Interjú: Lexie King írónővel

Köszönöm szépen Lexie King írónőnek, hogy elfogadta az interjúra való felkérésem. Az írónőt a Királylány című regénye után ismertem meg. Azóta minden egyes megjelent regényét olvastam már. Azért szerettem volna kifaggatni az írónőt, mert egy új világot teremtett, és ezt az olvasók is észrevehetik, hiszen minden egyes könyvében egy kis részt fed fel belőle.

Hogyan lett az életed része az irodalom? Milyen külső hatására kezdtél el írni?

Lexie: Középiskolában szerettem meg az irodalmat, amikor novellákat kellett elemezni, és meglepődtem saját magamon, hogy mennyire a sorok közé látok.

Álmodozó vagyok. Gyerekkorom óta jelenetek, képek és történések zajlanak a fejemben, de sosem gondoltam arra, hogy lehetne belőlem író. Sosem éreztem magam elég jónak hozzá, néha még most is elkap ez a bizonytalanság, de szeretem püfölni a billentyűzetet. Szeretek elmerülni a szereplők fejében, szeretem azt a zárt világot, amelyet megteremtek, amelyben „élek”.

Ahogyan megírtad a Fekete szív sorozatot, úgy alkottál meg egy új világot. Mekkora kihívást jelentett ez a számodra?

Lexie: Nem kihívás volt, hanem élvezet.

Lehet, hogy furán hangzik, de Letícia, Joker és Cole mindig is bennem éltek. Olyan érzés volt megírni Ha összetörik a szív című könyvet, mintha olyan események sorozatát vetettem volna papírra, amelyek valóban megtörténtek. Az a világ és a sorok közt lapuló érzelmek labirintusa olyan természetesek számomra, mint az, hogy minden reggel felkel a Nap.

Mit gondolsz, mennyire fontos az irodalom a mai világban? Mostanában vagy régen volt rá nagyobb igény?

Lexie: Amíg világ a világ. Mindig is szükség lesz rá.

Van valamilyen szokásod írás vagy olvasás közben, ami másoknak furcsa lehet, vagy éppen megszokott?

Lexie: Erre nem igazán tudok válaszolni, mert akkor írok, amikor üres a ház. :D Azonban kinek mi a fura szokás… Én nem az íróasztalnál ülök, amikor írok, hanem hason fekszem az ágyon. Olvasás közben pedig szelektív a hallásom. :D

Milyen zsánerben szeretsz a legjobban olvasni?

Lexie: Évekig dark romance és erotikus könyveket fogyasztottam, de amióta elolvastam Sue J. Hopeheart dark fantasy történetét, kiléptem a komfortzónámból. Egyre több fantasy könyvet veszek a kezembe, és kellemes meglepetésként ért a legutóbbi olvasmányom, ami ebben a zsánerben íródott, ÉS amiben még egy csók sem csattant el, mégis faltam a sorokat. Aria Brighton tollából: Azria kapuja.

Muszáj kiemelnem annak fontosságát, hogy a fent megemlített írónők szintén magyarok.

Mint kiadóvezető, milyen nehézségekkel küzdesz meg nap mint nap. Jelenleg hány író könyveit értékesítitek?

Lexie: Eddig nem gördült elém olyan akadály, amit nehézségként éltem volna át. De lehet csak azért nem vettem észre, mert van egy olyan erős bástyám, aki képes lenne hegyeket megmozgatni értem. És ő nem más, mint a férjem.

Jelenleg két író könyve van nálunk, de hamarosan gyarapodunk egy fantasy olvasmánnyal.

Van valami hobbid az íráson és olvasáson kívül?

Lexie: Nincs.

 Mit érzel most, hogy megjelent A jégszívű herceg? Nem hiányoznak a szereplők? Esetleg készülsz valami új regénnyel nekünk, olvasóknak?

Lexie: Legszívesebben összegyűjteném őket és leülnék velük kávézni. :D Azonban amikor elviselhetetlen a hiányuk, leemelem a polcról a könyveket és beleolvasok. Nagyon megszerettem ezt a „családot”, ezért nem is tudok tőlük elszakadni. Ősszel érkezik a Fekete szív-sorozat folytatása, immár a negyedik kötet, amit Király Bernadett szavaival tudnék a legjobban bemutatni az olvasóknak: „Ez most más! Több, szebb és igazán Lexie-s!”

 Ahogy az olvasó is láthatja, te szinte szárnyalsz ebben a világban, amiről írsz. Kutatómunkát is végzel, vagy mindig a fantáziádra hagyatkozol?

Lexie: Nem végzek kutatómunkát. Ezekben a történetekben én írom a játékszabályokat. 😉 Egy kedves bétám szerint nem Troy Black a legnagyobb játékos, hanem én. :D

 Van olyan karakter, aki a szívedhez közelebb áll? Ha igen, ki az és miért pont ő?

Lexie: Első elolvasásra nehéznek tűnik a kérdésed, de gondolkodás nélkül jelenik meg előttem a legkedvesebb karakterem, aki nem más, mint Letícia Hartmann. Talán azért, mert sok a közös tulajdonságunk. :D

Ha valakivel leülhetnél, aki már nem lehet itt köztünk, ki lenne az, és miért?

Lexie: A keresztapukám. Szerintem a szeretetet nem kell megmagyaráznom… Nagyon sokat jelentett nekem és rettenetesen hiányzik. Nagyon kíváncsi lennék, hogyan látja mindazt, amit elértem. Nem azért, mert ő az égig magasztalna, épp ellenkezőleg… rámutatna az esetleges hiányosságaimra. Szavaival egyszerre tanítana és dorgálna. Csodálatos ember volt.

Hogyan viseled a negatív visszajelzéseket? Volt már rá példa, hogy valaki beléd kötött csak azért, mert ezt a világot megteremtetted?

Lexie: A negatív kritikát mindenki nehezen viseli. Nekem is rosszulesik az adott pillanatban, de nem vagyunk egyformák, nem tetszhet mindenkinek az, amit csinálok; az, amit képviselek. De nem szoktam hetekig ezen gondolkodni. Egy jó alvás elűzi a fejem fölül a sötét felhőket abban az esetben, ha nem építő jellegű a kritika. Mert ha építő jelleggel íródott, fontosnak tartom a lehetőséget, hogy megragadjam és fejlődjek belőle.

Szerencsére ilyen még nem fordult elő. 😊

Lehet ez gonosz kérdés lesz, de felteszem :) Volt már rá példa, hogy megfogadtad vagy nem figyelmen kívül hagytad a bétáid vagy előolvasóid tanácsát? Vagy miattuk írtál át éppen egy-egy jelenetet.

Lexie: Az előolvasók már nem szólnak bele a kéziratba, csak véleményezik, mivel ez a dolguk. 😊

A bétáim tanácsát igenis megfogadom, mert rávilágítanak olyan dolgokra, ami számomra természetes, viszont az olvasónak lehet, hogy nem. „Sajnos” ragaszkodó típus vagyok, foggal-körömmel harcolok, ezért jelenetet még nem írtam át, de előfordult olyan, hogy egy-két mondatot kiszedtem az adott részből.

Nem gondolkoztál azon, hogy kipróbáld magad valami más területen is az irodalmon belül? (borítótervező, korrektor, szerkesztő stb)

Lexie: Nem és nem. 😊

Mit üzennél az olvasóidnak?

Lexie: Köszönöm, hogy vagytok! Hatalmas ölelést küldök mindenkinek és bízom benne, hogy a jövőben sem riadtok el tőlem! 😊

Lexie King hivatalos oldala

Álmodozók Kiadó