J. A. A. Donath: Az árnylovasok (Triannita krónikák II.)

Szeretném megköszönni Sky S.T. írónőnek, az MKMT Mozgalomnak, J. A. A. Donathnak, hogy lehetőséget biztosítottak nekem arra, hogy elolvashattam J. A. A. Donath: Az árnylovasok (Triannita Krónikák II.) részét. Ez a regény is sok meglepetést és fordulatot tartogat az olvasóknak. Hőseinket végigkísérhetjük egy úton, amelyet a múlt árnyai is körülleng.

J. A. A. Donath

Az árnylovasok

(Triannita Krónikák II.)

Tartalom:

Volt ​egyszer régen, hogy élt egy szerény szerzetesekkel együttélő világ, s az őket és a rászorulókat segítő lovagrend, akiket Triannitáknak hívtak. Ezek az emberek esküvel fogadták, hogy ha kell életük árán is védik az igazságot, őrzik a békét, s védelmezik a gyengét, építik a hitet. Megíródott valaha egy könyv, amit annak idején Szent szavaknak neveztek, s amiből erőt merített az, ki elgyengült, aki vígaszt várt, vagy tanácsra szorult. Létezett egy birodalom, melynek virágzása a környező királyságok és uradalmak között is elismert volt, s amivel könnyen szövetségre lehetett lépni, ha messziről veszedelem híre járta be a kontinens minden szegletét. S a veszedelem nem a távolból, hanem a birodalom mélyéről érkezett, s ez olyan vad volt és hirtelen, hogy senki nem számított rá; a Püspöknek nevezett király átvette a hatalmat és hogy teljes legyen az uradalma, kiirtotta az egykor békét és nyugalmat jelentő Triannitákat. A rendet, a lovagokat, a hitet, s mindent, hogy egyeduralommal és saját törvényeivel egymaga lehessen az úr. Mondják, hogy érkezik valahonnan egy titokzatos erő, ami vissza látszik majd adni mindazt, amit ez az új király kiírtott. Feltámadó hit, erő, bosszú és titkos remények által egyre több ember lép színre, s hogy visszaköszöntsön a béke, aki teheti kardot, vagy imát ragad. Mindezt avalaha élt Triannita-kereszt, a hozzá tartozó lovagok és az elnyomott, vagy elzavart emberek elszántságának ereje alatt…

Véleményem:

Sok fordulatot és izgalmat tartogat az olvasók számára a sorozat második része. Olvasás közben az ember elrepül egy olyan tájra, amelyet sokszor csak a mesékből ismer. Rendesen megelevenedik a környezet a lelki szemek előtt.

Az író tökéletesen letudja írni az érzelmeket, a tájat és a viseletet. Ahogy az előző történetből is megtudhattuk, nem a mai világot mutatja be az író.
Számomra ez a rész nehezebben volt olvasható, mint az előző, de talán csak azért, mert egyik szereplő, aki nagyon a szívemhez nőttaz előző részben, az sajnos ebben a részben  életét veszti.

Ezért van számomra ennek a regénynek egy kissé gyászos hangulata. Lehet, hogy most  nem a legjobbkor talált meg, de úgy érzem mégis erre volt szükségem.

Ez a történet egy fiatal fiú útját és harcait mutatja be édesapja kivégzése után. Minden egyes oldalon ott van a gyász, a remény és az újrakezdés ígérete. A harci szellem, amelyet egy ifjú szívből kiölni lehetetlen.

Látni, hogy az író egyre jobban kiteljesedik írás terén, és egyre jobban belemerül a kutatómunkába is. Szabadjára engedi a írói fantáziáját. Egyre több régi szokást mutat be az olvasóknak, olyanokat, amelyek akár létezhettek is.

Ha figyelmesen olvas az ember, még magyar mondák elemeit is felfedezheti a történetekben.

Alig várom, hogy folytassam a sorozatot és újabb kalandok részese legyek.

Amit ez a regény megmutatott nekem az volt, hogy egy erős szövetséget eltörülni nem lehet, ugyan úgy, ahogy egy erős harcos népet sem lehet kiirtani.

Viszont itt is megfigyelhető a régi papok, püspökök hatalomra kerülésének vágya. Bemutatja az író az elnyomás és a hatalomra kerülés előnyét, és hátrányát. Sokaknak lehet a régi filmek, régi történetek fognak beugrani erről.

Nekem a honfoglalás kora jutott többször is eszembe olvasás során, talán a tájleírás az oka. De az is, lehet, hogy nem. Ezt csak akkor tudod meg, amikor elolvasod.

J. A. A. Donath hivatalos oldala

Helma Kiadó