Vannak könyvek, amelyekre érdemes várni, ilyen volt számomra Vyrna: Mákvirág című könyve is. Mert ez most merőben más volt, mint a di Santis. Itt az írónő a humorát is jobban megcsillogtatta a kemény téma mellett. Látni lehet ezen a könyvön a fejlődést és a sok előmunkálatokat, utánajárásokat.
Vyrna:
Mákvirág
Tartalom:
Egy nő, aki már egyszer túlélte a halált.
Egy orvos, aki többet akar, mint gyógyítani, ugyanakkor egyszerre válhat megmentővé és veszéllyé is.
Egy bántalmazó férj, aki újra feltűnik a múltból.
Egy ajánlat, mely biztonságot ígér, de az ár talán túl magas az összetört szívű nőnek.
Grace Grant és Dr. Hunter Morelli szövetsége veszélyes alku, melyben a bizalom életet menthet, vagy mindkettőjüket elpusztíthatja.
Egy történet szerelemről, gyógyulásról, szenvedélyről és túlélésről, ahol a legnagyobb kérdés: vajon meddig lehet futni a múlt elől, mielőtt végleg szembe kell nézni vele?
Véleményem:
Sokáig nem tudtam elképzelni azt, hogy miben is lehet ez a könyv más, mint az előző. De higgyétek el sokban. Sokáig gondolkoztam, hogy miért is lett ez a címe, még el nem értem egy bizonyos részt a könyvben.
Sokszor azon kaptam magam, hogy minden kérdésemre a választ fokozatosan kapom meg, vagy pedig mentem a kis dobozkámhoz és néztem a fellelhető dolgokat benne, amelyek a könyvben is nagy szerepet kapnak.
Sokszor csalt mosolyt Grace kelekótyasága az arcomra, vagy Dr. Hunterrel való civódásai.
Az írónő lépésről-lépésre, szintről-szintre alakította a történéseket, karakterfejlődést és szépen összekapcsolta a múltat a jelennel. A történet több évet foglal magába, ahol a két főszereplőnk kapott hideget és meleget is.
Az írónő elég nehéz és mindennapos problémához nyúlt, ez pedig a családon belüli verbális és nonverbális bántalmazás. Ami nekem még nagyon tetszett, hogy mind a két nemen be lett ez mutatva.
De erről többet nem is szeretnék írni, mert lelőném a poént, én pedig nem akarok poéngyilkos lenni.
Őszintén tetszett, hogy Gracenek és Hunternek is van egy-egy jó barátja, akire mindig számíthat, és ha kell falaz neki, vagy segít a terveinek megvalósításába.
Vannak olyan karakterek, akiknek láttam a fejlődését az egész történet, alatt és meg is értettem valahol a viselkedésüket, de mégsem tudtam konkrétan negatív karakternek nyilvánítani.
Sajnáltam Gracet, amin ő keresztülment, azt én nem kívánom senkinek. Sokszor izgultam érte vagy a szívem szorult össze miatta. Igen még sírtam is, mert át tudtam érezni azt, amit ő érezhetett.
Ebbe a történetbe is van minden: félelem, vágy, erotika, akció, titok.
De legjobban két rész tetszett nekem az egyik a kulcstartós jelenet. Amin nagyon sokszor mosolyogtam, és az én saját kulcstartómat is a kezembe vettem megnézni, hogy tényleg így e van ahogy sejtettem és igen, a másik pedig az amikor kiderült, hogy miért kapta a könyv a Mákvirág címet.
Most már értem, azért mert az erőt, a nőiességet és a gyengeséget de a kitartást is szimbolizálja. Főleg ebben a történetben.
Hunter és Grace története nem egyszerű rózsaszín vattapamacsba csomagolt tündérmese, ez annak sokkal mélyebb és tanulságosabb. Én nekem egy pozitív visszajelzést adott a kötet, hogy sosem szabad feladni, mert még a legsötétebb alagút végén is ott a fény, még akkor is, ha már úgy érezzük nincs remény vagy itt a vég. Mert mindig akad egy váratlan pillanat, amikor fordulhat az a bizonyos kerék.
Érdekes volt látni azt is még, hogy nem csak Grace tépelődő gondolatai, félelmei bújtak el a sorok között, hanem Hunteré is. Lehetett érezni azt, hogy mikor érzi soknak önmaga is azt, amit csinál.
Érdekes volt látni, ahogy ellenségből barátok lettek a karakterek, vagy éppen barátból ellenségek.
Tényleg rengeteg szálon lehetne elindulni és órákig mesélni, viszont nem érdemes. Egy dolog biztos, figyelmesen kell olvasni, hogy megértsd mi miért is történt.
Kinek ajánlom a regényt?
Akik úgy érzik nincs remény. Kizárólag 18 éves kor feletti személyeknek. Nőknek és férfiaknak egyaránt. Hogy miért? Az majd kiderül.
Ez nem csak egy dark romance regény, amely erről vagy arról szól. Ennek mély mondanivalója van, mindenki számára. Tanulságos egy történet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése