Köszönöm Sky S.T. írónőnek, az MKMT Mozgalomnak és Rebecca Reed írónőnek, hogy lehetőséget biztosított arra, hogy elolvashassam első regényeinek egyikét, amely a Te vagy az örökségem címet viseli. Ezen a regényen látszik, hogy az írónő itt még csak ismerkedett az írással. De az apróbb hibák ellenére is egy élvezhető, különleges történetet kaptunk. Kicsit hasonlít Hamupipőke történetére.
Rebecca Reed:
Te vagy az örökségem
Tartalom:
Anyja halála után, Liana magányosan éli egyszerű életét a kis virágboltjában, mígnem levelet kap egy ismeretlen ügyvédtől, hogy jelenjen meg egy hagyatéki tárgyaláson. Gyanútlanul indul útnak, és egyáltalán nincs felkészülve arra, amit ott vár rá. Megtudja ki volt az igazi apja, és az is kiderül, hogy van egy bátyja.
Dylan az ügyvédnél szembesül azzal, hogy az elhunyt nevelőapjának van egy vér szerinti lánya, akivel kénytelen osztozkodni. Ahhoz, hogy a mesés örökséget megkaphassák, Lianának a családi birtokra kell költöznie, és Dylannek muszáj bevonnia a lányt a közös üzleti ügyekbe.
Vélemény:
- karakterek: 5/5
- leírás: 5/4
- olvashatóság: 5/5
- történet: 5/5
- humor: 5/3
- izgalom:5/4
- logikai szál: 5/4
- romantikus szál: 5/4
Ez a hetero regény volt az írónő első regényeinek egyike, amely most jelent meg először. Ezen látni, hogy az írónő itt még csak ismerkedik az írással. A karakterek kidolgozottak és a történet gördülékenyen, a regény mégis apróbb hibával van tele (szóismétlések, elütések). Meg kell mondanom, a negatív karakterek tökéletesen vannak megalkotva. Dylan anyjától, Amandától a falra tudtam volna mászni, ahogy a barátnőjétől is.
A regény elgondolkodtatott, mert rámutat az emberi tökéletlenségre. Viszont megmutatja azt, hogy az ember senkibe sem bízhat meg teljesen, mert sosem tudni, honnan jön a hátbaszúrás.
Dylan és Liana története sok mindent magába egy szép, keret sztorit kaptunk.
Érdekes volt olvasni a félreértésekről, a meglepetésekről. Egy igazi bonyolult család világát mutattatja be az írónő.
A karakterek szépen ki vannak dolgozva, ahogy azt már megszokhattuk, a regény könnyen és gördülékenyen olvasható. Az írónő valódi kézjegye a humor, amit itt sajnos nem igazán kap szerepet, de felüti a fejét. Pedig egy-két szituációból lehetett volna, humoros jelenetet kihozni.
Viszont fura volt olvasni ezt úgy, hogy már több regényt is olvastam az írónőtől, és csak most tarthattam kézben az első írásai egyikét. Nem bántam meg egy kicsit sem, hiszen megismerhettem azt, hogy honnan indult el, és hová jutott. Minden regényében látni a lelkesedést és a fejlődést. A lelkesedése ebből a regényből sem hiányzik, hiszen látni azt, hogy benne van a szíve és a lelke.
Ami még fontos megemlítenem, hogy ez a regény narrációval van megírva, szóval nem a szereplők, hanem maga az írónő meséli el a történéseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése