Radics Renáta- Karácsonyra várva...
Mézeskalácsillat öleli a házat,
szaloncukor ízét érzem már a számban.
Hallom fülemben az ünnepi dalokat,
díszek a dobozokban buzgón sorakoznak.
Fejemben folyton az emlékeim járnak,
a Karácsonyt gyerekként mennyire vártam.
A család minden tagja azon törte fejét,
hogyan varázsolja szebbé a Szentestét.
Összegyűjtött pénzem, hányszor átszámoltam,
hogy kinek mit vegyek, százszor átgondoltam.
Készítettem papírból kis képeslapokat,
s az ajándékokat selyempapírba be is csomagoltam.
Elrejtettem azokat a legtitkosabb helyre,
s álmodoztam sokszor az ágyamban fekve.
Elképzeltem hogy díszítjük együtt a zöld fenyőt,
s tele lesz a sok sütitől estére a bendőnk.
Azt is elképzeltem, hogy átjön Mama, Papa,
s velünk szeretetben, vígan falatoznak.
Tudtam már akkor is, a család nagy érték,
többet ér a világon az összes zsáknyi pénznél.
Az ünnepnek akkor van igazából lelke,
ha a sajátomat én is beleteszem.
Beleszövöm finoman minden szálába,
s a másik szeretetét is fogadom hálával.
2019.11.07.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése