képforrás: pexels.com
Nevem: E.M.Miller.
Angolosítva, keverve egy
Kis Agatha Christive-el.
Írásom stílusa többfajta, ha
Elakadom, felpattanok egy
Ufóra.
Ha megérkeztem az űrutazásból,
Látogatást teszek a vámpírok
Világában.
Miután randiztam egy jóképű
Vámpírral, átugrok a mesék
Világába.
A kerekerdő berekiben, találkozom
Az összes karakterrel, akikkel egy
Jót beszélgetek, búcsúzóul
Énekelünk egyet.
kép forrása: pexels.com
E.M.Miller:
Bandi farkas történetei
1. Részlet.
Bandi farkas történetei
1. Részlet.
Bandi farkas karácsonya.
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciástengeren innen, és azon túl, a kerekerdő közepén élt Bandi, a farkas, az erdő többi lakója, valamint Jojó, az erdő tündére. Szomorúság járta át az erdő egyik lakójának a szívét, pedig egyre jobban közeledett karácsony napja.
Keresték a farkast mert napok óta nem látták őt, pedig mióta kibékültek és jóban vannak, hozzájuk nőtt, nem tudtak volna nélküle egy napot sem eltölteni többé.
Tanakodtak, hogy mitévők legyenek. Néhány perc gondolkodás után úgy döntöttek, felkeresik a farkast. Épphogy elindultak, szállingózni kezdett a hó. Csendesség ölelt körül mindent. Kopogtattak az ajtón, kiabálták a farkas nevét, de Bandi egyikre sem válaszolt. Őzike és nyuszika összenéztek, majd az őz a fejével biccentett egyet és a nyúl után szökkent. Megálltak az ablaknál, és a nyuszika az őz hátára ugorva benézett az ablakon. Amit odabent láttak, attól elszomorodtak. A farkas az asztalnál ült, lehajtott fejjel, búsan. Őzike és nyuszika gyorsan beszámoltak a többieknek arról, amit láttak. Tanakodtak az erdő lakói, hogy mitévők legyenek, és azon is elgondolkodtak, hogy a farkasnak vajon mi baja lehet?
Míg tanakodtak, a három kismalac a fejéhez kapott és felkiáltott:
Remek ötletünk támadt! Keressük meg Jojót, az erdő jó tündérét.
Senki sem ellenkezett, helyeslően bólogattak, és útnak indultak, hogy megkeressék a jó tündért.
Jojóra nehezen találtak rá, jócskán az erdőn kívül repkedett, miközben karácsonyi dalokat énekelt.
Egyszerre kiabálták a tündér nevét.
Jojó, Jojó!
Kellett egy kis idő, mire a tündér meghallotta a nevét. Nagy mosollyal az arcán szállt le közéjük.
Baj van? Olyan riadt arcot vágtok.
Nyuszika lépett előrébb.
Jaj, kedves Jojó, nagy baj van! Napok óta nem láttuk Bandit, a farkast, így hát mind elmentük hozzá. Kopogtattunk, a nevét kiabáltuk, de egyszerűen süket fülekre talált minden próbálkozásunk. Aztán benéztünk az ablakon, és ott ült az asztalánál, lehajtott fejjel, búsan. Nem volt más ötletünk, mint az, hogy megkeressünk téged.
Vajon, mi történhetett vele? – töprengett a tündér. – Helyesen tettétek, hogy megkerestetek.
Jól értettem, hogy rég voltatok nála?
Bólogattak az állatok.
Bizony, bizony, én is rég jártam nála – esett gondolkodóba a tündér.
Percekkel később vidáman felkiáltott. Az állatok ijedten kapták fel a fejüket.
Tudjátok mit? Napokon belül itt a szeretet ünnepe, a karácsony. Biztos vagyok benne, az bántja, hogy rég nem kerestük őt.
-Nem szóltak, csak néztek rá, igazat adtak neki.
Gyertek, segítsetek nekem kiválasztani az erdő legszebb fenyőfáját.
Mind elindultak, hogy megkeressék. Körbe-körbe jártak, míg az erdő legvégén ott állt a világ legszebb fája. Örömük nem tartott sokáig, az arcukról a mosoly hamar
leolvadt. A fa megvolt ugyan, de nem volt mivel feldíszíteniük. Gondolkodóba estek, hogyan díszítsék fel a fát.
Jojó egy pálcaintéssel megoldhatta volna, de hirtelen egy remek ötlete támadt. Szó nélkül felemelkedett és elrepült. Az állatok döbbenten néztek utána. Tanakodtak, vajon hova repült el ilyen váratlanul a tündér. De nem telt el tíz perc, Jojó máris visszaérkezett, és sok-sok dolog volt a kezében.
Papírt, ragasztót, festéket hullatott eléjük.
– Az az ötletem támadt, hogy mi készíthetnénk díszeket a fára!
Minden kisállat arca felderült, és azonnal neki is álltak a munkának. Csináltak színes gömböket, aranyhajú angyalkákat, több színben játszó boákat, fából készült régi időket idéző díszeket.
Mire sötétbe borult a táj, elkészültek a díszek, ettől boldog és elégedett mosoly jelent meg az arcokon. Elkezdték felrakni a fára, ebben a mókus nagy segítséget jelentett, mert fürgén, gyorsan fenn termett a fán, így a magasba is rövid idő alatt feljutottak a díszek. Végül a bagoly és a gerle, közösen emelte a magasba a csúcsot, és ezzel az összes általuk készült dísz a helyére került. Ám adódott egy újabb probléma: a feldíszített fát valahogy el kellett juttatni farkashoz. Jojó előkapta a varázspálcáját, suhintott vele egyet, és a fa kiemelkedett a földből, majd előttük lebegve elindult a Bandihoz vezető úton. Hogy izgatottságuk és örömük még nagyobb legyen, szállingózni kezdett...
E.M.Miller.
A könyv mindig veled van. Veled van örömben és bánatban. Lapjai vigaszt nyújtanak, akkor is, ha a lelkedet fájdalom marja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése