A mostani interjú egy olyan írónővel készült, akivel egyszer már készítettem interjút, de nem ezen a blogon. Az írónőt évek óta ismerem és jó kapcsolatot ápolok vele. Ő nem más, mint Elena Honoria írónő, akinek a műve a Varázslónő és a Lélekszilánkok.
Mindkét művét olvastam és nagyon élveztem. Ezért is nagy öröm számomra, hogy elfogadta a felkérésem egy újabb interjúra, ezúttal a blogomon.
Rég beszéltünk. És meghökkenve tapasztalom, hogy nagyon zajlik az élet körülötted. Ami jó, a könyvhéten tudtak a rajongóid találkozni veled, és ott elmesélte, hogy egy időre ez volt az utolsó dedikálásod. Elmesélnéd, hogy hogyan élted meg ezt az eseményt és miért döntöttél így?
Elena: Valóban nagyon régen beszéltünk, legalábbis ilyen formában. Ha jól emlékszem első könyvem: A Varázslónő megjelenésekor írtál rólam hosszabban. Azóta tényleg sok minden megváltozott az életemben.
Lélekszilánkok könyvem után még teljesen más terveim voltak 2024-re. Sajnos egy komoly betegség is közbeszólt, így át kellett gondolnom a hogyan tovább kérdést. Emiatt egy időre, az írás is háttérbe szorult, de szerencsére nyárra már magamra találtam és részt tudtam venni a Könyvhéten.
Egyszerre voltam hihetetlenül boldog és izgultam nagyon. Ami nagyon meghatott, hogy sokan eljöttek hozzám személyesen. A dedikálás mellett, rengeteg bíztató szóval és kedvességgel lettem gazdagabb. Ilyenkor mindig feltöltődöm, és új lendületet kapok.
Akkor még azt mondtam neked, hogy ez volt hosszú időre az utolsó hivatalos dedikálásom. Az utóbbi hetekben viszont még egyet fordult velem a világ, így inkább nyitva hagyom ezt a kérdést. Meglátjuk mit tartogat számomra a 2025-ös év.
Mi nagyon sokat beszélgettünk arról, hogy egy hatalmas projektbe vágtad a fejszédet. De még mielőtt erre rátérnénk, hogy mi is ez felkértek egy új feladatra a zsűrizésre, ami egy újabb kihívást jelent számodra. Mit gondolsz erről az új feladatról? Mennyire nagy kihívás ez számodra?
Elena: A Könyvhét után kaptam a felkérést, erre az izgalmas feladatra. Egy percig sem gondolkodtam, hogy elvállaljam-e, azonnal igent mondtam. Egy teljesen más szerepkör, mégis szervesen kapcsolódik az íráshoz. Az olvasás is ugyanannyira a szenvedélyem, mint az alkotás. Szeretem az ilyen kihívásokat.
Érdekes volt látni, hogy milyen széles skálán mozgott az alkotók fantáziája. A szomorú történetektől kezdve a sírva nevetősig minden megtalálható volt. Több kedvencem is lett, amiket oklevélben részesíthettem.
Annyira belejöttem, hogy az ETA pályázat után, egy újabb felkérést kaptam. Így már rutinos zsűrizőként vágtam bele a Régi mesék új köntösben pályázatba.
Na most akkor, hogy az előző gondolatommal felcsigáztam az olvasókat rákérdezek, mi vezetett arra a elhatározásra, hogy külön utakon járj?
Elena: Mióta íróként kiléptem a nyilvánosság elé folyamatos tanulás és tapasztalatszerzés az életem. Nem elég, ha „tudsz” írni és úgymond van hozzá tehetséged. Ez még édeskevés. A közösségi médiában, a marketingben, az értékesítésben is otthon kell lenni.
2020-ban úgy csöppent ebbe a világba, hogy azt sem tudtam merre induljak. Nem ismertem senkit, ismeretlen volt minden. A közösségi médiát addig a napig csak héba-hóba használtam, fogalmam sem volt, hogy kell egy oldalt „üzemeltetni” a posztolásokról meg aztán dunsztom sem volt.
Eleinte bizonytalanul és félve tettem ki posztokat. Először a novelláimat osztottam meg az oldalamra látogatókkal, aztán elkészült az írói weboldalam is, ami nagy segítség, hogy egyben tudjam kezelni az írásaimat.
Mindeközben egy történetem kinőtte magát annyira, hogy úgy éreztem komolyabban kell vele foglalkoznom, mint egy szimpla novellával. (Ez volt A Varázslónő kezdetleges változata).
Szép lassan megismertem ezt a világot, ismeretségeket kötöttem, egyre több tanácsot és segítséget kaptam. Ekkor kerültem a Smaragd Kiadóhoz. Az első két nyomtatásban megjelent könyvem még náluk jelent meg.
Aztán jött az idei év, és úgy gondoltam, hogy önállóan folytatom. Ma már ott tartok, hogy kimondottam élvezem és szeretem a történeteimet menedzselni, és az ezekhez kapcsolódó szervezési munkálatokat lefolytatni.
Egyszemélyes kiadóként szeretnél funkcionálni vagy idővel szeretnél kezdő esetleg haladó írókat is felkarolni?
Elena: Egyelőre csak a saját utamat járom. Arra jelenleg nincs kapacitásom, hogy másokat menedzseljek. Az írás mellett, civil állásom is van. Így már annak is örülök, hogy a család-munka körforgásában a saját írói létemmel tudok foglalkozni. Most úgy jó minden, ahogy van.
Mit lehet tudni a hamarosan megjelenő új könyvedről? Ha jól emlékszem először csak e-könyvben jelent volna meg.
Elena: Igen, jól emlékszel. Nyáron még az volt a terv, hogy csak digitálisan lesz elérhető. Amikor elindult az e-könyv előjegyzése, nagyon sokan megkerestek, hogy nyomtatva olvasnák. Így újra terveztem, átgondoltam mindent, és arra jutottam, hogy akkor megjelenik nyomtatva is.
Ez a könyvem szintén romantikus zsánerben íródott, mint az eddigiek. Ez egy háromrészes sorozat első kötete.
Az alapja az Álom című novellám. Ez volt az első, amit olvashattatok tőlem. Bár annyira át lett írva és újra gondolva a történet, hogy már nyomokban sem hasonlít a kezdeti történethez.
Látom a közösségi médiában, hogy egyre több régebbi novellád kerül ismét az előtérbe ennek van valami jelentősége a jövőre nézve? Vagy csak nem szeretnéd, hogy ezek a feledésbe vesszenek?
Elena: Így van, nem szeretném, ha a feledés homályába vesznének. Ahogy folyamatosan bővül az olvasótáborom, úgy posztolom ki őket újra, hogy eljusson azokhoz az olvasókhoz is, akik most találkoznak a nevemmel először. A rövid történeteken keresztül megismerhetik a stílusomat, és kedvet kaphatnak a további írásaimhoz.
Régóta fogalmazódik meg bennem egy-két kérdés, amit talán még sosem tettem fel igazán neked, ha szépen megkérlek válaszolnál rájuk? Egyik az lenne, hogy kicsoda valóban Elena Honoria, itt nem arra lennék kíváncsi, hogy mi a polgári neved, hanem arra, hogyan született meg és miért ezt a nevet választottad?
Elena: Az Elena név volt az első, amit rögtön tudtam, hogy az író nevemben benne lesz. Az egyik kedvenc sorozatom női főszereplője után választottam. Nagyon szerettem a karaktert, így amikor eldőlt, hogy a nyilvánosság elé lépek, nem volt kérdés, hogy ez legyen a keresztnevem.
A Honoria pedig egy régi kedves emlékemhez fűződik, így ezen sem kellett sokáig gondolkodnom.
A második kérdésem pedig az lenne, hogy a versek, novellák és regények világában mozogsz szinte nap mint nap. Melyik áll a szívedhez a legközelebb?
Elena: Kezdetekben a novellák világában éreztem komfortosan magam, illetve itt értem el az első sikereket is. Amikor megírtam A Varázslónőt, akkor éreztem, hogy már többre vágyom. Hosszabb és mélyebb történeteket szeretnék írni, így mára eljutottam arra, hogy a fókusz a regényeken van. A versek és a novellák háttérbe szorultak, sajnos szűkös az időkeretem, így rájuk csak nagyon ritkán jut időm. Viszont tervezem, hogy jövőre több rövid novellával is érkezem a blogomra.
És végezetül mit üzennél a követőidnek, olvasóidnak esetleg a kezdő íróknak?
Elena: Nagyon sok történetötlet vár arra, hogy kidolgozzam őket. Ha a körülményeim engedik szeretnék minél többet nyomtatásban/e-könyvben látni. Hálás vagyok, hogy nagyon sok kedves olvasóm van, akik rendszeresen keresnek/érdeklődnek, hogy mikor jön a következő regény. Remélem még sok új megjelenéssel örvendeztethetem meg őket.
A kezdő íróknak pedig azt tanácsolom, hogy sose adják fel. Ha tényleg úgy érzik, hogy a szenvedélyükké vált az írás, akkor ne hagyják abba. Írjanak-írjanak és írjanak, mert az alkotás folyamata léleképítő.
Köszönöm szépen, hogy válaszoltál a kérdéseimre. Élvezet volt ismét beszélgetni.
