2025-ös MKMT Mozgalom adventi naptára december 21.

Ria Anne Donovan

Család

Az ébresztő kíméletlenül visít bele a hajnal csendjébe. Ugyan ma nem kellett sietni sehová, de szerettem, ha a tervek szerint ment a nap. Megszokott ütemtervünk volt a hétköznapokra, amiket még az alkalmi betegségek sem tudtak romba dönteni. Igen, pont ilyen volt a mostani helyzet is, ugyanis Hanna a kislányom beteg lett. Mire akár kettőt pisloghattam volna, már hörgőgyulladása volt. A kollégáim nagyon nem örültek annak, hogy cserben hagytam őket a legnagyobb hajtás előtt. December elején jártunk, a postánál dolgoztam és ha úgy vesszük, a hajtás már el is kezdődött. Zoli viszont, a férjem, kamionnal járta az országot és csak szent estére fog hazaérni, így nekem kellett itthon maradnom. Hannára az ilyen helyzetekben mindig a nagymamám vigyázott, de ő tavaly elhunyt. Megacéloztam magam majd egy nagy ásítást követően kimásztam a jó meleg takaró alól.

─ Jó reggelt! Annyi haladékot kapsz csupán, amíg elkészítem a reggelidet. ─ nyitok be a lányom szobájába. Ő pedig állig húzza a takarót és nyűszít egyet. Jót mosolygok rajta, gyorsan összeütők egy rántottát és egy mosolygos arcot rajzolok bele ketchup- al. Jól tudom, hogy ilyenkor nincs nagy étvágya. Megtöltőm a kedvenc Stich – es poharát narancslével és visszacaplatok az emeletre. Elmosolyodom, négyévesen már elképesztően ügyes. Felvette az otthoni ruháját, visszabújt az ágyba, úgy várt rám.

─ Hogy érzed magad kis szívem? ─ teszem le az éjjeli szekrényére a reggelijét, majd megérintem a homlokát, bár feleslegesen, mert látom, hogy a kék szeme láztól csillog. Gyorsan felkaptam a tálcáról a lázcsillapítót és a narancslét, majd a kezébe adtam.

─ Nagyon fáradt vagyok mami, fázom. ─ nézett rám bánatosan. Megsimogattam a hosszú barna haját és az ölébe tettem a reggelit. ─ Nem vagyok éhes mami!

─ Muszáj angyalom! Hát nem akarod legyőzni a betegséget? ─ ezzel a kérdéssel már győzedelmeskedtem, engedelmesen enni kezdett. Megvártam, amíg megreggelizett, majd leültem az ágy szélére és megfésültem. Mindig szerettem gondozni a hosszú gyönyörű haját. Arra kért, hogy fonjam be két ágra, és rózsaszín masnit tettem a két végére. Miután lerendeztem a kisasszonyt, én is elindultam enni pár falatot és inni egy jó erős kávét. Sok erőmet elvette Hanna betegsége, nem is beszélve a folyamatos stresszről, amit ez okoz most a munkahelyemen. Reggeli után úgy döntöttem, hogy a lánykámnak kedvezek és megfőzöm a kedvenc ételét ebédre, ami nem volt más, mint a bolognai spagetti. Szerencsére minden volt itthon, így nem kellett Hannát kirángatnom az ágyból, hogy elcipeljem vásárolni. Szerencsére az ebédből azért evett, én pedig visszavonultam a hálószobába kicsit olvasni. Zoli alig pár órája érte el a spanyol partokat, de onnan majd megy is tovább. Nagyon nehéz nélküle itthon, de nem tehettem szóvá, mert jó fizetést hozott haza és mindenünk megvolt, ami fontos. Hannah viszont sokszor túlontúl makacs, nem mindig lehet bírni vele. Félek, hamarosan a dac korszakba lép. Nagyon fárasztó néha megállni a helyem a munkahelyen, otthon és anyaként, így nehéz, hogy Zoli ennyit utazik. Hanna aludt egy jót ebéd után, már sötétedni kezdett, amikor bekukkantottam hozzá. Odakint ítéletidő tombolt, szakadt az eső és nagyon fújt a szél. Hanna a Pindur Pandúrokat nézte, rögtön észrevettem, hogy megint lázas. Gyorsan elsiettem a gyógyszerért, megdöbbenve vettem észre, hogy elfogyott. Ezernyi gondolat suhant át az agyamon, hogy kire hagyhatnám Hannát, végül legnagyobb sajnálatomra nem maradt más választásunk, mint, hogy felöltözzön és elkísérjen. Ráadtam még egy plusz pulcsit, szegény alig tudott benne mozogni. Az esernyő semmit sem ért, azonnal tönkrement, ahogyan kinyitottam. Megszaporáztuk a lépteinket és rohantunk az első gyógyszertárig. Szerencsére gyorsan végeztünk, el is indultunk haza. Már majdnem elértük a lépcsőházat, amikor Hanna elfutott mellőlem.

─ Hanna, ez most nagyon nem vicces. Azonnal gyere ide, még jobban megbetegszel. ─ kiabáltam, de a süvítő szélben nem sokat halhatott belőle. Utánaeredtem, egy bokor mellé guggolt.

─ Anya! Gyere gyorsan! Segíts! Itt van egy kiskutya! ─ kiabált a lányom. Igaza volt, a bokor alján ott nyomorgott egy sötét kis remegő kupac. ─ Anya! Segítenünk kell neki! ─ kiabálta túl a vihart a négyéves kislányom. Mit tehet ilyenkor egy anya? Így hát gyorsan beszaladtam a lakásba és felkaptam az első törölközőt, amit találtam. Óvatosan bebugyoláltam a pici kutyát, aki túlságosan át volt fagyva ahhoz, hogy visszakozzon. Az állatorvos pont itt volt az utca végében, össze - vissza száguldoztak a gondolataim, míg végül döntésre jutottam. Megfogtam Hanna pici ujjait, a kutyát magamhoz öleltem és rohantunk az orvosi rendelőig. Bele sem mertem gondolni, hogy miket ragaszthat rám ez a kiskutya. Sokan voltak a rendelőben, gyéren világított a lámpafény. A kölyökkutya láttán mindenki előreengedett minket. Hanna izgatottan pattogott mellettem, miközben a középkorú orvos elkezdte vizsgálni a kiskutyát.

─ Anya! Ugye megtarthatjuk? Meg fog gyógyulni Doktor bácsi? ─ záporoztak Hanna kérdései. Az orvos arcáról nem sok jót olvastam le, bekötött egy infúziót a kis ebnek, és félrehívott engem.

─ Doktor bácsi! Megsimogathatom?

─ Természetesen! Ezzel talán kicsit segíthetsz is neki gyógyulni! ─ válaszolta türelmesen az orvos. A tekintete viszont elkomolyodott, amikor rám nézett.

─ Meg kell gyógyulnod! Muszáj meggyógyulnod! Kérlek! ─ csókolta meg Hanna az állat feje búbját. Összefacsarodott szívvel néztem vissza az orvosra.

─ Asszonyom, nem fogok hazudni Önnek! Alig vert a szíve a kiskutyának, amikor beértek vele. Nagyon megfázott odakint, alig lehet három hónapos. Viszont, ha megéri a reggelt, akkor lesz esélye meggyógyulni. Egyelőre várjuk meg a reggelt! Várjuk meg, hogy reagál a kezelésre. Kap meleg tejet is, vigyázni fogok rá! ─ ígérte az orvos. Nehéz szívvel, de meggyőztem a kislányomat, hogy itt kell hagynunk őt, de reggel telefonálni fog az orvos az állapotáról. Nem tudtam kiverni a fejemből ezt a pici kutyát. Ahogy jobban megnéztem a lámpafényben láttam, hogy feketés- barnás – vöröses a bundája, különleges egy kiskutya. Vajon, hogy kerülhetett oda? Mi történhetett vele? Hanna minden tiltakozásom ellenére visszaszaladt a bokorhoz, majd sírva jött oda hozzám egy dobozzal a kezében. A lépcsőházba beérve jobban megnéztem a dobozt, mielőtt kidobtam volna. Elfogott a méreg, ahogy elolvastam, hogy mi volt ráírva nyomtatott betűkkel.

„Vigye, akinek kell”

Most az egyszer hálás voltam azért, hogy a kislány nem tudott még olvasni. Végtelenül elszomorított a kiskutya története. Segítettem Hannának levetkőzni, megfürödni, majd amikor befeküdt a meleg ágyba a kedvenc plüssével felém fordult. Odanyújtottam neki a lázcsillapítót és nagyon reméltem, hogy nem ártott meg neki még jobban ez a kis kiruccanás. Engedelmesen bevette a gyógyszert és szomorúan rám nézett. Tengerkék szeméből megindultak az első könnycseppek.

─ Mami! Megtarthatjuk őt? ─ kérdezte. Az agyam lázasan pörgött, nem ígérhettem olyat, amit nem tudtam volna betartani. Mi van, ha a kiskutya nem éli meg a reggelt? Egy mentőöv jutott az eszembe, amit rögtön meg is osztottam a lányommal, de előbb írtam egy gyors szöveges üzenetet a férjemnek, hogy azért a tényekkel is tisztában legyen.

─ Felhívjuk apát és megbeszéljük vele! Mit szólsz hozzá? ─ kérdeztem a kislánytól, aki felcsillanó szemekkel igent mondott és feljebb ült az ágyon. Már nagyon hiányzott neki az édesapja, de még várnia kellett legalább két és fél hetet, mire Zoltán hazajön. Már a második csörgésre felkapta Zoltán a telefont.

─ Sziasztok! Mi újság? Hogy van az én hercegnőm?

─ Szia apu! Még lázasan, fáj a torkom, de nem emiatt hívtunk. ─ motyogta az édesapjának a kis beteg.

─ Hanem? ─ nevetett fel a férfi.

─ Képzeld! Anyuval el kellett mennünk lázcsillapítóért, és hazafelé találtunk egy nagyon beteg kiskutyát. Elvittük az orvoshoz és a doktor bácsi azt mondta, hogy reggel felhív minket. Apu, ha jobban lesz a kiskutya akkor megtarthatjuk?

─ Kicsim! Ha jobban lesz a kiskutya, nem lesz ellene kifogásom, de anyut is kérdezd meg róla, mert a legnagyobb felelősség mégiscsak ráhárul ezzel.

─ Mami! Ugye megengeded? Kérlek! ─ nézett rám Hanna esdeklő tekintettel. Elmosolyodtam, bár a bensőm rettegett a másnaptól.

─ Igen szívem! Ha jobban lesz, akkor megtartjuk! ─ adtam be a derekam, de folyton a kiskutya állapotára gondoltam. Nagyon rossz bőrben volt este, épp, hogy ki nem hűlt. Mégis mit fogok mondani Hannának, ha az a kutya meghal? A kislányom visított egy nagyot és izgatottan hadarni kezdett.

─ Kell neki akkor póráz, játék, fekhely, itató meg etető tálka…

─ Kicsim! Kérlek ne éld bele magad túlságosan. Anyukád szerint a kiskutya nagyon beteg. Akkor tervezzetek csak, ha már a doktor bácsival beszéltetek. ─ állította le Zoltán a kis hercegnőt. Hanna szája azonnal legörbült és elefánt nagyságú könnyek jelentek meg a gyönyörű szempárban.

─ Apu! Meg is halhat a kiskutya? ─ hangja sírásba fulladt, odafeküdtem mellé és hagytam, hogy az oldalamra boruljon.

─ Sajnos igen, kicsikém. A kiskutya meg is halhat. ─ a férjem jobbnak látta kimondani a tényt, mint sem, hogy buta mesékkel tömje a kislányát.

─ Mint a nagyi? ─ zokogott fel a kislány.

─ Igen, kislányom! ─ suttogtam halkan. Többre nem voltam képes. Az én szememből is megindultak a könnyek. Az imádott édesanyámra gondoltam, majd a kiskutyára. Nem lehet ilyen igazságtalan az élet. Könnyeim Hanna hosszú hajára hulltak, míg ő a pólómat áztatta el.

─ Próbáljatok aludni egy kicsit. Reggel mindenképp hívjatok, ha már tudtok valamit. ─ köszönt el Zoltán.

Ez volt az egyik leghosszabb éjszakánk, legalább is anyukám halála óta. Hanna rávett, hogy alvás előtt még imádkozzunk a kiskutyáért. Jó, ha aludtam egy – vagy két órát. Egész éjjel Hanna mellett feküdtem, hallgattam a szívverését, időközönként megnéztem a homlokát. Rettegtem a reggeltől, Zolival még külön beszéltem miután Hanna elaludt. Egyikünk sem kételkedett abban, hogy hazahozzuk a kutyát, ha túléli ezt az éjszakát. Zoli ugyanúgy ki volt akadva, mint én, amikor elmeséltem neki a kartondobozt. Végül ő is aludni tért, egy kamionos parkolóban tartotta a pihenő idejét. Az énem egyik része azt kívánta, bár sose jönne el a reggel, a másik énem viszont már túl szeretett volna esni rajta. Bíztam a kiskutyában, de sajnos ez nem mindig elég. Már reggel hatkor felébredtünk, megreggeliztünk és vártunk. Hanna reggelre már nem volt lázas, leköltözött hozzám a nappaliba, ott vártuk a híreket. Nem sokkal nyolc óra után megszólalt a közöttünk lévő telefon.

─ Jó reggelt kívánok! Az állatorvosi rendelőből telefonálok!

─ Jó reggelt! Igen, tudjuk! ─ szólaltam meg idegesen, a szívem a torkomban dobogott.

─ Már hat óra óta várjuk a doktor bácsit! ─ kiabált bele a telefonba Hanna, mire az orvos felnevetett.

─ Jó híreim vannak, a kiskutya remekül van! Reggelre elfogyasztotta az éjszakából megmaradt tejet is. Lement a láza, de továbbra is melegben tartjuk. Hanna visított egy nagyot és ugrabugrálni kezdett a nappaliban. Nevetve próbáltam megállítani. ─ Amint idejük engedi, kérem fáradjanak be és adjanak nevet a picinek, mert csak így tudom kiállítani a kis könyvét. Meg kell beszélnünk az oltások időpontjait is.

─ Doktor bácsi! Mikor hozhatjuk haza? ─ kiabálta bele a telefonba a kislány.

─ Nos, a nehezén már túl van a kis hős, de még öt napot itt kell töltenie a rendelőben. Még gyógyszert kell kapnia pár napig, és jót tesz neki, ha fűtött a fekhelye. Ránéztem Hanna csillogó tekintetére és elmosolyodtam.

─ Máris indulunk doktor úr!

Hanna szökdécselve tette meg az utat a rendelőig, mintha már el is felejtette volna a betegséget. Nem tudtam kisebb fokozatra kapcsolni és ami azt illeti én is izgatott voltam. Beléptünk a rendelőbe majd az orvos tovább irányított minket egy másik szobába, és ott volt ő. Fűtött vastag fekhelyen feküdt egy ketrecben, két tálka volt elhelyezve a közelében. Őfelsége pont aludt, Hanna letérdelt hozzá és közel hajolt a ketrechez.

─ Ébresztő hétalvó! Hasadra süt a nap! ─ mondta a kiskutyának, ezen jót szórakoztam, még az apjától tanulta. A kiskutya ismerős szagra ébredt, mintha érezte volna már ezt este, és a hatalmas barna szempár belemélyedt a kékbe. ─ Gyorsan gyógyulj meg, mert jössz velünk haza!

Az orvos megengedte, hogy Hanna kinyissa a ketrecet és óvatosan benyúljon. A kiskutya megnyalta a kezét, mire a kislány felnevetett.

─ Nos, kishölgy! Mi legyen a kiskutya neve? Fiú nevet kell választanod. ─ tette hozzá mosolyogva. Hanna tekintete jobban csillogott, mint csillaghullás idején a legtöbb csillag.

─ Legyen a neve Doni, mert ő egy igazi Don Juan lesz.

Hát így bővült ki a családunk egy félig Si- Cu és félig palotapincsi gyerekkel.

2025-ös MKMT Mozgalom adventi naptár december 12.

Ria Anne Donovan:

Karácsonyi csoda

Vivien

Zakatoló szívvel húztam magamra a szerencsehozó piros kötött felsőmet. Mindig így éreztem magam, amikor vele találkoztam. Gyorsan a táskám mélyére csúsztattam a levendula színű naplómat, még egyszer körülnézve a szobában.

─ A kulcs a zsebemben. ─ emlékeztettem magam, majd kiléptem az ajtón. Túlontúl izgatott vagyok, remélem nem veszi észre. Még pár nap és itt a karácsony, nekem pedig nincs más vágyam, minthogy végre észrevegyen és megtörténjen a karácsonyi csoda. Budapest már teljes pompájában tündökölt, de én simán elsétáltam a káprázatos fények mellett. A legjobb barátomhoz siettem éppen, Krisztiánhoz a törzshelyünkre. Egy kedves kis kávézó közel az egyetemhez, ahol közgazdaságtant tanulok. Pechemre Krisztián Debrecent választotta továbbtanulás céljából, így nagyon ritkán jön haza. A középiskolától fogva szerelmes vagyok belé, ő pedig nem is sejt semmit az egészből. Bár az igazat megvallva jobb így, túlságosan félnék a visszautasítástól. Nem sok időnk van a mai találkozóra, mert megígértem anyának, hogy segítek nekik bevásárolni az ünnepekre. Egy meghitt családi vacsorával készülünk a távoli rokonoknak, családtagoknak és közeli barátoknak. Természetesen az volt az első dolgom, hogy meghívtam rá Krisztiánt. Azt nem tudta megígérni, hogy marad, de azt igen, hogy beugrik. Sokszor elképzeltem azt a pillanatot, amikor megtudja az igazságot és bevallja, hogy ő is többet érez irántam egy egyszerű barátságnál. Fogalma sincs arról, hogy hányszor feküdtem le úgy aludni, hogy arra gondoltam közben, hogy milyen lehetne vele csókolózni. Amikor az ujjai az arcomra találnak és magához húz. Sajnos sokszor láttam őt ilyen pillanatokban az éppen aktuális barátnőjével. Oh, hogy mennyit cikizett érte, hogy nekem még nem volt barátom pedig, ha tudná. Én csak rá vártam, nem akartam mást csak is őt. Ráadásul amikor megerőltettem magam és körülnéztem az egyetemi hallgatók között, akkor sem találtam senki olyat, aki csak megütötte volna a mércét. Annyira siettem, hogy csak elsuhantam az utcák mellett, nem törődve a járókelőkkel és az ácsorgó fiatalokkal. Fel sem tűntek az útlezárások, a babakocsit tologató nők, vagy az unottan sétáló férfiak, akiknek abszolút semmi kedve a karácsonyi nagybevásárláshoz. Gondolataim folyton visszatértek Krisztiánhoz, már biztosan ott ül a megszokott helyünkön, rögtön az ablak mellett. Most is biztosan kifelé bámul, felméri a járókelőket, jót szórakozik a kutyákon, akik megállnak vonyítani az út közepén. Ránéz a hanyagul ledobott farmerkabátjára, miközben az emberek a vastag kabátjaikban is halálra fagynak. Sokszor legszívesebben fogtam volna magam, és befészkelődtem volna a karjai közé. Milyen érzés lehet az a fajta melegség, amire a szívem annyira vágyott? Pár perc és ott vagyok, már most remegnek a lábaim. Mit szerettem benne? Az ezer wattos mosolyát, a kacsintását, amikor akvamarin színű tekintete felvillant. A laza baráti érintéseit, amiktől elaléltam. A személyiségét, az emberségét és mindent, ami ő volt. A szívem vágtázni kezdett, amikor megláttam őt a kedvenc helyünkön, vigyorogva integetett, mosolyogva visszaintegettem. Gyorsan körülnéztem a zebrán, pár kocsi le is lassított én pedig elindultam a kávézó felé. Hirtelen a semmiből előtűnt egy Chevrolet és kacskaringózni kezdett az úton, lassítás nélkül. Hátrálni kezdtem, miközben nem győztek kikerülni az autók. Visszafordultam a járda felé, mert még túlságosan messze volt a túloldal. Ekkor hangos dudaszó hallatszott, kiabálások és egy erőteljes becsapódás hangja. Akaratlanul is becsuktam a szemem, amikor már ki mertem nyitni, pont láttam, hogy egy autó felém sodródik. A következő pillanatban már repültem a levegőben, átszelve az eget. Egy fájdalmas esést követően pedig minden elsőtétült.

Krisztián

A cuccaimmal mit sem törődve, feltéptem a kávézó ajtaját és rohantam az úttest felé. Több járókelő is odafutott segíteni a bajba jutottakon. Az - az ámokfutó két autó oldalát elkaszálta mielőtt belerohant volna egy másikba. Az egyik ilyen elsodródott kocsi ütötte el Vivit. A sérült autókból emberek kerültek elő, de Vivi meg sem moccant. Mire odaértem már az oldalára fektették. Gyönyörű arcáról egy vékony vérpatak csordogált, felhasadt a homloka. Ahogy leguggoltam hozzá, láttam, hogy a feje alatt is véres a beton.

─ Hívja már valaki a mentőket. ─ üvöltöttem teli torokból. ─ Vivi! Térj magadhoz! Kérlek. ─ szólongattam egyfolytában, de nem reagált. A hátizsákja mellette hevert, a hátamra kaptam. A távolból már hallottam a szirénákat, és hamarosan meg is láttam a villódzó fényeket. Ahogy lefékezett az egyik mentő, vadul integetni kezdtem, mire két férfi odafutott hozzánk a felszerelésükkel. Egy pillanat alatt elhessegettek és tétlenül figyeltem, ahogy kezelésbe veszik vivit. Ő volt az én világom, a fókuszpontom. Ő volt az a nő, aki miatt elhagytam magát a várost is. Úgy véltem, hogy a fellángolás, amit éreztem iránta csak egy futó érzelem és nem akartam tönkretenni a több éves barátságunkat. Ezért választottam egy távoli egyetemet, messze tőle. Ahol nem kísértett állandóan örökké vidám tekintete, hangos kacaja és a sokszor idegesítő tyúkanyáskodása. Az imádnivaló tincs, ami folyton zavarta őt írás, olvasás közben, most is a szemébe hullott. Hiába is akartam, most nem söpörhettem félre. A két mentős összenézett, majd egy hordágyat gurítottak Vivihez és beemelték a mentőautóba. Tekintetem láttán, intettek, hogy üljek be mellé. Vivi arca nagyon sápadt volt, mintha az összes szín kiment volna belőle. Könnyek homályosították el a tekintetemet, miközben a mentőorvos felé fordultam.

─ Ugye nincs komolyabb baja? Rendbe fog jönni? ─ a hangom olyan távolinak és idegenen hatott.

─ Elég csúnyán beütötte a fejét, már sérülést nem látok rajta, pár horzsoláson kívül. A fejsérülés mértékét az idő határozza meg. ─ magyarázta a középkorú orvos. Gyorsan a kórházhoz értünk, fel akartam hívni Vivi szüleit, ekkor döbbentem rá arra, hogy az én cuccaim a kávézóban maradtak. Egyre távolibbnak tűnt a pillanat, ahogy végignéztem a kedvenc helyünkről, hogy ütik el Vivit. Ahogy eltolták a vizsgálóba, én tanácstalanul néztem szét. A szülei számát természetesen nem tudtam fejből. Lekaptam a hátamról a táskáját és leültem vele egy közel eső székre. Nem találtam benne egyebet, mint női pipere holmikat, az e- book olvasóját, a telefonját, ami le volt zárva. Elmosolyodtam, a háttérképén mi voltunk, egy biciklis túrán készült a kép. A közös barátaink fotóztak le minket. Akár egy szerelmespár, úgy vigyorogtam a kamerába, Vivi pedig kinyújtotta a nyelvét. Belesajdult a szívem, tényleg ilyen jól néznénk ki egymás mellett? A táskáját végigtúrva, egy másik zsebben egy lila kis könyvecskére lettem figyelmes. Vivien naplója, meg is ölne, ha most látna. Esetleg van erre egy íratlan szabály, hogy vészhelyzet esetén nem minősül baráti visszaélésnek, ha kinyitom? Vettem egy mély lélegzetet és felnyitottam a naplóját, rögtön az első oldalon megláttam a kifogástalan gyöngybetűit. Beleírta a nevét, adatait és vércsoportját, mint mindig, most is gondos volt és előrelátó. A számat is eltátottam amikor kibetűztem a telefonja zár PIN kódját. Mégis ki tesz ilyet?

─ Szia! Vivit baleset érte, itt vagyok bent vele a kórházban. ─ hadartam el gyorsan Vivi Édesanyjának a telefonban. ─ Elütötte egy autó, még vizsgálják. ─ magyaráztam. Azt válaszolták, hogy azonnal indulnak, tehát alig fél órám maradt.

A folyosó szinte üresnek hatott, pár nyugdíjas kivételével. Sosem tudja meg! Vajon mit takarhat a naplója? Milyen lehet az ő lelkivilága akkor, amikor épp nem vagyok mellette? Felütöttem a naplót az utolsó bejegyzésnél, de lopva körülnéztem előtte, rossz lelkiismerettel.

Ma végre újra látom őt. Hosszú hetek után, végre hazajön. A törzshelyünkön fogunk találkozni ma délután. Már annyira hiányzott, el is kezdek készülődni.

Ugye ebben nincs semmi félreértetendő? A naplónak voltak külön funkciói, mint pl: menzesznaptár, ajándéklista, szülinapok és külön oldalt szenteltek a karácsonynak. Ott csak egyetlen bejegyzést láttam csupán.

„Ha igazán léteznek karácsonyi csodák, akkor Krisztián elmondja nekem, hogy többnek gondol egyszerű barátnál „

Azt hiszem ez volt az a jel, amire eddig annyira vártam. Megremegett a bensőm a sorokat olvasva. Hacsak megejtett volna egy hosszan elejtett pillantást, félmosolyt vagy félreérthető kijelentést akkor már minden más lenne. Alig pár méterre fekszik tőlem és nem tudom neki elmondani, hogy mennyit jelentett nekem ez a pár sor tőle. Igen, voltak barátnőim ráadásul szebbnél - szebbek. Bár egyikőjük sem tudott úgy nevetni, hogy a szemén is látszódott. Egyikőjük sem tudott úgy figyelni rám, ahogy Vivien. Egyik barátnőmre sem számíthattam annyira, mint erre a nőre. Fogtam magam és beütöttem a telefonján a zár PIN kódot, és becsuktam a naplót. Azt hiszem már mindent megtudtam belőle, ezért óvatosan visszacsúsztattam a táskába, majd belemélyedtem a telefonjába. Egy csomó kép volt rólunk, meg szerelmes idézetek. Ha ezt tudom, sosem hagyom el a várost. Vivi sosem mutatta ki az érzelmeit. A gondolatok kavalkádját Vivi szülei szakították félbe, amikor beviharzottak a folyósóra.

─ Hogy van? Mit mondtak? ─ támadtak le egyből a szülők.

─ Még senki sem jött ki, csak vizsgálják.

─ Mi történt? Mindent mesélj el! ─ kérte Vivi édesapja és leült mellém, kezét a vállamra téve.

─ Épp a törzshelyünkre tartott, ott állt a zebra előtt és integetett. Elindult felém, amikor feltűnt egy autó a semmiből. Látszólag a sofőr részegen vezette az autóját, elsodort két másik autót, egy harmadiknak meg nekiment. Az egyik elsodródott autó ütötte el Vivit, aki megpróbált visszajutni a járdára. Azonnal elveszítette az eszméletét és a mentőben sem tért magához.

Vivi édesanyja sírni kezdett, férje erősen megfogta a nő remegő kezét. Csak hallgattuk az óra zakatolását és néztük a jövés – menést, míg végül egy orvos megállt előttünk.

─ Önök Vivien hozzátartozói? ─ kérdezte.

─ Igen. ─ válaszoltuk és félelemmel telve néztünk az orvosra.

─ Aggódtam a fejsérülése miatt, de szerencsésre nem keletkezett vérömleny az esés helyén. Bár, igaz, hogy csúnyán beütötte a fejét a hölgy. Össze is kellett varrnunk, szerencsére jól van. Már fel is ébredt, de bent kell tartanom megfigyelésen legalább három napra. ─ közölte velünk az orvos. ─ Bemehetnek hozzá, de kérem ne izgassák fel, pihennie kell. ─ tette hozzá. Amíg a szülei bementek Vivihez, én azon agyaltam, hogy fogok mondani neki, mert nincs az – az Isten, hogy ezek után hallgassak. Túl sok időt hagytunk elveszni, éveket várt rám, miközben én ezt remélni sem mertem. Itt az ideje tisztázni, bár önző ötletnek tűnt, hiszen épp csak felébredt a balesetből. Viszont úgy éreztem, hogy megfulladok, ha nem beszélhetek vele erről. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire bebocsátást nyertem hozzá. Az ágyon ült, állig betakarva, a fején egy nagy kötés. A homlokán lévő sebet csak egy sebtapasz takarta. Nagyon sápadt volt, de mosolyogott.

─ Annyira aggódtam érted! Hiába szólongattalak, meg sem moccantál.

─ Mondhatok valamit? Amikor megláttam azt a kocsit felém sodródni, biztos voltam benne, hogy nem élem túl. ─ a szemét ellepték a könnyek, gyorsan odasiettem hozzá, hogy leülve mellé, hogy megfoghassam vékony ujjait.

─ Annyi mindent szeretnék elmondani, de nem tudom hol kezdjem. ─ néztem rá idegesen, de ő továbbra is csak mosolygott.

─ Fuss neki még egyszer ─ kacsintott rám bájosan.

─ A táskámat a kávézóban hagytam, mert rajtad kívül akkor semmi nem érdekelt. Nem tudtam felhívni a szüleidet, a telefonodat sem tudtam feloldani, de megtaláltam a naplódat és… ─ nem tudtam befejezni, mert Vivi egy fájdalmas fintor kíséretében feljebb ült és tágra nyílt, ijedt szemekkel meredt rám.

─ Te beleolvastál a naplómba?

─ Megtaláltam benne a szüleid számát és a Pin kódódat, így tudtam felhívni a szüleidet. ─ láttam, ahogy a teste elernyed a megkönnyebbüléstől, de nem futamodhattam meg.

─ Már csak egyetlen mondanivalóm van és hagylak pihenni. Különben holnap nem fognak beengedni hozzád.

─ Mi az, amit még el szeretnél mondani? ─ nézett rám kíváncsian, bár az arcán láttam a fájdalmat és a fáradtságot.

─ Teljesült a karácsonyi kívánságod! ─ hajoltam az ajkára és óvatosan lágy csókot leheltem rá.

Nem lesz több elvesztegetett idő.

Előolvasás: Ria Anne Donovan: Napnyugta a parton

Szeretném megköszönni Ria Anne Donovannak, Sky S. T. írónőnek, a Helma Kiadónak és az MKMT Mozgalomnak, hogy lehetőséget biztosított arra, hogy még megjelenés előtt elolvashattam Ria Anne Donovan: Napnyugta a parton című kisregényét. Ez a regény merőben más, mint amit megszoktunk az írónőtől, mégis élvezhető és szórakoztató.

Ria Anne Donovan:

Napnyugta a parton

Tartalom:

Felejthetetlen nyárnak ígérkezett: meghitt esküvő és álommunka. Nórának mindene megvolt, amire valaha is vágyott, míg egy napon az élete gyökeres fordulatot vett. A férfi, akiben éveken át megbízott, és akit teljes szívéből szeretett, hirtelen kilépett az életéből, emiatt felmondott a munkahelyén és egészen Szálkáig menekült, hogy nulláról kezdje újraépíteni magát.

„ Áron és Nóra története szinte igazi tündérmese is lehetne. Hisz eme történet tele van érzelemmel, meglepetéssel és humorral.

Romantikus lelkeknek kötelező olvasmány.”

Menyhei Mónika

Vélemény:

Áron és Nóra története akár tündérmese is lehetne, de mégsem az. Mert annál sokkal, de sokkal több.

Az írónő itt egy új oldalát mutatja meg. Kiderül, hogy a humor sem áll távol tőle, sőt ellenkezőleg.

De aki az érzelmes oldalát szereti az írónőnek, az sem fog csalódni, hiszen eme kisregénybe számtalan érzelmet belesüllyesztett. Hol mosolyt csal az olvasó arcára, hol elgondolkodtassa, de megesik az is, hogy könny csillog majd mindenki szemébe a könyv végére. Tanulságos és érdekes történet.

Kikapcsolja az embert egy rövidke időre.

Én személy szerint bele tudtam élni magam Nóra szerepébe. Teqila okozott sok érdekes percet az biztos, de a Áront és Nórát se kellett félteni.

A regénybe a barátság, a testvéri összetartás, a csalódás és az újrakezdés hatalmas szerepet tölt be. Az írónő rámutat arra, hogy mekkora jelentősége van a családnak na meg a pletykának.

Hogy milyen az élet egy kisvárosban vagy pedig épp egy faluban.

Sajnáltam, hogy vége lett, mert voltak volna kérdéseim, amire nem kaptam választ. De sok minden le is volt írva benne.

És ami a legjobb, sokszor az olvasónak a képzeletét kell használnia arra, hogy kitalálja vagy megálmodja mi történt amikor…. Vagy mi történt volna, ha….

A tájleírás és a környezet leírás életszerű volt, szinte láttam a halastavat, vagy a kertet az elburjánzott növényekkel.

Aki szereti a romantikus történeteket, amelyek nem szokványos happy anddel érnek véget, akkor annak kötelező elolvasni. Vagy ha kíváncsi vagy arra, hogy milyen is lehet még a szerelem. Mert tudjuk jól, hogy a szerelemnek ezer arca létezik, ez pedig az egyik.

Ria Anne Donovan hivatalos oldala

Helma Kiadó

Előolvasás: Ria Anne Donovan - Radics Renáta: Séta a levendulakertben

Szeretném megköszönni Ria Anne Donovannak, Radics Renátának, Sky S.T.-nek, a Helma Kiadónak és a MKMT Mozgalomnak, hogy lehetőségem volt még megjelenés előtt elolvasni Ria Anne Donovan – Radics Renáta: Séta a levendulakertben című verses kötetet. Amely tele van olyan versekkel, amelyek álmokat, vágyakat rejtenek magukban a sorok közt.

Ria Anne Donovan – Radics Renáta:

Séta a levendulakertben

Tartalom:

Vélemény:

Először is hálás vagyok, hogy olvashattam és a kezembe foghattam ezt a csodát. Hiszen most egy olyan könyvet tartottam a kezembe, amely tele volt álmokkal, vágyakkal, emlékekkel és érzelmekkel. Minden egyes vers mást ad az olvasójának. Hol mosoly szökik az ember szájára, hol könny a szemébe, vagy vágyakozva sóhajt fel.

Renáta és Ria írása számomra nem ismeretlenek, hiszen mind a két írónőtől olvastam már. De ez még is valami új, valami más volt. Egy olyan világott nyitnak meg számunkra a verseken keresztül, amelyben azt szeretnék, hogy sétáljunk és érezzük jól magunkat.

Minden egyes versszaknak van mondanivalója, érzelmeket rejtenek magukba a sorok és sóhajok.

A két írónő más zsánerben alkot, itt mégis érezni az összhangot a szerzők közt.

Hogyan is értem ezt? Hát csak így, hogy:

Radics Renáta nevét sokan a gyermekirodalom azaz a mesék világával kötjük össze. Hiszen már jó pár mesekönyve megjelent. Kinek meséibe mindig van valami tanulság és tanítás. De a versek világa sem áll távol tőle, hiszen jelent már meg verseskötete is.

Ria Anne Donovan nevét pedig a romantikus irodalom szerzőjeként ismerhettük meg, akinek írásaiban mindig történik valami. Mindig valamire fel akarja hívni a figyelmet az írásai által.

De, akik ismerik őket azoknak talán nem fog ekkora meglepetést okozni eme verses kötet megszületése, hiszen a Angyalszárny csoportban gyakran részt vesznek a verspárbaj című játékba. De mégis a kötet tartalma meglepetést fog okozni, hiszen ezeket a verseket sehol máshol nem olvashatja majd az olvasó, csak itt.

Szóval, aki szereti a verseket és nem fél az érzelmektől, azok bátran vegyák a kezükbe eme remek kötetet. Csalódni semmiképp nem fog benne. Ritmikus versek csak úgy olvastassák magukat.

Ria Anne Donovan hivatalos oldala

Radics Renáta hivatalos oldala

Helma Kiadó

2024 adventi naptár 24.

Ria Anne Donovan

Feliz Navidad

Nem kellett karácsonyfa a szoba közepére

Díszek sem lakták be a falakat.

Nem volt szükség ajándékokra

A pillanat maga volt az.

Azon az estén nem jött haza a fájdalom

Sikerült messzire űzni.

Csak egy napot kértem

Hogy együtt tudjunk ünnepelni.

Másféle könnyek ragyogtak fel aznap

Felért több tucat fűzérrel.

Még ma is magam előtt látom

Hiába engedtem is el.

Nem szóltak karácsonyi dalok

Nem voltak hagyományok.

De az igazi szeretet ott volt

Az hozta el az igazi ajándékot.

Akkor már rég nem számított

Hogy mivel is koccintunk.

Hiszen a lényege az volt

Hogy egymásnak ott voltunk.

Unicumot csempésztem be

A szokott gyógyszereket kitolva.

Hogy felragyogjon az a mosoly

Melyet nem láttam már oly régóta.

Segítettem anyunak koccintani

Kezében megremegett a pohár.

Elsimítottam egy tincset az arcából

Szeme szebben ragyogott a legtöbb karácsonyfánál.

Mama mosolyogva nézett szét

Az egyszerű kis szobán.

Akkor ünnepeltünk utoljára

A fájdalom másnap visszaköltözött hozzánk.

Ria Anne Donovan hivatalos oldala

Ria Anne Donovan: Váratlan ajándék (Alina és David II.)

Szeretném megköszönni Sky S. T. írónőnek, az MKMT Mozgalomnak és Ria Anne Donovan írónőnek, hogy lehetőséget biztosítottak nekem arra, hogy elolvassam a Váratlan ajándék (Alina és David II.) részét. Ez a rész Katharine szemszögéből íródott. Így most az ő gondolatait ismerhetik meg az olvasók.

Ria Anne Donovan:

Váratlan ajándék

(Alina és David II.)

Tartalom:

Mindig egy üres papírlappal kezdődött. Te csak ültél ott, és nem tudtad, hogy mihez kezdj magaddal. Annyi lehetőség várt rád, amelyek közül választhattál. Katherine – életében először – taktikázott csupán.

Egy kiválasztott szakma, amely első hallásra tetszőlegesnek tűnik, de álmok nincsenek mögötte. Csak ő tudta, senki más, és ez volt az első, ami hidat képezett közte, és a barátai között.

Katherine -re élete legnehezebb döntése várt, amiért súlyos árat kellett fizetnie. Nincs visszaút, nincs megbánás, és mégis valamit elveszít ezáltal. Valami, ami egy törött üveghez hasonlít, amit, ha bár meg fog tudni ragasztani, de soha többé nem passzolnak úgy egymáshoz a darabok, mint amikor még teljesen egész volt. Vajon kész felnőni ahhoz, ami rá vár?

Véleményem:

A történet ott kezdődik el, ahol az első rész véget ért. És ezt azért tartom már most az elején megemlíteni, mert nekem ez egy hatalmas pluszt jelentett. Bár most a történetet nem Alina szemszögéből folytathatjuk tovább. Ez egy különlegessége ennek a sorozatnak.

Sok olyanba futottam bele blogger pályafutásom alatt, hogy egy sorozatot, ha valaki más folytatott, szinte ismétlés lett a vége. Na ennél ez az érzés elmaradt.

Kellemes meglepetést okozva ezzel nekem. Viszont Pola miatt van egy nyugtalan érzés bennem. Remélem, nem lesz igazam, és minden ki fog derülni az ő regényéből.

Ez a rész is tele volt titkokkal és fordulatokkal. A csapathoz két új ember is csatlakozott, és úgy érzem, velük lesz teljes.

Érdekes az, hogy a nehézségek a felnőtté válásban sosem érnek véget. Mintha folyamatosan küzdenünk kellene. És ez így van, ez a regény is csak a valóságot mutatja be. De az rettenetesen tetszett, hogy a szeretet és a barátság ereje mindenen felül van. Még akkor is egymás mellett vannak, ha valami nehézséget görgetett eléjük az élet.

Hát a végéhez csak annyit tennék, hogy hol a folytatás. Mert mikor elfogytak a betűk kerestem, és őrült elméleteket gyártottam, hogy vajon mi fog történni. Mi történhetett?

Összegezve az egészet egy darab álmot kapott az ember. Hogy nem csak mindig a nehezebb út járható vagy a kerülőút. Ha a tetteinkért vállaljuk a felelősséget, és minden nehézséget akkor még jól is kisülhet a végén.

És úgy éreztem az útkereső Katharine megtalálta a maga útját, a családja, a barátai és a párja által. Sokan nem tudhatjuk még, hogy hová vezet a mi utunk, csak abban bízhatunk, hogy amelyik útra rálépünk az a célig el is vezet.

Ria Anne Donovan hivatalos oldala

Helma Kiadó

Ria Anne Donovan: Alina & David

Először is szeretném megköszönni Sky S. T. írónőnek, a Helma Kiadónak, MKMT Mozgalomnak, Ria Anne Donovan írónőnek a lehetőséget, hogy elolvashattam Ria Anne Donovan: Alina & David történetét, amely az írónő legelső regénye. Ebben a regényben szó esik a felnőtté válásról és az első szerelemről/komolyabb érzelmekről. És sok titkot tartogat még.

Ria Anne Donovan:

Alina & David

Tartalom:

A romantikus regény egy fiatal lányokból álló baráti társaság mindennapjairól, a tinédzserekkel megtörtént eseményekről, és az átélt történetek lélektani feldolgozásáról szól. Alina felismeri, hogy az érettségi után gyökeresen megváltozik az élete. A főszereplő természetesen kíváncsi az újra, a jövő kihívásaira, ugyanakkor lelkében aggódik a régi, majdhogynem gondtalan gyermekkora elvesztése, és a baráti társaság – iskolaváltás miatt törvényszerűen bekövetkező – felbomlása miatt. Alina megtalálja a szerelmet Davidben, de a lány még nem tudja bizonyosan, hogy vajon az egyetemi évek alatt is kitart-e a szerelmük ereje?

Véleményem:

Vannak olyan könyvek, amelyek az igaz barátságról szólnak, de ha egy férfi/nő belép a képbe akkor az a barátság semmivé foszlik. Ezért sokszor érezhetjük úgy, hogy nincs sírig tartó barátság. Erre próbál Ria Anne Donovan írónő rácáfolni ezzel a regényével, amely nem csak tele van küzdelmekkel, mindennapi nehézségekkel, hanem még titkokkal is tarkította a történéseket.

Eseménydús könyv, hiszen egyik lapról a másikra történik valami. A szereplők a szemeink előtt küzdenek meg a fiatal felnőttlét nehézségeivel és felnőtté válásával.

A történet négy barátnőről szól, akiket az élet lassan más városba küld, mégis megpróbálnak együtt maradni addig, ameddig csak tudnak. Sőt utána is, de vajon milyen megoldás lehet erre kitalálni? És mi van akkor, ha a szerelem is betoppan az életükbe?

Négy barátnő, négy különböző életkörülmény, mégis a barátság áll a középpontban. Ez a regény megmutatja azt, hogy mennyire fontosak lehetnek az emberi kapcsolatok, de ez a regény sok más problémát is boncolgat.

Minden eddig olvasott regényében ott a gyász, az elhagyatottság, bizonytalanság, félelem, küzdelem.

Ezzel is megmutatva azt, hogy a mindennapi életünkben nemcsak a boldogság található meg.

Érdekes volt látni Alinát felnőtté válni, szinte egyik percről a másikra. Viszont aki figyelmesen olvassa a regényt rá fog jönni, hogy ez mégsem egészen így történt. Hiszen a történet elejétől a végéig ott van benne a félelem, a bizonytalanság.

Olyan titkokra is fény derül, ami megváltoztatják az életét. De vajon erős marad, vagy újra kislányként akar viselkedni? Mikor jön el az a bizonyos pont, az ember életébe, amikor azt mondhatjuk felnőttünk?

Rengeteg kérdés merül fel az emberben, amikor ezt a regényt olvassa. Akaratlanul is visszagondol a régi fiatalkori önmagára és az akkori barátokra. Vajon hol lehetnek? Mi történhetett velük az évek alatt. Szerencsések azok az emberek, akik ezekre a kérdésekre tudják a választ.

Szóval szívből tudom nektek ajánlani ezt a könyvet, sőt bátran adnám olyan tinédzserek vagy fiatal felnőttek kezébe is, akik azt hiszik, nincs remény, nincs barátság, mely egy életre szól. Mert igenis van ilyen, még ha kevés és ritka is.

Ria Anne Donovan hivatalos oldala

Helma Kiadó

Ria Anne Donovan: Túlvilági barátság

Szeretném megköszönni a MKMT Mozgalomnak, Sky S. T. írónőnek és Ria Anne Donovan írónőnek a lehetőséget, hogy elolvashattam Ria Anne Donovan: Túlvilági barátság című szívszorító, drámai történetét. Ez az a történet, amelyet zsepi nélkül lehetetlen elolvasni. Minden egyes oldalon érezni a gyász egyes fázisait.

Ria Anne Donovan

Túlvilági barátság

Tartalom:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Már gyermekkorunk óta barátnők vagyunk. Kate alig pár órája autóbalesetet szenvedett, és kómába zuhant. Az orvosok és a nővérek azt mondják, hogy meséljek neki, és hogy fogjam a kezét. Ha elég erős lesz, akkor vissza fog jönni hozzám. Nem tehettem mást, csak ültem az ágya mellett és vártam.

És ő visszajött, de nem éppen úgy, ahogyan reméltem. Épp ettől volt ő Kate. De vajon elég erős a köztünk lévő kötelék ahhoz, hogy itt tartsa őt? És ha mindez nem lenne elég, itt van egy fiatal férfi, akit az éjszaka közepén hoztak be, nem sokkal Kate után. Valami láthatatlan erő húz a kórterme felé, pedig nem is ismerem őt. A motorbalesete után zuhant kómába. Vajon mi késztet arra, hogy a közelébe legyek? Mi lehet ennek a rejtélyes férfinak a története? Megpecsételődhet három ember sorsa egyetlen rossz pillanatnak köszönhetően?

Véleményem:

Ez volt az első regény, amit olvastam az írónőtől, de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Vannak olyan könyvek, amelyek megváltoztatnak benned valamit, összetörik ugyan a szívedet, mégis újra reményt adnak. Ez a könyv pont ilyen volt. Szinte az egészet végigsírtam és bizakodtam, hogy a dolgok jóra fordulnak. Hát nem úgy történt minden, ahogy én azt elképzeltem. Sokszor olyan érzésem volt, hogy a szereplőnket, Alice-t választás elé állították, de mivel ő erre képtelen volt, ezért döntöttek helyette.

Ez a könyv nemcsak a barátságról szól, hanem a gyászról, az elengedésről, a küzdelemről és az új esélyről. De el is gondolkoztatja az embert, hogy vajon ő mit tenne a főszereplő lány helyében.

Vajon könnyebben vagy nehezebben menne az elengedés? Vagy tényleg el kell engedni azt, akit szeretsz?

Nehéz írni erről, mert, aki vesztett már el valakit, az tudja, hogy a sebek sosem gyógyulnak be igazán. És ha valaki nem zárta le magában, a veszteség fájdalmát nem dolgozta fel, e regény felszakítja a sebeket. Mégis ajánlom mindenkinek.

Hiszen amikor elolvastam, rá kellett döbbennem, hogy van remény, van újrakezdés, de nincs felejtés.

Hogy kinek ajánlom e könyvet? Azoknak a személyeknek, akik elvesztettek már valaki. Azoknak, akik úgy érzik, minden reménytelen körülöttük. Azoknak, akik újrakezdés előtt állnak.

Egyszóval mindenkinek.

Ria Anne Donovan hivatalos oldala

Helma kiadó

Ria Anne Donovan 5 Tény, amiért érdemes olvasni tőlem.

A 5 tény, hogy miért olvass tőlem? című cikksorozat első részét hoztam el most nektek. Ennek a cikksorozatnak az lesz a lényege, hogy a szerzők/írók/költők 5 pontban írják le az olvasóknak, hogy miért is érdemes olvasni tőlük. Ezt azért találtam ki, mert egy kis önképet alkothat magáról az író, hiszen nem csak írói, olvasói szemmel is meg kell vizsgálnia a művét. Mi az, amit érdemes kiemelni, ami miatt más, mi az, ami miatt én is szívesen olvasnám a regény. De nem is húzom tovább a szót. Mai írónk nem más, mint: Ria Anne Donovan első könyves írónő mesél arról, hogy szerinte miért érdemes elolvasni a nemrég megjelent Alina ​& David történetet.

 

5 tény, amiért érdemes tőlem olvasni:

1, Alina és David történetét olvasva mi is ott találhatjuk magunkat közöttük. Néhányan biztos emlékeztek arra az időre, amikor a suli folyosóin vártátok össze egymást, hogy ki beszéljétek a tegnap történteket. A tantermekben, ahol megannyi álom és barátság született. Az első bulik és a gyermekkori pizsamás partik, ezek mind - mind lenyomatot hagytak bennünk. És szeretném feleleveníteni azt az érzést, amikor igenis meg tudtuk becsülni egymást.

2, Ez az ifjúsági regény egy kiindulási pont a számomra. Én és a karaktereim az olvasóim véleménye, és a megélt tapasztalatok által fejlődhetek a legtöbbet. Velem tarthatsz egy úton, amin már sokunk átment, és bár azóta voltak dolgok amiket megbántunk, vagy épp, hogy a jó döntést hoztuk, de mégis érdemes kicsit visszatérni hozzájuk.

3, Ez nem egy ízig - vérig megírt tündérmese, hiszen az élet sem az. Valós próbatételek elé állítottam a szereplőket, melyben boldogulásukkal megteremtik a saját jövőjüket. Viszont nem hiányozhat belőle a humor sem, és a vicces jelenetek még inkább közelebb hozzák a szereplőket hozzánk.

4, A jelenkor problémáit dolgozza fel a sorozat, amikor még a legnagyobb döntés az volt, hogy merre indulj tovább, és hogy ki is vagy te legbelül. Ahogy a szereplők próbálják áthidalni ezeket az élethelyzeteket és megélni a tinédzserkor minden pillanatát, mégis ezek kellettek ahhoz, hogy felnőhessenek.

5, Érdemes elolvasnod ha kíváncsi vagy rá, hogy hova vezet négy tinilány sorsa egészen addig, ameddig fel nem nőnek. Emlékezzetek rá ti is, hogy milyenek voltak annak idején ezek az évek, és hogy mit tanultatok akkor belőlük. Segít, hogy visszaemlékezzetek arra, hogy honnan indultatok, és hogy hova érkeztetek meg, és megbecsülni azokat, akik akkor mellettünk voltak valamilyen formában.

Ria Anne Donovan hivatalos oldala
Helma Kiadó