Most egy ingyenes verseskötetről hoztam el a véleményemet, amelyet a NewLine Kiadó webshopjából le tudtok tölteni. Ez nem más, mint Sue J. Hopeheart: Soha többé… címet viselő verseskötete, amely tele van több zsánerben íródott verssel.
Aki olvassa, az nem marad érzéketlen, mert felül egy különleges hullámvasútra.
Sue J. Hopeheart
Soha többé…
Tartalom:
Nem tudom, mi a jobb… Ha azt hisszük, különbözünk másoktól, vagy ha azt, hogy ugyanolyanok vagyunk?
Te mit gondolsz magadról? Más vagy, mint az ismerőseid?
És ez jó?
Én mindig másnak gondoltam magam. De jó értelemben? Ez szürke zóna.
Az a helyzet, hogy mai fejjel rájöttem: csak abban voltam más, hogy szélesebbre tártam az érzékenységem kapuját. Hagytam a lelkemnek megélni minden érzést, hagytam a szívemnek átélni minden szikrát, és hagytam az agyamnak, hogy mindeközben életben tartson.
Még akkor is, amikor a lelkem elvágyódott innen.
És én gondosan szavakba öntöttem mindent.
(Részlet az előszóból.)
Vélemény:
Olvashatóság: 5/5
Rímelés: 5/3,5
Régen nagyon sokat olvastam és írtam is verseket, de most, hogy olvastam Sue J. Hopehearts verseit úgy érzem, hogy időutazáson vettem részt, mert némelyik verse a múltat idézte fel.
Versei tele vannak érzelmekkel, még akkor is, ha nem mindig látja meg elsőre az ember.
Van egy régi mondás: A vers a lélek útját mutatja meg. Ami ebben az esetben is igaz, hiszen lehet látni, hogy melyik verse tartozik a boldog, és melyik a reményvesztett időszakához. Mert minden vers bizonyos érzelmi állapotba íródik.
Verset nem lehet úgy írni, hogy leülök és megírom, ahhoz kell egy ráhatás.
Sue versei igazi hullámvasutak. Tetszett, hogy fel voltak osztva több kategóriába is, így az ember megtalálhassa könnyen azokat, amelyek neki íródtak. Mert mint minden másban, az ember ebben se egyforma, más stílusú verseket szeret/kedvel.
Most úgy érzem, ez kellett nekem, hogy kicsit visszatérjek a versekhez.
Bár nem minden verse rímel az írónőnek, de így tökéletesek, mert érzelmi állapotát így tükrözi a legjobban. Nem kell az, hogy minden vers minden sora rímeljen, elég, ha a szíve és lelke benne van. Mert ettől egy-egy költemény az igazi, és nem attól, hogy tökéletes rímcsokorba vannak szedve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése