A mostani interjúalanyom egy első könyves írónő, akinek a könyvhétre jelent meg az első regénye, a NewLine Kiadónál. Regényében a mindennapi problémákat boncolgassa romantikus/erotikus köntösbe bújtatva. Ő nem más, mint Stefanie D. Lauren írónő, az Öltönyös rocksztár szülőanyja.
Köszönöm szépen, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet.
Sokszor szoktunk beszélgetni arról, hogy hogyan is kezdődött nálad az írás. Ezt most elmesélnéd itt az olvasóknak is, hogy tudják némelyik ember hogyan cseppen bele ebbe a világba?
Stefanie: Elsőkörben szeretném megköszönni Neked, Monika, a lehetőséget, és nagyon megtisztelő a felkérés számomra.
Mondhatnám, fura körülmények között cseppentem bele az írás világába. A vírus kitörése alatt elfogyott az olvasnivalóm, mivel akkoriban szenvedélyesen belevetettem magam az olvasásba (talán egyfajta terápiaként vagy figyelemelterelésként), ezért elég gyorsan végeztem a meglévő könyveimmel. Mivel megszállott olvasó vagyok, utánpótlás kellett. Akkor született meg bennem a gondolat, hogy írok egy regényt, amiben a történet az én szájízem szerint alakulhat.
Ha nem árulok el nagy titkot, akkor bátran mondhatom azt, hogy az Öltönyös rocksztár nem az első megírt regényed. De mégis ezt adtad ki először. Miképpen esett erre a választásod?
Stefanie: Nem, valóban nem az első. Sőt, már a sokadik regényem. Az igazság az, hogy ez mindig is közel állt a szívemhez, hiszen az életem fontos része a zene. Egy pici titkot elárulva ez a regényem lightosabb erotika szempontjából a többihez képest, ha lehet így minősíteni. Természetesen a kedves előolvasók véleményét is kikértem és a kiadóm is erre bólintott rá.
A romantikus/erotikus zsáner a fő irányvonalad, de nem gondolkoztál azon, hogy a krimi, thriller, horror, fantasy vagy más zsáner felé is nyiss egy utat?
Stefanie: Mivel szeretem a kihívásokat, gondoltam rá. Már született olyan regényem, amiben jelen vannak természetfeletti elemek, azt hiszem, ott már kissé kifelé kacsintgattam a műfajomból. Majd jött A maffiavezér fogságában, ami a zsánerem egy alfajába, a dark romance-ba sorolható. Számomra mondhatni a legnagyobb kihívás volt. Olyan értelemben, hogy annak az írása okozta a legnagyobb nehézséget, mert egy nagyon komoly témát dolgoztam fel benne.
Kaptam már kérést krimi írására is. Mivel nehezen állok ellen a kedves olvasók vágyainak, biztos vagyok benne, hogy írni fogok egyet, de mindenképpen erotikus-romantikus lesz.
Minden regényed más, mégis benne vagy Te magad is az írásaidban. Szerinted hány százalék valóság és mennyi a fikció a történeteidben?
Stefanie: Mindkettő egyszerre van jelen, hiszen a történet fikció, de a mai korban játszódik, mai valós problémákkal és élethelyzetekkel, de ahogy minden író, én is belerejtettem a tapasztalataimat, az élményeimet és egy kis darabot a lelkemből.
Álnéven írsz és külföldi helyszínekről is. Jártál is ezeken a helyeken, vagy az internet világát hívod segítségül, hogy a helyleírás valósághűen tükrözze azt a helyet, amiről írsz?
Stefanie: A történeteim Amerikában és Egyesült Királyságban játszódnak (egyelőre) és nem véletlenül. Volt olyan szerencsém, hogy rövidebb időt eltölthettem több amerikai államban is. Az ott átélt élményeimet mindenképpen szerettem volna megörökíteni. De vannak már olyan helyszínen játszódó történeteim is, amikhez az internet segítségét használtam fel.
Rengeteg beszélgetés mellett nagyon sokat hülyéskedünk is, és ez az életvidám hozzáállásod az történeteidben is fellelhető humor formájában. Erről jutott eszembe egy kérdés. Mit gondolsz, hogy az emberek inkább azokat a történeteket szeretik, amibe van humor és ezzel kicsit éle van véve a dolgoknak, vagy a komolyabb hangvételeket?
Stefanie: Mivel alapjáraton életvidám vagyok, ha lehet így fogalmazni, még a nyomoromon is nevetni szoktam. Ezért szeretem humorral megtölteni a regényeimet. Azt szeretném, hogy az olvasóim annak ellenére, hogy komolyabb témákat is boncolgatok, jól érezzék magukat, ha a kezükbe veszik az egyik könyvemet. És ahogyan te is említetted, a humor képes elvenni az élét a dolgoknak, amitől könnyed és szórakoztató lesz a regényem. Szerintem sokan kedvelik a komolyabb hangvételű történeteket és sokan a humorosabbakat. Mivel elsősorban magamnak írtam, én arra törekedtem, hogy vidám hangvételűek is legyenek.
Lassan már egy hónapja, hogy piacon van a könyved, és ahogy látom moly.hu oldalon szépen jön is rá visszajelzés. Hol pozitív, hol építő jellegű, vagy kicsit negatívabb hangvételű. Mint első könyves írónő, hogyan viseled ezeket?
Stefanie: Nem tagadom, érzékenyen érint, mint ahogyan más írót is. Próbálok inkább a pozitív visszajelzésekre koncentrálni és építő jelleggel kezelni a negatív hangvételű véleményeket. Tisztában vagyok vele, hogy nem nyerheti el mindenkinek a tetszését a regényem.
Kicsit kíváncsiskodnék, bár én tudok egy-két privátabb infót, de mesélj kicsit az olvasóknak is. Jelenleg is dolgozol valamilyen könyvön? Ha igen és ha szabad tudni akkor milyenen?
Stefanie: Igen, folyamatban van egy regényem, bár a kiadás és reklám miatt jóval lassabban haladok vele. Természetesen erotikus-romantikus műfajú és nem hiányoznak belőle lelki problémák, sem a titkok és a humor.
Fentebb már említettem, hogy álnéven írsz és külföldi helyszínekről. Viszont azt nem kérdeztem még, hogy honnan jött az írói neved a Stefanie D. Laurent?
Stefanie: A név valamilyen formában az eredeti nevemből született. Mindenképpen szerettem volna külön választani az írást a magánéletemtől.
Család az család, a magánélet pedig magánélet. De én mégis megkérdezném, ha engeded, hogy a családod hogyan fogadta azt, hogy írsz és hogy már megjelent az első köteted?
Stefanie: Először nem reklámoztam, szabályosan titkoltam, hogy írok. (Már magam sem tudom, miért). Nem gondoltam komolynak, csak egy egyszerű szórakozásnak, mint a színezés vagy a sakkozás. Azt hiszem, akkor vált számomra komolyabbá az írás gondolata, amikor az első könyvem egy pályázat harmadik fordulójáig eljutott és egyre több pozitív visszajelzést kaptam az olvasóktól. Természetesen, ami nekem boldogságot jelent, az a családomnak is. Nagyon szerencsés vagyok, mert mindenben segítettek és támogattak, mind az írás, mind a kiadás során.
Köszönöm szépen Monika!
VálaszTörlés