Interjú Tarja Kauppinen írónővel

Szeretném megköszönni Tarja Kauppinen írónőnek, hogy elvállalta az interjút. Az írónővel már egyszer készítettem egy interjút egy másik blogra, és most megtisztelt azzal, hogy a saját blogomra is ad interjút. Eddig két regénye jelent meg: A nép igazsága és A rendszer ellensége. Mind a két regénye hiánypótló a könyves piacon. Erről és az írásról, olvasási szokásairól faggattam ki.

Hiszen mindenki tartogathat még sok meglepetést a tarsolyában, és még az is kiderülhet, hogy most dolgozik-e valamin éppen.

Hogyan csöppentél bele az írók világába? Mi inspirált téged arra, hogy írni kezdj?

Tarja: Mint a többség, én is világéletemben szerettem a könyveket, és tízes-húszas éveimben több novellát és „regényt” is írtam, ezek azonban már rég nincsenek meg, mert sokáig csak hobbiként tekintettem az írásra, a „nagypályás” íróvá válás eszembe sem jutott. Az írók világába 2017 táján kezdtem el beszivárogni az első novellamegjelenéseimmel, mert ekkortájt kezdtem pályázni, barátaim tanácsára. A sűrűjébe aztán 2019-ben kerültem, amikor az első regényem pályázatot nyert.

 A megjelent regényeid igen összetettek és hiánypótlóak a könyves piacon. Hogy jött az ötlet, hogy ennyire összetett és komoly dolgokról írj kevert zsánerben?

Tarja: Először is: nem voltak olyan prekoncepcióim, hogy na, most akkor írok egy fantasyt, vagy egy humoros könyvet, vagy valamit, ami hasonlít Moldovára, Pratchettre stb. Egész egyszerűen úgy indult nálam az írás, hogy megfogalmaztam a gondolataimat a világról, és történetek medrébe tereltem.

A nép igazsága az első regényed, amely Bekezdés-díjas regény. Mit éreztél akkor, amikor kiderült, hogy megjelenhet az első könyves gyermeked?

Tarja: Olyan rosszul lettem az izgalomtól, hogy elszédültem, le kellett feküdnöm.

Mindkét regényedben fontos szerepet játszik a politika. Miért gondolod úgy, hogy erről beszélni kell?

Tarja: A „politika” kényes szó, sokan tartanak tőle, valami unalmas, száraz vagy életidegen dolognak gondolják, ami semmiképp sem fér össze a humorral. Aki azonban jártas a történelemben, az tudja, hogy milyen izgalmas is valójában a politika. Dióhéjban a politika emberek érdekellentétét, hatalmi játszmáit jelenti, márpedig az emberi kapcsolatoknál érdekesebb és kimeríthetetlenebb téma a világon nincs. Egy példával élve: politika az is, hogy ki kerül hatalomra egy országban, és milyen cselszövés, intrika árán éri el a célját.

A visszajelzések alapján mit gondolsz, átmegy az olvasóknak a mondanivalód?

Tarja: Többnyire igen. Az első regényemnek a kiadó könnyed, képregényes borítót tervezett, ami nem teljesen fedi a tartalmat, ezért A nép igazsága nem csak a célcsoporthoz jutott el. A második már egy szépirodalmi kiadónál jelent meg, komolyabb, a tartalomhoz jobban illeszkedő borítóval, ezáltal jobban el is jutott a közönségéhez.

Te magad mint olvasó milyen műfajban olvasol szívesen?

Tarja: Szépirodalom (próza, líra), ismeretterjesztő (történelem, társadalomtudományok), folyóiratok (történelem), néha fantasy, sci-fi a fajsúlyosabbak közül.

A rendszer ellensége a második regényed. Mit gondolsz, melyiket volt nehezebb megírni? Az első regényedet vagy ezt?

Tarja: Az elsőt nehezebb volt, mert a másodiknál már valamennyire kitaposott úton jártam. Mivel a kettő csak igen lazán függ össze, azt szoktam javasolni, hogy aki nem olvasott még tőlem, a másodikkal kezdje.

Sajnálattal, hallottam a balesetedről, amibe megsérült a bokád, de örömmel látom, hogy teljesen helyrejöttél. A lábadozásod alatt dolgoztál valamilyen regényen?

Tarja: Igen, igen, szerkesztőként többön is. A szűk határidők miatt most a saját műveim elé kellett vennem néhány szerkesztést, de ezekkel is nagyon szerettem foglalkozni. Nem jöttem még helyre egyébként teljesen, állítólag fél év lesz a gyógyulás, elszakadt egy bokaszalagom tavaly december elején egy sportbalesetben. Azóta újrakezdtem a mozgást, nem kell már a mankó, és másfél hónap után a gipsz is lekerült, de gyógytornára még járok egy darabig. (A szalagszakadás lassabban gyógyul, mint a törés – ezt egész eddig én sem tudtam.)

Mennyi kutatómunkával jár számodra egy regény megírása?

Tarja: Sok! Egy regényhez, de még novellához is, mindig kell kutatni. Ha nem kutatunk, vagy nem eleget, az meg is látszik. Még ha fiktív helyszínen játszódik a regényünk, akkor is érdemes utánajárnunk azoknak a témáknak, amelyekről írunk. Ha például az egyik főszereplő uralkodó, akkor nézzünk utána, mit is csinál egy uralkodó a gyakorlatban. Mivel telnek a mindennapjai? Milyen lehet a személyisége? Vajon mi minden foglalkoztatja, és mire gondol elalvás előtt? Bizonyára senkinek az ismeretségi körében nincs uralkodó vagy államfő, úgyhogy ez egy olyan karaktertípus, ami biztosan utánajárást igényel. De minden olyan témához kell kutatómunka, amiben nem vagyunk otthon, vagy nem eléggé.

 Van valamilyen szenvedélyed, ami kikapcsol az íráson és olvasáson kívül, mégis inspirálóan hat rád?

Tarja: Sport! Számos sportot szeretek, régebben elég szép eredményeket értem el terepfutásban, mostanában falat és sziklát mászni, illetve jégkorongozni szoktam. A kocogást is újrakezdtem már a bokasérülés után, bár egyelőre csak rehabilitációs jelleggel.

A mozgás kiválóan kikapcsol, ha fejben elfáradok, kimegyek a szabadba, és addig keringek az erdőszélen, amíg ki nem szellőzik az agyam.

Van valamilyen szokásod írás vagy olvasás közben? (zene, nasi, kávé/tea stb.)

Tarja: Füstölő! Elég érzékeny vagyok a szagokra, úgyhogy a jó illat mindig inspirál. Téma és szag viszont nem függ össze, lágy mentaillat közepette is képes vagyok mély átéléssel ábrázolni az alkoholista főhős nehéz helyzetét. A jó illatra egész egyszerűen a jó közérzethez van szükségem, amelyben képes vagyok alkotni.

Véleményed szerint mennyire hat ki rátok, írókra a mostani piaci helyzet? Hogyan lehetne változtatni rajta?

Tarja: A piaci helyzet mindenkire kihat, de a gazdasági válságnál nagyobb baj, hogy a média és a közösségi média olyan konkurenciát teremtett a könyveknek, amivel még az eggyel korábbi írónemzedéknek sem kellett megküzdenie. Az én generációm, a mi generációnk még közösségi média nélkül, könyvek között nőtt fel, így a mostani harcmincas-negyvenes és idősebb korosztály stabil olvasói bázist tesz ki. Hatalmas a felelősség a jelenlegi szülőkön, hogy továbbadják az olvasás hagyományát, szeretetét a média által folyamatosan ingerekkel bombázott gyerekeknek.

Személy szerint egyébként nagyszerű dolognak tartom az e-bookot. Hiába kényelmetlenebb vagy kevésbé esztétikus a hagyományos könyvnél, én abszolút ebben látom a jövőt.

 Ha lehetőséged lenne három dolgon változtatni a marketing területén, akkor mi lenne az?

Tarja: Csak egyet mondok, de az hárommal felér: nagyon haragszom a globalizációra. Lehet nem egyetérteni velem ebben, de kultúra terén többet árt, mint használ. Az, hogy egy kattintással elérhetünk a világ bármely pontjáról bármit, kezelhetetlen mértékű nyomás alá helyezi a fogyasztókat. Gyerekkoromban még az a pár száz kötet jelentette az irodalmi választékot, ami otthon vagy a könyvtárban volt, nem versenyzett a figyelmemért megannyi idegen kultúra terméke gyakorlatilag korlátlan mennyiségben. Talán azért is szerettem meg a múltat, a történelmet, mert annakidején eleget találkoztam vele könyvek formájában.

Szóval, ha lehetne egy kívánságom, megfékezném az idegen kultúrák beáramlását. Épp elég érték van kis hazánkban is, nem szorulunk a másokéra. Természetesen nem azt mondom, hogy minden elvetendő, ami külföldi, csak azt, hogy az idegen kultúrák termékei sajnos gyakran a hazai rovására terjednek.

 A családod mit szólt ahhoz, hogy írni kezdtél? És mit gondoltak a témaválasztásodról?

Tarja: Teljesen külön kezelem a családot és a karriert, a férjem mindkét regényemet csak megjelenés után olvasta, és nagyokat röhögött rajtuk. Témaválasztás: ismernek, meg is lepődnének, ha romantikusokat írnék. 

 Mit üzennél azoknak az olvasóknak, akik most ismerkednek a könyveiddel? Esetleg mit tanácsolnál egy kezdő írónak?

Tarja: Aki most ismerkedik a könyveimmel, annak két dolgot tanácsolok:

1. Kezdje A rendszer ellenségével. Rövidebb.

2. A könyveimhez kell egy alapműveltség, mert aki nem ismeri azokat a szépirodalmi műveket, történelmi eseményeket vagy személyeket, amelyekre utalnak, az egész egyszerűen nem fogja érteni őket. Aki egy habkönnyű limonádéra vágyik csupa bájos szereplővel, annak nem én vagyok az embere. Aki viszont nyitott az esendő, emberi karakterekre és a társadalmi problémákra is, az garantáltan nem fog csalódni.

A kezdő íróknak pedig egy gyakorlatias tanácsot adok a Szent Bibliából: „Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal.” Vagyis úgy viszonyulj másokhoz, ahogy szeretnéd, hogy mások is viszonyuljanak hozzád.

+ 1

Ha lehetőséged lenne leülni egy rég elhunyt íróval egy kávéra, akkor ki lenne az? Miért pont ő?

Tarja: Bukowski. De ne kávé legyen, hanem pálinka, és ne egy, hanem három. Mert ő a leghitelesebb író, akit ismerek.

Tarja Kauppinen hivatalos oldala