2023. december 1., péntek

1. Adventi ablak


Keti Thür vagyok, aki íróként bukdácsol a szavak és történetek tengerében,
Remélve azt hogy ki olvassa meglátja a lényem.
Főállásban építőiparban jártas emberekkel dolgozok,
Ám édesanya és nagymama is vagyok.
Mivel már sok éve jöttem e világra,
A könyveimben is igyekszem átadni a tapasztalataimat másnak.
Szeretek ugrálni a történelem és idő síkján,
Az olvasóim szerint mindezt teszem érthetően és simán.
Nem hiányzik a történeteimből a krimi és a szerelem,
Ám aki megveszi a könyvemet,mind dicséri a lényeget.
Egy részletet küldök most ezekből nektek,
Lássátok ti is a fent leírtakban mindezt.
Amennyiben kíváncsi vagy te is rájuk,
Rendeld meg nálam , mindezt nagy örömmel várom.

kép forrása: pexels.com

A megsebzett hattyú dala
 részlet

Most már tudta, mit találtak ki neki a haverjai a huszadik születésnapjára. Kifizettek neki egy
szexuális szolgáltatást. Tekintetét feljebb emelte a lány arcára. Halvány bőre és vakítóan zöld szeme volt, ami még a smink ellenére is piros volt a sírás nyomán. Tekintetük egybefúródott, és a fiú porcikáját azonnal forróság járta át.
Igaz, hogy nem volt még soha nővel, így tapasztalatlan volt a másik nemmel szemben, mégis ennek a lánynak a szemében annyi fájdalmat látott, ami szinte szíven ütötte. Ha a szigorúan vett beosztását nézte, a lány kurva volt, mégis azt érezte, hogy el szeretné tüntetni a felé sugárzó lelki fájdalmat.
Krákogott egyet.

–Bocsásson meg, kisasszony a modortalanságomért. Gábor vagyok – nyögte ki nagy nehezen. A lány még mindig szótlanul meredt rá. 

A fiú éppen azon törte a fejét, hogy most hogyan tovább, amikor a lány hirtelen odalépett hozzá és zokogva rávetette magát a mellkasára. Gábor nem tudta, mit kellene tennie, de érezte, hogy jólesik neki a lány közelsége. Óvatosan átölelte és gyengéden simogatni kezdte a hátát, amíg csillapodott a zokogás.

–Kérem, segítsen. Segítenie kell! – hüppögte a lány szinte hisztérikusan. – Én,én nem vagyok olyan, olyan lány – lépett kicsit hátrább és tekintetét a fiúra szegezte. Szemeiből még mindig patakzott a könny.

–Nyugodjon meg kérem, üljünk le – mutatott az ágyra, ami már sok mindent láthatott mióta idekerült, ám valószínűleg ilyen jelenetnek még nem volt tanúja. A lány szót fogadott és óvatosan leült az ágy szélére, feszengve próbálta lejjebb húzni a túl mininek ítélt szoknyáját.

 – Hogy hívják? – kérdezte Gábor, miközben elővett egy tiszta zsebkendőt a zsebéből és
odanyújtotta neki.

–Klára a nevem – törölte meg a szemeit, majd hangosan kifújta az orrát. A hangok akár humorosak is lehettek volna, ha nem ilyen szituációban történnek.

–Szép neve van – mosolyogta el magát a fiú. Klára is mosolygott a fiú kedvessége láttán. Azok a gyönyörű szemek azonnal életre keltek a mosoly nyomán, mintha a felhők közül kitündökölne a nap. 

A szép arc közepén kis gödröcske keletkezett. A fiú nem tudta levenni róla a szemét.

–Igazán kedves. Tudja, nekem az lenne a dolgom, hogy ma egész nap és éjszaka szórakoztassam önt, de kérem, ne haragudjon rám, képtelen vagyok rá. Az életem az ön kezében van, mert ha kiderül, hogy nem tettem a feladatomat, nekem végem, és nem csak nekem, hanem annak a hölgynek is, aki befogadott – öntötte ki a szívét a lány és ismét könnyek lepték el a szemét.

–Mondjon el mindent és meglátjuk, hogy miben tudok segíteni. Ne törődjön azzal, hogy mit kellene csinálnia.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rebecca Reed: Tizennyolc plus 1. (Tizennyolc plusz I.)

Szeretném megköszönni Sky S. T. írónőnek, az MKMT mozgalomnak és Rebecca Reed írónőnek, hogy ismét bizalmukba fogadtak, és elolvashattam ...