Erica Wade
Ünnepre várva!
Havas tájakon vagy zöldellő dombokon,
Forró sivatagban, vagy esős trópuson,
Mindenki örül, hisz eljött a nap,
Gyorsan, egy szemvillantás alatt.
Barát, vagy ellenség? Mindenki pihen.
Megáll a világ, oly lassan, oly hirtelen.
A szívünk egyszerre dobban,
Hol gyengéden, hol egyre jobban.
Valami más, ez nem olyan mint máskor,
Tisztább a lelkünk, szeretve táncol.
Öleljük egymást, öleljük magunkat,
A béke formálja szépre szavunkat.
Egy csöppnyi boldogság, egy kis szeretet,
Áthidalja a legzordabb teleket.
Vártuk, hogy a szívünket kitárjuk,
Minden napra, minden percre ezt kívánjuk.
Erica Wade
Ünnepekre várva
Minden év elejével újra és újra lassan elhalványodik az ünnep hangulata, ahogy haladunk az év hónapjain és hajtjuk a mindennapok feladatait.
Aztán ahogy közeledik az év vége, néhányunkban még felszínre tör az emlék, hogy miért is ne lehetne egy kis csodát teremteni.
Lelkünket már az ősz felkészíti arra, hogy van a világon más is ami fontos, ami számít. Magunkra húzzuk láthatatlan ünneplő ruhánk. Kell a lágy zene, a gyertyafény és a csillogás. Kell a társaság, a beszélgetések és a céltalan séták az esti fényben.
Így várom én csendben belül a varázst.
Otthonunkat lassan a várakozás díszletébe öltöztetem, mindezt könnyedén, szabadon. Már nem a szabályok, megfelelés és a szokások hatják át ezeket a napokat. Mi vagyunk. Az a kis család, aki lelkesen megy meglepetést vásárolni azoknak akik fontosak.
Amikor hazaérünk, mint a gyerekek rejtegetjük el az ajándékokat. Tudva azt, hogy mindannyian ezt tesszük. Az érzést, a hangulatot azt hiszem átadtam nekik. Mert milyen jó a hazatérés egy munkanap után, a meleg vanília puding illatára. Az esti közös vacsorákkal egybe fűzött beszélgetésekre. Ahol nyugalom van, megértenek és szeretnek. A legmélyebb részén dobban a szívem, amikor felnőtt gyermekemmel mehetek el egy forró italra, ahol megengedi magának, hogy újra kis gyerek legyen. Megéljük a pillanatot a napokat. Nem sietünk, mert tudjuk, hogy az év legszebb időszakában járunk. Átéljük az ünnep valódi értékét a várakozást. A csodát ami bennünk él, és ebben az időszakban előássuk azt ami mindig bennünk, velünk lehetne.
Bárcsak így élnénk az év mindennapján… Mert mélyen belül tudjuk, hogy így lenne jó. Kicsit lassabban, odafigyelve átélni a szeretet pillanatait. Értékelve a pillanatot és a gyertyafényét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése