Violet V. Vandor
A Mikulás
Messzi tájon, csendes éjben,
A Mikulás útra kél;
Rénszarvasok húzta szánkón
Repül, repül, mint a szél!
Viszi a sok ajándékot,
Várnak rá a gyerekek,
Sok kis apró csillagocska
Üdvözli a menetet.
Csilingel a szán csengője,
S amerre ő elhalad,
Táncot járnak a hópihék
Belepik a falvakat.
Egy hóember észreveszi,
Üdvözli az öreget,
S kalapjával jó sokáig
A szán után integet.
Kint vannak a kicsi csizmák,
Ragyognak a párkányon
Jégvirágok nézegetnek,
Kifele az ablakon
Reggelre a kicsi csizmák
Ajándékkal tömöttek,
A sok színes csomagoknak
Örülnek a gyerekek.
Messzetűnik jeges szánján
Reggel a jó Mikulás,
Télországban várja otthon
Egy jóleső lazulás.
Violet V. Vandor
A Mikulás titka
Egyszer volt, hol nem volt, messze, az Északi-sarkon, élt egy kedves, mosolygós, piros ruhás ember, akit mindenki csak Mikulásnak hívott. A Mikulás minden karácsony éjjelén ajándékokat vitt a gyerekeknek, és egyik gyerek sem kapta, ugyanazt az ajándékot! Az évek teltével a gyerekek sokszor elgondolkodtak, hogyan tudhatja a Mikulás, hogy ki volt jó és ki volt rossz az év során. Nos, ennek a történetnek a titkát most megosztom veletek!
Valamikor régen, amikor a Mikulás még fiatalabb volt, és csak néhány segítője volt az Északi-sarkon, elkezdett azon tűnődni, hogy hogyan tudná kideríteni, melyik gyerek viselkedett jól, és melyik nem. A legtöbben megérdemelték az ajándékokat, de voltak olyanok is, akiknek egy kis figyelmeztetésre volt szükségük, hogy jobban viselkedjenek. A Mikulás nem akart senkit megbántani, de fontosnak tartotta, hogy az ajándékok a jóságot és a kedvességet jutalmazzák.
Egy nap, amikor a műhelyében dolgozott, és a manói éppen játékokat csomagoltak, hirtelen egy különös, villogó fény jelent meg az égen, amely furcsa módon egyre közelebb és közelebb jött az ablakához. A Mikulás kíváncsian kinyitotta az ablakot, és amikor kinézett, egy titokzatos, apró, szárnyas lény szállt elébe. Ő volt a Karácsony Szelleme, egy tündér, aki a világ minden sarkát bejárta, és jól ismerte az emberek szívét.
– Üdvözöllek, kedves Mikulás! – mondta a tündér, lágy, dallamos hangon. – Tudom, hogy azon töröd a fejed, hogyan tudhatnád meg, ki volt jó és ki rossz az év során. Azért jöttem, hogy segítsek neked!
A Mikulás mosolyogva fogadta őt, és kíváncsi volt arra, mit is mondhat neki.
– Nagyon szívesen fogadom a segítségedet, mert tényleg nehéz feladat eldönteni, ki érdemli meg az ajándékokat és ki nem – válaszolta.
A Karácsony Szelleme egy aranyporral telt kis üvegcsét vett elő, és felé nyújtotta.
– Ebben a palackban egy különleges varázspor van – magyarázta a tündér. – Ezt a port szórd a rénszarvasaidra, mielőtt útnak indulsz. Ha a rénszarvasok a házak fölé érnek, a varázspor a kéményeken át beszáll a házakba, és láthatatlanul megérzi, hogy a gyerekek jól viselkedtek-e abban az évben, vagy nem.
A Mikulás ámulva nézte a csillogó port.
– De hogyan tudhatom meg, hogy mit mutat a varázspor? – kérdezte.
A tündér egy apró, régi könyvet is előhúzott a zsebéből. – Ez a könyv a Jók és Rosszak Könyve – mondta. – Minden évben, amikor elindulsz, a könyv kinyílik, és a gyerekek neve ott lesz benne. Ha egy gyerek jól viselkedett, a neve mellett egy csillag fog ragyogni. Ha rosszalkodott, de még van lehetősége javulni, akkor egy pici felhő jelenik meg mellette, ami azt jelzi, hogy néhány kedves szó és buzdítás segíthet neki. De ha valaki igazán rossz volt, a neve mellett egy szürke füstcsík lesz. Ilyenkor az ajándék helyett csak figyelmeztetést kap, hogy jövőre jobban kell viselkednie.
A Mikulás hálásan fogadta a tündér ajándékait, és megköszönte a segítségét. Amikor eljött az ideje, hogy a rénszarvasokkal útnak induljon, a varázspor és a könyv megmutatta neki minden gyerek nevét és azt, hogy ki érdemel ajándékot.
Azóta a jó öreg, nagyon bölcsen használta a Jók és Rosszak Könyvét. Sosem ítélkezett szigorúan, hiszen tudta, hogy minden gyereknek lehetnek rossz napjai, de azok a gyerekek, akik igazán igyekeztek kedvesek lenni, biztosan megkapták az ajándékaikat. Ha pedig valaki nem volt elég jó, a Mikulás arra bátorította őt, hogy próbáljon meg jövőre jobb és szófogadóbb lenni.
Így történt, hogy a Mikulás évről évre pontosan tudta, ki volt jó és ki volt rossz. És bár a varázspor és a könyv segített neki, igazából a gyerekek szívére figyelt leginkább. Hiszen ő mindig hitt abban, hogy mindenki megérdemel egy második esélyt, és hogy a szeretet és a kedvesség a legnagyobb ajándék, amit adni és kapni lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése