A mai nap a három grácia Gréczi Nikolett "Niky" Pálinkás Angéla "Angi" és én Menyhei Mónika "Móni" Földi Kinga meseíró írónőt kérdeztük ki, Kíváncsiak voltunk egyes témákról a véleményére, de a jövőre nézett terveiről, illetve gyermekkorára is rákérdeztünk. Érdekes interjú lett. Gyertek tartsatok velünk.
Niki: Más zsánerben még nem próbáltál írni?
Kinga: Én elsősorban meseírónak tartom magam. Szívesen írok történeteket kisgyerekeknek, illetve kamaszoknak is. Ami a témát illeti, mindig szoktam figyelni, mi érdekli őket a leginkább. Nem okoz gondot, ha egyik pillanatban tündérekről, másik pillanatban pedig robotokról kell írnom. A lényeg, hogy érdekelje őket és boldogan olvassák.
Angi: Milyen műfajban íródott könyveket szeretsz olvasni? Miért ez áll hozzád a legközelebb?
Kinga: Ilyen szempontból mindenevő vagyok. Bármilyen meglepő, ugyanolyan szívesen olvasok el egy romantikus regényt, mint egy horrort.
Moncsi: Honnan jött az ötlet, hogy írni kezdj?
Kinga: Mióta megismertem az ABC összes betűjét, azóta írok. Azt hiszem, mindig is ezzel szerettem volna foglalkozni, de fiatalabb koromban más útra terelt az élet. Mikor megszülettek a gyerekeim, akkor jutott újra több időm az írásra. Jelentkeztem az Aranymosás Meseíró kurzusára, amit nagyon élveztem. A kurzus elvégzése után egyre több írásom kezdett el megjelenni, és végül jött az első önálló mesekönyvem, a Szofi és Lulu, illetve az ifjúsági könyvem, az Álomfogó-Indián mesék és legendák címmel.
Niki: Szerinted mennyire fontos egy kisgyermek életében az esti mese?
Kinga: Nagyon fontosnak tartom. Egyrészt azért, mert megerősíti a szülő gyermek közötti köteléket, másrészről pedig úgy vélem, a mese utat mutat a gyerekeknek. Erősödik a fantáziájuk, nő a kreativitásuk is általa. Egy jól megválasztott mese még a gyerekkori gondokra is megoldást nyújthat.
Angi: Mik az idei terveid írás terén?
Kinga: Tervezek egy új ifjúsági antológiát, illetve van egy átírásra váró mesekönyvem. Bízom benne, hogy mindkettőt megtudom, valósítani.
Moncsi: Mit gondolsz a mai irodalom piacán megjelent gyermekirodalomról? Milyen tapasztalatokat gyűjtöttél e téren?
Kinga: Úgy látom egyre nehezebb a gyerekekkel megszerettetni az olvasást. Többet nyúlnak a tablethez és egyéb kütyükhöz, ha unatkoznak. A szülők fáradtak így odaadják nekik. Nekünk íróknak nagy a felelősségünk, hogy olyan tartalmat szolgáltassunk, ami érdekli a gyerekeket. Amiért leteszik a kütyüt, és a könyvet választják.
Ebből kifolyólag én mindig bátrabban választok főszereplőt is a történeteimhez. Kell valami meglepő, ami nem szokványos. A Szofi és Lulu című mesekönyvemben például az egyik szereplőm egy kis pók. Fontosnak tartom továbbá, hogy a mai gyerekek nyelvén íródjanak a mesék. Ami 20 éve még siker volt, az már nem feltétlenül az. Íróként igazodni kell mindig az adott kor kívánalmaihoz, ha azt szeretnénk, hogy a gyerekek megszeressék a történeteinket. Én mindig erre törekszem. A legutóbb megjelent Álomfogó című könyvemben is ugyan régi legendákat dolgozok fel, de a mai gyerekek nyelvezetét, egyéniségét vettem alapul. Fontosnak tartom e mellett, hogy azokat az értékeket, amiket a régi mesék közvetítettek, a mostani történetek is hordozzák.
A legnagyobb elismerés számomra, ha egy gyerektől kapok pozitív visszajelzést. Szerencsére egyre több ilyenben van részem, ami további mesék megírására motivál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése