Szeretném megköszönni Sky S. T. írónőnek és a MKMT Mozgalomnak, Rebecca Reed írónőnek, hogy elolvashattam a nemrég megjelent regényét, a Neon Hearts-t, amely egy romantikus meleg regény. Tele szenvedéllyel, küzdelemmel és titkokkal.
Rebecca
Reed:
Neon Hearts
Tartalom:
Adrian utolsó éves a Hartfordi Egyetemen, ahol festészetet tanul. Nem találja a helyét, és egyik hülyeséget csinálja a másik után, aminek eredményeként kirúgják a kollégiumból. A gyűlölt nevelőanyja egyik rokonát, Tristant kérik meg, hogy fogadja be Adriant a maradék néhány hónapra.
Tristan nem boldog az új jövevénytől, akkor pedig különösen nem, amikor rájön, hogy Adrian furcsa érzéseket indított el benne. A nősülés előtt álló férfi összezavarodottan küzd a különös érzések ellen, emellett a családjával is meggyűlik a baja. Rövid időn belül döntenie kell, felvállalja-e önmagát, kockára téve ezzel a kapcsolatát az apjával és a barátnőjével, vagy elfelejti Adriant. Ráadásul váratlanul felbukkan a féltestvére, Christopher is, akivel sosem bírták egymást. Tristan pillanatokon belül csupa olyan problémával szembesült, amiket nyolc hosszú éve próbált elkerülni…
Véleményem:
5/4,5
Rebecca Reed írónő egy újabb oldalát mutatja meg az olvasók számára. A Neon sorozat ezen része sokkal mélyebb hangvételű. Rengeteg titkot és küzdelmet rejt magában. A Neon Hearts tényleg a szívek küzdelméről szól, sőt önmaguk elfogadásáról.
Szerintem ezt a részt mindenkinek el kellene olvasnia, aki nehezen fogadja el azt, aki valójában. És most nem a nemi identitásra gondolok, hanem úgy általánosságban, mert ebben a kötetben minden benne van, hogy hogyan ismerjük meg önmagunkat.
Hogy mennyi felesleges harcot tud megvívni az ember saját magával szemben. Szinte hihetetlen. Erre a legjobb példa Tristan, az egyik főszereplő, aki a regény végére megérti azt, hogy nem mindig a titkolózás és az elfojtás a legjobb megoldás.
Emellett a másik fontos dolog, amit a regény megmutat az az, hogy ne ítéljünk külsőségek alapján. Ezt sok embernek meg kellene tanulnia, hisz nem minden a külső.
A testvéri kapcsolat is eléggé fontos szerepet kap a regényben.
Egyszóval a sorozat ezen része tanító jellegű is.
Kicsit jobban megismerem volna még a kertészt is, akinek voltak titkai, bár lassan minden kiderült, mégis hiányérzetem maradt. De örülök, hogy az ő fejébe is beláthat az olvasó kicsit, s rajta keresztül megismerhetjük, Christ, Tristan öccsét.
A másik kedvenc szereplőm Adrian volt, aki ízig-vérig művész lélek. Szívesen olvastam volna erről az oldaláról egy kicsit többet.
Az írónő stílusa még mindig nagyon tetszik nekem, hiszen a humor már a védjegyévé vált, még a legkomolyabb témák feldolgozása alatt is. Ennél a résznél érzem azt a változást, hogy kezdi a negatív szereplőket tényleg negatívvá formálni. Ennek tökéletes példája Kimbelry volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése