Szeretném megköszönni Rebecca Reed írónőnek, hogy lehetőséget biztosított arra, hogy elolvashassam legújabb LMBTQ+ regényét, amely a Neon Ball (Neon sorozat VIII.) címet viseli.
Őszinte leszek, ez a rész is nagyon tetszett, írtó cuki volt Jace és Emilien története. Sőt a könyv végén lévő novella is elnyerte a tetszésemet.
Itt sem maradhatott el a humor, mégis nagyobb hangsúlyt fektetett most az írónő az érzelmekre.
Rebecca Reed:
Neon Ball
(Neon sorozat VIII.)
Tartalom:
Jace nagy rajongója a kézilabdának, viszont az Államokban nincs hagyománya a sportágnak, így kénytelen összerakni egy saját csapatot. Barátja, Summer tanácsára, csupa jóképű játékosokkal tölti fel a keretet, hogy szurkolókat csábítson a nézőtérre. Edzőnek Emilian Halvorsent, az egykori norvég sztárjátékost kéri fel.
Emilian sportolói karrierje egy baleset miatt kettétörik. A férfi nehezen dolgozza fel, hogy már nem lehet a norvég kézilabda-válogatott tagja. Edzőként kezd el tevékenykedni, ám keresztbe tesz saját magának, és a volt klubja megválik tőle. Ekkor Emilian váratlan felkérést kap Atlantából, amit gondolkodás nélkül elfogad. Pár nap múlva a nagy nőfaló hírében álló férfi gépe Atlantában landol, és a reptéren megpillantja Jace-t…
Vélemény:
Jace és Emilian története szívbe markoló. Van egy férfi, aki nemhogy magát nem ismeri még eléggé, de a világban sem találja a helyét, ugyanis egy baleset romba döntötte a karrierjét és a sorozatos rossz döntései szintén. Ezért is érdekes ez, mert rengeteg ember van a mai világban, akiknek a megszokott élete egyik pillanatról a másikra megváltozik. Nekik ajánlom ezt a könyvet, már csak azért is, hogy erőt merítsenek belőle. Hogy megtudják, van remény, és van újrakezdési lehetőség is.
Egyi kedvenc karakterem, szerintem senkit sem fogok meglepni vele, ha azt írom, hogy Jace volt. De lehet, a másikkal egy kis meglepődést fogok okozni, mert róla sokan mást gondolnak, mint én, vagyis ez a véleményem. Csak azért, mert sokáig nem mutatja meg az igazi énjét. Ő nem más, mint Donovan. Számomra ő volt a másik kedvenc, még ha csak mellékszereplő is.
Persze nagyon megkedveltem Emiliant, Stanlyt és a többieket, még a piperkőcöt is. Hogy ki is piperkőc? Amikor elolvasod, megtudod.
Nem tudom, hogyan is jutott az írónő, hogy pont a kézilabdáról írjon egy könyvet, de tetszett az ötlet. Látni lehet, hogy sokat foglalkozott a témával. Bár én őszintén bevallom, hogy pár szabályát szívesen olvastam volna a történetben ennek a sportnak. Már csak azért is, hogy hátha mások is kedvet kapnának kipróbálni.
Viszont, ami itt ismét tetszett, az az volt, hogy megint váltott szempontból íródott a történet. Így Jace és Emilian gondolatait is megismerhettük. Főleg a belső vívódásukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése