Cserni András:
Ünnepi epigrammák
I.
Tél kopogó keze ver vad ritmust messzi határon,
És mire kettőt pislog az ember, megfagy a várrom
Fent, a magas Hegy jégcsapos ormán,
Mar bele, tép bele dérdühös orkán.
Ám mialatt kinn tombol a tájat szétzúzó, vad
Förgeteg, itt benn kandallómnál nagy nyugalom marad.
Szélvihar-ünnep, holt rohanást nem,
Csendes, meghitt perceket énnekem!
II.
Rohan felénk a karácsony,
mintha űzné valaki.
Köpenye fenyőtű s bársony
– így rohan el mellettünk.
III.
Ablakomra jégvirág nőtt – megérkezett csendben a Tél;
november eleje óta ünnepi dalt dúdol a szél.
Talán kicsit túllihegett, elsietett, elkapkodott…
Mit zavar ez? Minden évben eddig csupa szépet hozott.
IV.
Bízom benne, eljösz te is kandallómhoz idén.
A vacsorára ne gondolj, gondolok majd rá én.
Ragyogó csillagokból árad szolid, halvány fény,
Nevetünk, és elhisszük, az élet nem is kemény.
Itt leszel? Veled teljes e karácsonyi idény.
2024. 11. 08-09.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése