükben, amíg meg nem ütötte fájós lábát.

- Picúrkám, drága kiskutyám! Szabad ilyet csinálni? Elszöksz otthonról? – próbálta a kislány megdorgálni a kis szőrpamacsot, de annyira boldog volt, hogy újra láthatta őt, hogy nem ment neki a dolog. Nem tudott rá haragudni. Picúr érezte, hogy semmi baj és boldogan arcon nyalta kis gazdáját.

Moncsi köszönetet mondott a manócsaládnak, amiért gondjaikba vették a kiskutyát, majd elköszönt tőlük és elindultak Tóni vezetésével az erdő széle felé.

- Moncsi, szeretnék kérdezni valamit!

- Kérdezz, csak Tóni! Hallgatlak.

- Máskor is eljössz majd hozzánk? A manók között senkinek nincsen ember barátja. Én lehetnék az első. Ráadásul nagyon kedves kislány vagy. Szerintem jó barátok lehetnénk. Mit gondolsz?

- Ezen törtem én is a fejemet, csak nem tudtam, hogyan kérdezzem meg. Nem tudtam, hogy a manóknak szabad-e emberekkel barátkozni. Nagyon örülnék, ha barátok lehetnénk. Megmutathatnád majd nekem az erdőt, hiszen nagyon jól ismered.

- Megbeszéltük! Örülök, hogy ezentúl sokszor találkozhatunk majd. Picúr mindig érezni fogja, ha az erdő szélén várok rád és majd jelzi neked. Most már azonban mennem kell, itt vagyunk a kerítésetek előtt. Hamarosan ismét eljövök. Mire meggyógyul a kutyusod lába, addigra én is itt leszek. Rendben?

- Várni foglak, Tóni! Köszönök még egyszer mindent. Add át a szüleidnek is! Jó utat hazafelé!

Moncsi, karján Picúrral még sokáig integetett Tóni, az erdei manó után. Még akkor is, amikor már nem is látta a magasra nőtt fű között. Ezután megfordult, bement a házba, ahol aztán dédelgették a kiskutyát, amíg csak újra futkározni nem tudott.

Moncsi boldog volt, hogy a kiskutya előkerült, de azért is, mert rátalált egy új barátra. Egy olyan barátra, akivel nem büszkélkedhet mindenki és Tónival való barátsága elkísérte őt egész életén keresztül.

Bombicz Judit hivatalos oldala

Egy csésze kávé Budai Rolandnéval

A mai napon elindítottam egy új rovatot, amelynek címe Egy csésze kávé. Ebbe a rovatba beszélgetésekről és tapasztalatokról szeretnék nektek mesélni. Sok íróval vagyok napi kapcsolatban és úgy gondoltam, az olvasóknak is meg kell ismerniük őket, nem csak úgy mint írót, hanem mint embert.

Első alanyom Budai Rolandné, akinek eddig egy megjelent mesekönyve van, amelyet kisfia ihletett. Ez nem más, mint Vitéz és Gina szívhez szóló küldetése.

A könyvet jelenleg csak az írónőnél vásárolhatjátok meg.

Budai Rolandné személyében egy érdekes és humoros embert ismertem meg. Facebookon nem csak az írói de a magánprofilját is követem, amelyben sok érdekességet árul el. Rövid humoros videókat készít, amelyben betekintést enged a mindennapjaiba. Személyes kedvencem a két manó kalandjai.

Néha-néha szoktunk beszélgetni, és olyankor sok érdekességet mesélt el. Ilyen volt az is, amikor elmesélte, hogy hogyan avatták vitézzé a kisfiát, aki az egyik legfiatalabb vitéz Magyarországon. Ami manapság tiszteletre méltó, hiszen ezzel is része egy olyan világnak amely lassan a homályba vész.

Ezzel kapcsolatban elárulta, hogy képzeljem el, az egyik vitéz megkérte őt, hogy írja meg a memoárját. Amelyet el is fogadott és meg is írt. Ezzel is tisztelegve az ősi hagyomány előtt. Mert valljuk be, a vitézség manapság nem egy szokványos hagyomány. Hiszen történelme van.

Reméljük ez a könyv egyszer sok ember könyvespolcának éke lesz.

Sőt elmesélte azt is, hogy őt az írás kikapcsolja. Így egyre több novellát ír pályázatokra. Emellett vannak elkezdett és megírt történetei is. Színesen próbál mozogni ezen a göröngyös és rögös úton.

Jelenleg nemrég fejezett be egy szerelmes regényt is. Amelyhez kiadót keres.

Az írónő nemrég befejezett regényének borítója

Most egy új regényen dolgozik, amelyiket szintén Vitéz nevű kisfia ihletett meg. De ez nem meseregény lesz, hanem egy kicsit önéletrajzi ihletésű. Hiszen fia nagy kedvence Terenc Hill, aki szintén nagy szerepet kap majd a regényben. Itt mesél majd nekünk arról, hogy kisfia mennyire is szereti a színészt, aki példaképpé vált a szemében.

Szerintem nem csak őneki, hanem rengeteg embernek. Hiszen rengeteg generáció nőtt fel a filmjein. Sokan már ha a nevét is meghallják számtalan filmet, sorozatot fel tudnak sorolni, amelyben ő szerepel.

Budai Rolandné kisfia és példaképe

Ahogy a terveket visszaolvasva nézem, rengetegszer találkozhatunk majd az írónő nevével.

Tavaly a covid után kezdett el járni könyvbemutatókra is az írónő, hogy saját magát reklámozza.

Kicsit kikérdeztem még arról is, az írónőt, hogy mit szólt a családja ahhoz, hogy ír. Ő azt válaszolta nekem rá, hogy büszkék rá, és van olyan szerencsés, hogy hagyják is írni. De számára a család mégis a minden. Így az időt nem tőlük veszi el, hanem inkább nekik adja, és akkor ír mikor egyedül van.

Sőt beszélgetünk olyan sok minden másról is. Hiszen nem csak az írás és az olvasás van, ami összeköti az embert. De ez egy biztos pont. Ahogy őt, engem is érdekel a történelem és a hagyományőrzés. Így gyakran járnak eseményekre, ahová a fiát is szívesen viszi magával, szélesítve a tudását.

Látjátok, az író nem csak egy személy, aki ír. Hanem ahogy Budai Rolandnénál is bebizonyosult, hogy anya, feleség és nő is egyben. Akinek vannak álmai és vágyai. Aki a szíve mélyén örök gyermek marad, ebben a kegyetlen világban.

Kíváncsian várom, hogy a jövőben mivel lep majd meg minket olvasókat.

Budai Rolandné hivatalos oldal

Interjú: Pózvai Albin nyugalmazott rendőr alezredessel

Az a megtiszteltetés ért engem az elmúlt napokban, hogy lehetőségem volt meginterjúvolni Pózvai Albint. Aki nyugalmazott rendőr alezredest, és bűnügyi szakértő. Szakértelmével rengeteg segítséget tud nyújtani egyik kedvenc krimiírónőmnek Farkas Anettnek. Ezért is érezhetik úgy az olvasók, hogy szakszerűen és élet szerűen vannak megírva a részek.

Köszönöm szépen, hogy elfogadta a felkérést és aláveti magát a faggatózásomnak.

 Hogy telnek a nyugdíjas évei? Nem hiányoznak önnek azok az évek, amikor még aktívan dolgozott?

Pózvai Albin: Elégedett fáradság van bennem, hiszen Én megtettem, amit vállaltam. Tucatnyi eredményes ügyet hagytam magam mögött, ezért is tekintek gyakran nosztalgiával vissza. Ma is figyelemmel kísérem a bűnügyi történéseket, örülök volt kollégáim sikereinek.

Naplót vezetek, folyamatosan vannak napi céljaim aztán ezek alapján tervek és megvalósítás.

Talán nem tűnik szerénytelenségnek ha jelen életemre azt mondom, hogy ez az alkotó aktivitás korszaka. Fiatal korom óta érdekelt az írás. Ma is gyakran ragadok tollat, és megajándékozom magam és környezetem egy-egy novellával. Utóbbi időbe rákaptam a haiku versek ízére is. Ezekben tudom megjelentetni gondolataim. Családom és hét unokám mellett olyan az életem, mint az alkonyati arany. Van egy mondás miszerint a tétlenség és a múltba tekintés elkeseríti a jelent. No ez rám nem jellemző...

Miért pont a rendőri pályát választotta? Mi vonzotta benne?

Pózvai Albin: Gyermek és ifjúsági koromban sok igazságtalanságot tapasztaltam. Ezek- még ha aprók is voltak- nagyon bántottak és elgondolkoztattak. Eldöntöttem, ha felnőtt leszek én ilyet nem teszek. Talán ezek is motiválták a pályaválasztásomat. Aztán – egymás hatására – Tibor barátommal jelentkeztünk rendőri felvételre. Kerestük az ismeretlen izgalmakat. Nem mondom, hogy nem volt bennünk némi romantika. Jól döntöttünk…..!

Hol ismerkedett meg ön Farkas Anett írónővel?

Pózvai Albin: Egy közös kollégánk keresett meg, aki nem bűnügyi területen dolgozik, hogy szakmai múltamra való tekintettel segítenék-e Anettnak. Találkozásunk után vállaltam. Gondoltam, egy öreg kriminalista hasznára válhat a láthatóan tehetséges írónőnek. Talán olyan gondolataim is voltak, hogy egy kicsit még én is „kiteljesedhetek”.

Nagyon hálásak lehetünk mi olvasók önnek azért, hogy segít izgalmassá és valóságossá varázsolni Anett történeteit. Milyen együtt dolgozni vele?

Pózvai Albin: Ő egy önálló – most már mondhatom – írói egyéniség. Jól érzi a krimik lényegét így célirányos kérdéseket tud feltenni. Javaslataimat ügyesen szövi izgalmas írói fikciókba.

Ha nem sértem meg, Anett olyan, mint szilaj paripa, aki robbanékonyan szalad előre, de tiszteletben tartja a szakma kötelező korlátait.

Bátran játszik a gondolatokkal. Cselekményei szerteágazóak. Konfliktusokat, bonyodalmakat követhető időszerkezetbe tartja. Tetőpont bekövetkezésének késleltetésével fokozza a feszültségkeltést. Ügyesen „manipulálja” az olvasók érzéseit, és hozza izgalomba kíváncsiságukat.

Hogy reagált először arra, hogy Anett az ön segítségét kéri a könyveivel kapcsolatban? Mi volt az első gondolata?

Pózvai Albin: Megtisztelve érzem magam, hogy egy már-már híressé vált írónőnek a „tettestársa” lehetek. Két okból is örültem, hiszen a szakmát ismerem és szeretem, az írás pedig nekem is hobbim.

Gondoltam, hogy ez mindkettőnk – nem utolsó sorban az olvasók – hasznára válhat.

Gondolom nem volt könnyű a bűnügyi osztályon dolgozni. Mit üzenne vagy tanácsolna azoknak az olvasóknak, pályakezdő kollégáknak, akik elgondolkoztak rajta, hogy a bűnügyi osztályon szeretnének dolgozni.

Pózvai Albin: Esetleges döntésüket ne a krimi olvasmányaik motiválják. A bűnüldöző munka a VALÓ VILÁG! Nem csak szakma, hanem fizikai és lelki keménységet igénylő HIVATÁS. Én a pályafutásom során a szakma különböző – talán legszebb – területén dolgoztam. (Ifjúság védelem, etnikai bűnözés, életellenes ügyek, szervezett-maffia-bűnözés… stb.) Tehát tapasztalataim alapján állíthatom, hogy bűnügyi munkát csak elhivatottsággal, elkötelezettséggel, fegyelmezettséggel, lemondással, magas szintű szakmai ismeretekkel lehet végezni. Kell hozzá kitartó akarat, nagy fokú empátiás képesség. No és tisztesség, alázat. Nem utolsó sorban profizmus.

Gondolom nem mindig egyszerű ilyen múlttal a háta mögött elvonatkoztatni a valóságot a fikciótól. Volt már olyan helyzetben, hogy még segített egy-egy résznél Anettnek, a régi ügyeinek az emléke megjelent a lelki szemei előtt? Mennyire tud ilyenkor racionális lenni?

Pózvai Albin: Nyilván néha volt utóérzésem. Javaslataimmal igyekszem némi valóság-hűséget kölcsönözni Anett fikcióihoz. Ő ezeket nagyon ügyesen izgalmas, fordulatos olvasmánnyá ötvözi.

Azt azért meg kell jegyeznem, hogy egy megírt krimit nem lehet valós esetekhez, kriminális történetekhez hasonlítani. A bűnüldöző munkában nincsenek fikciók, még ha a VERZIÓK hasonlítanak is hozzájuk. Viszont az utóbbiak: adatokon alapuló logikai felvetések.

 Mit gondol Anett munkásságáról? Szokta ajánlani az írónő regényeit másoknak is?

Pózvai Albin: Könyveiben az a szimpatikus, hogy nem beszűkülten korosztályosak. Tapasztalatból tudom, hogy fiatalok és idősebbek egyaránt kedvelik. Nyugdíjas ismerőseim kérdezgették, hogy mikor jön a következő kiadás.

Anett célirányosan törekvő, jól menedzseli önmagát. Jó bornak nem kell cégér!

 Milyen könyveket szeret ön olvasni? Mióta olvas?

Pózvai Albin: Fiatal koromban nem nagyon szerettem olvasni. Olvasási kedvem az írás iránti kedvemmel jött. Inkább filozofikus gondolatokat tartalmazó és reális élethelyzeteket feldolgozó írásokat szeretem. Szívesen lapozgatok életrajzi regényeket. Időnként versekkel is szórakoztatom magam. Nem szeretem a celeb világról szóló igénytelen „torzókat”.

Mit üzenne az írónőnek és a követőinek?

Pózvai Albin: Ami van benne azt írja ki magából. Maradjon a lendület. Később próbálja ki magát, más irodalmi műfajban is, tegye láthatóvá identitását. Nekem harminc évem van vissza százig, addig még támogatom.

Híveinek üzenem: szeressék, támogassák, élvezzék írásait. Olvassák ( de ne lefekvés előtt, mert rosszat álmodnak és felsírnak)

Köszönöm az interjú lehetőségét!

Olvasói interjú I. : Király Bernadett

Szeretném megköszönni Király Bernadettnek, hogy elfogadta a felkérésemet arra, hogy ő legyen az első önálló olvasó személy, akivel interjút készítek. Sokat hallottam már róla több írótól, és egy közös csetcsoportban is tettestársak vagyunk.

Bernadett eltökélten segíti a magyar írók munkáját, rengeteget olvas a családja mellett. Ezért úgy gondoltam, hogy erről kicsit ki is faggatom. Hiszen az olvasók is lehetnek különleges emberek.

Mert minden író mögött áll egy-egy olyan olvasó, mint ő.

Mikor kezdtél el olvasni? Mi vezetett ehhez az úthoz?

Bernadett: Megmondom őszintén, gyerekkoromban nem igazán szerettem olvasni, inkább csak a kötelező olvasmányokon „rágtam át” magam és szerettem volna mihamarabb letudni. Azonban 2018-ban egy véletlen folytán, a kezembe került Ella Steel: Sors-Fordulat című könyve, mely mindent megváltoztatott. Azóta megtaláltam önmagam és a zsánereimet is.

Milyen zsánerbe szeretsz leginkább olvasni? Miért?

Bernadett: A legnagyobb kedvenceim a romantikus és romantikus-erotikus könyvek. Ugyanis ezeknél a történeteknél éreztem/érzem azt, hogy kiszakítanak a valóságból és önfeledt szórakozást nyújtanak.

Hogy jött az ötlet, hogy a magyarországi írókat szeretnéd támogatni, és tudásoddal segíteni?

Bernadett: Egy felkéréssel kezdődött minden, ezt is Ella Steel Írónőnek köszönhetem, aki először kért meg arra, hogy megjelenés előtt olvassam és véleményezzem a könyvét, kéziratát. Ami aztán elindított egy lavinát, és azóta több, mint 10 magyar szerzőnek igyekszem segítő kezet nyújtani.

 Ahogy említettem fentebb, hogy mi egy közös csetszobából ismerjük egymást. De mesélnél kicsit arról, hogy milyen érzéseket vált ki belőled az, hogy ennyire megbíznak benned?

Bernadett: Az, hogy az ember ekkora bizalmat kap, nem lehet szavakba önteni és nem lehet tisztességesen megköszöni sem, talán „csak” azzal, hogy a kéziratok észrevételezéseinél a legjobb tudásom szerint igyekszem segíteni a munkájukat.

Tudjuk, hogy sok magyar írótól olvasol. De külföldi íróktól is szoktál olvasol?

Bernadett: Igen, nagyon szeretem a külföldi Írókat is, és tőlük is rendszeresen olvasok, akár angol nyelven is.

Ha három dolgon tudnál változtatni a hazai irodalom terén, akkor mely három dolog lenne az?

Bernadett: Ha tehetném, elsősorban a könyvkiadás lehetőségeit bővíteném, mind anyagi, mind emberi erőforrásokkal. Értem itt ezalatt a marketing rész könnyítését, a több felületen való hirdetés lehetőségét, valamint az anyagi támogatások lehetőségét. Illetve, ami talán csúnyán hangzik, de hiszem, hogy erről is beszélni kell, az pedig az anyagi részesedések a könyveladások után. Ugyanis hiszem, ha több pénzügyi mozgástere van az Írónak, annál nagyobb és több lehetősége lehet a további kiadásokhoz, megjelenésekhez.

 Szerinted ez a helyzet, ami most kicsiny hazánkban van a könyvkiadás terén mennyire befolyásolja a olvasókat?

Bernadett: Sajnos azt gondolom, hogy nagymértékben. A mostani anyagi helyzet nem igazán teszi lehetővé, hogy a közel 6.000 Ft-os könyvárak és a nehezebb megélhetés miatt, mindenki meg tudná venni a számára oly kedvelt Író könyvét, könyveit.

Jelenlegi helyzetet elnézve, a papírárak, a kiadás stb. emelkedésével egyre nehezebb helyzetbe kerül(het)nek az Írók és az olvasóik is.

Kik a kedvenc íróid?

Bernadett: A zsáneremben tevékenykedő magyar Írók mind a kedvenceim, hiszen minden egyes történetükkel csak kapok.

A külföldi Írók közül Colleen Hoover könyvei azok, amik a szívemhez a legközelebb állnak.

Ha visszarepülhetné az időbe, melyik az a író akivel leülnél egy kávéra és miért?

Bernadett: Ha tehetném, Thomas Hardy Íróval találkoznék és kíváncsian hallgatnám mégis, hogyan tudott ekkora érzelmekkel írni a nő lélekről, férfi Író létére. Úgy érzem, picit több időt töltenénk el együtt, mint egy kávé elfogyasztása.

Mit gondolsz, hogyan lehetne megszerettetni az olvasást a mai fiatalokkal?

Bernadett: Hiszem, hogy mindenkire rátalál az a könyv, ami kedvenc lesz és ezáltal megszeretteti a következő, vagy az azt következő generációval az olvasást.

Azt gondolom, nagyon sokat számít, hogy a gyermek mit lát, mit hoz otthonról, így én csak azt tanácsolnám, amit én magam is megtettem, olvassunk a gyerekünknek, majd aztán később olvassunk együtt a gyerekünkkel.

+1

Mit üzennél az íróknak?

Bernadett: Szeretném megköszönni minden magyar Írónak, hogy a sok nehézségek után sem adták fel, hogy írnak, és ezáltal megszépítik a mindennapjaimat.

Köszönöm Moncsi a lehetőséget, és azt is, hogy a csetszobában nap, mint nap mosolyt csalsz mindannyiunk arcára!

Garajszki Rozika: A sors keze

 Garajszki Rozika:
A sors keze

A fiatal szép szőke harmincas Karola nem képes túllépni férje halálán. Négy év után is még mindig búskomor, és csak nagyritkán tud örülni egy-egy szép pillanatnak. Azt a pár aprócska örömöt és mosolyt is egyetlen pici fia képes elővarázsolni belőle. Már állapotos volt, mikor a férje baleset áldozata lett. Azóta is csak a pici Domi az egyetlen, akinek a társaságát szívesen viseli. Édesanyja és barátnője már egy ideje könyörög neki, mozduljon már ki végre, és menjen társaságba. Lídia Karola anyukájával, Évával karöltve próbálja ismét rávenni a kimozdulásra a fiatal anyukát.

-Ide figyelj csajszi! A hétvégén kirándulni megyünk a szokásos csoportunkkal a hegyekbe. Velünk kell jönnöd! Reggel megyünk, este jövünk. Friss levegő, mozgás, könnyed csevegés. És elsősorban emberek!

-Nem tudom. Nem nekem való.

-De! Neked való! Mindig is szerettél kirándulni. Már úgy besavanyodtál, hogy messzire érzem az ecetes szagodat!

-Nem tudom. Nem szívesen. Hová teszem addig Domit.

-Anyukád vigyáz rá. Már máskor is megtette, és sose volt gond.

-És ha nem ér rá? -Néz az édesanyjára Karola. A tekintetében benne van, azt várná tőle, ne érjen rá.

-Ráérek! Domira bármikor!

-És sokan lesznek?

-Olyan huszan. Kábé annyian szoktunk menni. Ez egy állandó csapat. Egy két ember mindig hiányzik.

-Akkor én már nem is kellek oda.

-De kellesz! Beszéltem velük. Várnak téged is szeretettel.

-Na jó. Talán megpróbálom.

-Reggel hétre nálam legyél! Mellettünk a téren van a találkozó. Érted? Hétre nálam!

Rögzíti még egyszer az időpontot, Karola jól vésse az emlékezébe, és elviharzik a barátnő. Karola hétvégére mindent elintéz, édesanyja már félhétre nála van, csak a lánya hagyja már el végre a lakás nyújtotta menedéket. Igaz eljár vásárolni, meg a kisfiával a játszótérre, de máshová nem. Most is izgatottan indul. Még vagy háromszor fordul vissza valami kitalált dolog miatt, mire Éva határozottan kitessékeli a lakásból. De azért hét előtt pár perccel megjelenik Lídiánál. A barátnő csak ránéz, és már mondja is a véleményét.

-Te hogy nézel ki? Nem temetésre megyünk! Miért nem teszed már félre ezeket a fekete ruhákat?

-Már megszoktam. Tudod Domokos miatt.

-Ezzel nem hozod őt vissza! Lépj már tovább! … Gyere!

Rántja be Karolát a lakásába, és előkap a szekrényéből két színes pamut pólót.

-Vedd fel, amelyik jobban tetszik! Most! … A fekete halász maradhat!

Karola még nézegetné, de a barátnője ismét rászól, ne húzza az időt, mert menni kell. A megszeppent nő a szolidabbat választja. Rózsaszín alapon apró fehér virágok. A másik nagyon színes volt. Olyat már évek óta nem hordott. A méret is pont jó, hasonló alkatúak Lídiával.

-No tessék! Mindjárt emberi kinézeted van! A feketét hagyd itt. vedd úgy, hogy cseréltünk!

Karola még variálna, de Lídia már tolja is maga előtt, ki az ajtón, mert igyekezniük kell. A térre érve már szinte mindenki ott van. Még a busz is, amivel menni fognak. A barátnő bemutatja a csapatnak Karolát. No nem mindenkinek külön, hanem csak úgy egyszerre mindenkinek. A csoport tagjai szinte egyszerre köszöntik az új csapattagot, ám egy sötét hajú magas fiatalember szükségét érzi a személyes bemutatkozásnak.

-Szia Karola. Laci vagyok. Örülök, hogy velünk jössz. Kell ebbe a társaságba végre már több fiatal is.

És nyújtja a kezét az üdvözléshez. Lídia meglepődik a férfi tettén, mert idáig inkább visszahúzódónak tartotta. Karola meg zavarban van. Nem tudja, hogyan reagáljon. Önkéntelenül is végig méri a bátor rajongót. Csinos. Jegyzi meg magának egészen hátul, a gondolatai legmélyén. Majdnem annyira jól néz ki, mint Domokos volt. Vagy lehet, hogy még sármosabb? Érdekes mosoly társul a karakteres arcához. Vagy csak az emlékei játszanak vele? Lehet már nem olyan tiszták? De ennek az átgondolásához csak egy pillanatra volt szüksége. Igazán bevallani már nem is meri még önmagának sem, hogy tetszik a férfi neki. Gyorsan próbál valami épkézláb mondatot kipréselni magából.

-Én is boldog vagyok, hogy itt lehetek. Bár Lídiának tartozol köszönettel. Ő cipelt el ide.

A férfi Lídia felé dob egy apró köszönömöt, és tovább próbál ismerkedni az új csapattaggal.

-Örülök, hogy itt vagy! Meglátod milyen klassz lesz! Szereted a hegyeket?

-Valamikor szerettem. De már régen nem jártam sehol. Lehet úgy elfáradok, majd húznotok kell, mert nem lesz erőm felmászni.

-Vállaljuk a kockázatát! Igaz Lidi?

Néz huncut mosollyal a barátnőre a férfi, és mosolygós tekintettel cseveg Karolával. A buszon megkéri a két nőt, ugyan, mint a csoport fiatalabb tagjai, üljenek már hátra, ott egymás mellett tudnának helyet foglalni. Természetesen Karola mellé ül. Lídia hagyja, mert gyorsan levette a pasi nyomulásának miértjét. Mivel ő már előzőleg elmondta a társaságnak, olyannal jön, akit ki kell rángatni a gödörből, és egyedül van, hát biztosan ezért hajt. De ennyire? Mikor kiszállnak a járműből, és elindulnak meghódítani a hegyet a gyönyörű tavaszi napsütésben, Laci akkor se tágít Karola mellől. Egy-egy meredekebb résznél a karját nyújtja, legyen mibe kapaszkodnia a nőnek. Ahol meglát egy szép mezei vagy erdei virágot, azt leszedi, és a Karolának nyújtja. Mindenben segíti, és végig szóval tartja. No meg kérdezgeti. A kirándulás végére már azt is tudja, a nőnek négy éve meghalt a férje, és van egy gyermeke. De mindez nem zavarja. Találkozót kér tőle. Karola még kicsit nehezen, de Lídia unszolására rááll a randira. Majd mégsem akar elmenni, mert arra gondol, ez lehet nem véletlen. Hogy ezt az egészet a barátnője szervezte így. Lídia nehezen érteti meg vele, semmi köze az egészhez. Ő csak kirándulni vitte. Egyébként se kötelező számára semmi. Ha nem érzi jól magát, legfeljebb ott hagyja Lacit, és hazajön a biztonságot nyújtó otthonába. Még rágódik rajta, de mire eljön a találkozó ideje, lázasan készülődik. Mégiscsak kiváltott belőle valami érzést ez a férfi. Az első randit utána még több követi. Karola egyszer csak azt veszi észre magán, boldogabban jár kel a lakásban, és nagyon várja a Lacival való találkozásokat. A férfi szintén bolondul a nőért. Kedvesen udvarol, nem sürgeti, de azért apró jelekkel igyekszik a nő tudomására adni, ő ezt komolyan gondolja. Már túl vannak az első csókokon, mikor egy találkozó után Karolát Laci hazakíséri, és éjszakára is marad. Az édesanyának reggelre van némi lelkiismeretfurdalása, de azért sokkal boldogabb, mint még Lacival való találkozás előtt volt. Éva és Lídia azonban próbálják helyre billenteni a lelkiismeretét. Sőt még elhunyt férjének édesanyja is azt tanácsolja, ne maradjon egyedül. Ezek után egyre sűrűbben töltik együtt az éjszakákat. Majd Laci Karola jóváhagyásával oda is költözik. A kis Domit is nagyon megszerette, és a kicsi is a férfit. Már többször apának szólítja. Bár mikor a férfi egyedül marad vele, néha elgyengül, és a kisfiúra nézve potyognak a könnyei. Ezt Karola előtt próbálja titokban tartani, mert nagyon szeretik egymást. Már a nőnek is feltűnt Laci néha nagyon elkedvetlenedik, de nem szokott nála sokáig tartani. Csak nehéz napja lehetett. Néha pont a kicsi fiú vidítja újra fel. Újból igazi családként kezdenek élni. Karola és Laci örül minden együtt töltött pillanatnak, ezért elhatározzák, hogy tovább lépnek.

-Drága Karola. Nagyon szeretlek. Szeretném megkérni a kezed. De mielőtt igent mondanál, még tudnod kell valamit rólam.

-Igen?! És mit?

-Nekem volt régen egy balesetem. Egy olyan dolog, amiről nem tehetek igazán, de mégis sokszor nagyon le tud törni, ha eszembe jut. Én elütöttem egy bicikliző fiatalembert, aki belehalt. Azt mondták a felesége éppen kismama volt. Sokszor jut eszembe, mikor Domikára nézek. Körülbelül ennyi idős lehet ő is.

-Mit csináltál? Biciklist ütöttél el? -Hűl ki még a tekintete is Karolának.

-Sajnos igen. Volt egy defektem, és irányíthatatlanná vált az autóm. Ott futottam rá egy előttem haladóról leesett hegyes vasra. Nem akartam. Még gyorsan se mentem. Egyszerűen nem tudtam mit tenni. A jogosítványom is meghagyták, de azóta nem vagyok képes vezetni. Ezt tudnod kell rólam. Ha autót szeretnél, neked kell levizsgázni.

-És ez mikor történt és hol?

-Négy éve márciusban a Hungárián.

-Te jóságos ég! Milyen kerékpárral volt, akit elütöttél?

-Egy zöld-sárga versenybiciklivel. Miért fontos ez?

-Mert te a férjemet ütötted el! Az én férjemet! Érted? -Karola sírva kiabálja a mondatokat.

-Azonnal szedd össze a holmid, és tűnj el a lakásomból! Ez nem lehet igaz! Ezt direkt csináltad?

A férfi lehajtja a fejét, és talán jobban potyognak a könnyei, mint Karoláé.

-Nem tudtam. Hidd el, nem tudtam. … De szeretlek.

-Menj el! - Kéri Karola sírva.

-Nem tudok. Szeretlek. -Mondja Laci lehajtott fejjel, könnyeit törölgetve. - Ez talán a sors keze. Nekem kell felnevelnem azt a kisfiút, akinek az édesapja miattam nem tudja ezt megtenni.

Átöleli Karolát, aki most iszonyúan érzi magát. De Laci lelkiállapota legalább ugyan ennyire borzasztó. A kis Domi oda megy, mindkettőt átöleli, és ő is sír. Bár ő még nem tudja miért.

Garajszki Rozika hivatalos oldal

Könyvek, amelyek érdekesek lehetnek I.

El is indítanám a könyvajánlós rovatot, amelynek a címe A könyvek, amelyek érdekesek lehetnek. Lesznek köztük új megjelenések, megjelenés előtt álló könyvek és olyanok is amelyeket már én olvastam, de bátran tudom ajánlani másoknak. Igyekszem színesen és különböző műfajokban összeszedni nektek ezeket. Remélem tetszeni fog.

Elena Honoria:
A Varázslónő

Tartalom:

A ​hatalom nem minden, a hatalommal játszani nem szabad.

Amikor Azoriában egy mágus olyan erőkkel játszik, ami meghaladja képességeit, nem várt folyamatokat indít el, ami nem csak az ő életére lesz hatással. Bár mindent megtesz, hogy a hibát helyrehozza, kénytelen felkeresni az emberek szerelmét őrző Varázslónőt.

A Varázslónő eleinte dühös a Mágusra, ám idővel a férfi közelsége olyan érzéseket kelt életre benne, amire nincs felkészülve, és esküjét figyelmen kívül hagyva, megszegi világuk szabályát. Ezzel végzetes hibát követ el.

A mindenség ura megbünteti őket.

Az emberi világba való száműzetés ideje alatt csak egyikük lehet tisztában azzal, honnan jöttek, kik is ők valójában, és így kell megoldást találniuk arra, hogy büntetésük alól felszabaduljanak.

Az eseményeket végig a szerelem mozgatja, még ha a szereplők sokszor ennek nincsenek is tudatában.

A regény főszereplője a legmélyebb érzelmeket éli át, és sokszor érzi úgy, hogy számára mindennek vége, nincs értelme tovább küzdenie a célért.

Ez a szívbemarkoló történet feltárja, milyen erőket mozgat meg két lélek szerelme, és mire lehetünk képesek a másikért.

Sue J. Hopeheart:

A gyönyörű teremtmény

(Vérből születve-trilógia I.)

Tartalom:

Valami mozgásba lendült világunk színfalai mögött…

Miért éppen őt gyalázták meg?

És miért élvezte ennyire?

Hedda élete teljesen megváltozik. Nyugodt éveit kegyetlen napok követik, mert egy titokzatos alak rendszeresen bántalmazza. Többször természetfeletti csapdában találja magát, ahol fizikai szenvedéssel és lelkét megsemmisítő vággyal kell szembenéznie…

Vajon egyedül áll a téboly színpadán?

Meliton kegyetlen múltja a képébe röhög, amikor végre találkozik azzal a lánnyal, akit nem akar megerőszakolni. Éppen az a kristálykarkötő a kettejük közti kapocs, amit gyűlöl és amitől képtelen megszabadulni…

Kaphat esélyt egy rendes életre?

Ősi wicca család, szunnyadó misztikus erők, kristálymágia, kéjes gyógyító álmok és megannyi felfoghatatlan esemény, ami végül összeköti külön utakon járó hőseinket.

Figyelem! Felkavaró, erőszakos tartalom! Kizárólag felnőtteknek!

Tarja Kauppinen:

A rendszer ellensége

Tartalom:

Havasfelföldön tort ül a gyarlóság, az erény szitokszónak számít. Leiden Ahnenstolzot ábrándjai a nagyvárosba csábítják, azonban az égbe nyúló bérházak közt beteljesedés helyett csak önzést és kilátástalanságot talál. Meg egy új világrendet, mely a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolását hirdeti…

Gunyoros és megrázóan valószerű kalandjai Leident, ezt a kisszerűségében nagyon is ismerős figurát a történelem útjába sodorják, s nyomában kő kövön nem marad. Fineszes főurak, vérbő perditák, zord amazonok, önkény, ármány, köpönyeg és annak forgatása kíséri végig főhősünket valóság és fikció merész, pikírt és duhaj nászán, ahol az emberi esendőség távlatait a fantasztikum eszköztára bűvöli végtelenné.

A többszörösen díjazott írónő második regénye görbe tükör, abszurd humorú szatíra, mely az emberi természet fonákságait állítja pellengérre. Szarkasztikus látlelet kiüresedett, eszméit vesztett társadalmunkról. Bravúros profizmussal megírt drogos trip, ínyenceknek.

– Benkő-Szabó Zsanett

Farkas Anett:
Kettős játszma
(Ádám és Lili I.)

Tartalom:
Elhidegült kapcsolatok, egy kitaszított gyermek és a múltjával küszködő ügyfél.
Vajon melyik sötét titok vezet a megfejtéshez?
Várnai Ádám, a népszerű sümegi ügyvéd, Sopronba utazik, hogy védelmébe vegyen egy fiatal nőt, Petrát, akit gyilkosság vádjával tartanak őrizetben. Nehéz helyzetbe kerül, mert a vádlott zárkózott, nehezen nyílik meg.
Lili Ortiz százados versenyt fut az idővel, mikor csapatával beleveti magát a gyermekrablóhálózat falai között zajló baljós eseményekbe.
Egy három éve eltűnt kislány lehet a megoldás kulcsa, de ahhoz, hogy kiderítsék, mi történt, először válaszokat kell találniuk a börtönben őrzött nő titkaira.
Az őrület akkor kezdődik el igazán, amikor a szálak összefonódnak.
Mi lehet a közös a lányok múltjában?
Milyen kapcsolat fűzi őket a gyermekkereskedelemhez?
Mit hallgathat el Petra?
Egy ügyvéd.
Egy vádlott.
Egy kislány.
Egy hálózat.
Egy ügynök.
És egy mindenre elszánt csapat.

Lexie King:
Élet vár
(Fekete szív 0,5)

Tartalom:

Azt mondják, egy férfi és egy nő sosem lehetnek hosszabb ideig „csak” barátok, mert előbb-utóbb az egyik fél mindig többet akar majd.

Elzártam a szívemet a felszínre törő érzelmek elől, a barátságunk az idő múlásával mégis vonzalomba torkollott.

Megnyitottam a szívemet annak a férfinak, akire az életemet is gondolkodás nélkül rábíznám; annak a férfinak, aki egy levélben búcsúzott el tőlem.

Többet érdemeltem volna egy nyamvadt papírlapnál…

Visszahúzódtam ismét a csigaházamba és éltem tovább az életemet, miközben arra vártam, hogy kinyíljon az ajtó és ő belépjen rajta, de helyette egy másik férfi „kopogtatott” be.

Megigézett a szeme, minden egyes szava: ő maga volt a szenvedély.

A könyveket itt tudod megvásárolni:

Bookline