„Nem én hiszek a történetemben, hanem a történet hisz bennem.”
Gáspár Virginia Olimpia vagyok, de a legtöbben Ginaként ismernek. Újpalotán élek férjemmel, és két cicánkkal.
Az első lépéseket versekkel tettem meg az írás macskaköves útján, majd jöttek a prózai művek. (Vagyis az iskolai fogalmazások) 2022-ben jelent meg ifjúsági urban fantasy sorozatom első része A dühös tűz fellángolása címmel. Sok tanulás. változtatás eredményeképpen kerekedett ki a mágikus világom. Éppen úgy elmerülök a saját történetemben, mint amikor könyvet olvasok. Keresni a megfelelő szavakat, belehelyezkedni az aktuális karakterbe számomra az egyik legvarázslatosabb élmény. Minden szereplőmben benne vagyok egy kicsit. Más-más tulajdonságomat hordozzák, így egyikük sem hasonlít száz százalékban rám, és nem teljes mértékben az ellentétem.
Megtaláljátok a NewLine Kiadónál, Könyvesboltokban és a Kellónál is.
Elhoztam az egyik kedvenc részletem a regényből, fogadjátok szeretettel.
Ezúton kívánok békés adventi készülődést mindenkinek.
Holda úgy ébredezett, mint aki alvás helyett két maratoni távot futott le. Egy röpke pillanatig nem tudta, miért van rossz érzése, aztán leperegtek előtte az előző este eseményei.
Ahogy Laura sikolt.
Ahogy ájultan fekszik a férfi karjaiban.
A farkasok.
Tamara, a vámpír.
Kevin, az alakváltó.
Meg is szédült a képek áradatától, és nagyot nyögve még jobban összeszorította a szemét. Amikor kicsit lenyugodott, felült. Otthon volt, szobája biztonságos miliőjében, csak az ágyon nyújtózkodó macska jelenléte utalt arra, hogy a sok szörnyűség nem álom volt. Gyomra összeszűkült, a fájdalom, az aggodalom ólomsúlyként nehezedtek rá. Luna dorombolva, hízelegve ment oda hozzá. Holda szórakozottan megsimogatta, majd óvatosan arrébb rakta, hogy kimásszon az ágyból. Szokásos, éjszakára odakészített vizét kereste az íróasztalán, de helyette egy tálcát talált, rajta némi morzsával. Nem emlékezett rá, hogy evett volna, de azért megfogta, hogy kivigye a konyhába. A helyiségbe belépve Balázsba botlott.
– Holda, izé… – szólította meg bátyja, de a lány
felemelte a kezét.
– Majd a kávé után, oké? – mondta nyűgösen.
– Jó reggelt! – szólt egy ismerős hang Balázs mögül. Holda az étkezőasztalnál ücsörgő Áron vigyorgó arcát pillantotta meg, mire riadtan maga elé kapta a tálcát.
A morzsák vidáman szóródtak mindenfelé, még Áron hajába is jutott néhány. Holda visszaszaladt a szobájába és magára zárta az ajtót, de még jól hallotta Balázs röhögését az étkezőből. Holda végignézett magán: kedvenc, pipacsmintás pizsamáját már jócskán kinőtte, lábszárát és lábfejét vékony csirkelábnak látta.
– Nem hiszlek el, Veres Holda – szidta magát. Fülelt egy pillanatig. Kintről csendes beszélgetés szűrődött be. A szekrényhez sietett és kapkodva kivett egy pólót, remélve, hogy nem a legrosszabb állapotban lévő akadt a kezébe. Az előző napi farmer az ágy mellett, a földre dobva várt jobb sorsára. Holda megrázta a fejét.
– Az szóba sem jöhet – motyogta. Tovább kutakodott a polcok között, s hamar rálelt az önbizalomfarmerére. Abban mindig megdicsérték, és ha azt viselte, szerencséje volt. Belebújt hát, majd a ruhásszekrény ajtajára szerelt tükörbe nézett. Szántott kettőt bozontos, göndör fürtjein, de feladta: fésű nélkül lehetetlen küldetés volt kisimítani. Krétafehér arcán szeplői élesen kirajzolódtak. Legyintett. Sietve berugdosta a szennyest az ágy alá, paplanját, párnáját sebtében elrendezte, ráhajította a pokrócot, nagyjából kiegyengette. Résnyire nyitotta az ajtót.
– Jöhetsz – szólt félvállról Áronnak címezve, mire a fiú felállt. Két bögrével a kezében sétált be.
– Hoztam ébresztőt – mondta, és átnyújtotta a lánynak az egyik gőzölgő kávét. Holdát elvarázsolta
a kávé és a fahéj remek illata. Amint ujjai ráfonódtak a pipacsmintákra, máris összeszedettnek érezte magát. A fiúra sandított. Áron vállára is ragadt néhány morzsa, de nem mert szólni neki.
– Hogy kerülsz ide ilyen korán?
Áron arcán átsuhant a meglepetés, de gyorsan rendezte vonásait.
– Relatív, hogy mit nevezünk korainak. Tíz óra elmúlt. – A fiú a faliórára mutatott. Holda szeme elkerekedett.
– Remek – nyögte, és leült az ágyra.
– Minden rendben?
– Hogy a viharba ne lenne rendben? Csak a barátnőmet rabolták el, nem nagy ügy! – fakadt ki, de rögtön meg is bánta. – Ne haragudj, ez nem neked szólt.
– Tudom.
Csend telepedett közéjük. Áron a falnak dőlt.
Holda megitta a kávét, az utolsó cseppet már türelmetlenül hörpintette ki. Felpattant és behajigálta a pénztárcáját, mobilját és egy csomag rágót a táskájába. Áron pillantása csiklandozta a tarkóját.
– Hova készülsz? – kérdezte végül a fiú.
– Magdához, a nyomozókhoz, az utcára. Nem tudom. Bárhova, ahol Lau nyomára bukkanok – felelte Áronnak háttal.
– Ne kapkodj. Délután jönnek a többiek, akkor kidolgozzuk a tervet.
– Szerinted ráérünk ilyesmire?
– Minden perc számít, ebben teljesen igazad van. De vaktában nem próbálkozhatunk. Mielőtt nekilátunk a keresésnek, néhány dolgot tudnod kell.
Holda keze megállt a levegőben.
– Beavattok? Tényleg?
– Már mondtam: ha akarnánk, sem hagyhatnánk ki téged a sztoriból. És jobb, ha szemmel tartalak, mert még bajba kerülsz.
– Te csak foglalkozz Laurával. Én majd intézem magam – mordult fel Holda, és felkapta hátizsákját. Mielőtt elérte volna az ajtót, Balázs lépett be.
– Hova készülsz? – kérdezte meglepetten.
– Ti pasik csak ezt tudjátok kérdezni? – füstölgött Holda. – Eresszetek! Megyek, megkeresem Laurát.
Félretolta volna bátyját, ha az nem veti meg a lábát és torlaszolja el a kijáratot. Holda elővette legszúrósabb tekintetét, de a testvérét ez nem hatotta meg.
– Legalább anyát és Magdát várd meg. Mindjárt itt lesznek.
Holda továbbra is összeszűkült szemmel nézett rá. Bosszantotta, hogy ennyire jó indok hullott az
ölébe.
– Megígérem, hogy délután kidolgozzuk a kezdeti tervet, aztán meglátjuk – mondta Áron. – Egy oldalon állunk.
Holda látványosan a földre dobta táskáját.
– Azért még megfésülködhetek?
Gáspár Virginia Olimpia hivatalos oldala
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése