Eve Red: Félelem és vágy (Félelem és vágy I.) sorozatának első részéről régebben egy másik blog felületén adtam már hírt és véleményt. Most pedig a saját felületemen teszem azt, mert újraolvastam. Most is mint akkor elgondolkoztatott és meglepett. Olvasás közben úgy éreztem, hogy olyan részeket is megláttam, amelyeket elsőre nem.
Eve Red:
Félelem és vágy
(Félelem és vágy I.)
Tartalom:
Mark Belinszkij az orosz maffia bűnszövetkezet feje, aki piszkosul jóképű, arrogáns és öntelt. Egy könyörtelen ember, akinek mégis helyén van a szíve. Mindent és mindenkit megkap, amit, vagy akit csak akar. Barátjával, Dariusszal, aki a jobb keze, hosszú utat jártak meg idáig. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy felszámoljanak egy gyerekkereskedelmi szerevezetet.
Dasha Belov gyönyörű, angyal arcú orvostanhallgató. Az ő gyermekkora sem volt egyszerű a labilis természetű édesanyja mellett. Ennek ellenére becsületes, felelősségteljes életet él. Nehezen tudott elszakadni az anyjától, aki eddig elnyomta őt. Meg kell találnia önmagát, hivatását.
Mark a nőkre, mint eszköz tekint, míg nem találkozik Dashával. Ez a tűz, ami köztük van mindent felemészt. Különböző személyiségük és életútjuk ellenére vad és szenvedélyes viszonyt kezdenek, amiből mindent elsöprő szerelem lesz.
Izgalmakkal teli olvasmány gyilkossággal, vallatással, kínzással. Két nehéz múltú embert mutat be, akik a különböző személyiségük ellenére egymásba szeretnek. Vajon ez a szerelem elég a párkapcsolat fenntartásához?
Véleményem:
Eve Red tényleg egy szókimondó és szenvedélyes sorozatot alkotott meg ezzel a sorozattal. Első részben megismerjük a szereplőket és azoknak az életét. A szemünk láttára változnak meg a dolgok, és bontakoznak ki az érzelmek. Megismerhetjük benne Márk és Dasha múltját. Bár olyan érzésem van, hogy itt kicsit az írónő Márk és Darius életét akarta bemutatni az olvasóknak. Hiszen ott sok mindenről részletesebben ír. Tetszett, hogy a történetet idegen szavak is tarkítják, amelyek jellemezik az adott ország nyelvezetét. Aki nem tud oroszul, az is megérti, hiszen a második mondat szinte ugyan az, csak magyar nyelven. Szívem szerint jobban tetszett volna, ha külön a lap alján van számmal megjelölve és odaírva a mondat vagy szó magyar jelentése.
Viszont maga a történet ismételten magába szippantott és elutazhattam a képzelet beli szőnyegen a karakterek hazájába. Oroszország egyes részeinek tájleírása megfogott. Szinte magam előtt láttam a helyet, ahová Mark vitte Dashát.
A történet öt ember életét mutatja be.
De a sorozat első része csak Dashara és Márkra összpontosít. Az ő életük által mutatja be az írónő a verbálisan és nonverbálisan bántalmazott emberek (gyermekek) életét. Ez a regény helyenként sok embert elborzaszthat a rengeteg bántalmazás miatt. És itt nem csak a fizikai bántalmazásra gondolok, amelynek vannak küldő jelei is, hanem a lelkiekre is, amit senki nem láthat. Mert a szavak is ugyan annyira tudnak fájni, mint a látható sérülések, ha nem jobban.
Olvasás közben elgondolkoztam azon, hogy a valóságban is megbújó probléma milyen hatással lehet az áldozatára. Tudom vannak olyan szerencsések, akiknél időbe észreveszik ezeket a problémákat, és a megszokott környezetből kiszakítják, hogy reményeik szerint jobb életet éljenek. Megpróbálnak segíteni nekik, hogy „normális” életet élhessenek. Most bátran feltehetném azt a kérdést, hogy mi is a normális? Vagy mi van azokkal az áldozatokkal, akiket nem tudnak kiszakítani, mert nem is tudnak róla, hogy ilyen körülmények közt élnek. Azokból vajon lehet még „normális” egészséges ember, vagy örökké megbélyegezték a történtek az egész életüket. Meddig nem késő segítséget kérni?
Két végletet is bemutat Dásha és Márk által az első részben az írónő, de ugye tudjuk, hogy ennek nem csak két véglete lehet, hanem számtalan.
A súlyos problémák mellett az érzelmek, álmok és a vágyakozás is helyet kap. A remény és a félelem is körbelengi azt. Nem egy könnyű olvasmány. Főleg akkor nem, ha a sorok mögé nézel. Tanulságos és elgondolkoztató. Persze voltak részek, amelyek olyan érzelmeket váltottak ki belőlem, amelyre nem is számítottam. Élveztem újraolvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése