Interjú Elena Honoria írónővel

A mostani interjú egy olyan írónővel készült, akivel egyszer már készítettem interjút, de nem ezen a blogon. Az írónőt évek óta ismerem és jó kapcsolatot ápolok vele. Ő nem más, mint Elena Honoria írónő, akinek a műve a Varázslónő és a Lélekszilánkok.

Mindkét művét olvastam és nagyon élveztem. Ezért is nagy öröm számomra, hogy elfogadta a felkérésem egy újabb interjúra, ezúttal a blogomon.

 Rég beszéltünk. És meghökkenve tapasztalom, hogy nagyon zajlik az élet körülötted. Ami jó, a könyvhéten tudtak a rajongóid találkozni veled, és ott elmesélte, hogy egy időre ez volt az utolsó dedikálásod. Elmesélnéd, hogy hogyan élted meg ezt az eseményt és miért döntöttél így?

Elena: Valóban nagyon régen beszéltünk, legalábbis ilyen formában. Ha jól emlékszem első könyvem: A Varázslónő megjelenésekor írtál rólam hosszabban. Azóta tényleg sok minden megváltozott az életemben.

Lélekszilánkok könyvem után még teljesen más terveim voltak 2024-re. Sajnos egy komoly betegség is közbeszólt, így át kellett gondolnom a hogyan tovább kérdést. Emiatt egy időre, az írás is háttérbe szorult, de szerencsére nyárra már magamra találtam és részt tudtam venni a Könyvhéten.

Egyszerre voltam hihetetlenül boldog és izgultam nagyon. Ami nagyon meghatott, hogy sokan eljöttek hozzám személyesen. A dedikálás mellett, rengeteg bíztató szóval és kedvességgel lettem gazdagabb. Ilyenkor mindig feltöltődöm, és új lendületet kapok.

Akkor még azt mondtam neked, hogy ez volt hosszú időre az utolsó hivatalos dedikálásom. Az utóbbi hetekben viszont még egyet fordult velem a világ, így inkább nyitva hagyom ezt a kérdést. Meglátjuk mit tartogat számomra a 2025-ös év.

Mi nagyon sokat beszélgettünk arról, hogy egy hatalmas projektbe vágtad a fejszédet. De még mielőtt erre rátérnénk, hogy mi is ez felkértek egy új feladatra a zsűrizésre, ami egy újabb kihívást jelent számodra. Mit gondolsz erről az új feladatról? Mennyire nagy kihívás ez számodra?

Elena: A Könyvhét után kaptam a felkérést, erre az izgalmas feladatra. Egy percig sem gondolkodtam, hogy elvállaljam-e, azonnal igent mondtam. Egy teljesen más szerepkör, mégis szervesen kapcsolódik az íráshoz. Az olvasás is ugyanannyira a szenvedélyem, mint az alkotás. Szeretem az ilyen kihívásokat.

Érdekes volt látni, hogy milyen széles skálán mozgott az alkotók fantáziája. A szomorú történetektől kezdve a sírva nevetősig minden megtalálható volt. Több kedvencem is lett, amiket oklevélben részesíthettem.

Annyira belejöttem, hogy az ETA pályázat után, egy újabb felkérést kaptam. Így már rutinos zsűrizőként vágtam bele a Régi mesék új köntösben pályázatba.

 Na most akkor, hogy az előző gondolatommal felcsigáztam az olvasókat rákérdezek, mi vezetett arra a elhatározásra, hogy külön utakon járj?

Elena: Mióta íróként kiléptem a nyilvánosság elé folyamatos tanulás és tapasztalatszerzés az életem. Nem elég, ha „tudsz” írni és úgymond van hozzá tehetséged. Ez még édeskevés. A közösségi médiában, a marketingben, az értékesítésben is otthon kell lenni.

2020-ban úgy csöppent ebbe a világba, hogy azt sem tudtam merre induljak. Nem ismertem senkit, ismeretlen volt minden. A közösségi médiát addig a napig csak héba-hóba használtam, fogalmam sem volt, hogy kell egy oldalt „üzemeltetni” a posztolásokról meg aztán dunsztom sem volt.

Eleinte bizonytalanul és félve tettem ki posztokat. Először a novelláimat osztottam meg az oldalamra látogatókkal, aztán elkészült az írói weboldalam is, ami nagy segítség, hogy egyben tudjam kezelni az írásaimat.

Mindeközben egy történetem kinőtte magát annyira, hogy úgy éreztem komolyabban kell vele foglalkoznom, mint egy szimpla novellával. (Ez volt A Varázslónő kezdetleges változata).

Szép lassan megismertem ezt a világot, ismeretségeket kötöttem, egyre több tanácsot és segítséget kaptam. Ekkor kerültem a Smaragd Kiadóhoz. Az első két nyomtatásban megjelent könyvem még náluk jelent meg.

Aztán jött az idei év, és úgy gondoltam, hogy önállóan folytatom. Ma már ott tartok, hogy kimondottam élvezem és szeretem a történeteimet menedzselni, és az ezekhez kapcsolódó szervezési munkálatokat lefolytatni.

 Egyszemélyes kiadóként szeretnél funkcionálni vagy idővel szeretnél kezdő esetleg haladó írókat is felkarolni?

Elena: Egyelőre csak a saját utamat járom. Arra jelenleg nincs kapacitásom, hogy másokat menedzseljek. Az írás mellett, civil állásom is van. Így már annak is örülök, hogy a család-munka körforgásában a saját írói létemmel tudok foglalkozni. Most úgy jó minden, ahogy van.

 Mit lehet tudni a hamarosan megjelenő új könyvedről? Ha jól emlékszem először csak e-könyvben jelent volna meg.

Elena: Igen, jól emlékszel. Nyáron még az volt a terv, hogy csak digitálisan lesz elérhető. Amikor elindult az e-könyv előjegyzése, nagyon sokan megkerestek, hogy nyomtatva olvasnák. Így újra terveztem, átgondoltam mindent, és arra jutottam, hogy akkor megjelenik nyomtatva is.

Ez a könyvem szintén romantikus zsánerben íródott, mint az eddigiek. Ez egy háromrészes sorozat első kötete.

Az alapja az Álom című novellám. Ez volt az első, amit olvashattatok tőlem. Bár annyira át lett írva és újra gondolva a történet, hogy már nyomokban sem hasonlít a kezdeti történethez.

 Látom a közösségi médiában, hogy egyre több régebbi novellád kerül ismét az előtérbe ennek van valami jelentősége a jövőre nézve? Vagy csak nem szeretnéd, hogy ezek a feledésbe vesszenek?

Elena: Így van, nem szeretném, ha a feledés homályába vesznének. Ahogy folyamatosan bővül az olvasótáborom, úgy posztolom ki őket újra, hogy eljusson azokhoz az olvasókhoz is, akik most találkoznak a nevemmel először. A rövid történeteken keresztül megismerhetik a stílusomat, és kedvet kaphatnak a további írásaimhoz.

Régóta fogalmazódik meg bennem egy-két kérdés, amit talán még sosem tettem fel igazán neked, ha szépen megkérlek válaszolnál rájuk? Egyik az lenne, hogy kicsoda valóban Elena Honoria, itt nem arra lennék kíváncsi, hogy mi a polgári neved, hanem arra, hogyan született meg és miért ezt a nevet választottad?

Elena: Az Elena név volt az első, amit rögtön tudtam, hogy az író nevemben benne lesz. Az egyik kedvenc sorozatom női főszereplője után választottam. Nagyon szerettem a karaktert, így amikor eldőlt, hogy a nyilvánosság elé lépek, nem volt kérdés, hogy ez legyen a keresztnevem.

A Honoria pedig egy régi kedves emlékemhez fűződik, így ezen sem kellett sokáig gondolkodnom.

 A második kérdésem pedig az lenne, hogy a versek, novellák és regények világában mozogsz szinte nap mint nap. Melyik áll a szívedhez a legközelebb?

Elena: Kezdetekben a novellák világában éreztem komfortosan magam, illetve itt értem el az első sikereket is. Amikor megírtam A Varázslónőt, akkor éreztem, hogy már többre vágyom. Hosszabb és mélyebb történeteket szeretnék írni, így mára eljutottam arra, hogy a fókusz a regényeken van. A versek és a novellák háttérbe szorultak, sajnos szűkös az időkeretem, így rájuk csak nagyon ritkán jut időm. Viszont tervezem, hogy jövőre több rövid novellával is érkezem a blogomra.

És végezetül mit üzennél a követőidnek, olvasóidnak esetleg a kezdő íróknak?

Elena: Nagyon sok történetötlet vár arra, hogy kidolgozzam őket. Ha a körülményeim engedik szeretnék minél többet nyomtatásban/e-könyvben látni. Hálás vagyok, hogy nagyon sok kedves olvasóm van, akik rendszeresen keresnek/érdeklődnek, hogy mikor jön a következő regény. Remélem még sok új megjelenéssel örvendeztethetem meg őket.

A kezdő íróknak pedig azt tanácsolom, hogy sose adják fel. Ha tényleg úgy érzik, hogy a szenvedélyükké vált az írás, akkor ne hagyják abba. Írjanak-írjanak és írjanak, mert az alkotás folyamata léleképítő.

Köszönöm szépen, hogy válaszoltál a kérdéseimre. Élvezet volt ismét beszélgetni.

Elena Honoria Hivatalos oldala

A három grácia interjúja Cseh-Dálnoky Zsófiávval

Niki: Mi volt a kedvenc meséd gyermekkorodban?

Zsófia: Hófehérke és a hét törpe

Angi: Milyen indíttatásból kezdtél el írni?

Zsófia: Szeretetből, hogy örömet szerezzek a kedves Olvasónak. Emlékszem ifjúkoromban írtam első versemet: Anya, anya, Anya,... . Édesanyámnak szerettem volna örömet szerezni az alkotásommal.

Moncsi: A latin verseket csak olvasni szereted, vagy írni is írtál már ebbe a manapság

ritkán beszélt nyelven?

Zsófia: Latin nyelvű verseket a gimnáziumban olvastam, tanultam. Azóta is szeretek olvasni, de írni még nem írtam, mert eddig sajnos erre még nem volt alkalmam.

Niki: Mit tartas a legfontosab értéknek az életben és mit az irodalom világában?

Zsófia: A legfontosabb érték számomra az életben és az irodalom világában a becsület, az igazmondás.

Angi: Milyen könyveket szeretsz olvasni?

Zsófia: Regényeket, scifiket.

Moncsi: Mi az ami a legjobban elvarázsol a mesék világában?

Zsófia: A főhős becsületes jelleme és a kitartása, hogy elérje a célját.

Sükösd Tünde: Lelkem hangjai

Hálás vagyok Sükösd Tünde írónőnek, hogy lehetőséget biztosított nekem arra, hogy elolvashassam a napokban megjelent verseskötetét, amely a Lelkem hangjai címet viseli. Ez verseskötet tele van érzelemmel és reménnyel. Aki szereti a verseket azoknak kötelező olvasmánnyá tenném, mert kész hullámvasút de mégis érdekes és tanulságos.

Sükösd Tünde:

Lelkem hangjai

Tartalom:

Hiszem, hogy nem az a lényeg, mire gondolt a költő, mikor írta az adott művet, kinek szól, esetleg, hogy ki a múzsája. Sokkal inkább az a fontos, hogy át tudd élni azt az érzést, ami vezérli írás közben egy rövidke időre.

Mintha az életem nyitott könyv volna, hiszen ezek az én érzéseim. Hidd el, mégsem olvasható ki a sorok közül a háttér. Ezért olyan különlegesek a versek. Az orrunk előtt van a lényeg, mégis olyan rejtelmes egytől egyig.

Sükösd Tünde válogatott versei egy e-bookban. Már publikált darabok és új versek egyben, változatos témákban.

Véleményem:

Köszönöm először is az írónőnek a bizalmat, hogy a első verses kötetét elolvashattam tőle. Minden egyes verse és annak sora tele van érzelmekkel. Olvasás közben sokszor szorult össze a szívem. Verseiben a reménytelenség, a remény, a vágy, a szeretet és a szerelem utáni vágyakozás, a veszteség és még megannyi érzelem szerepel. Mindennek megvan a maga szépsége. Verseiből kiérezni valamilyen szinten az eseményeket, amelyek arra szolgáltak, hogy ezek a különleges gondolatok megszülessenek. A múlt, a jelen és a jövő képe a sorok közt rejtőzik meg. Olyan gondolatok, amelyek elgondolkodnak, erőt adnak, vagy éppen a reménytelenségbe vezetnek. DE mindennek célja van.

El kell döntenünk azt, hogy milyen mederbe szeretnénk terelni az életünk útját és elindulni azon. Mindig van választás.

Ahogy valamikor egy bölcs ember mondta: Kicsim mindig van választásod, de a szívedre hallgass mindig ne az eszedre. Bár a szív ugyan úgy tévedhet, mint az ész, mégis csak az irányít.

És ha ezekbe a sorokba belegondolok, amit néhai nagyapám mondott nekem, el kell, hogy ismerjem, ezeket a verseket a szív diktálta. Ez vezette az írónő kezeit. Hogy megmutassa a világnak, hogy nem minden fekete és fehér, jó és rossz. Hanem ennél jóval több.

Sükösd Tünde hivatalos oldala

NewLine kiadó

K. D. Niki: Szerelmem a tanárom

Szeretném megköszönni K. D. Niki írónőnek, hogy lehetőséget biztosított nekem arra, hogy újra elolvashassam a Szerelmem a tanárom című első könyvét, de most a bővített és javított kiadását. Niki könyvével még akkor találkoztam, amikor elkezdtem támogatni a magyar írókat 2016-ban és csak a molyon írtam értékeléseket. Igen ez még a blogolás előtti jó néhány évvel történt. Most, hogy újra olvashattam Dolli és Krisz történetét újra visszarepültem az időbe.

K. D. Niki:

Szerelmem a tanárom

Tartalom:

Két éves koromtól Londonban éltem. Tizenöt év után, amikor a bátyámmal visszaköltöztünk Budapestre, nem tudtam, mire számíthatok a jövőmet illetően, de nem is kifejezetten érdekelt. Egészen addig, amíg nem találkoztam a szomszédomban élő Herczeg Kristóffal. Attól a perctől kezdve megváltozott minden… Őrülten egymásba szerettünk.

Viszont az élet ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, mert kiderült, hogy családjaink ősi ellenségben állnak, ráadásul az is nyilvánvalóvá vált, hogy a „Szerelmem a tanárom.”

De ekkor már késő volt, mert elkövettem életem legnagyobb hibáját: Beleszerettem egy olyan férfiba, aki csak bántani és bosszút állni akart rajtam.

Vajon túléli a szerelmük az akadályokat vagy marad a tanár-diák viszony, ami egyenlő a felemésztő érzések kavalkádjával?

Véleményem:

Jó volt ismét elővenni ezt a könyvet és újból elolvasni. Niki első regénye nagy hatással volt rám, már 2016-ban is amikor is megismerkedtem Dolli és Krisz történetével. De akkor még nem volt a történet ennyire kifejlett, sőt sok hiba volt benne, de egy első könyves írótól ez nem is csoda. Viszont most, hogy átírt és bővített sokkal izgalmasabb lett és érdekesebb. Az alap továbbra is megmaradt, viszont a karakterfejlődés kidolgozottabb lett és a történet is kifinomultabb.

Így nem tudom hanyadik olvasás után, mindig találok benne valami érdekeset vagy üzenetet. Mert sok üzenetet rejtenek el a sorok. És aki figyelmesen elolvassa a történetet, rájön arra, hogy olyan szereplők is mozgatták/mozgatják a mostani szálakat, akikre nem is gondolnánk. Olyan emberek állnak a szereplők mellett, akikről azt hihetjük az ellenségük.

Viszont megtanítja a történet, hogy a saját döntéseinkért, hibáinkért és tetteinkért csak saját magunk lehetünk a felelősek és nem egy másik fél. Hogy ezt miért tesszük sokszor mellékes, mert nem mindig térül meg az áldozatunk. Erre tökéletes példa Doloresz és Kristóf egyes cselekedetei. Nem biztos, hogy a szeretett személy megvédése a legjobb módszer.

Az írónő itt olyan fontos dologra is rámutat, mint a kommunikáció vagy éppen annak a hiánya, az érzelmek kimutatása vagy elfojtása. Sőt megmutatja azt is, hogy milyen az amikor egy ígéretet nem tudsz betartani, mert azt csak a bosszú fűti.

De a legfontosabb és folyamatos probléma a mai világba a kommunikáció vagy annak hiánya mellett a családi viszonyok. Erre az írónő hatalmas hangsúlyt fektet a barátság mellett. Számtalan üzenet és jó tanács van a sorok közt elrejtve, még akkor is, ha ez csak véletlen.

Dolli és Krisz története ráébresztheti az olvasót sok mindenre, de csak akkor, ha figyelmesen elolvassa azt. Ha valaki csak kellemes kikapcsolódásra vágyik, pár nyugis órára, annak is tökéletes lehet. Hisz egy bekuckózós őszi délutánra/estére is kellemes olvasmány lehet. Bár az egész történet fikció, mégis a sorok közt megbújik a nagybetűs ÉLET.

K. D. Niki hivatalos csoportja

Elena Honoria: Szívembe zárva (Darina és Alexander I.)

Hatalmas elismerés az egy blogger számára, amikor egy író/írónő megbízik benne, és a legféltettebb kincsét átadja olvasásra. Ezzel a hatalmas bizalommal most megtisztelt engem Elena Honoria írónő ismételten. Az írónő eddig megjelent összes regényét olvastam és szerettem. Ezzel sem voltam másképpen, hogy miért azt majd lentebb el tudjátok olvasni. De egy biztos Darina és Alexander története, nem egy mindennapi modern mese.

Elena Honoria:

Szívembe zárva

(Darina és Alexander I.)

Tartalom:

„Azt hazudta, hogy szeret, majd magamra hagyott.”

Darina nem tud túllépni szereleme árulásán. Miután azzal szembesül, hogy Alexander becsapta és kisétált az életéből, messzire menekül, hogy újra építse önmagát. De hiába a nagy távolság, ha továbbra sem tudja elengedni a férfit.

Amikor lehetőséget kap, hogy egy különleges gyógymód segítségével eltüntesse múltja fájdalmas emlékeit, egy percig sem habozik és belevág a kezelésbe.

Amikor eléri célját és minden tökéletesnek látszik, egy éjjel váratlan dolog történik, ami alapjaiban forgatja fel nyugodt életét.

Egy szenvedélyes viszony, egy titokzatos idegen, miközben a múlt árnyai egyre veszedelmesebb alakot öltenek.

„Hazudnom kellett, hogy biztonságban tudjam.”

Alexander már többször újjászületett, és minden korábbi életére emlékszik. Egyetlen vágy vezérli az emberöltők során: megkeresni és meghódítani igaz szerelmét, akit neki rendelt a sors. De a nő erről mit sem tud, mert minden születésekor elfelejti előző életét.

Amikor Alexander rátalál Darinára, még nem sejti, hogy hamarosan a legnagyobb árat kell fizetnie szerelme biztonságáért, mert az életüket megkeserítő démon lesben áll, hogy lecsapjon.

Véleményem:

Elena Honoria írónő ismét egy izgalmas és fordulatos regénnyel örvendezteti meg az olvasóit. Bár sokan lehet, hogy A Varázslónő folytatását olvasnánk, mégis valami újjal és mással állt elől. Egy régebbi novellát alakított át regénnyé, így megismerhetjük részletesen Darina és Alexander történetét. Amit nem éppen mondanék én személy szerint egy hétköznapi romantikus lányregénynek. Ahogy már megszokhattuk az írónőtől az érzelmek, a fordulat és a misztikum itt is körbeöleli a történéseket.

Olvasás közben sok elméletet gyártottam, hogy ki kicsoda lehet, és hogy miért képesek bizonyos dolgokra. Érdekes volt számomra az, hogy egyik ember emlékszik mindenre még a másik nem. Miért van ez?

Aki figyelmesen olvassa a történetet az rájöhet, hogy melyik elejtett/elrejtett információk lehetnek később még fontosak és melyek azok, amelyek tévútra vezethetnek.

Maga az alaptörténet nagyon érdekes, és két síkon futó. Hiszen a jelen és a múlt is egész végig körbeöleli az olvasót. Azt mondják mindennek oka van, és minden életünk egy újabb esély. De abba bele se gondolunk, hogy ez mit jelent azoknak, akik sosem felejtenek és mindenre emlékeznek.

Láttam azt olvasás közbe, hogy sok mindennek utána nézett ezzel a témával kapcsolatban az írónő. Kíváncsivá tett olvasás közben, hogy vajon kicsoda is Alexander és Darina. Mert nem csak egyszerű eltévelyedett lelkek ebbe biztos vagyok és leszek.

A regényben el van rejtve az átok és a megtörés szavak. Vajon ezek mennyire fontosak?

Az amulettekkel való kommunikációt és utazást is érdekesnek találtam. Ez a regény kicsit hajaz A varázslónő regényhez, de merőben más és valóságosabb. Bár ugyanúgy a romantikus fantasyba sorolnám. Sok kérdés merült fel bennem, de ami a legjobban foglalkoztat az az, hogy ki is valójában Alexander anyja, és miért fél annyira attól, hogy nem születhet újra?

A sorozat első része már magában egy érzelmi hullámvasút. Hiszen voltak részek ahol én is sírtam, vagy csak a gondolataimba merülve merengtem, hogy vajon miért?

Miért kellett a fátyol és hogy segíthet egy orvos, aki a lelket gyógyítja mégsem pszichológus? Ha egyszer sikert ért el, újra miért nem tudja segíteni az embert?

Voltak kérdések amelyekre megkaptam a választ, de akadt olyan is, amit még a homály fed. De egy biztos az elméletek megszülettek.

Elena Honoria hivatalos oldala

Író és olvasó találkozóval egybekötött könyvbemutatón és dedikáláson jártam

2024.10.14-én az esztergomi író Soós Tibor megjelent második történelmi regényének a könyvbemutatóján jártam a Helicher Könyvtárban Esztergomban. Maga a könyvbemutató kellemes hangulatba telt el, a nyílt tér ellenére is jól lehetett hallani minden kérdést és választ, amely az írónak fel lett téve. Érdekes volt ott ennyi érdeklődőt látni, nem voltunk túlzsúfoltan, inkább baráti légkör lengett körbe a helyiséget.

Bár csak felnőtt korosztály vett részt a bemutatón, azt kell mondanom, hogy azon belül is több korosztály képviseltette az olvasók táborát a fiatalabbaktól az idősebbekig.

Tetszett, hogy az író közvetlen volt, és bármilyen kérdésre szívesen választ adott.

A humor és a jókedv mindvégig ott volt. Válaszaival gyakran csalt mosolyt az ott tartózkodók arcára.

A könyvtárban dolgozók kellemesen fogadták az érkezőket és mindenkihez volt egy-egy jó szavuk.

Az egész író-olvasó bemutatót egy fiatal kellemeses személyiséggel rendelkező hölgy vezette le. Sokszor kérdéseivel megizzasztotta az írót. Sok érdekességet tudhattunk meg ezáltal magáról a könyv mögött álló személyről.

Elárulta ugyanis azt, hogy rengeteg kihívást és kutatómunkát igényelt a történelmi regény sorozatának megírása. Elmondása szerint nem csak az akkori világba, de akár a mai világba is játszódhatna a történet.

Ami igazán érdekes, ezek nem sorozat részek hanem tekercsek.

Egy-egy rész egy-egy tekercset jelent, ami annyit tesz, hogy sorosan fonódnak össze a szálak. Az első tekercs vége és a második tekercs eleje közt csak pár óra telik el, de a két könyv megírása közt 5 év telt el. Ezt úgy érdekességképpen említette meg az író.

Elárulta azt is, hogy a harmadik tekercs, ami a sorozat befejező része lesz íródik. Szóval aki elolvasta az első és a második tekercset az már a harmadikra készülhet.

Szó esett még arról is, hogy miért ilyen lett a borítója az írónak, és be kell vallanom, örülök neki, hogy ő nem állt be abba a sorba, hogy alakok legyenek a borítón.

Szerintem nehéz is lehetett volna, az adott kort visszahozni és megeleveníteni a borítón. Így hogy ezek a érdekes írásjelek és képek vannak a borítón sokkal titokzatosabbá teszi. A borító külsejét lévő jelképek pedig fontos szerepet alkotnak a történet szempontjából.

Soós Tibor elárult azt is, hogy nem hiába vannak a könyv belsejébe a térkép és az Istenségek képe. Hiszen tudjuk azt, hogy az ókori Egyiptomba több istenségben hittek. Ezek közül is a főbbeket mutatja be.

Őszintén elmondta az ott tartózkodó olvasóinak, hogy csak arról ír, amit ő is ért. Nem akart sok mindenbe belemenni, mert vannak még számára ebbe a témában is homályos foltok. És ez tetszett, hisz van egy olyan mondás, hogy csak arról írj amiről tudsz vagy ismersz. Ő ezt igyekszik is betartani.

A bemutatón az Eleven kiadó vezetősége is részt vett, és a helyszínen meg is lehetett vásárolni a regényt. Ott helyben dedikálta is.

Bemutatón az közönség is tehetett fel kérdéseket. Ami számomra egy plusz pontot jelentett.

Összességen az egész bemutató egy kellemes meglepetés volt. Így búcsúzásul még a képek előtt szeretném idézni az írót, remélem jól emlékszem még a szavaira.

Soós Tibor szavai: Én vagyok az egyetlen magyar amerikai író Magyarországon. Vagy valami ilyesmi hangzott el humoros hangszínen.

És íme a képek amiket készítettem:

Soós Tibor hivatalos oldala

Eleven Kiadó hivatalos oldala

Találkozás Nemere Istvánnal élménybeszámoló

A tegnapi nap folyamán jártam a Simon Júda vásárba, ahol ismét találkozhattam egy olyan személlyel, aki rengeteg író példaképe és már több, mint 800 könyv szülőatyja. Az ő neve nem csak az irodalom berkeiben híres, hanem elért eredményeit vagy nevét olyan személyek is ismerhetik, akik nem forgattak könyvet a kezükbe. Szinte minden évben részt vesz a vásáron, és időjárással nem törődve, jókedvűen, mosolyogva pár kedves szóvak fogadja az olvasókat és bíztassa az olvasásra. Ha kell bátran ajánlja bármelyik könyvét. Aki meghallgatja, annak szívesen mesél is róla. Csodálom őt azért, hogy nem keveredik bele az írói neveibe, hiszen nem egy van neki. Női és férfi írói néven is bátran ír és elrepíti az olvasókat a képzelet szárnyán. Jelentek már meg valóságon alapuló történetei, sok kutatómunkát igényelt valóságos történelmi regények, fikciók, mesék és még napestig sorolhatnám. Ez a személy Nemere István. Én eredetileg is hozzá készültem csak ki a vásárba, hogy a mozgalom számára készítsek néhány képet róla. Hiszen ő nem csak a Magyar Könyv is Magyar Termék Mozgalom nagykövete, hanem a Fitt azaz a Fiatal Író Tanoncok Társaságának a védnöke és a Magyar Könyv is Magyar Termék Mozgalom által életműdíjas író is lett.

Volt szerencsém kicsit beszélgetni vele és sokszor csalt mosolyt az arcomra a humorával. Számomra ez egy örök emlék marad, bár egyelőre közös kép nem készült vele, de hiszem, hogy ez változni fog. Addig is nagy becsben tartom, azt a három történelmi tényeken alapuló regényt, amit a hétvégén vásároltam meg tőle és dedikálta nekem. Mikor hazaértem, kellemesen meglepődtem, hogy az egyik kedvenc történelmi személyemről írt életrajzszerű művének több feldolgozása is az ő tollából származik.

Egy szó, mint száz jó érzés volt egy ilyen személlyel beszélgetni egy kicsit, aki ikonikus személy és sok író példaképe is lehet. Még hosszú életet kívánok neki, további sok sikert irodalomi és magánélet terén is jó egészséggel.

És most Nemere Istvánnak ezzel a mondatával szeretném a cikket befejezni, amelyet Bódai-Soós Judit szájából hallottam még június 1.-jén a MKMT Mozgalom születésnapján: „Amíg élek írok, amíg írok élek.” Ha pontatlan lenne az idézet azért elnézést kérek előre is.

És a végére pedig jöjjön pár kép:

Nemere István hivatalos oldala
Helma kiadó

A három grácia interjúja Bordás Róberttel

Niki: Mi az, amit a legjobban szeretsz Csehországban és miért?

Róbert: Hogy itt demokrácia van. Persze semmi sem tökéletes, de a nyugalom, egymás tiszteletben tartása, a lehetőségek, a szabad szó mind olyan fontos fogalom és jelenség, amiért ezt az országot szeretni lehet.

Angi: Milyen zsánerben szeretsz olvasni és ezek közül melyik áll hozzád a legközelebb?

Róbert: Sok szépirodalmat olvasok, azon belül is történelmi regényeket (ez talán nem meglepő 😊). De időnként szívesen fogok kézbe thrillereket, és néha egy-egy romantikus regényt is. Mindazonáltal, legközelebb hozzám a történelmi regények állnak.

Moncsi: Tudom, hogy az első regényeddel emléket emeltél édesanyád és a múltja előtt. De mit éreztél akkor, amikor a naplóit olvastad?

Róbert: Még élt édesanyám, amikor a naplóját olvastam, és szerencsére rá tudtam kérdezni pár részletre. De ő sokszor mesélt a régmúlt időkről gyerekkoromban is, és bennem ezek is megmaradtak, hát a napló tartalma nem volt teljesen meglepetés. Már akkor sejtettem, hogy hatalmas kincs került a kezembe, de valahogy még nem éreztem azt a buzdítást, hogy ebből egy irodalmi mű is lehetne. Talán azért is fogtam hozzá a napló letisztázásához, miután anyukám elment, hogy ezzel is kicsit visszahozzam. Nagyon örülök, hogy a regényt (legalábbis az angol változatot) ki tudtam adni a születésének századik évfordulójára.

Niki: Mik a 2025-ös évi terveid az irodalom szempontjából?

Róbert: Miután befejeztem az Aranyozott hazugságok folytatását az elkövetkezendő pár hónapban, a szerkesztői munkák várnak. Az angol változat kiadása 2025 áprilisára várható. Időközben, remélhetőleg még a tavasz elején, szeretném a magyar fordítást befejezni, hogy júniusra magyarul is megjelenhessen a regény. 2025 második felét a trilógia harmadik, befejező kötete írásának szeretném szentelni.

Közben elkezdtem egy a Hunyadiak korában, Magyarországon játszódó angol nyelvű történelmi regény fordítását is, amit szeretnék kiadni a kiadóvállalkozásom keretében, a tervek szerint legkésőbb 2025 tavaszán.

Angi: Mit gondolsz, hogyan lehetne a fiatal generációt rávenni az olvasásra?

Róbert: Ez egy sokrétű kérdés, és én itt csak egy oldalát fogom boncolni. Nagy bánatomra szolgál, hogy Magyarország szinte az egyetlen európai ország, ahol az e-könyvek ÁFÁ-ja ilyen magas (27%). Sok országban ez 0 (Csehország, Egyesült Királyság, Írország, Norvégia), vagy 10% alatti (szinte az összes többi EU tagállam). Egy 2022-es EU kezdeményezés lehetővé teszi, hogy a tagországok alacsony, vagy akár 0%-os ÁFA kulcsot alkalmazzanak a könyvekre – Csehország ezt rögtön ki is használta, itt már a nyomtatott könyvekre is 0% a kulcs. A fiatalok állandóan a telefonjukon vannak, és ha könnyen letölthetnének olcsó e-könyveket, ez biztosan jobban motiválná őket, hogy olvassanak.

De az idősebb generáció példamutatása sem elengedhető ebben a kérdésben. És ha a szülőknek nincs pénzük a drága könyvekre, nem tudnak a fiataloknak sem példát mutatni.

Moncsi: Továbbra is a történelmi vonalon szeretnél maradni írás terén, vagy más műfajban is kipróbálod magad?

Róbert: Jelenlegi terveim mind történelmi témákkal foglalkoznának, de ezen belül szeretnék a történelmi rejtélyek feldolgozása felé is fordulni. És nem lehetetlen, hogy a jelenben játszódó szépirodalmi témával is megjelenek egyszer.

Előolvasás: Sky S. T.: Az apukám egy jó pasi (Jó pasi III.)

Nem tudom elégszer hangoztatni, hogy mennyire hálás vagyok Sky S.T. írónőnek, a Helma Kiadónak és az MKMT Mozgalomnak, hogy töretlen a bizalmuk felém. Hálás vagyok, hogy előolvashattam Sky S. T.:  Apukám egy jó pasi (Jó pasi III.) sorozat harmadik részét. Amely talán eddig a leghumorosabb és legkönnyedebb része is a sorozatnak.

Sky S.T.

Az apukám egy jó pasi

(Jó pasi III.)

Tartalom:

„– Édesem, biztos, hogy készen leszel vele időben? Már csak egy hónap van az esküvőig, és még alig haladtál valamit! – néztem vigyorogva a férjemre. Imádom őt, de ha Boráról van szó, az elsőszülött lányunkról, akkor az én precíz, higgadt férjem kifordul önmagából. Mint most is. Elhatározta, hogy a lányunk hangos beszámolóiból valódi, színes-szagos naplót készít, esküvői ajándékként. Egy hiteles családregényt. Feltéve, ha a férjem képes lesz ezt valaha is befejezni! Napjában harmincszor kezd neki, aztán ahogy meghallja Bora vékonyka hangját, könnybe lábad a szeme, és azonnal kirohan a dolgozójából (annak idején még a lányunk nevezte el így a dolgozószobát), és elkezdi mondani nekem:

– Emlékszel, szerelmem, amikor még csak 3 éves volt….

– Amikor kiesett az első foga és olyan édesen selypített…

– Amikor először közölte Koljával, hogy csak azért sem lesz a felesége….

– Amikor….

És ez így megy, már három hónapja!

Komolyan, attól félek, hogy a férjem lesz az, aki majd a kérdésre, hogy van-e valaki, aki ellenzi a házasságot, felpattan és azt kiáltja:

– Igen! Én! Az én kicsi Borsókám még nem mehet férjhez! Ki lesz akkor apuci kicsi lánya?”

A kötetben olvasható a 2024-es év blogger pályázat hat legjobb novellája. A szerzők: Gász Mariann, Gréczi Nikolett, Lexxa, Menyhei Mónika, Nagy Dóra, Pálinkás Angéla. 

Véleményem:

Nagyon szeretem az írónőtől ezt a sorozatot is, mégis úgy érzem, hogy a sok nehéz problémát körbeölelő sorozatnak sikerült egy kellemesebb, humorosabb és könnyedebb részt írnia. Ami kifejezetten üdítőnek hat a mindennapi mókuskerék után, Simán kilehet olvasni 2 óra alatt könnyes szemekkel a nevetéstől. Mert igen garantált, hogy szem nem marad szárazon.

Mert a már megkedvelt szereplők Nora, Andrews, Dimitrij, Estella, Chris, Helga, mellett a gyermekeik életébe is betekintést nyerünk. Azt meg kell hagyni, hogy zsiványok voltak és belevalók.

Ez a rész az őszinte gyerekszájról szól, a baráti összefogásról és egy álom valóra vállásáról. Még akkor is ha az apák beleőszülnek vagy a hajuk hull ki.

Olvasva a sorokat, az olvasó akarva vagy akaratlanul is megáll és elgondolkozik egy-egy helyzeten, beszóláson, eseményen és párhuzamot von a maga gyerekkorával. Hiszen mindenkinek vannak olyan emlékei, amikre büszke, vagy kevésbé az, de így jó pár évvel később humorosnak tűnhet.

Bár szerintem ez a rész sikerült a legrövidebbre, mégis három élet felnövését öleli körbe. A többi gyermek vagy testvér is említve van benne, mégis Bora, Kolja és Hugó az, akik a főszerepet kapták Andrews és Nora után.

Ez a könyv tényleg egy ajándék, de az olvasóknak.

Én amikor elolvastam nem akartam elhinni, hogy ilyen rövid lett. Szinte fizikálisan hiányoztak a karakterek, mert úgy éreztem keveset kaptam most belőlük. Ami persze nem igaz. Mert nem is a felnőttek voltak most a lények, hanem a gyermekek és az ő élményeik.

De az egyik legnagyobb tanulság mégis talán a felnőtt oldalról érkezett.

Nem csak a gyerekek lehetnek minden lépbe kanalak, és okozhatnak az anyáknak mindennapi fejfájást. Hanem maguk az apák is, ha össze fognak és szövetkezni kezdenek. Ugye apucik? És hát ebbe Andrews Dimibe párjára talált.

De nem is ezt akartam ebből kihozni, hanem azt, hogy elkezdtem gondolkozni azon, hogy mik is történhettek még velük. És hát álmomban ebből kis ízelítőt is kaptam. Hiszen Andrews, Dimitrij, Nora és Estella meglátogatott.

Egy írtó cuki humoros jelenet bontakozott ki. Mégpedig azokból az időkből, amikor Boróka és Kolja főiskolára jártak, és emellett csajoztak meg pasiztak a barátaikkal. És a jelenet maga az volt, hogy egyszer Andrews és Dimitrij utánuk mentek, hogy kilessék őket, de nem vették észre, hogy nem csak ők indultak el otthonról, hanem az anyucik is az apucik után, hogy mire készülnek. És amikor kiderül, hogy Kolja és Bora után kémkednek, ahogy az ablakon próbálnak belesni, megjelennek a színen a nők. És most nem tudom, hogy Nora vagy Estella volt-e az, aki megfenyegette Andrewst és Dimitrijt, hogyha nem fejezik ezt be kiherélik őket. De olyan cuki jelenet alakult ki, hogy a két macsó a koronaékszereiket takarva ugráltak, hogy tovább is meglessék a gyerekeket.

Na ebből az álomból felébredve, mindjárt jobb kedvel indult a napom. Ezt a kis szösszenetet csak azért írtam le, hogy aki megszereti őket, azoknak akár álmukba is megjelenhetnek.

De most térjünk vissza a történetre, amely tényleg könnyed humorral, egyéni stílussal és emlékekkel fűszerezve lett megírva. Mert valljuk be, a gyerekszáj és az emlékek mindig velünk lesznek sőt körbeölelnek minket még élünk.

Szóval azok, akik ki akarnak szakadni a szürke hétköznapokból, és nevetnének egy jó nagyot, azoknak szívből ajánlom Az apukám egy jó pasit. Mert valljuk be, még ennyi idő után is jó pasik a pasik :)

Sky S.T. hivatalos oldala

Helma Kiadó

Rebecca Reed: Neon Ball (VIII)

Szeretném megköszönni Rebecca Reed írónőnek, hogy lehetőséget biztosított arra, hogy elolvashassam legújabb LMBTQ+ regényét, amely a Neon Ball (Neon sorozat VIII.) címet viseli.

Őszinte leszek, ez a rész is nagyon tetszett, írtó cuki volt Jace és Emilien története. Sőt a könyv végén lévő novella is elnyerte a tetszésemet.

Itt sem maradhatott el a humor, mégis nagyobb hangsúlyt fektetett most az írónő az érzelmekre.

Rebecca Reed:

Neon Ball

(Neon sorozat VIII.)

Tartalom:

Jace nagy rajongója a kézilabdának, viszont az Államokban nincs hagyománya a sportágnak, így kénytelen összerakni egy saját csapatot. Barátja, Summer tanácsára, csupa jóképű játékosokkal tölti fel a keretet, hogy szurkolókat csábítson a nézőtérre. Edzőnek Emilian Halvorsent, az egykori norvég sztárjátékost kéri fel.

Emilian sportolói karrierje egy baleset miatt kettétörik. A férfi nehezen dolgozza fel, hogy már nem lehet a norvég kézilabda-válogatott tagja. Edzőként kezd el tevékenykedni, ám keresztbe tesz saját magának, és a volt klubja megválik tőle. Ekkor Emilian váratlan felkérést kap Atlantából, amit gondolkodás nélkül elfogad. Pár nap múlva a nagy nőfaló hírében álló férfi gépe Atlantában landol, és a reptéren megpillantja Jace-t…

Vélemény:

Jace és Emilian története szívbe markoló. Van egy férfi, aki nemhogy magát nem ismeri még eléggé, de a világban sem találja a helyét, ugyanis egy baleset romba döntötte a karrierjét és a sorozatos rossz döntései szintén. Ezért is érdekes ez, mert rengeteg ember van a mai világban, akiknek a megszokott élete egyik pillanatról a másikra megváltozik. Nekik ajánlom ezt a könyvet, már csak azért is, hogy erőt merítsenek belőle. Hogy megtudják, van remény, és van újrakezdési lehetőség is.

Egyi kedvenc karakterem, szerintem senkit sem fogok meglepni vele, ha azt írom, hogy Jace volt. De lehet, a másikkal egy kis meglepődést fogok okozni, mert róla sokan mást gondolnak, mint én, vagyis ez a véleményem. Csak azért, mert sokáig nem mutatja meg az igazi énjét. Ő nem más, mint Donovan. Számomra ő volt a másik kedvenc, még ha csak mellékszereplő is.

Persze nagyon megkedveltem Emiliant, Stanlyt és a többieket, még a piperkőcöt is. Hogy ki is piperkőc? Amikor elolvasod, megtudod.

Nem tudom, hogyan is jutott az írónő, hogy pont a kézilabdáról írjon egy könyvet, de tetszett az ötlet. Látni lehet, hogy sokat foglalkozott a témával. Bár én őszintén bevallom, hogy pár szabályát szívesen olvastam volna a történetben ennek a sportnak. Már csak azért is, hogy hátha mások is kedvet kapnának kipróbálni.

Viszont, ami itt ismét tetszett, az az volt, hogy megint váltott szempontból íródott a történet. Így Jace és Emilian gondolatait is megismerhettük. Főleg a belső vívódásukat.

Rebecca Reed hivatalos oldala

Neon Books Kiadó

Eve Red: Az ojabun

Szeretném megköszönni Eve Red írónőnek a lehetőséget, hogy ismét a bizalmába fogadott, és lehetőséget biztosított arra, hogy elolvashattam legújabb regényét, Az Ojabunt. Ez a regény tele van szenvedéllyel, izgalommal, fordulattal és érzelmekkel. Van, hogy mosolyt csalnak az emlékek az arcokra, de olyan is, hogy a jelen könnyekkel lepi el a szemeket.

Eve Red

Az ojabun

Tartalom:

Ren gajdzsin, viszont magas rangú jakuza tag. Félig japán, félig ausztrál származású, mégis jobban helytáll, mint a féltestvérei. Titkos viszonyt folytatnak Jumival, a rivális család főnökének a lányával.

Jumi, nőként a jakuza világában nem tud érvényesülni. Próbál túlélni. Az apja gonosz jakuza főnök, aki ojabunként épp olyan kíméletlen a nőkkel, akár az ellenségeivel. A triáddal is ujjat húz.

Vajon Juminak és Rennek, sikerül leküzdeni a közéjük álló nehézségeket?

JAPÁN SZERVEZETT BŰNÖZÉS.

JAKUZA.

TITOKZATOSSÁG.

ÁZSIAI TRADÍCIÓK.

SZERELEM.

ÁRULÁS.

Vélemény:

Az írónő eddig megjelent összes könyvét olvastam, és először is le kell szögeznem, hogy mindegyiken érződik a fejlődés, de ezen talán a legjobban. Eve Red egy másik világba kalauzolja el az olvasókat, amihez sok kutatómunka szükséges, hisz nem csak egy másik világ, de más kultúra is. Olyan, ahol sokszor nincs bocsánat, és egy kis vétkedért akár az életeddel is fizethetsz.

Az alaptörténet nagyon tetszik és az is, hogy ismét váltott szemszögből ismerhettük meg a két fő karaktert Rent és Jumit. Így nem csak a gondolataikat, a belső vívódásaikat ismerhetjük meg, hanem a személyiségüket is.

A könyvben különböző nézőpontok és bánásmódok vannak leírva bizonyos fokon, ami vonatkozik sokszor a férfiakra is, nemcsak a nőkre.

Ebben a regényében úgy érzem, az írónő beletette a szívét és lelkét, de legfőképpen az összes érzelmét, vívódását, bizonytalanságát.

Sok fordulatot és meglepetést rejtenek a sorok, sőt üzeneteket. Megmutatja, hogy milyen az, amikor két ellenség, akik különböző nemzetség, összefog egy közös ellenség miatt. Vajon sikerül nekik együttműködni? Vagy minden együttműködés ellenére is sikeresen elbuknak? Netán győznek? Ez majd kiderül. De mindez felett a legfontosabb kérdés az, hogyan végződik a két főszereplő sorsa. Vajon képesek lesznek leküzdeni az akadályt? Minden egyes akadályt, amelyet maguk elé gördítenek, vagy mások gördítenek eléjük. Mindig van remény? Mi történik, amikor egy régen elfeledett érzés újra lángra lobban?

Érdekességképpen az írónő a regény sorai közt elrejtett pár tradíciót és idegen szót. Hogy ezzel még érdekessé és figyelemfelkeltővé tegye az amúgy is izgalmas sztorit.

Eve Red hivatalos oldala

RedZone Kiadó

Három grácia interjúja Apor Kata írónővel

Niki: Mikor született meg az első verse?

Kata: 2019 végén, november egyik éhes napján átmentem a szomszédos CBA-ba, ahol főznek is, hogy egyek valamit munka közben. Vettem egy adag csirkepörköltet nokedlival. Úgy ízlett, hogy írtam róla egy verset: Óda a csirkepörkölthöz címmel. Azon melegében át is vittem megmutatni. Nekik tetszett, mindenki elégedett volt, különösen én, mert nem maradtam éhes. Azt hiszem ki is rakták a falra. Úgy gondolom, mindegy milyen indíttatásból, de ha az őszinte, mély érzelemből fakad, akkor a szavak verssé formálódnak, nem hagynak nyugodni, szinte önálló életre kelnek egészen addig, amíg azonnal le nem írom őket, és akkor megszületik a mű. Ez azóta így van.

Angi: Milyen érzéssel töltötte el a 95. Ünnepi Könyvhéten a dedikálása?

Kata: Amikor megérkeztem, azonnal kétségbeestem. Ennyi kiadó, ennyi könyv, ennyi ember, és itt vagyok én, a hátizsákomban egy (remélem) jól író tollal, hogy jöttem dedikálni. Majdnem visszafordultam. Na nem, hát ezt én nem élem túl, kinek kell az én novellás könyvem? Itt, neves írók jobbnál jobb írásai között? Aztán megérkeztünk és elfeledtem mindent. Kedvesen fogadtak a HELMA kiadónál, kitettem az asztalra a könyveim, elővettem a tollam, és alig maradt időm levegőt venni, már jött is a BorArtRoom riportot készíteni velem, aztán egymás után a kedves érdeklődő emberek, és vásárolták a könyvem. Dedikáltam, jól fogott a tollam, kicsit sem pacázott, egyszer írta el a dátumot, ám bevallom az nem az ő hibája. Fantasztikus élmény volt. Szédültem a végén és alig tudtam felállni az asztaltól. Írni akarok!!!

Moncsi: Nem gondolkozott azon, hogy folytatást írjon a Kutyavilág című könyvének?

Kata: A kutyavilág című könyvem azért született meg, mert amit tapasztaltam kis papírboltom megnyitásakor, el nem mondható. Tehát el kell mondani, de hogyan? Ha én mondom, az senkit nem érdekel. Hiszen ilyen dolgokat szinte minden kisember átél, aki a megélhetésért küzd, és vállalkozni próbál. Hát akkor ki? Az idő tájt hoztunk haza egy kiskutyát. Minden gondunk-bajunk megduplázódott, ugyanakkor olyan vidámság költözött az otthonunkba szeretettel körítve, hogy kezdtem másképp látni a dolgokat. Rájöttem ő fogja mindezt elmesélni. Igen, azóta sok víz lefolyt a Dunán itt a boltunk mellett, beindult a kis üzletünk, viszont annyi minden történik egy papír-írószerben! Puszi kutyám hol sír, hol nevet. Hát persze, hogy elmeséli!

Niki: Van külön kedvelt zsánere?

Kata: Igazából nincs. Csak akkor veszek billentyűzetet a kezembe, ha van mondanivalóm, amit azonnal és ellentmondást nem tűrően meg kell írnom. Viszont akkor az írás szereplőit, azok érzéseit, gondolatait mélységesen átélem. Ebből adódóan a pozitív szereplőt, az elveszett, kisemmizett kisembert, a szegény szerencsétlen asszonyt, vagy a szobrot az erkélyen, aki epedve várja szerelmét, nagyon szeretem. De szívesen elevenítem meg az ellenszenves figura érzéseit is, aki valahogy mindig mélyen legbelül kicsit szerethető, kicsit vicces is, hiszen nem minden fekete vagy fehér. A meséim közül talán az eperfa manói Huba és Benő nőtt nagyon a szívemhez. Ők valahogy kicsit én vagyok.

Angi: Milyen köteten dolgozik jelenleg?

Kata: Most került nyomdába egy verseskötet : A fám meg én címmel. Közben szerkesztés alatt állnak a gyermekverseim: Hegyen át és völgyön át a címe, ami előre láthatóan novemberben kerül az olvasókhoz. Nagyon szeretnék kiadatni egy ifjúsági regényt: Mentsük meg az Északi sarkot címmel. Ez a könyv nagyon a szívemhez nőtt. A környezetvédelem fontos számomra, ezért írtam meg már két éve. Szerintem kedves, szerethető történet állatokról, barátságról, a földhöz való viszonyunkról. Sok humorral, és persze kis földrajzi kitekintéssel a világra. Van benne utazás, kaland, kis varázs, kis szerelem. Természetesen nem találok hozzá kiadót. Azt mondják a környezetvédelem már nem aktuális, nem divat, nem trendi. Én ezt persze másképpen látom, soha nem volt még aktuálisabb! Legnagyobb sajnálatomra marad a fiókban, pedig gyönyörű rajzokat készített hozzá egy kedves hölgy, aki közvetlenül a kisbabája születése előtt is a regényem illusztrációján dolgozott. Igazán mindent megtettem, hogy valaki felkarolja a dolgot, nem sikerült. Viszont sok mesém gyűlt össze, amit csokorba szedtem, úgy három mesekönyvre való. Illusztrátort keresek hozzá. Próbáltam az AI-t de azzal nem tudok ugyan olyan szereplőket kreálni. Nehéz eset. Viszont már bizsereg az ujjam, hogy folytassam a Medvelélek című könyvemet. A napokban el kell kezdenem, mert nagyon kikívánkozik. A szereplők már saját életet élnek bennem, ilyenkor nem mindig válaszolok per pillanat azt, és úgy, amikor és ahogyan a kérdező szeretné, mert fejben már írok. Ez a türelmetlenség fázisa. Mindenki hagyjon békén. Itt sem vagyok, na!

Moncsi: Honnan meríti az ihletét az íráshoz?

Kata: Ahogy tanult nagy elődeim mondták: a téma az utcán hever. Ez így szórul-szóra igaz, minek is azon változtatni, ami bevált. Csak tudnék mindent megírni, ami szembe jön velem, csak lenne elég időm a sok benyomáshoz, igazságtalansághoz, képmutatáshoz, szerelemhez, emberséghez, szépséghez, csak ne fogyjanak el a szavaim megformálni a természet öröktől valóságát, az élet múlandóságát, a hófehér tisztaságot, és a rút valót. Ehhez nagyon későn kezdtem el írni, de mindent megteszek, hogy olvassak, hiszen mások már régen megírták. Azért közben egy-egy pályázaton is részt veszek, aminek a címe általában adott, csak életet kell lehelni belé, és kész a mű. Na, ez az életre való lehelés az ihlet. Hogy honnan veszem, ki tudja?

Három grácia interjúja Böbke Lucas írónővel

Niki: Ön a lámpáslátássérültek klubjának volt a vezetője. Mennyire volt jelen az irodalom az ott lévő látássérültek életében?

Lucas: Az irodalom rendkívül fontos szerepet játszott a klubunk életében. Rendszeresen szerveztem irodalmi esteket, ahol előadóművészek szavaltak verseket, illetve novellákat olvastak fel klubnapjainkon a látássérültek számára. Ezek az események lehetőséget adtak a tagjaimnak, hogy az irodalom egy más formában, elérhető legyen számukra. Ezen túlmenően az önkormányzat által kiirt és benyújtott megnyert pályázatom által színházi programokat is szerveztem, ahol audionarrátorok segítették a látássérülteket abban, hogy teljes mértékben élvezhessék a darabokat – többek között olyan klasszikusokat, mint a P'ál utcai fiúk’. A dzsungel könyve és még sorolhatnám. Az irodalom így a közösségünket nemcsak szórakoztatta, hanem inspirálta és összekötötte." Sokoldalú irodalmi élményt nyújtottam a látássérült klub résztvevőinek!

Angi: Mit jelent az Ön számára az írás?

Lucas: Az írás számomra sokkal több, mint egy egyszerű tevékenység – nyugdíjba vonulásom után találtam rá, és ebben találtam meg önmagam. Az írás lett a legfontosabb eszközöm arra, hogy kifejezzem a belső világomat, elmondjam a történeteimet, és feldolgozzam a különböző életek eseményeit. Minden egyes karakter, amit megalkotok, egy darabka belőlem, és az írás által olyan mélységeket és érzelmeket élhete és élhetnek át az olvasok, amelyekhez korábban talán nem is fértem, férhettek hozzá. Ezen keresztül tudok kapcsolatba lépni az olvasóimmal, és remélem, hogy az ő életükhöz is hozzá tudok tenni valamit.

Moncsi: Milyen zsáner áll magához írás és olvasás terén?

Lucas: Az írásban leginkább a realista történetek vonzanak, ahol az emberi kapcsolatok, érzelmek és életek alakulása kerül előtérbe. Több novellám is ebben a szellemben született, amelyek emberi életekről és mesékről szólnak. Azonban nem áll távol tőlem a fantasy műfaja sem – az első regényem, Klára boszorkány egy teljesen fantáziavilágban játszódik, ahol a misztikus elemek újfajta lehetőségeket adtak arra, hogy feltárjam a karakterek belső világát. Az írás számomra egy eszköz, amely különféle műfajokon keresztül segít bemutatni a világ sokszínűségét és az emberi tapasztalatok mélységeit.

Niki: Mik a jövőbeli tervei?

Lucas: Jelenleg tovább szeretném mélyíteni az írói munkásságomat, különösen a fantasy és a realista történetek terén. Terveim között szerepel, hogy folytassam a Klára boszorkány világának felfedezését, mivel ebben a fantáziavilágban még rengeteg lehetőséget látok további történetekhez és karakterfejlődéshez. Emellett szeretnék egy új műfajjal is kísérletezni, talán egy pszichológiai drámával, ahol az emberi kapcsolatok és az érzelmek összetettsége áll a középpontban. Szívesen szólítanám meg a fiatalabb és idősebb olvasókat egyaránt, mivel úgy érzem, hogy az emberi történetek univerzálisak, és bármelyik korosztályhoz szólhatnak.

Angi: Milyen könyvön dolgozik jelenleg?

Lucas: Jelenleg elkészült egy regényem, amelyet megbeszélés alapján januárban kell beadnom az MKMT és a Helma kiadónak. Ez egy törtélelmi családi romantikus regény.

Egy újabb regényen már dolgozom, amely szintén egy fantázia világban játszódik, de ezúttal az emberi küzdelmek és az önazonosság keresése kerül a középpontba. A főszereplő egy fiatal nő, aki belső és külső harcokkal szembesül, miközben próbálja megtalálni a helyét a világban. Hiszen mindannyian keresztülmegyünk olyan időszakokon, amikor meg kell találnunk önmagunkat. Ez a könyv egyszerre szól a belső erőről, a megújulásról és az elfogadásról.