Egy olyan könyvet megnyerni, amellyel régóta szemezel, felbecsülhetetlen érzés. De komolyan érdemes volt várni rá. Giuditta Fabbro írónő neve nem volt számomra ismeretlen, mert régóta szemezek a könyveivel. Ezért volt számomra igazán érdekes Giuditta Fabbro és Abby Winter közös könyve a Hagyaték, mert ott megismerkedhettem az írónő stílusával. De a Péter című könyvben jöttem rá arra, hogy melyik világ áll hozzá a legközelebb.
Giuditta Fabbro:
Péter
Tartalom:
Egy borongós őszi napon születtem, még abban a korszakban, amikor nem volt ultrahangos vizsgálat, így azt sem tudták a szüleim, hogy fiúk vagy lányuk lesz. Apám fiút akart, anyám… nos, ő szintúgy, miután apám viccesen közölte vele, ha nem fia lesz, haza sem hozza a kórházból. Anyám végigimádkozta a terhességet, hogy fia szülessen, és az imái meghallgatásra találtak. Az általános iskolás éveim eseménytelenül teltek, nem voltam eminens diák, de nem is a legrosszabb tanuló, közepes átlaggal elcsordogáltam a nyolcadik osztályig. 1991-et írtunk akkor. Ez az év örökre bevésődött az elmémbe, sok minden megváltozott akkor, ami kihatással volt a későbbi életem alakulására. Ott, akkor végleg eldőlt a sorsom és így lettem Péter, a budapesti éjszakai élet vérszomjas vezérének, Il Caponak a jobb keze.
Szentesi Péter vagyok, és ez az én történetem.
Vigyázat! Ez a rész is kegyetlenül maffiás és piszkosul erotikus.
Vélemény:
- karakterek: 5/5
- leírás: 5/4
- olvashatóság: 5/5
- történet: 5/4,5
Ez volt az első önálló regény, amit az írónőtől olvastam, de bízom benne hogy nem az utolsó. Bár a Péter című könyve egy sorozat része, mégis olvasható önállóan is, hiszen szoros kapocs annyira nincs, csak az egyik mellékszereplő életét mutatja be. Giuditta stílusa könnyed, mégis olyan világba vezet be, mint a maffia. Sokan azt hiszik, hogy erről a témáról csak komolyan lehet írni, sőt eléggé száraz stílusban. Ez nem igaz, ezt az írónő tudja a legjobban megcáfolni. A regény egy fiatal fiú életét mutatja be, és ezáltal vezet be a maffia világába, ahová a szereplő kerül akarva, akaratlanul.
Mennyire van hatással ránk a szüleink tettei? Ha egyszer belépünk azon a bizonyos kapun, akkor ki is tudunk lépni? Erre választ ad a könyv.
Belőlem sok érzelmet hozott ki. Leginkább a megdöbbenést és a csodálatot. Helyenként a szívem szorult össze vagy a könnyeim potyogtak. Szinte hihetetlen, hogy mennyire meg tud érinteni egyes emberek élete, még akkor is, ha csak egy kitalált karakterről van szó.
Giuditta stílusát Abby Winter írónővel közösen írt könyvben ismertem meg. Bár már sokat hallottam róla előtte is.
Nehéz úgy írni egy történetről, hogy egy hónappal az olvasása után is még a cselekményben élsz. De azt mondják, hogy amelyik történet az olvasás után is az életed része lesz, jól van megírva.
Bevallom, nagyon kíváncsi vagyok a többi részre is. Szívesen megismerném a történetben szereplő többi ember életét is.
Amit a könyv nagyon megtanít az embernek, az az, hogy tanulni sosincs késő, és mindig kifizetődő. Csak tudni kell hasznosítani. Ezt megtanulta a mi főszereplőnk, Péter is. Bár van benne erotikus és romantikus rész, mégsem ez a regény fő szála. Hogy mi az? Ez egy önéletrajzi kiterjedésű regény egy kitalált karakternek. Amely nem unalmas és nem száraz. Párbeszéd is jócskán van benne. És ami a legjobban tetszik, hogy hónapról-hónapra, évről évre végigkísérhetjük Péter életét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése