Előolvasás: Bordás Róbert: Leosztott lapok

Szeretném megköszönni Bordás Róbernek, hogy lehetőséget adott arra, hogy még megjelenés előtt elolvashattam első regényének magyar változatát, amely hamarosan megjelenik és a Leosztott lapok címet viseli. Ez a regény önéletrajzi ihletésű és emlékirat is egyben, amelyet édesanyja emléke írt meg. Meg kell, hogy mondjam ez több, mint egy egyszerű emlékkönyv, hiszen ez maga a történelem.
E-könyv megjelenés: 2023.4.3.
Nyomtatott könyv megjelenés: 2023.4.17.

Bordás Róbert:

Leosztott lapok

Tartalom:

Anna már nem győzte számon tartani, hányszor gáncsolta el a sors. De most majd kiáll az igazáért...

Oniszkó Anna zsarnoki mostohaapja árnyékában nőtt fel. Most tizenévesen elhatározza, hogy megszökik tőle, és megvalósítja álmát, hogy tanár legyen.

De ez Ungvár, Csehszlovákia, a naptár az 1938-as évet mutatja, és a történelem darabokra tépi

Anna életét.

Háborús veszélyek közepette, olykor legközelebbi hozzátartozói által is megcsalatva, Annának erőt kell találnia, hogy elképzelhetetlennek tartott döntéseket hozzon, és megvédje azokat, akiket szeret, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy fel kell áldoznia mindent, ami számára szent.

Egy bátor nő igaz története.

Véleményem:

5/5

Bordás Róbert első debütáló regénye, amely már megjelent angol nyelven, hamarosan kis hazánkban is olvasható lesz. Bár ez a regény először angolul jelent meg, mégis sok köze van a magyarokhoz, már csak azért is, mert magyar író regényéről beszélünk. A Leosztott lapok nem egy mindennapi regény, hiszen igaz történet alapján íródott némi fikcióval vegyítve.

A regény egy erős és bátor nő életútját írja le, aki nem adta fel harc nélkül.

Gyermekkora óta küzdött az életben maradásért, a szeretetért, a szabadságért és az álmaiért. De legjobban gyermekéért.

Oniszkó Anna minden nő példaképe lehetne a kitartása és életútja miatt. Sokszor könnyezve, sőt belül zokogva olvastam el a regényt, mert a szívemig hatolt a történet. Sajnos kevesen ismerjük már saját családunk történetét, de aki ismeri, az tudja, hogy mennyire nem volt egyszerű az élet az első világháború előtt, alatt, sőt utána sem. Főleg azoknak nem, akik nem az anyaországban éltek. Bordás Róbert családja Kárpátaljáról, Ungvárról származik, és az ottani életet írja le. Azt, hogy mennyi nemzet élt meg egymás mellett békességben addig, amíg ki nem tört a második világháború.

Ugyanis akkor megváltozott minden. Több élet is tönkrement, több barátság megszakadt, csak azért, mert kirekesztették őket származásuk, vallási hovatartozásuk miatt.

Ezt át is élhessük egy félig ruszin, félig magyar lány szemein keresztül, megismerhessük az ő gondolatait ezekről a témákról.

Nagyon tetszett az, hogy nem politikai szempontból íródott a regény, nem arra összpontosított, hogy mi a jó az embereknek, hanem megmutatja az akkori életet Kárpátalján és azt, hogy nem mindig volt egyszerű megélni. Mennyire nehéz volt bármilyen árut is beszerezni, és hogy mit is jelent a cserekereskedelem valójában.

Hogyan éltek az akkori emberek és mennyit is ért a pénz.

Sokszor megszakadt a szívem Anna és az ő nehéz sorsa miatt. Sokszor került olyan helyzetekbe, amelyet a mai generáció nem biztos, hogy túlélne. Nem azért mert nem erős, vagy nincs annyi lélekjelenléte, hanem azért, mert embernek maradni minden körülmény között nem egyszerű. A súly sok embert összeroppant akár mentálisan is.

Olvasás közben bevillantak a gyerekkoromból mesélt emlékek, azokról az időkről szóló mesék, amelyben a magyar ember hontalannak érezhette magát. És ez a könyv a legjobb példa, hogy mennyire is az.

Oniszkó Anna magyar lány lévén, mert annak vallotta magát, rengeteg nyelven beszélt, és rengeteg kultúrát megismert úgy, hogy egész fiatal élete alatt, míg férjhez nem ment, el sem hagyta Ungvárt.

Később megismerhetjük a könyvből a háború alatti és utáni Magyarországot is, hiszen Anna a férjével és kislányával oda költözött. Hogy meddig maradtak ott és mi történt azután, minden kiderül a regényből. Sokat lehetne erről írni, de félek, hogy nagyon elspoilerezném, amit nem szeretnék.

Azt még elmondom, hogy minden fiatal és idős ember kezébe adnám a könyvet. Az idősebbeknek azért, hogy emlékezzenek arra, hogy amit ők megéltek tiszteletre méltó és beszélni kell róla. Hiszen ők tudják csak hitelesen átadni a történelmünk azon részét, amelyre van, aki büszke, de akad olyan is, akinek az fekete folt. A múltat nem szégyelleni kell, hanem megtanítani. Elmondani a mai generációnak, hogy sosem volt könnyű az élet, és milyen jó az, hogy nekik nem kell az ételélt úgy megküzdeni, mint nekik kellett. A túlélésért való harc örök érvényű.

A fiataloknak pedig azért adnám a kezébe a regényt, hogy ismerjék meg a múltat. Hogy nem volt mindig természetes az, amit most ők annak vesznek. Mi nem tudhatjuk azt, hogy milyen az, amikor a földeken kellett dolgozni naphosszat, sokan még tanulni se tudtak elmenni.

Nem mindenkinek váltak valóra az álmai.

Sőt, azért is adnám a fiataloknak a könyvet olvasásra, hogy megtudják azt, nem csak az a történelmünk, amelyet az órákon megtanulunk. Hanem az, amit megéltek akkor.

Nem lehetek elég hálás Bodnár Róbert író úrnak, hogy elolvashattam édesanyja memoárját, s ezen keresztül megismerhettem őt. Egy olyan erős és harcos nőt, amely az ő dédmamája, nagymamája, édesanyja és a női felmenői voltak. Mert bár a háború sok mindent megváltoztattak, sok ember kifordítottak önmagukból, mégis kevés ember maradt az, aki volt. Minden tiszteletem az övék.

Szóval minden olvasni szerető embernek egyszer el kell olvasnia ezt a regényt, vagy legalábbis hasonlót, hogy megértse azt, hogy nem minden magának értetődő.

Sokan példát vehetünk Oniszkó Annáról, aki nem csak a nők erősségét és bátorságát tárja az olvasók elé, hanem férfiakat meghazudtoló lelki és fizikai erejét is. Köszönöm kedves Anna, hogy a kéziratai alapján megismerhetjük a történetét, a fia szemén keresztül. Legyen könnyű az álma önnek és az elhunyt szeretteinek.

Bordás Róbert weboldala