Folytatódik a Pitypang kiadó szerzőivel való interjúsorozat. Ezúttal is egy hölgyet fogok kifaggatni, akinek most jelent meg első regénye a kiadó gondozásából. Sokan láthattátok már a könyvének reklámját a Facebook oldalatokon. Az írónő fő zsánere a romantika, de a történetében más zsánerek keveredését is megtaláljátok majd. Ettől lesz csak igazá fordulatos és izgalmas. Ez az írónő nem más, mint Sofia O’Brian.
Kedves Sofia köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet és hogy válaszolsz a kérdéseimre.
Mint sokan mások Te is írói név mögé rejtetted el a valódi énedet. Mesélnél kicsit arról, hogy miért gondoltad azt, hogy írói névre van szükséged? Honnan jött neked a Sofia O’Brian név?
Sofia: Köszönöm a kérdést! A kezdetektől fogva egyértelmű volt számomra, hogy álnéven fogok írni. Ennek több oka van. Az egyik az, hogy szerettem volna külön választani az írói életem a magánéletemtől, a másik pedig, hogy úgy gondolom, az emberek sokkal könnyebben megjegyeznek egy dallamosabb, különlegesebb nevet, márpedig a polgári nevem nem az.
A Sofia O’Brian név eredete igazából összetett. A Sofia név nagyon régóta tetszett, de csak ebben az angolos változatban. Így viszont nem anyakönyvezhető, ezért úgy voltam vele, hogy miért ne nevezhetném el így az első női karakterem. A vezetéknév pedig olyan dallamosan passzolt hozzá. A kettő együtt annyira megtetszett, hogy inkább magamra vettem és a szereplőm kapott más családnevet.
Sok első könyves írónak gondolom többször is meg kellett birkóznia azzal a ténnyel, hogy a regényedét visszautasítják. Volt már veled ehhez hasonló, még rá nem leltél a Pitypang kiadóra? Ha igen ezeket hogyan élted meg?
Sofia: Természetesen én is találkoztam azzal, hogy a nagy kiadók nem állnak szóba első könyves írókkal. A többség nem is válaszolt, nem reagált a levelemre, de erre számítottam. Utánuk kerestem meg a kisebb kiadókat, akik közül már többen küldtek szerződést is, de egyik sem volt annyira szimpatikus, mint a Pitypang Kiadó ajánlata. A nagy kiadók elutasítása kezdetben nem ért váratlanul, a többedig negatív válasz pedig abba az irányba indított el, hogy csak azért sem adhatom fel. Így tovább mentem, míg meg nem találtam a Pitypangot.
Most egy olyan kérdést szeretnék neked feltenni, ami lehet kicsit meglepő lesz. Mert néhány ember, akinek ezt feltettem meglepődött. Szerinted van a Te történetedbe elrejtve titkos üzenet, amit akár akarva vagy akaratlanul is a sorok közt rejtettél el? Ha van ne mondd el mi, csak annyit, hogy számodra ez mennyire volt fontos, vagy miért fontos ezt átadni az olvasóknak?
Sofia: Nem feltétlenül tudatosan, de van. Szerintem szembetűnő üzenet, amit a két főszereplő kapcsolati dinamikájába rejtettem bele. Nem fejtem ki, hogy pontosan mi ez, de azért ennyire fontos számomra ez a téma, mert nagyon is hangsúlyos társadalmi probléma a mindennapjainkban. Fontosnak tartottam átadni az üzenetet, miszerint vannak olyan kapcsolatok, ahol a józanésznek kell diktálnia és nem az érzelmeknek.
Azt tudjuk, hogy romantikus zsánerben írsz, de milyen zsánerben szeretsz olvasni? Ki a példaképed az írók közül, ha van ilyen és miért őt mondanád?
Sofia: Nem mondanám az írásomat kifejezetten romantikus műfajnak, leginkább azért került ebbe, mert a többi zsánerbe sem illik klasszikusan bele. A könyvben keverednek a műfajok, szerintem ez teszi színesebbé a történetet.
Olvasni romantikus könyveket olvasok ugyan, de azokból is azokat szeretem inkább, amikben több minden keveredik.
Kifejezetten szeretem Karády Anna könyveit, főként azért, mert az ő írásai tudást és történelemismeretet is adnak, nem csak fantasztikus történeteket.
A fülszöveg alapján az első regényed egy elég kemény témát dolgoz fel ha jól értelmeztem. Főleg azért mert itt nem csak egyszerű utálják egymást és sima ellenségeskedés van benne érzéseim szerint. Hanem sokkal mélyebb titok is. Honnan jött ez az ötleted, hogy pont ezt a témát boncolgasd?
Sofia: A küzdősport egy erőszakos világ, mégis fontos, hogy az ember meg tudja védeni magát. Ez a téma mindig is közel állt a szívemhez, noha eddig még soha nem volt rá annyi időm, amennyit szerettem volna. Ezért inkább a képzeletemben, a történetemben kapott nagyobb színteret, hamár a valóságban nem tudott.
Emellett az erőszak egy olyan dolog, ami ellen harcolni kell és kiutat kell találni belőle. Szerettem volna megmutatni azt, hogy azok számára is lehet menekvés, akik ilyen világban nőttek fel.
Milyen fogadtatásra számítasz az olvasók részéről? Véleményed szerint mennyire fogod bírni a negatív építő véleményeket?
Sofia: Az előzetes vélemények alapján úgy gondolom, hogy az olvasók többsége izgalmasnak és érdekesnek fogja tartani az én világomat, de tudom, hogy nem mindenki érzi magát komfortosan egy küzdősportos történet olvasása közben.
Ha építő jellege van a negatív kritikának, szívesen meghallgatom, ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy az írásom nem tetszhet mindenkinek. Az építő kritikára figyelek, igyekszek hasznosítani, a rosszindulatú megjegyzésekkel pedig nem érdemes foglalkozni.
Látom, hogy nagy erőfeszítést teszel a marketingbe is. Sőt többször is találkoztam már fizetett hirdetéseiddel. Mivel te is kezdő író vagy így gondolom nehezen is kezdted el a marketinget. Szerinted mi az, ami egy reklámnak tartalmaznia kell? Mi az ami kevés és mi az ami túl sok?
Sofia: Ez egy nehéz kérdés, főleg mivel a marketing nagyon távol áll tőlem. A közösségi média használata inkább teher, a reklámozással való foglalkozás nagyon sok időt vesz el az írástól. Tudom, hogy fontos foglalkozni vele, ugyanakkor leginkább csak próbálkozok, egyáltalán nem értek hozzá. Emiatt nem igazán tudom megmondani, mit kell tartalmaznia egy reklámnak, próbálom a megérzéseimet követni.
Amikor szabadok leszünk címet adtad az első könyvednek. Amihez gratulálok. És a borítója is csodaszép és sejtelmes. Amikor elkezdted írni Sofia és Noah történetét alapból ezt szeretted volna neki, vagy ez többször is átalakult az alaptörténetük?
Sofia: Azt tudtam az elejétől fogva, hogy ők egy ellenséges kapcsolatból válnak majd szerelmesekké, de kezdetben nem volt közös múltjuk. Első körben úgy gondoltam, hogy a húszas éveikben találkozzanak először és akkor váljanak ellenfelekké, de később jobbnak láttam, ha sokkal régebbre nyúlik vissza az ő kapcsolatuk. Így sokkal jobban meg tudtuk ismerni őket és a motivációik is értelmet nyertek, sokkal mélyebb érzéseket tudtam így átadni nekik.
Sajnos az interjú végére értünk, de még lenne számtalan kérdésem, mégis utoljára ezt tenném fel neked. Ha lehetne 3 kívánságod, ami valóra válhatna akár irodalom terén is, mit kívánnál?
Sofia: Elsőként azt, hogy nem kelljen marketingtevékenységet folytatni, had írjak anélkül. Úgy érzem, a közösségi médiában nem tudom átadni a könyv mélységét és valódi lényegét. Másodikként egy csoda lenne a kívánságom, mely szerint a gondolataim gépelés nélkül kerülhetnének papírra. Ezzel sokkal gyorsabb lenne a történetalkotási folyamat, hamarabb az olvasókhoz kerülhetne az, ami bennem van.
Harmadikként azt kívánnám, hogy minden bennem megszületett történet, könyv formát ölthessen, hogy a karaktereim és világaim ne csak engem tegyenek boldoggá, hanem minél több olvasómat is.
Köszönöm szépen neked a beszélgetést. Remélem még a későbbiekben hallunk rólad és még lesz alkalmam veled beszélgetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése