Szeretném megköszönni J. Simon Arankának, Sky S.T. írónőnek, a Helma Kiadónak és az MKMT Mozgalomnak, hogy lehetőséget és bizalmat szavaztak nekem arra, hogy elolvashassam J. Simon Aranka: Libaharapás csőrével című novelláskötetet. Ez a novelláskötet engem is visszarepített a múltba, pontosabban a gyerekkoromban főleg azokba az időkbe mikor a nagyszüleim/dédszüleim meséltek nekem a gyermekkorukról.
J. Simon Aranka:
Libaharapást csőrével
Tartalom:
Tizenhárom novella, mindössze ennyi ez a könyvecske. J. Simon Aranka óvatosan, leheletfinomsággal – mintha csak egy antik váza lenne – nyúl a múlthoz, nehogy összetörje vékony, az időben már-már felszívódó matériáját.
Hogyan éli meg a falu, a vidék kemény, egyszerű, mégis derűs, szeretnivaló mindennapjait egy ízig-vérig városi kislány? Egy, ma már visszavonhatatlanul a múltba süllyedő életforma himnuszai, kopjafái a megkapóan kedves, egyszer szomorú, máskor megmosolyogtató, de mindenképpen a szív velejéig ható történetek. Olvasás közben az embert könnyen elfogja egy érzés: vajon ésszerű-e mindent, ami régi, kidobni az emberiség nagy szemétdombjára?
Vélemény:
J. Simon Aranka novellás kötete érdekes olvasnivaló az idősebb korosztály számára, már csak azért is, hogy kicsit ők is visszarepülhessenek a gyermekkorukba.
Számomra nem csak a múltat mutatta be ez a könyv, hanem engem is visszarepített azokba az időkbe, amikor gyermekként nagy élvezettel hallgattam a nagyszüleim és dédszüleim fiatalkori és gyermekkori kalandjait/visszaemlékezéseit. A legtöbb történetük arról szólt, hogy ők milyenek voltak és mit követtek el, de volt olyan is, amikor a különbségekről meséltek a régi és a modern világ között.
Érdekes volt viszont olvasni/hallani a régies szavakat, amelyeket ma már ritkán vagy egyáltalán nem használunk, sőt sokan a jelentésüket sem ismerik. Az olvasó megismerheti a régi nyelvjárás az adott tájegységről.
Először nekem is fura volt úgy olvasnom szinte nulla ismeret nélkül, de felfedeztem sok haszonló szavakat, amelyeket itt is használnak/használtak.
Nem volt könnyű megszoknom azt, hogy rengeteg szónál, amit mi rövid ékezettel írunk és mondunk, azt máshol hosszúval írják vagy mondják. Viszont ahogy a könyv haladt előre úgy lett egyre természetesebb az olvasása.
A visszaemlékezésekben/leírásokban az írónő szépen bemutatja az akkori házak felépítését, falusi szokásokat, vidéki élet előnyeit és hátrányait.
Hogy vannak-e ezeknek a novelláknak értékei? Természetesen igen vannak, mivel az olvasó akár fiatal akár idősebb betekintést nyerhet a múltba.
Szóval, aki szereti az önéletrajzi múltban kalandozós/sztorizós történeteket, annak tiszta szívből ajánlom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése