Sütő Éva: A gyermek védelmében

Sütő Éva:

A gyermek védelmében

Műfaj: Valós történet

Kiadó: Helma kiadó

Oldalszám: 128 oldal

Megjelent: E-könyv, hamarosan nyomtatottan is

Kedvenc idézet:

December huszonharmadikán Emese mindig otthon töltötte a napot, segített édesanyjának a menü elkészítésében. Magdi a salátákhoz készítette el az alapot. Zöldségeket párolt, gyümölcsöt szerzett be, sajtot, balzsamecetet, olíva olajat. Egy részét még este összeállította és hagyta az ízeket érni, más részét viszont reggel, frissen kellett megcsinálni, hogy a gyümölcsök ne tudjanak bebarnulni, levet ereszteni. Aztán huszonnegyedikén délelőtt Emese majd átgurul az autóval, és egyszerre elviszik magukkal az összes salátát, na meg az ajándékokat.

Tartalom:

A gyermek védelmében című kisregény sűrítve, sokkolva nyomja az arcodba a valóságot! Mert igen, ma, 2026-ban is vannak még ilyen történetek! Európában, sőt, Magyarországon is! Lehet, hogy épp a te szomszédodban? Talán a családodban?

Ez a könyv nem egy romantikus, nem egy szép történet! Ettől görcsbe rándul a gyomrod! Ez pont olyan ocsmány, mint oly sokszor a valóság! Ezért nem ajánlom 18 év alatti olvasóknak.

Sütő Éva szerző –

Véleményem:

Ez nem egy olyan regény, amely az emberek szórakoztatására íródott, ez inkább egy olyan regény, amely görbe tükröt tart a társadalom elé. Hiszen vannak könyvek, amelyeknek meg kell íródni ahhoz, hogy az emberek elgondolkozzanak azon, ami körülöttük zajlik. A gyermek védelmében című kisregény megmutatja azt, amit nagyon sokan el akarnak rejteni vagy titkolni a világ elől. De sajnos, vagy nem, egyszer minden napvilágra kerül, főleg azok a dolgok, amelyek sokkolják az embereket.

Sütő Éva ebben a könyvben bemutatja azokat a családokat, akik a gyermeküket használják fel, ilyen vagy olyan céllal, csak azért, hogy nekik jobb legyen. Vannak, akik ezt természetesnek tartják és vannak olyanok, akik elítélik ezt. Hogy te melyik táborba tartozol, azt döntsed el te magad.

Ez a kisregény igaz történet alapján íródott. A regény érdekessége, hogy három valóban megtörtént történetet gyúrt eggyé az írónő. Két valós történet, amely eme kisregény alapja Magyarországon megtörtént esemény. Szóval az írónő, csak a valóságot mutatja be.

Sokan úgy érezhetitek, hogy kevés a 128 oldal ennyire kemény témára. Higgyétek el nem az. Sőt úgy érzem, hogyha a történet jobban szét lenne írva, akkor nem adná át az élményt. Így pedig keményen az arcodba csapódik az, ami ennek a könyvnek a mondanivalója.

Mert bőven van mondanivalója, de csak azok értik meg akik figyelmesen olvassák el.

Számomra ez egy nagyon nehéz olvasmány volt, és számtalan érzelmet hozott ki belőlem. Sokszor könnyeket, de legerősebb érzelem mégis a düh volt. A tehetetlenség dühe, hogy létezik ilyen. Hogy valóban sok szülő kihasználja a gyermekét/gyermekeit, korai terhességek, öngyilkossági kísérletek és maga a tett is megtörténik. Lehetne-e ez ellen tenni? Sokszor feltettem ezt a kérdést magamban, a válasz lehet.

Van-e joga az embernek más emberek életében vájkálni? A válasz nincs. De akkor mégis hogyan segíthetnénk? Számtalan módja lehet, de az egyik leghasznosabb az, hogy figyeljünk a környezetünkre, és jelentsük a szerveknél, ha ilyet tapasztalunk a környezetünkben és ne tartsuk a hátunkat. Mert azzal nem segítünk a gyermeknek, hanem ártunk csak neki.

Ezért is örülök, hogy megíródott ez a kisregény, és, hogy ennyire az emberek képébe vágja ezt a kőkemény manapság szinte mindennapinak számító társadalmi problémát.

Ezt a könyvet szülő, nevelő, tanár, orvos, diák, pszichológus, szociális munkás, rendőr, mentős és még számtalan ember kezébe adnám, azért hogy olvassa el. Hogy lássanak ne csak nézzenek. Ha egy gyermek segítséget kér azt ugyan úgy komolyan kell venni, mint amikor egy felnőtt. Figyeljünk a jelekre, figyeljünk a kétségbeesett csendes kiáltásokra is, amik a legfontosabbak lehetnek, mert szívből kétségbeesetten érkeznek.

Ne forduljunk el a segítségkérőktől, inkább segítsünk nekik, ha nem tudunk, akkor ne ártsunk, hanem forduljunk mi segítségért szervekhez, ha ő nem tud, vagy nem akar.

Köszönetnyilvánítás:

Hálás vagyok a Helma Kiadónak, hogy ismét lehetőséget adott arra, hogy e nem mindennapi könyvet elolvashattam. Hálás Sütő Éva írónőnek, hogy ennyire brutális őszinteséggel a képembe vágta a valóságot. Nagyobb pofont csak az kaphatott, aki ilyesmit elkövet vagy átélt. Hát ez durva volt gratulálok.

Helma kiadó

2025-ös MKMT Mozgalom adventi naptár december 8.

POÓR EDIT:

LÁTOMÁS EGY KERESZTELŐN

(valós történet)

Elvira, Iza és Mónika jó barátnők voltak. Együtt mentek el kirándulni két hétre a hegyekbe. Sokat túráztak, gyönyörű helyeket bejártak. Beszélgettek, imádkoztak és meditáltak. Mindhárman spirituális úton haladtak a lelki fejlődésükben.

A szálláshelyüktől nem messze, a falu szélén állt egy gyönyörű kápolna. Barokk stílusú, a bejáratával szemben, fehér kőből faragott hatalmas kereszt Jézussal. Az ilyen kápolnákban, olyan tiszta energiák vannak jelen, csodálatos élmény bennük imádkozni.

Mindig zárva találták, pedig nagyon szerették volna már megnézni belülről is.

Vasárnap délelőtt a kápolna körüli hatalmas parkban sétálgattak és beszélgettek. Szerettek itt lenni, mert az egész környezet légköre áldásos és tiszta volt.

Egyszer arra lettek figyelmesek, hogy elkezdtek gyülekezni a kápolna előtt. Pont jókor gondolták, jó időben voltak jó helyen!

Megszólalt a kápolna harangja. Mindhárman elcsodálkoztak a lelket emelő, csodálatos, igazi ősi harangszón, amit hallottak. A hívők alázatos szívvel vonultak be a kis kápolnába. Elviráék is leültek a hátsó sorban. Lenyűgözte őket a szebbnél – szebb freskók látványa. Meghitt áhítat csendje járta át az ott lévőket. Érezni lehetett azt a tiszta hatalmas energiát, mely körbe lengte a kápolnát.

Megjelent egy középkorú pap, zöld palástban és megkezdődött a mise. A pap feje fölött kb. 20 cm – re szinte szabad szemmel is lehetett látni az aranyszínű glóriát. Elviráék nagyon meglepődtek, mert ez azért nem mindennapos látvány.

A prédikáció annyira megható volt és maga az egész légkör, hogy szemeikből a hála és alázat könnyei hullottak. Ahogy tovább figyeltek látták, hogy hatalmas aranyfényben ragyogó Főangyalok jelennek meg és sorfalat állnak a kápolnán belül. Az oltár felett szent fények örvényében Jézus, Mária és az Atya körében jelenik meg.

Piciny leányka várt keresztelésre, e bájos tündérnek Júlia a neve. A papi szertartást kezdetét vette. Amíg földi világban folyik a rituálé, a lélek szent keresztsége a szellemvilágé. Ezt itt értették meg Elviráék. Hatalmas áldás volt számukra, hogy ezen a keresztelőn részt vehettek. Láthatták, hogy a szellemvilágban, hogy történik a lélek keresztelése. Egyszerre tudták követni, mi történik fizikai síkon a kápolnában és harmadik szemmel láthatták, mi történik ugyanakkor a szellemvilágban.

A babakocsiban Júlia teste csendesen szendergett, míg szelleme egyszer csak kiemelkedett. Kis angyali lélek alázattal lebegett az Úr elé. Az életfonala összekötötte szellemét és testét, mely gyönyörű ezüstösen – fehéren csillogó fénnyel ragyogott, majd a lélek vette mindhármuk áldását. Az Atya szentkeresztségét felvéve kezében, – mint egy fáklyával – a szenttűzzel visszatér testébe. Ez a szentkeresztség fogja emlékeztetni lélekben Júliát arra, hogy kiválasztottként, küldetéssel született a világba. A fáklya folyamatosan világítja földi útját, hogy le ne térjen pályájáról és felvállalt feladatát beteljesíthesse.

Elvirának eközben szólt az egyik angyal, hogy most fotózzon. Meglepődött és illetlenségnek is tartotta, de az angyal erősködött, hogy ne tétovázzon. Elővette gyorsan telefonját és csinált egy pár felvételt az angyal tanácsára. Akkor még nem értette, miért kell ez. Közben folytatódott a szertartás tovább.

Hatalmas erőtér, energia átjárta a résztvevők minden porcikáját. A jelenlévők megtisztultak és feltöltődtek lélekben. Amikor végéhez érkezett a mise, Atya, Mária és Jézus elvonultak, utána pedig szép sorban a Főangyalok is kivonultak a kápolnából.

Végtelen hálával telt szívük Elviráéknak, hogy ennek a csodálatos jelenségnek, szem és fül tanúi lehettek. Annyira hatása alatt voltak, hogy szinte mozdulni sem akartak. Már mindenki elhagyta a kápolnát, csak ők ültek még ott, mintha sosem akarnának elmenni, azonban a kápolnát már zárni szerették, így fájó szívvel léptek ki ajtaján.

A szálláshelyükre sétálás közben átbeszélték a történteket. Mindhárman ugyanannak a jelenségnek voltak a szemtanúi. Tudták azért, hogy nem minden keresztelés zajlik ekképpen. Így különösen hálásak voltak az Úrnak, hogy ide vezette őket és ezt az élményt bizonyságul adta nekik.

Visszaérve szobájukba eszükbe jutott, hogy a képet nézzék már meg, miért kellett készíteni pont abban a pillanatban. Majd elájultak a látványtól. A fotón Júlia, fáklyával a kezében tér vissza testébe. A kép annyira éles, hogy még az életszalagja is látszott ahogy hullámzik a levegőben összekötve a testet és lelket.

Ez Isten ajándéka, hogy fizikai síkon is megmaradjon bizonyságként e csodálatos élmény. Mindhárman hálatelt szívvel imádkozva köszönték meg az Úrnak, hogy ilyen áldásos ajándékban lehetett részük.

Debrecen, 2020.10. 31.