kép forrása: pexels.com
Szabó Borka / Robin O’Wrightly
Először 1990-ben próbált felszínre törni, de szókimondó hangneme miatt egy okos cenzor elhallgattatta. Időnként fel-fel ébredt, de érdektelenség miatt inkább visszaaludt. Nem vált hátrányára a hosszú, húszesztendős szunnyadás: 2010-ben ellentmondást nem tűrően, mindent elsöpörve előjött a gazdatest agykérgének frontális lebenyén, és azóta ott lakik. Nevet választott magának ez az Igazmondó Rigócska, és 2015 óta lenyomatot is hagy a világban. Mindenki vesztére ki- vagy megtalálta a narrációs szatírát, mint műfajt, ami miatt a lelkén szárad már pár abszurd paródia. Ha nem bírod a humorát, akkor olvasd el a komolyabb könyveit: romantikus családregényét, ifjúsági fantasy sorozatát vagy lélektani krimi-thrillerjeit!
Ha komolyan érdekel, ki ő, a honlapján bővebben olvashatsz róla.
kép forrása: pexels.com
Idézetek a könyvekből
„Mondok egy viccet. Te tudod, mi a különbség egy jó pasi és egy jó könyv között?”
„Nem én. Mi?”
„…Akkor pasizz tovább szépen.”
(Robin O’Wrightly: Erelem – eszetlen szerelem)
– Elsőre nem tudhatjuk, kiből mi lesz. Minden alkalmat meg kell ragadni, látod, még akár jól is elsülhetnek a dolgok! Meg kell tanulni hinni magunkban, és néha kicsit másokban is.
(Robin O’Wrightly: Erelemkettő – duplán eszetlen szerelem)
– Te! – mutatott rá a trénerre, miután egy kicsit magához tért.
– Én – felelt az, nyugtázva, hogy megadta magát.
– Igen, te! – válasz volt az, amit ő kérdésnek vélt.
– Én? – kérdés volt, aminek válasznak kellett volna lennie.
– Te, te… Te!
(Robin O’Wrightly: Mexerelem – triplán eszetlen szerelem)
Mi a tökömért gyilkolják meg egymást az emberek hajnalok hajnalán?” – folytatta a panaszkodást a középagya, és alig hallhatóan második kávéért kiáltott.
„Miért? Tegyék inkább délben?”
(Robin O’Wrightly: Andrea & Andrea)
Bárhova is sodorjon a döntésed, sosem leszel egyedül.
(Robin O’Wrightly: #Wetoo – Kettős kereszt)
A szabad akarat hatalom, olyan erő, mely életet adhat, de meg is foszthat tőle.
(Robin O’Wrightly: #Wetoo 2 – Testcserés számadás)
Senkit nem az határoz meg, honnan jött, hanem az, hová tart.
(Robin O’Wrightly: Egy igen-zet története – Emlékkönny 1920-2020)
„Nem vész el a remény, amíg életet talál; csak a feledés lehet rosszabb, mint a halál.”
(Robin O’Wrightly: Az amulett rejtélye – Tripiconi sztori 1.)
„Ideje megváltoztatni a saját hozzáállásunkat is a világhoz és önmagunkhoz. Túl sok rejtély van mögöttünk és előttünk is!”
(Robin O’Wrightly: Város a föld alatt – Tripiconi sztori 2.)
Sosem tudhatom, mikor találok szövetségesre vagy riválisra, az viszont bizonyos, ha képes vagyok a kezemben tartani a gyeplőt, minden riválisomat a szövetségesemmé tehetem.
(Robin O’Wrightly: A lantidák felfedezése – Tripiconi sztori 3.)
kép forrása: pexels.com
Te mocskos sarki róka, te! Nem fogod tönkretenni a nővéremet, sem elpusztítani a hercegséget, amely az életünk alapja. […] Nem, te vikingek Lokija, nem köpsz bele Tripicon levesébe sem most, sem máskor!
(Robin O’Wrightly: Az elfelejtett herceg – Tripiconi sztori 4.)
– Lehet, hogy tényleg meghaltam, és ez a pokol, mert innen az ördög sem enged ki engem. Hiába küldi Isten az ő angyalát – duruzsolta a fülembe, miközben magához szorított.
(Robin O’Wrightly: Stronger than love – Erősebb a szerelemnél)
– Mit hozzak? Hashajtót, zsebkendőt vagy grappát?
Néztem rá hülyén, mert elsőre nem esett le.
– Életem! Majd' egy órája bent vagy. Szorulásod van, pornót nézel vagy könyvet írsz?
(Robin O’Wrightly: Andrea tutto bene)
„Halló, mentők? Kómába esett a tesztolvasónk, kérem, segítsenek! …Hogy én ki vagyok? Az író lírai énje, aki szétalázom magamat, ahol csak bírom. …Hogy hol történt a baleset? Hát a 184. oldalon! …Hogy lenne már mindegy? Nem a 111. oldal ez!”
(Robin O’Wrightly: Tonio & Leona)
Előfordult, hogy a problémás helyzeteket kedves humorral ütötte el. Ha megoldást nem tudott rá, idegeskedni sem ért miatta.
(Krencz Nóra–Robin O’Wrightly: Menedék – A követ 2.)
Fülünknek legszebb ékessége az Isten Igéje legyen.
(Goran Episcopus–Robin O’Wrightly: Szentek kis hibával – Levelek Mátyás király korából)
A könyv ugyanis az írója lelke, és az olvasójának ad majd életet, aki olvassa.
(Szabó Borka: Mit csinál a hogy is hívják? avagy Munka a szerkesztőségben)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése