Folytatódik a interjú sorozat a Pitypang kiadó íróival. Ezúttal Pogány Alex forgatókönyvírót faggatom ki, akinek a napokban jelent meg az első önálló verseskötetete. Sokan azt gondolhatjátok, hogy egy verset sokkal könnyebb megírni, mint egy regényt ez szerintem nem teljesen igaz. Hiszen egy-egy versben sokszor a rengeteg érzelmet nem egy 300 oldalon taglalja az író, hanem csak pár versszakban. De erről majd meséljen nektek maga Alex, hogy ő ezt hogyan is értelmezi.
Szeretném megköszönni, hogy elfogadtad az interjúra való felkérésemet. És azt, hogy kicsit beszélgetsz velem.
Én köszönöm a lehetőséget, rendkívül megtisztelő.
Már a bemutató szövegedben említettem azt, hogy valamivel nehezebb vagy valakik szerint könnyebb pár sorban átadni az adott érzést, azt a lelki állapotot, amelyet az adott vers megírásakor éreztél. Te erről mit gondolsz? Mekkora kihívás számodra a verseken keresztül átadni a gondolataidat, érzéseidet?
Alex: „Ez a ‚kinek a pap, kinek a paplan’ klasszikus esete. Nekem egyáltalán nem nehéz verseken keresztül közvetíteni a gondolataimat és az érzéseimet. Több, mint 15 éve írom le vers- és dalszöveg formájában, hogy mi zajlik bennem és a világban. Számomra a kihívás abban rejlik, hogy az alkotás ne legyen banális. Fontos, hogy minden mű szóljon valamiről - legyen az könnyed vagy fajsúlyos. Egy szó, mint száz; a lényeg az, hogy tudjon adni.”
Mivel még az interjú elején tartunk, akkor engedd meg nekem azt, hogy megkérdezzem tőled azt, hogy miért pont a versek? Mi vonz téged a szépirodalom eme zsáneréhez?
Alex: „Egyrészről a terjedelme - lenyűgöz, hogy néhány jól megírt sor mennyi mindenre képes. Másrészről pedig az, hogy ideális esetben sallangmentes. Ha emlékezetem nem csal, Lovasi András mondta egyszer, hogy egy dalszöveg már akkor is jó, ha van benne két jó sor, de egy vers csak akkor jó, ha minden sora jó. Ennek tudatában írtam meg a verseimet is.”
Az írói oldaladat nézve látom azt, hogy nem csak magyar nyelvű verseid vannak ott fent, hanem angolul íródottak is. Melyik áll alkotásilag közelebb hozzád?
Alex: „Természetesen a magyar, azonban gyakran előfordul, hogy angolul szól hozzám az ihlet. Mint nyelv, a magyar egyedülálló, viszont alkotni angolul is öröm.” Ha jól értesült vagyok, akkor Te a civil életben forgatókönyvírással is foglalkozol. Tudnál nekünk olvasóknak erről kicsit mesélni?
Alex: „Az érettségi vizsgák előtti hetekben el kellett döntenem, hogy hova tovább. Kiskorom óta óriási filmrajongó vagyok és akkor már a kreatív írás is közel állt hozzám, így utánanéztem, hogy ezt hogy is hívják pontosan. Londonban folytattam tovább a tanulmányaimat és egy szempillantás alatt beleszerettem a forgatókönyvírásba. Filmiskolákban és egyetemen sajátítottam el ezt a mesterséget és azóta is hivatásszerűen űzöm. Számos izgalmas projektben vettem részt, de amit mindenképpen szeretnék kiemelni az a FOSZLÁNYOK című experimentális egész estés nagyjátékfilm, amit Szente Krisztián barátommal és alkotó társammal készítettünk 2022-ben. A youtube csatornánkon elérhető, meleg szívvel ajánlom.”
Szívből gratulálok ahhoz, hogy megjelent az első verses köteted. Mit gondolsz Te mint költő, mennyire nehéz a versekkel elhelyezkedni a mostani helyzet miatt a hazai könyvpiacon? Mennyire kelendőek szerinted a verses kötetek?
Alex: „Köszönöm szépen.
Az igazság az, hogy alkotó emberként sajnos vagy nem sajnos vajmi keveset foglalkozom egy művel azon túl, hogy megteremtem. Mivel én egy csomó ezzel kapcsolatos dologhoz nem értek, ezért inkább rábízom magam olyan szakemberekre, akik tudják, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy egy írás ne a fiókban végezze. Természetesen kapcsolatban voltam mindenkivel a folyamat első percétől az utolsóig, de ha nekem ezt egyedül kellett volna megvalósítani, akkor biztos vagyok benne, hogy az egészből nem lett volna semmi. Ezért is örülök annak, hogy a Pitypang kiadó gondozásában jelenhettem meg, mert ők a marketing részét is átvállalták a projektnek.”
Úgy gondolom, íróként mindig is nehéz volt elhelyezkedni, ez nem hiszem, hogy a jövőben változni fog. Egy író mit kérhet az élettől? Egyrészt azt, hogy alkothasson; másrészt, hogy elolvassák a sorait. Nem élek lázálomban; tudom jól, hogy 2024-ben egy verseskötettel nem lehet a világot kifordítani a sarkából, de az igazat megvallva, nem is ez volt a cél. Boldog vagyok, hogy megjelent és olvassák; bízom benne, hogy tartalmilag értéket tudtam közvetíteni a soraimmal. Bankot se én, se senki más nem fog robbantani egy kortárs verseskötettel, de amíg adni tudunk, addig adjunk is.”
Ha már az előző kérdésnél megemlítettem a mostani piaci helyzetet, mit gondolsz az új törvényről? Szerinted hogyan lehetne ezen úgy változtatni, hogy jó legyen a szerzőknek, kiadóknak és az olvasóknak is egyaránt.
Alex: „Ezt a legrosszabb embertől kérdezed, mert én személy szerint nem mártottam bele magam ebbe a témába. Az biztos, hogy ez is egy üzletág, a pénz mindig meghatározó faktor lesz. A legfontosabb az, hogy a párbeszédet biztosítsák.”
Első szerzőként mi az a cél, amit el szeretnél érni irodalmi téren?
Alex: „A legfőbb cél mindig a megvalósítás. Alapvetően teljesen mindegy, hogy milyen műfajban dolgozom, a lényeg, hogy az elnyerje végső formáját. Bizakodó vagyok, remélem nem ez lesz az első és utolsó szerzeményem a polcokon. Egyébként abban a pillanatban, hogy megvolt a megjelenési dátum, mindenki azt kérdezte, hogy mivel rukkolok elő a legközelebb. Jelenleg fogalmam sincsen. Sokan mondták, hogy próbálkozzam meg a regényírással, aminek a gondolata egyre inkább tetszik, de még egyelőre nincsen kiforrott ötletem. Ha lesz, biztosra veheti mindenki, hogy megírom.”
Melyik könyv/szerző/költő volt rád a legnagyobb hatással az életed során, ami aztán elindította benned az irodalom iránti szeretetet? Ő esetleg a példaképed?
Alex: “Bukowski, Kafka, Esterházy, Kosztolányi - mindig is ők lesznek a non plus ultra fantasztikus négyes az én életemben.
Rengeteg szerzőt felsorolhatnék még, magyart és külföldit egyaránt, de nem szeretnék senkit se kihagyni, azonban ha már a verseskötetem apropóján beszélgetünk akkor a kortárs költészet világában mindenképpen ki kell emelnem Erdős Virág és Simon Márton munkásságát.”
Most ha megengeded akkor visszatérnék a munkádhoz, mert számomra nagyon izgalmasnak hangzik az amit csinálsz. És szerintem nem csak nekem hanem az olvasóknak is. Gondolom forgatókönyvírónak nem egyszerű az élete, hiszen valós személyekké kell alakítani a kitalált alakokat. Melyik volt számodra eddig a legnehezebb és a legkönnyebb munkád?
Alex: „A szakma nehézsége nem az alkotó munkában keresendő. Egy forgatókönyvet megírni - akár eredeti ötlet, akár egy másik alkotás alapján - nem egy nagy vaszizdasz. A legnehezebb pillanatban is édes teherként élem meg, ha valami nem úgy akar összejönni, ahogy azt én szeretném. Példának okáért, attól még nem dől össze a világ, hogyha probléma van egy jelenettel. Nem lesz keserű a bor, nem szorít a cipő kutyasétáltatás közben és a nap ugyanúgy felkel másnap, mint ahogy eddig is. Ennél sokkal, de sokkal nagyobb és valóságos problémákkal kell megküzdenie a mai embernek.
A legkönnyebb, amikor kész műből dolgozom. Persze nem mindegy, hogy milyen műről beszélünk, de tapasztalataim szerint egy regényből sokkal gyorsabban és egyszerűbben lehet script-et varázsolni, hiszen a szerző, akinek a könyvét adaptálod, mindent leír már. Ebben az esetben a mottóm: legyél hű a sorokhoz és tedd hozzá a magadét.
A legnehezebb az, amikor nincsen kézzelfogható ötleted vagy ha úgy érzed, hogy amit leírsz, az csapnivaló és bármit is teszel, nem hajlandó életre kelni.
És sajnos elérkeztünk az utolsó kérdéshez. Te mint fiatalember mivel ösztökélnéd a fiatalabb korosztályt az olvasásra? Szerinted hogy lehetne az olvasást népszerűsíteni?
Alex: „Csalódást kell okoznom, nem nálam van a bölcsek köve.
Ettől függetlenül a paraszti józan ész azt mondatja velem, hogy az oktatási rendszerben dolgozó döntéshozók nem csak azokban a kötelezőkben gondolkodhatnának, amikben, hanem olyan könyvekben is, ami közelebb áll a fiatalok szívéhez. Szörnyű belegondolni abba, hogy a középiskolában csak és kizárólag ugyanazokat a könyveket olvassák, mint mi anno, pedig azóta eltelt jó pár év.
Egyébiránt a klasszikus mellett nagyobb hangsúlyt fektetnék a kortárs magyar szerzőkre, hiszen rengeteg drágakövet találhatunk, ha mélyen leásunk a szépirodalom felszíne alá.
Köszönöm szépen, hogy válaszoltál, és hogy ilyen jót beszélgettünk. Remélem még a jövőben lesz lehetőségem még készíteni veled interjút, talán egy újabb versesköteted vagy regényed megjelenésével kapcsolatban.
Én is köszönöm.
