Most szeretném megköszönni a Helma Kiadónak, Sky S. T. írónőnek és K. Kormos Noémi írónőnek, hogy lehetőségem adódott elolvasni K. Kormos Noémi: Roxi kutya naplója- Második nekifutás című regényét. Ez a regényt leginkább azok értik meg, akiknek van otthon háziállatuk, de azoknak is felejthetetlen perceket nyújt, akiknek nincs. Ez a humorosan megírt naplóregény minden nap valami újat hozzá ad az emberhez.
K. Kormos Noémi:
Roxi kutya naplója
Második nekifutás
.jpg)
Tartalom:
Sziasztok! Roxi vagyok. Állítólag nekem most itt dicsérni kellene magam, hogy megvegyétek a könyvet. De sajnos, nem tehetem. Egyrészt, mert az öndicséret az büdi. Másrészt, ha nagyon elszállok magamtól, a gazdi úgy valagon billent, hogy az aranyerem felcsúszik fogkoronának. Kell ez nekem? Dehogy kell! Ezért úgy döntöttem, hogy én bizony nem dicsérem magamat, dicsérjenek inkább az olvasók!
„Na jó! Hát így nem lehet irodában dolgozni, hogy közben nem látok ki a fejemből, mert próbálom visszafojtani a röhögést! Így meg a szívbajt hozom a kollégákra, hogy itt fulladozom és folyik a könnyem. Szerintem már a 11 -nél tartottak a 112-es segélyhívóból, amikor magamhoz tértem és lefújtam a mentőakciót. Egy biztos: ablakon kidobott pénz volt a ma reggel felkent szemfesték. ”
„Egyszerűen bearanyozza a napomat! Imádom ezt az utánozhatatlan írói stílust és a frappáns hasonlatokat.”
„Minden alkalommal, amikor új történet jelenik meg, elolvasom. Bátran állíthatom, hogy ez a nap fénypontja! Imádom az írásokat. Köszönöm!”
„Üzenem: tessenek a nevető izmokat edzésbe tartani, mert olyan mennyiségben kapják a jobbnál jobb történéseket, hogy dőlni fognak a röhögéstől, jobbra meg balra. Na és nem elfeledkezni a zsebkendőről sem, mert szem sem marad szárazon”
„Ez a napló nem csak a kutyák viselkedési formáit mutatja meg, vidám és mulattattató formában, hanem azt a tájat és annak környékét, ahol ők laknak! Hazánk egyik gyöngyszeme, a Bükk hegység, ami megérdemli a dicséretet: sokszínűségével, szépségével, hidegvízű, frissítő forrásaival, kis patakjaival, komoran álló mészkő oromzataival, erdeiben élő vadjaival, tarka mezőivel, kis vasútjával, Felsőtárkányi mini rezervátumával!
Ezt mi nap mint nap olvashatjuk és képzeletben ott lehetünk ebben a csodában.”
„Ez kész! Én is perellek, mert hülyének néznek, amiért fél órája egyfolytában röhögők!”
„Már nem is tudom mikor csatlakoztam falkához, de életem legjobb döntései közé tartozik. A történetek még a legrosszabb napokat is sírva-röhögéssé teszik. Szegényebb lenne az életem nélkületek.”
"Mi nagyon szeretjük, alig várjuk a kislányommal, hogy írjon Roxi a kalandos mindennapjaikról mindig érdekesen és humorosan.""
„Halihó! megmondom őszintén, ma ismét könnyesre röhögtem magam. (bocsánat)”
„Hát, mindent köszönök!! Az utóbbi években nem nevettem ennyit, mint ezen a történeten!! A stílusa fenomenális!! Nem indult ma sem túl jól a napom, de folytak a könnyeim a nevetéstől!! Köszönet!! Már nagyon rám fért!”
„Tudom, hogy illetlen dolog mások kárán vihogni, de vizuális alkat vagyok. Már azon gondolkozom néha, hogy mielőtt olvasnálak benneteket, ki kellene vonuljak a mellékesbe. A pelenka azért még ciki lenne.”
„Ez aztán a kutya-csapat! Titeket kellene receptre felírni a depressziósok számára!
Akár közgyógyra is!”
Vélemény:
Nem sokat olvasok állatokról vagy kimondottan kutyákról szóló történetet, nem azért mert nem szeretném őket, hanem mert kevés pozitív töltetésűt találtam eddig. Sokáig gondolkoztam azon, hogy melyik legyen az a MKMT-s könyv, amelyet már hivatalos bloggerükként olvasok. Aztán egy különleges késztetésnek engedve, erre a könyvre esett a választásom, és egy percig sem bántam meg. Ritkán olvasok naplószerűen megírt történeteket, és kevés nyerte el a tetszésemet. De ez szinte minden percben mosolyt csalt az arcomra. Az írónő fogalmazása könnyed és érthető. Humoros és hétköznapi. Mégis ad valami pluszt az egésznek. Én első pár bejegyzés után ránéztem a saját kutyámra, és megkérdeztem tőle: én is ilyen „nehéz” eset vagyok. Na, a nézése mindent elárult. Van egy közös szokásunk az olvasás: van, hogy mellettem van, és én felolvasok neki. Na Roxi naplójával is így voltunk. Jó hogy az arcomba nem nevetett, és mondta, Roxinak van igaza.
Na de most e kitérő után térjünk vissza a lényegre, ami nem más, mint a könyv. Sokszor mondja azt az ember, hogy padlón van, és a humor segít. Roxi kutya és barátai történetei pedig nem egyszer fognak az olvasó arcára mosolyt csalni. Érdekes volt, hogy az írónő, Roxi fejével és szemén keresztül próbálja elmesélni a mindennapi „nehéz” sorsú kutyák életét. Akiknek az élet nem csak játék és mese, hanem munka is.
Sokan elgondolkozunk rajta kutyatartók, hogy vajon mit gondolhatnak rólunk a kis kedvenceink. Na, most megkapjuk az arcunkba a kőkemény valóságot.
Annyira ritkán találni jól megírt állatos regényt, aminek valóságalapja van. Annyira érezni oldalról oldalra, hogy az írónő a saját életéből meríti az ihletet. Nem is csoda ilyen okos kutyák mellett tuti, hogy nem unalmas az élete.
Remélem, hamarosan újabb kalandokban vehetünk részt Roxival, Mogyival, Zoknival és Szaffival.
Hiszen az ő történetük itt még nem érhet véget. A rengeteg kaland és játék még csak most teljesedik ki igazán.
Külön érték a könyvben a képek, amelyek bemutatják azokat a szereplőket, akik a könyv rejtett blog világának főhősei. Itt nem kell mindent a képzeletre bízni.
A könyvben írt tájleírások annyira pontosak, hogy az olvasó úgy érezheti, ő is velük sétál az erdőben, vagy épp ül a tó partján, és nézni, hogy ezek az mindenre képes, elvetemült ebek miként játszanak egymással.
Terápiás könyvnek is ajánlanám. Hiszen megnevettet, bemutatja a valóságot. De sok mindenre megtanít. Lehet, hogy kutyákról szól, mégis sokkal, de sokkal többet ad. Vagyis én így voltam vele. Hiszen az állatok, olyanok, mint a gyermekek minden perc öröm és ajándék velük.
De hogy nekem mit is tanított meg Roxi kutya?
Hogy az igaz szeretet határtalan. Az állatoknak is ugyanúgy vannak érzelmeik, mint nekünk embereknek. Sokszor tudnak kihúzni a gödörből és empatikusak. Rájuk akkor is számíthatunk, ha másra nem. Képesek összetartani egy családot, és mellettük állni a legnehezebb percekben is.
Szóval, aki hezitál, hogy elolvassa ezt a regényt, ne várjon vele tovább. Sőt, olyan személyeknek ajánlom a legjobban ezt a regényt, akik azon gondolkoznak, hogy kutyát szeretnének. Olvassátok el, és én mondom, hogy sokkal többet lehet ebből tanulni, mint bármelyik felvilágosító könyvből.
Mert humorosan és játékosan van megírva a könyv, nem azt jelenti, hogy nincs értéke, sőt még nagyobb értéke van így. Bátran 10 -12 éves gyermekek kezébe merném adni olvasni. Hisz úgy érzem, ez már nekik is szól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése