A tegnapi nap folyamán jártam a Simon Júda vásárba, ahol ismét találkozhattam egy olyan személlyel, aki rengeteg író példaképe és már több, mint 800 könyv szülőatyja. Az ő neve nem csak az irodalom berkeiben híres, hanem elért eredményeit vagy nevét olyan személyek is ismerhetik, akik nem forgattak könyvet a kezükbe. Szinte minden évben részt vesz a vásáron, és időjárással nem törődve, jókedvűen, mosolyogva pár kedves szóvak fogadja az olvasókat és bíztassa az olvasásra. Ha kell bátran ajánlja bármelyik könyvét. Aki meghallgatja, annak szívesen mesél is róla. Csodálom őt azért, hogy nem keveredik bele az írói neveibe, hiszen nem egy van neki. Női és férfi írói néven is bátran ír és elrepíti az olvasókat a képzelet szárnyán. Jelentek már meg valóságon alapuló történetei, sok kutatómunkát igényelt valóságos történelmi regények, fikciók, mesék és még napestig sorolhatnám. Ez a személy Nemere István. Én eredetileg is hozzá készültem csak ki a vásárba, hogy a mozgalom számára készítsek néhány képet róla. Hiszen ő nem csak a Magyar Könyv is Magyar Termék Mozgalom nagykövete, hanem a Fitt azaz a Fiatal Író Tanoncok Társaságának a védnöke és a Magyar Könyv is Magyar Termék Mozgalom által életműdíjas író is lett.
Volt szerencsém kicsit beszélgetni vele és sokszor csalt mosolyt az arcomra a humorával. Számomra ez egy örök emlék marad, bár egyelőre közös kép nem készült vele, de hiszem, hogy ez változni fog. Addig is nagy becsben tartom, azt a három történelmi tényeken alapuló regényt, amit a hétvégén vásároltam meg tőle és dedikálta nekem. Mikor hazaértem, kellemesen meglepődtem, hogy az egyik kedvenc történelmi személyemről írt életrajzszerű művének több feldolgozása is az ő tollából származik.
Egy szó, mint száz jó érzés volt egy ilyen személlyel beszélgetni egy kicsit, aki ikonikus személy és sok író példaképe is lehet. Még hosszú életet kívánok neki, további sok sikert irodalomi és magánélet terén is jó egészséggel.
És most Nemere Istvánnak ezzel a mondatával szeretném a cikket befejezni, amelyet Bódai-Soós Judit szájából hallottam még június 1.-jén a MKMT Mozgalom születésnapján: „Amíg élek írok, amíg írok élek.” Ha pontatlan lenne az idézet azért elnézést kérek előre is.
És a végére pedig jöjjön pár kép:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése