Most egy olyan írónővel készítettem interjút, aki sokszor szeret kibújni a bőréből és belebújni a kutyájáéba. Folyamatosan hírt ad magáról a „Roxi kutya naplója” internetes oldalon. Sokunk arcára mosolyt csal a mókás történeteivel. Ráadásul ezek a sztorik (az esetek többségében) meg is történnek vele, nem csak mese. Az élete a könyv megírása óta sem állt meg, hiszen gyarapodik a családja is: nemrég született az első unokája. Gondolom rájöttetek már, hogy kiről van szó, de ha nem az sem baj, mert elárulom. Ő nem más, mint K. Kormos Noémi a Helma kiadó egyik írója és a MKMT Mozgalom nagykövete.
A „Roxi kutya naplója” mindennek csak a kezdete volt, hisz azóta megjelent egy útinaplója is, a Gesta fuvarorum, amiben leírja 1 hónapos élményét kamionos párja oldalán, vagy a könyvhétre megjelent egy receptkönyve, amit a lányának írt, de közösségi kincsé tette.
Szóval hálás vagyok Noémi, hogy vállaltad az interjú felkérésemet.
Az látszódik az írásodon és a közösségi médiai felületeiden is, hogy az írás a szenvedélyed. De hogyan is csöppentél valójába bele az írás világába? Mi ösztönzött rá?
Noémi: Én köszönöm a lehetőséget! Több fórumon is elmondtam már, hogy a „Roxi kutya naplója” ilyen formában tulajdonképpen a véletlen műve. Eredetileg egy gyerekeknek szóló, kicsit felvilágosító jellegű könyvet szerettem volna összehozni a felelős állattartásról. Igen ám, de mit ér a könyv, ha nincs, aki elolvassa. Így született meg a „Roxi kutya naplója” blog – mintegy promócióként a majdan megírásra kerülő könyvhöz. Természetesen, a blogra – hogy stílusos legyek - a kutya sem volt kíváncsi. Ha kicsit utánaszámolsz, észreveheted, hogy a közösségi médiában – némi túlzással – százával vannak kutyás oldalak, amelyek a kis kedvenceket mutatják be. Az „észosztásra” sem igen tartottak igényt az olvasók. Aztán a véletlen/Sors úgy hozta, hogy egy séta során izgalmas kalandba keveredtünk Roxossal, amit (tényleg magam sem tudom, miért) megírtam az oldalon. Ez a szösszenet aztán olyan jól sikerült, hogy az addigi 2-3 olvasóból hirtelen lett ötven. No, ha ez tetszik, legyen így – gondoltam magamban, és a következő kalandunkról is beszámoltam. Az már még több olvasót vonzott be, akik jelezték: a továbbiakban is vevők lennének az élménybeszámolókra. Így esett, hogy majd’ egyéves vergődés után, a követőim száma rohamosan nőni kezdett. Viszont a kommentekből az is kiderült, hogy bár az emberek szívesen olvasnak Roxi kutyáról és a falkájáról, de ők maguk is szeretnék megosztani a gondolataikat, képeiket, videóikat a kedvenceikről. Így aztán az oldalhoz kapcsolva létrehoztam egy csoportot is „Kutyabolondok – bolondos kutyák” névvel. Itt aztán mindenki bemutathatta a kedvencét. Adminként egyetlen dolgot nagyon szigorúan vettem: soha senki nem „szólhatott be” a másiknak. Pont ezért minden egyes poszt csak az engedélyemmel jelenhetett meg. Ez a mai napig így van, pedig a csoport létszáma ma már az 50 ezerhez közelít. (Lehet, hogy mire az interjú megjelenik, már el is érjük a bűvös 50 ezret.) A Roxi-történeteket a csoportban is nyomon követhetik az olvasók, nem csak az oldalon. Azt is el kell mondanom, hogy azért a „Roxi kutya naplója” oldal rajongótábora is szépen gyarapszik. Ott már 13 ezren vagyunk. Nyilván, a csoport és az oldal olvasói között azért van átfedés. Na, de vissza a „hogy is kerültem az írás világába?” kérdéshez. Miután majd’ mindennap előrukkoltam egy újabb történettel, az olvasók „követelni” kezdték, hogy ugyan jelentessem már meg könyvben is az irományaimat. Hatalmas szerencsémre, belebotlottam a Helma Kiadóba. Dvarieczki Bálinttal az első pillanattól kezdve nagyon jól tudtunk együttműködni. Így született meg a „Roxy kutya naplója” először digitális és hangoskönyv formátumban. Majd egy fél évre rá, ez a napló lett a kiadó első nyomtatott kiadványa. Először – próbaként – csak száz példányt dobtunk a piacra. Ez a mennyiség két nap alatt fogyott el. Jött a következő száz… A Roxi 2-nél már eleve kétszázzal kezdtünk.
Te már az elejétől tagja vagy az MKMT Mozgalomnak, és az idei év születésnapi rendezvényét is te vezényelted le. Hogyan tudnád jellemezni az elmúlt évet és a rendezvényt?
Noémi: A rövid válaszom: nem unatkoztunk! Szerencsénkre, a Helma Kiadóhoz csatlakozott íróként Sky S.T. írónő, aki valami egészen fantasztikus manager, szervező, tele energiával, ötletekkel. Az Ő ötlete volt az MKMT, és természetesen azonnal társra talált Dvarieczki Bálintban, és közösen megalapították a mozgalmat. Akkor még a fiatal kiadónál jóval kevesebben voltunk írók. Ám a mozgalomnak is köszönhetően a „tollnokok” kezdték felfedezni a Helmát, ami a vezetésnek köszönhetően, az egyik legkorrektebb kiadó a piacon. Sőt! Meg merem kockáztatni, hogy a legkorrektebb. S bár az MKMT-hez való csatlakozásnak nem feltétele, hogy Helmás is legyen az író, hamarosan a kiadó szerzőinek a száma megsokszorozódott. A „Roxy kutya naplója” sikerén felbuzdulva pedig, egyre több és több írónak a műve jelent meg nyomtatásban is. Ám egy mozgalmat nem elég létre hozni, azt bizony működtetni is kell! Sky-nak köszönhetően jöttek is az ötletek, mivel tegyük vonzóbbá, ismertebbé a mozgalmat. Így került kiírásra a „Legyél te is író!” pályázat is még 2023-ban. Az első díjátadót Egerben tartottuk, ahol én voltam a rendezvény háziasszonya, és természetesen az egyik szervezője is. Ekkor kaptam meg a mozgalom nagyköveti címét: másodikként az írók közül. Az első Nemere István volt. A pályázathoz kapcsolódóan indult el a mozgalom FITT (Fiatal Író Tanoncok Társasága) mentorprogram, aminek segítségével tehetséges fiatalokat, gyerekeket mentorálunk. Segítjük őket az íróvá válás rögös útján. Minden évben, a „Legyél te is író” pályázat alkotói közül kerül kiválasztásra hat tehetséges írópalánta, akik a mentoroktól érdekes feladatokat kapnak. A mentorok javítják az írásokat, javaslatokat adnak, de abban is segítenek, hogy más pályázatokra is be tudják adni a gyerekek a műveiket.
Az MKMT segítőiként csatlakozott hozzánk egy profi bloggercsapat, aminek egyébként Te is tagja vagy. Nagyon sokat köszönhetünk nektek, hiszen általatok jutnak el a könyveink az olvasókhoz. Szuper ajánlókat, videókat készítetek. Azt hiszem nem csak a magam, de az összes MKMT író nevében mondhatom: hálásan köszönjük a munkátokat!
Arról is büszkén számolhatok be, hogy idén a Helma Kiadó és az MKMT is ott volt az ünnepi könyvhéten! Szoros kapcsolat épült ki a gyáli Arany János Közösségi Ház és Könyvtárral, ahol az idei születésnapi „bulit” és a „Legyél te is író!” pályázat díjátadóját is tartottuk. Mit mondhatnék a rendezvényről? Azt át kell élni!!! Valami egészen felemelő érzés találkozni azokkal a társakkal, akikkel addig ismeretlenül is vállt vállnak vetve küzdesz a mai magyar irodalom népszerűsítéséért. Csodálatos azt érezni, hogy nem riválisok vesznek körül, hanem igazi társak! Olyanok, akik tényleg szívből örülnek a másik sikerének is.
És hogy még milyen munka folyik az MKMT-n belül? Folyamatos pályáztatások, amint természetesen minden magyar író indulhat. A napokban zárult le pont egy pályázat. A kiírója Sky S.T. volt. Ebben a pályázóktól erotikus témájú írásokat vártunk, és azt kell hogy mondjam, nagyon sok izgalmas, érdekes pályamű érkezett be.
Aki ismer az tudja, hogy nem csak a könyveidben van meg az a vidámság, amit a sorok rejtenek, hanem való életben is ilyen vagy. Ez a könnyed, humoros stílus jellemez a legjobban téged. Szándékosan választottad írás terén ezt a stílust vagy csak így alakult.
Noémi: Így alakult. Ilyen vagyok, önmagamat nem tudom meghazudtolni. Bár az MKMT Antológiájában megjelent novellám pontosan az ellenkezőjéről árulkodik. Szóval, tudok én, ha akarok könnyet is csalni az emberek szemébe, de nem jobb inkább az élet derűs oldalát nézni? Vannak olyan dolgok, tragédiák az ember életében, amit nem tudunk elkerülni. Persze, sokszor padlóra kerülünk. De az már a mi döntésünk, hogy felállunk, vagy vergődünk azon a padlón. A felállásban pedig rengeteget segít a humor, az önirónia. Én a magam részéről olyan ember vagyok, akinek a pohár mindig félig tele van. És ezt az optimizmust szeretem átadni az olvasóimnak is. Nekik is van épp elég bajuk, minek tetézzem még az én nyűgömmel is? Inkább megpróbálok mosolyt csalni az arcokra az írásaimmal. Elvégre, a nevetés gyógyít – mondták már régen is az okosok és a brit tudósok. De ebben speciel, abszolút egyetértek velük.
Nem régen született meg a várva várt első unokád. Gratulálok hozzá. Most, hogy így bővült a család, nem gondolkoztál el azon, hogy esetleg mesekönyveket is írj?
Noémi: Köszönöm szépen! Nem mondom, hogy nem kacérkodtam el a gondolattal. De – lévén logopédus is – sokkal inkább egy fejlesztő – oktató könyvben gondolkodom. Az unokám megszületése viszont arra inspirált, hogy egy baba történetét írjam meg a 0. hónaptól az első év végéig három szemszögből: a baba, az anya és a nagyi lesz, aki elmeséli a gondolatait. Miután én már mind a három fázist kipróbáltam, úgy érzem meg tudok birkózni ezzel a kihívással. Bár jelzem, a babakori emlékeim enyhén szólva is megfakultak. Na de, ehhez kell majd az írói fantázia.
Tavalyi évben az a megtiszteltetés ért Téged, hogy MKMT Nagykövet lettél. Amit nagyon is megérdemelsz hiszen nagyon sokat teszel a mozgalomért. Amikor megkaptad ezt a címet, akkor mit éreztél?
Noémi: Az öröm mellett végtelen megtiszteltetésként éltem meg. Nagykövetnek lenni felelősség is, hiszen feladatoddá válik, hogy tegyél a magyar írók elismertetéséért, hogy tovább vidd a lángot: tanítsd a szép magyar beszédet, az irodalom szeretetét. Hálás vagyok azért, hogy az alapítók megbíztak bennem, és úgy érezték, alkalmas vagyok erre a feladatra.
Roxi kutya élete a mindennapokban folytatódik, és nyomon követhető a közösségi médiában is szépen, ahogy azt már a bemutatódban is említettem. Roxi életéről már született is két kötet. Az lenne a kérdésem, hogy készül a harmadik is?
Noémi: Igen. Hamarosan leadom a kéziratot. Jelenleg szerkesztés alatt áll. De miután én gyárilag képtelen vagyok egyetlen dologgal foglalkozni, így most alapból szimultán írok két könyvet, plusz dolgozom egy novellásköteten, mellette a FITT 2-ben mentorkodom, és zsűriként részt vettem az erotikus novella pályázatban is. Mellesleg tanítok, unokázok, kutyázok… Szóval, olyan rettenetesen nincs időm unatkozni. De készül. Lassan, de biztosan. Jó munkához idő kell! A lassúhoz meg még több! A harmadik kötet már csak azért is fontos lesz, mert a Roxi-sorozat ezzel lezárul. Búcsút intünk az olvasóknak. Nem mondom, hogy nem fáj érte a szívem, de azt hiszem, ebbe a témába több nem fér bele. Persze, a közösségi oldalon továbbra is hírt adunk majd magunkról. Amíg van Roxi, és van a gazdi, addig a napló is lesz.
Mióta az MKMT Mozgalom tagja vagy egyre több írótárssal is ismerkedtél meg, és olvastál is tőlük gondolom. Van kedvenc szerződ köztük vagy olyan, akitől szívesen olvasol?
Noémi: Igen, több is akad. De miután senkit nem szeretnék megbántani, így neveket nem szeretnék sorolni, nehogy bárki is kimaradjon. De azt megsúgom, hogy Ria Anne Donovan és Sky S.T. könyvei azért ott vannak a polcomon. De hangsúlyozom: nem csak ők! De ők nagyon a szívem csücskei.
Sok író számára fontos a visszajelzés. Szerintem ezzel Te sem vagy másképpen. Viszont, amiben minden író más véleménnyel van, az a visszajelzések értelmezése és feldolgozása. Számodra mennyire jelent kihívást megemészteni egy-egy pozitív, negatív vagy éppen építő jellegű véleményt?
Noémi: A pozitív kritika nyilván nem okoz „emésztési problémákat”. Ki ne örülne, ha dicsérik a munkáját? Viszont az építő negatív kritikákra pedig igenis szükség van! Azokból tanulsz, úgy tudsz fejlődni. Arról már nem is beszélve, hogy ha kiadod a könyvedet, attól a pillanattól kezdve már nem a tiéd, hanem az olvasóé. Nem neked kell tessen, hanem neki. A saját művedet elfogultan kezeled, hiszen te tudod, mit akartál írni, a te érzelmeidet tükrözi, a te gondolataidat osztja meg… De az olvasóhoz mi jut el ebből? Na, ehhez kell a kritikus szem, aki kíméletlenül szembesít azzal, hogy mennyire sikerült valóban elérned az olvasót. Én azt gondolom, hogy a negatív kritikáért nem megsértődni kell, hanem köszönetet mondani. Nyilván, itt nem a rosszindulatú - bocs a kifejezésért – fikázásra gondolok, hanem a ténylegesen építő jellegű, segítő szándékú kritikára. Aztán persze, a tanácsot, ha akarod megfogadod, ha akarod nem. Ez már megint a te döntésed. A szabadakarat itt is működik.
Tudjuk, hogy az első három regényed megírásakor a saját mindennapjaidból táplálkoztál. De mi vezetett oda, hogy megírj egy szakácskönyvet Kitti lányodnak? Honnan jött az ötlet?
Noémi: Meg fogsz lepődni: a saját mindennapjaimból! Ez a könyv már jóval azelőtt megszületett, hogy a Helma kiadta volna. Ez tényleg a lányomnak íródott, ha nem is az őskorban, de legalább húsz éve.
Karácsonyi ajándéknak készült – az is lett. Igazi anya - lánya viszonyt tárnak fel a receptek leírásai. De miután ebből a könyvből a lányomon kívül ember nem tudna főzni, és egy valamire való szakács ott döfné meg magát, ahol nagyon fájna, és a továbbiakban reprodukciós tevékenységre alkalmatlanná tenné magát, így egy kicsit (nagyon) átdolgoztam a könyvet. Az eredeti szöveg mellé beírtam a „rendes, használható” recepteket is. Ennek ellenére, a könyvet inkább azoknak ajánlom, akik röhögni szeretnének elsősorban, és nem pedig főzni. De végül is, volt már aki főzött belőle, és még azóta is él és virul, szóval meghalni az ételektől sem lehet.
Kíváncsi lennék hogyan fogadta azt a családod és a barátaid, azt, hogy írsz. Mennyire támogatnak téged ebben?
Noémi: Szerintem, nagyjából úgy vannak vele, hogy „úgy marad a gyerek, ha játszik”, hadd szórakozzon „anyjuk”, amíg nem árt vele senkinek! Na, a viccet félre téve: azt hiszem büszkék rám, de abszolút szabad kezet adnak. A témaválasztásba nem szólnak bele, elmondják a véleményüket, biztatnak, aztán velem örülnek a sikernek. A könyvbemutatókon, aki csak tud részt vesz, az olvasók nagy örömére. A Roxi-könyvekben eleve benne van a családom is, ki kisebb, ki nagyobb szereppel. „Kitti kölyökgazdi” és az ő kutyája, Mogyoró abszolút főszereplő, így aztán ő igencsak kritikus szemmel olvassa a könyvet. Szerencsére, azért tetszik neki. A tágabb családomban pedig már azért „folyik a harc” a gyerekek között ( 2- 10 éves korig vannak az unokahúgaim és öcséim), hogy ki kerüljön bele a harmadik kötetbe. Mert azért az mégis milyen menő már, ha a nevünk nyomtatásban megjelenik.
Dolgozol mostanában valami új könyvön, vagy esetleg tudnál mesélni a jövőbeli terveidről írás terén kicsit bővebben?
Noémi: Nem akarok elkiabálni semmit. Maradjunk annyiban, hogy bőven van tervben könyv kiadása. Amivel hamarosan végzek, az a „Jószomszédi (v)iszony” és a „Roxy kutya naplója – harmadik fialás.” Aztán utána jöhet a novelláskötet, és baba egy éve, de ezt már fentebb említettem. És bevallom, nem régiben merült fel bennem egy tőlem egészen szokatlan zsánerű regény megírása, de ez még egyenlőre maradjon titok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése