Előolvasás: K. Kormos Noémi: Borúra derű

Szeretném megköszönni K. Kormos Noéminek, Sky S. T. írónőnek, a MKMT Mozgalomnak és a Helma kiadónak, hogy bizalmat szavaztak nekem, és még megjelenés előtt elolvashattam K. Kormos Noémi: Borúra derü című novelláskötetét. Ez a kötet jól jellemzi Noémi jellemét.

K. Kormos Noémi:

Borúra derű

Tartalom:

K. Kormos Noémi novellás kötete igazi, ínyenceknek való csemege! Olyan ínyenceknek való, akik nem félnek sírni, de nevetni sem, akik szeretnek mögé látni a leírt szavaknak, mondatoknak, akik nem csak végig lapozzák a könyveket, de el is olvassák azokat. Akik kíváncsiak az emberre, aki azt papírra vetette. Noémi kitárja a lelkét felénk, olvasók felé! Megmutatja sok-sok arcát, lelkének rezdülését, humorát, elragadó kreativitását, pajkosságát, játékosságát, irigylésre méltó szókincsét. Most is, mint mindig, csak ADNI akar. Számomra ettől olyan különleges e könyv, csakúgy, mint az írója!

Sky S.T. (Sütő Éva) -

Szeretem K. Kormos Noémi írásait, nevezze azokat bárminek, mert az élettel való bensőséges viszonyának lenyomatai. Hol humorosak, hol szomorúak, hol pedig elgondolkodtatók, de mindig megérintenek: a szívemet, a lelkemet, az eszemet, pont úgy, mint maga az élet.

Egy olvasó

Noémi novelláskötete tele van meglepetéssel és izgalommal. Aki ismeri az írónőt, az tudja, hogy a humor a lételeme, de itt megmutatja az érzelmes oldalát is, amely sokszor fog az olvasó szemébe könnyet belecsempészni. Hiszen a történetei a szívéből jönnek, bátran ír szeretetről, veszteségről, vágyról, álmokról és emlékekről. Ez egy különleges kötet, mely olvasása közben a sírás és a nevetés kéz a kézben jár. Jó szórakozást!

Menyhei Mónika

Véleményem:

Hálás vagyok az írónőnek a megkeresésért és a bizalomért. Már ismerjük egymást egy ideje, sőt olvastam is tőle, és hát Roxy kutya naplójából Roxit és társai nagyon a szívembe lopták magukat. Így örömmel fogadtam a felkérését, hogy olvassam el legújabb művét.

Bár egy a novellás kötet egészen más, mint eddig megszoktuk az írónőtől, mégis igazán Noémisre sikeredett. Hiszen minden egyes benne szereplő történet, hol meghökkentő, hol humoros vagy éppen érzelmes, vagy elgondolkoztató. Az írónő gondolkozás nélkül nyúl olyan témákhoz, ami számára nagyon fontos. Volt olyan, amit már olvastam volna, de olyan is akadt, amely új volt számomra is.

Pár novellája annyira megérintett, hogy kicsordultak a könnyeim, vagy szinte már sírtam, de a másik pillanatban pedig már nevettem egy másikon. Édesanyám ilyenkor rám nézett és legyintett egyet, reménytelen eset címen.

De amikor Noémi megemlékezik a családjáról egy-egy novellában nem tudtam megállni, hogy ne fogjam meg édesanyám kezét, hálát adva, hogy még ő itt van nekem.

A borúra derű című kötet tényleg kész hullámvasút. Egyik percben még mosolyogsz a másikban sírsz. Novellái akárcsak az élet szakaszok olyanok, egyszer fent egyszer lent.

Kedvencem sok lett, nem is tudnék egyet kiemelni. A novellái mellett versei is feltűnnek. Hálás vagyok, hogy megmutatta őket, mert a versei által nem csak a mélyebb gondolataiba, de a régi emlékeibe is betekintést nyerünk. Kicsit visszarepít az időbe. Én is akarva akaratlanul a gyermekkori karácsonyokra gondoltam, amikor még összejárt a család.

A komolyabb és a humorosabb írásai is mind elgondolkoztatóak és tanulságosak. Megmutatják, hogy nem mindig minden az aminek látszik.

Megtudhatjuk, hogy mire gondol egy gyermek legyen az akárhány éves ha árvával válik és milyen mikor még egyik szülője megvan.

Megtudhatjuk, hogy mennyit ér a szeretet ember és állat szemében egyaránt. Kiderül, hogy mennyi küzdelemmel járhat egy új élet kezdete.

Az élet nem csak fekete és fehér, hanem tele van színnel is. És ez próbálja bemutatni az írónő a saját szemével.

Mindenkinek ajánlom ezt a rövidebb és hosszabb írásokat tartalmazó novellás/verses kötetet. Mert tényleg mindenki megtalálja benne a maga kedvencét, vagy szívhez szóló írását.

K. Kormos Noémi hivatalos oldala

Helma kiadó

Három grácia interjúja Goran Episcopus íróval

 A három grácia ismét színre lépett és ezúttal Goran Episcopus írót faggatta ki olvasásáról és írásról egyaránt. Hálásak vagyunk az írónak, hogy ilyen szépen és kielégítően válaszolt mindhármunk kérdéseire. Egy élmény volt beszélgetni vele és olvasni a válaszait. 

Akik az interjút készítették: Gréczi Nikolett: Niky

                                             Pálinkás Angéla: Angi

                                             Menyhei Mónika: Moncsi

Az alany pedig Goran Episcopus akinek köszönjük szépen a válaszait és azt, hogy elfogadta a felkérésünket.

De ne is húzzuk tovább a szót íme az interjú:

Goran: Először is szeretném megköszönni, hogy engem választottatok erre az interjúra. Nagy megtiszteltetés, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy megoszthassam a gondolataimat és beszélhessek az irodalomról, amely mindig is fontos szerepet játszott az életemben. Külön öröm számomra, hogy egy ilyen beszélgetés keretében bemutathatom azt a világot, amely az írásaimon keresztül egyfajta hitet formál.

Niki: Dunaújvárosban születtél. A városnak mely részét szereted a legjobban?

Goran: Dunaújváros mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben. Ha visszagondolok rá, az első, amGi eszembe jut, az a Duna-part, amely a nyugalom és feltöltődés tökéletes helyszíne számomra. Gyerekkoromban rengeteg időt töltöttem itt, sétáltam a folyó mentén, figyeltem a vizet és élveztem a természet közelségét. Ez a környezet mindig segített abban, hogy elgondolkodjak, inspirálódjak és kikapcsolódjak.

A város modernista építészete és ipari öröksége szintén emlékezetes. Az egyedi városszerkezet, a terek és a közösségi élet sajátos hangulatot teremtenek. Különösen szeretem a piacot, ahol mindig pezseg az élet. Dunaújvárosnak van egy jellegzetes karaktere – egyfajta múlt és jövő találkozása –, ami igazán különlegessé teszi ezt a helyet számomra.

Ez a város nemcsak a szülőhelyem, hanem egy olyan hely is, amely folyamatosan formálta a gondolkodásmódomat és az értékrendemet. Az itt szerzett élmények és tapasztalatok fontos szerepet játszottak abban, hogy azzá váljak, aki ma vagyok.

Angi: Melyik író vagy költő volt rád a legnagyobb hatással? Miért pont ő?

Goran: Ha három írót és költőt kellene kiemelnem, akik a legnagyobb hatással voltak rám, akkor Gárdonyi Géza, Arany János és Daniel Defoe lennének azok. Mindhárman egyedi módon alakították az irodalom világát, és az ő műveik mély hatással voltak a gondolkodásomra és az irodalom iránti szeretetemre.

Gárdonyi Géza különleges történetmesélése mindig lenyűgözött, különösen 'Egri csillagok', amely egyaránt izgalmas történelmi regény és a bátorság, kitartás örök példája. A karakterek és a cselekmény sodró ereje miatt ez a mű mélyen megmaradt bennem, és mindig inspirál, amikor új célokat tűzök ki magam elé.

Arany János költészete pedig a magyar nyelv szépségét és erejét mutatta meg számomra. 'Toldi' az egyik legnagyobb hatású műve, amelyben a hősiesség és emberi küzdelem olyan mesterien van megfogalmazva, hogy az olvasó teljesen belemerül a történetbe. Arany nyelvezete rendkívül gazdag, és a verseiben rejlő bölcsesség mélyen megérintett.

Daniel Defoe Robinson Crusoe-ja egy egészen más módon volt hatással rám. Az egyes szám első személyű elbeszélésmód különösen megfogott, mert teljesen bevonja az olvasót a főhős gondolataiba és érzéseibe. Crusoe története az önállóságról, alkalmazkodásról és a túlélésről szól, és mindig elgondolkodtatott azon, hogy az ember mennyire képes alkalmazkodni a kihívásokhoz, ha valóban szüksége van rá. Az izoláció és az önfelfedezés folyamata ebben a regényben rendkívül érdekfeszítő számomra.

E három alkotó és műveik mély nyomot hagytak bennem, és folyamatosan inspirálnak az élet különböző területein. Az ő írásaik nem csupán szórakoztatóak, hanem komoly gondolatokat is ébresztenek az emberi lélekről és világról.

Moncsi: Számodra mit jelent az irodalom?

Goran: Az irodalom számomra az emberi lélek és képzelet legmélyebb kifejeződése. Olyan, mint egy híd, amely összeköti a múltat a jelennel, és segít megérteni az emberi érzések és gondolatok végtelen sokféleségét. Az irodalom nemcsak történeteket mesél el, hanem építi a lelket és a képzeletet, lehetőséget adva arra, hogy más szemszögből lássuk a világot.

A nagy művekben mindig felfedezhető valami időtlen igazság – legyen szó történelemről, emberi kapcsolatokról vagy belső küzdelmekről. Egy jól megírt regény vagy vers nemcsak elgondolkodtat, hanem érzelmi hatást is gyakorol ránk, formálja az érzékenységünket és a világhoz való hozzáállásunkat.

Számomra az irodalom olyan, mint egy utazás: minden könyv, minden vers egy új világot nyit meg, ahol a képzelet szabadon szárnyalhat, és ahol a lélek megtalálhatja saját rezdüléseit mások gondolatain keresztül. Az olvasás nemcsak szórakozás vagy tanulás, hanem egyfajta belső építkezés, amely segít abban, hogy jobban megértsük önmagunkat és az embertársainkat.

Niki: Milyen könyveket szeretsz olvasni?

Goran: Jelenleg leginkább kortárs irodalmat olvasok, mert úgy érzem, hogy most ezek a művek adnak számomra igazán új perspektívákat. A klasszikusokat már fiatal koromtól kezdve végigolvastam, így minden jelentős íróról és műről kialakult egy saját véleményem. Éppen ezért, amikor kortárs műveket olvasok, gyakran ösztönösen összehasonlítom őket a klasszikusokkal, figyelem, hogy milyen új narratív megoldásokat, témákat és stílusokat hoznak be a mai szerzők.

A kortárs irodalom izgalmas számomra, mert reflektál a jelen kor kihívásaira, érzéseire és gondolkodásmódjára. Egyes művekben felfedezem azokat az elemeket, amelyek a klasszikusokból már ismerősek, de egészen új megvilágításba helyezik őket. Így számomra az olvasás egy folyamatos párbeszéd a múlttal és a jelennel, amelyben az irodalom időtlen ereje mindig új módon nyilvánul meg.

Angi: Milyen köteten dolgozol jelenleg?

Goran: Jelenleg több könyvön dolgozom párhuzamosan, de kiemelten egy hősi eposzon, amely Dobó István életét és küzdelmeit eleveníti meg. Ez a mű különösen fontos számomra, hiszen a magyar történelem egy jelentős alakját állítja középpontba, és igyekszem méltó módon visszaadni azt a hősiességet, amelyet képviselt.

Ugyanakkor mindig vannak előttem görgetett munkák, amelyek különböző műfajokat ölelnek fel. Versesköteteket folyamatosan írok és szerkesztek, hiszen a líra mindig közel állt hozzám, és lehetőséget ad a gondolatok mélyebb, érzelmileg gazdagabb kifejezésére. Emellett egy regényen is dolgozom, amely teljesen más megközelítést igényel, hiszen a történetvezetés és karakterfejlődés komplexebb szerkezetet kíván.

Mindezek mellett egy vallásfilozófiai írás is készülőben van, amelyben az emberi lélek, hit és filozófiai gondolkodás kapcsolata áll a középpontban. Érdekes kihívás ez, hiszen egy olyan témát dolgoz fel, amely mélyebb gondolkodást igényel, és igyekszem ebben az írásban egy új megvilágítást adni az olvasóknak.

Előfordul, hogy egyszerre több könyv is elkészül, hiszen az alkotói folyamat nálam folyamatosan zajlik. Az év elején például egyetlen napon hét könyvem jelent meg, ami különleges pillanat volt számomra. Ez az intenzív alkotói munka egyfajta saját ritmusom szerint zajlik, és mindig izgalmas látni, ahogy egy-egy hosszú folyamat végül beteljesedik és a művek eljutnak az olvasókhoz

Moncsi: Szerinted milyen módon lehet a legjobban ösztönözni arra az embert, hogy olvasson?

Goran: Úgy gondolom, hogy az olvasás ösztönzése nem csak arról szól, hogy rávegyünk valakit egy könyv elolvasására, hanem inkább arról, hogy megmutassuk, milyen élményt nyújthat az irodalom. Szerintem az egyik legfontosabb dolog, hogy az emberek olyan könyvekkel találkozzanak, amelyek valóban érdeklik őket – legyen szó történelmi regényről, filozófiai művekről vagy akár kortárs irodalomról.

Én például a klasszikusokat már korán végigolvastam, és kialakult egy saját véleményem róluk, így amikor új könyvet veszek a kezembe, mindig összehasonlítom azzal, amit korábban olvastam. Ez egyfajta belső párbeszéd, ami még izgalmasabbá teszi az olvasást.

Azt is fontosnak tartom, hogy az emberek ne kötelességként tekintsenek az olvasásra, hanem élményként. Nem kell minden könyvet „komolyan” venni, van, amikor egy könnyedebb történet is képes inspirálni vagy elgondolkodtatni.

Az olvasás egyfajta építkezés is: fejleszti a képzeletet, formálja a gondolkodást, és olyan világokat nyit meg előttünk, amelyekhez másként nem lenne hozzáférésünk. Ha sikerül ezt az érzést megmutatni, akkor az olvasás nemcsak szokássá, hanem valódi szenvedéllyé válik.

Hiszem, hogy az olvasásra való ösztönzés legjobb módja az, ha megmutatjuk, milyen élményt nyújthat a könyvek világa. Mindenki más miatt kezd el olvasni – van, akit a történetek sodrása ragad magával, másokat a karakterek mélysége vagy az adott témák érdeklik. Fontos, hogy az emberek olyan műveket találjanak, amelyek valóban megszólítják őket.

Az is lényeges, hogy ne kötelezettségként tekintsünk az olvasásra, hanem mint egy kalandra, egy kikapcsolódási lehetőségre. Ha sikerül ezt az érzést megmutatni, az olvasás természetesen válhat szokássá.

Ezen kívül hiszek abban, hogy az olvasás egy közösségi élmény is lehet – könyvklubok, beszélgetések, baráti ajánlások mind segíthetnek abban, hogy valaki motivációt találjon az olvasásban. És végül, ha egy tisztelt vagy szeretett ember szenvedéllyel olvas, az másokat is inspirálhat arra, hogy megismerkedjenek a könyvek világával.

Íme hát ezek voltak azok a kérdések és válaszok, amelyek az interjú alatt leírtak lettek, mégegyszer hálásak vagyunk, hogy ezt mind elmesélted nekünk.

Goran: Nagyon köszönöm ezt az inspiráló beszélgetést, és külön hálás vagyok a kérdezőknek, akik kiváló kérdéseikkel valóban mély és gondolatébresztő irányba terelték az interjút. Az ilyen kezdeményezések óriási jelentőséggel bírnak, hiszen nemcsak az irodalom jelenére reflektálnak, hanem segítenek formálni annak jövőképét is.

Hiszek abban, hogy az irodalom továbbra is az emberi gondolkodás és érzelmek egyik legfontosabb kifejezési formája marad, és ha sikerül folyamatosan megőrizni, illetve új generációknak átadni az olvasás szeretetét, akkor mindig lesz tere annak, hogy új történetek és új nézőpontok szülessenek.

Még egyszer köszönöm a figyelmet és a lehetőséget! Nagy öröm volt részt venni ebben az interjúban, és kívánok további sok sikeres beszélgetést és inspiráló irodalmi felfedezéseket mindenkinek!

Húsvéti mese

E.M. Miller

Bandi farkas és a húsvét

A kerek erdő lakói Bandi házánál gyülekeztek. Közeledett húsvét napja, de szívüket nagy

bánat járta át. Nem volt mivel feldíszíteniük az erdőt, és nem volt mivel meglepniük egymást.

Ráadásul az idő is rossz volt, napokon keresztül esett az eső és fújt a szél.

Hetekkel ezelőtt új lakó érkezett az ő kis közösségükbe; aki nem volt más, mint az öreg

Tyúkanyó, akit elkergetett a háztól a gazdasszonya, és akiről ők, teljes mértékben

megfeledkeztek, pedig Jojó, az erdő jótündére be is mutatta nekik az elszontyolodott

Tyúkanyót.

Ahogy üldögéltek egymás mellett az eresz alatt, és bámulták a ház tetejéről lecsöppenő

esőcseppeket, egymás szavába vágva próbáltak megoldást találni arra, hogyan menthetnék

meg húsvét ünnepét, amikor hirtelen nyuszika ugrott egy nagyot, és így szólt:

– Tyúkanyó! Ő az egyetlen, aki tud segíteni rajtunk!

– Kicsoda? Kérdezték egyszerre az állatok.

– Tudjátok, a Tyúkanyó, aki nemrég költözött be az erdőbe.

– Tudja valaki, hogy hol lakik?– kérdezte Bandi.

A többiek a fejüket rázták. Senki sem tudta, hogy merre lakhat Tyúkanyó. Gondolkodóba

estek, vajon merre induljanak el a keresésére. Töprengésükből Jojó, az erdő jó tündére

zökkentette ki őket. Az erdő fái felett repült és vidáman énekelt. Lepillantott és meglátta a

kedves kis barátait. Leszállt közéjük, de az arcáról a mosoly azonnal lehervadt, miután

meglátta őket.

– Veletek meg mi történt? Miért lógatjátok az orrotokat?

– Jaj, Jojó, ismét bajban vagyunk. Közeleg a húsvét, és nincs mit készíteni, hogy

feldíszítsük az erdőt. Csupán egy valaki segíthet rajtunk, az öreg Tyúkanyó, aki nemrég

költözött be az erdőbe. Megkeresnénk, de nem tudjuk, hogy merre lakik. – mondta el szívük

bánatát Bandi.

Jojó meglepetten nézett rájuk.

– Tyúkanyó? Ő ki?– kérdezte kíváncsian. Nem emlékezett arra, hogy pár hete új lakó

érkezett volna a kerekerdő berkeibe. – Nem emlékszem rá.

– Az a szegény tyúk, akire az erdő szélén találtál rá, mert a gazdasszonya elkergett a

háztól. Ott sírt szegényke – számolt be gyorsan nyuszika a tündérnek.

Jojó a homlokára csapott és felkiáltott.

– Hát, persze! Én adtam neki szállást! –reppent fel. – Egyet sem kell félnetek kis barátaim,

tudom hol lakik Tyúkanyó. Mindjárt idehozom nektek.

Jojó jó egy órán át repdesett az erdő minden területén, mire nagy nehezen rátalált a

Tyúkanyóra, aki búsulva kapirgált az erdő elhagyatott részén. Jojó leszállt mellé, Tyúkanyó

pedig kíváncsian nézett a tündérre.

– Kedves Tyúkanyó, ne haragudj rám, hogy eddig nem kerestelek fel! Bevallom őszintén,

én teljesen megfeledkeztem rólad, ha az erdő többi lakója nem említ meg téged ma, eszembe

sem jutottál volna.

– Bizony! Pedig már jó pár hete, hogy itt éldegélek, egymagamban. A többi lakó? Miért?

Én itt egy senki vagyok, csak egy megtűrt öreg Tyúkanyó.

Jojót meglepték Tyúkanyó szavai.

– Dehogy is! Hogy mondhatsz ilyet! Épp ezért kereslek, mert a kis barátaimnak húsvét

közeledtével, nagy szükségük lenne rád.

– Rám?– vidult fel Tyúkanyó. – De jó ezt hallani. És miért? Mit tehetek húsvét ünnepén?

– Gyere velem, és mindent elmondunk neked!

Tyúkanyó vidáman követte a tündért. Az erdő lakói vidáman fogatták az érkezésüket és

boldogok voltak, hogy Tyúkanyó csatlakozott hozzájuk. Egymás szavába vágva próbálták

elmondani, milyen nagy problémájuk akadt húsvét közeledtével.

Tyúkanyó boldogan ugrabugrált.

– Tudom már! Mindjárt jövök. – Azzal elszaladt, majd nem sokkal később visszatért

csőrében egy kosárral, amiben tojások sorakoztak. – Szerintem ez megoldja a problémátokat,

de szükségem lesz nemcsak a nyuszi, hanem a ti segítségetekre is.

Nyuszika belenézett a kosárba, bólintott egyet, majd elfutott, és nemsokára vissza is tért

közéjük. Tappancsával festékeket, ecseteket tartott, és vidáman így szólt:

– Fessünk!– dobta le a fűre a készleteit. – Itt vannak a festékjeim, minden színben, és az

ecsetjeim! Rég nem használtam őket, minden tojás pompás színben fog mutatkozni. Sok

remek ötlet jutott az eszembe, miközben a szerszámaimat kerestem. – Felsorolta azokat, az

erdő kis lakói egyetértően bólintottak az ötletek kapcsán. – De szerintem, szükség lesz…

– Fészekre!– kiabálták vidáman egyszerre.

– Igen! Szerintem osszuk fel a munkát– mondta a tündér. – Én vállalom a fészek

készítését. Tyúkanyóval, farkassal, és Töfivel. Többiek segítenek nyuszinak a festésben.

Míg a farkas és a malac Jojóval füvet kerestek annak a kosárnak, amit Jojó készített

varázslattal, addig a többiek, nyuszi és Tyúkanyó vezérlésével nekiálltak a tojások festésének.

Közben a Nap is kibukkant a felhők közül, vidáman szórta a meleg sugarait rájuk.

Nekiálltak a festésének, nagy vigadalomban. Sorra készültek a csodásabbnál, csodásabb

húsvéti tojások, nyuszika egy vers dúdolásába kezdett, amit ő maga írt egyszer.

Húsvét

Zöld erdő mélyén áll egy

Pici házikó, ott él egymagában

Nyúlanyó.

Minden év tavaszán, mikor

Rügyet bontanak a fák,

Fürgén és izgatottan ugrabugrál

Nyúlanyó, valakit vár nagyon.

Tyúkanyó közeleg, csőrében

Egy nagy kosarat cipel, benne

Sok-sok tojással.

Nyúlanyó megörül a sok-sok

Tojásnak, tudja jól, hogy a

Kertek alatt jár már húsvét

Napja.

Előkerül a paletta, ecset és a

Festék, nekiáll ő pingálni,

Hisz húsvét közeleg.

Pingál, festeget nyúlanyó,

Gyönyörű színes tojásokat,

Fő műve a hímes tojás, dédelgeti,

Vigyázz rá, míg

Elbúcsúzik tőle, jól tudja, hogy

Olyanokhoz kerül húsvét napján,

Kik majd nagy becsben tartják.

Összepakol nyúlanyó, búcsút

Int a húsvétnak, integet

Tyúkanyónak, várja őt

Majd nagy szeretettel

Jövő tavasszal.

A dúdolására, elsőre Tyúkanyó figyelt fel.

– Mit dúdolsz, nyuszika?

– Ó! Magam által költött húsvéti versikét!

– Hangosabban, hogy mind halljuk!

Nyuszika újból előadta a versét. Hamar megtanulták mind, és mire a fészekkészítők

megérkeztek, és elújságolták, hogy az általuk készített fészkeket hova tették le, mind kívülről

fújták a verset. A tündér megkérte őket, szavalják el a verset. A vers elmondása után,

megtapsolták őket.

– Gyönyörű vers, nyuszika! – dicsérte meg a tündér– Nos, miután elkészültek a tojások is,

úgy gondoltam, hogy az elkészült remekműveket közösen helyezzük el az erdő különböző

részein található fészkekbe.

Az erdőlakók vidáman fogadták az ötletet, így munkájuk gyümölcsével a kezükben,

dalolva keresték fel az erdő mélyén elhelyezett fészkeket, ahova az általuk készült tojások

kerülnek majd. Hazaérve, izgatottan és boldogan hajtották a fejüket álomra.

E éjszakán Jojó kiosont a házából, körberepülte az erdőt, ami ezen az éjszakán csendes

volt.

Egyedül Uhuval találkozott. A tündér elvette a pálcáját, majd a tojások mellé, apró

ajándékokat varázsolt.

Hamar beköszöntött a hajnal, és az állatkák már talpon voltak, farkas házánál találkoztak,

onnan indultak útnak, hogy minél előbb megnézhessék a csodás fészkeket. Nagy

meglepetésükre a tojások mellett, apró ajándékokat találtak névre szólóan. Nagyon boldogok

voltak, hogy Tyúkanyó és a nyuszika segítségével megmentették az idei húsvétot. Tyúkanyó

is megkapta a legszebb ajándékot; befogadták az erdő közösségébe.

Előolvasás: Lexie King: Élet vár (Fekete szívek 0,5)

Szeretném megköszönni Lexie King írónőnek és az Álmodozók kiadónak, hogy lehetőséget biztosítottak arra, hogy még megjelenés előtt elolvashattam Lexie King: Élet vár (Fekete szív 0,5) bővített és átírt változatát. Lexie és Graham története most sokkal többet ad és több titokot, szenvedélyt és meglepetést tár az olvasók elé, mint az első része. Örülök, hogy újból átléphettem ennek a világnak a küszöbét.

Lexie King:

Élet vár

(Fekete szív 0,5)

Tartalom:

Azt mondják, egy férfi és egy nő sosem lehetnek hosszabb ideig „csak” barátok, mert előbb-utóbb az egyik fél mindig többet akar majd.

Elzártam a szívemet a felszínre törő érzelmek elől, a barátságunk az idő múlásával mégis vonzalomba torkollott.

Megnyitottam a szívemet annak a férfinak, akire az életemet is gondolkodás nélkül rábíznám; annak a férfinak, aki egy levélben búcsúzott el tőlem.

Többet érdemeltem volna egy nyamvadt papírlapnál…

Visszahúzódtam ismét a csigaházamba és éltem tovább az életemet, miközben arra vártam, hogy kinyíljon az ajtó és ő belépjen rajta, de helyette egy másik férfi „kopogtatott” be.

Megigézett a szeme, minden egyes szava: ő maga volt a szenvedély.

Véleményem:

Szeretném elöször is megköszönni az írónőnek az ismételt bizalmat. Nagyon jó volt számomra visszarepülni a kezdetek- kezdetéhez, ahol elkezdett megalkotni és megálmodni egy új világot. Én azok szerencsései közé tartozom, akik mind a két verziót olvasták. És meg kell mondanom, hogy az új bővített és átírt Élet vár című könyv sok meglepetés tartogatott nekem. Sok olyan kérdésre kapunk most választ, amire az első verzióba nem, vagy csak utalva voltak rá.

Lexie és Graham története nem egy rózsaszín fodros történet, ahol minden szép és jó. De nem is az a fekete és fehér történet, ami szürkével van színezve.

Mert ez a történet tele van titokkal, rejtéllyel, izgalommal és meglepetéssel. De az izgalmas erotika és szenvedély sem hiányozhat belőle.

Az első verzióba sokkal több mindent tudtunk meg Logenről, mint a két főszereplőről Lexie-ről és Grahamről. Itt viszont a két főszereplőt ismerhetjük meg jobban. Olyan oldalukat is megmutatják, amiről eddig nem tudtunk.

Érdekes látni azt, hogy mennyire vívódnak, hogy keresik önmagukat egymás társaságában.

Lexie életét is jobban megismerhetjük, kiderül, hogy mennyire más, mégis hasonló, mint Graham.

Vagy éppen, hogyan lett a legjobb barátja után egy nő Emily a bizalmasa, aki nem mellesleg színt visz a világába.

Vagy mi történik akkor, mikor rájön arra, hogy a családja mindig mellette volt, csak ő nem figyelt oda.

Ha valaki a sorok közt tud olvasni, az rájöhet, hogy semmi sem az aminek látszik, és a megoldás ott lapul az oldalakon lévő sorok között.

Graham titkos oldaláról is többet megtudhatunk. Sőt megismerhetjük a tetteinek a miértjeit.

Graham és Lexie története egy torz Hamupipőke történet, ahol a szőke herceg helyét a sötét király veszi át. Egy olyan király, aki semmit se néz csak jön, tarol és győz.

De örülök, hogy Logen ebbe a részben is felbukkant, még ha csak egy rövid időre is. Hiszen fontos szerepet tölt ki ebben a történetben.

Hogy ki is ő? Egy emlék? Egy régi barát? Egy szellem? Egy démon, aki betör és tarol?

Ez még maradjon titok. Hiszen minden ki fog derülni az utolsó lapon.

De addig is még egy-két karaktert homály fed, ismerjük meg Grahamat, Lexiet, Emilyt és Márkot. Hiszen ők azok, akik uralják a történet menetét. Ők négyen adják meg a miértek értelmét.

Én személy szerint imádtam a bővített átírt új kiadást. Mert többet kaptam belőlük és jobban megismertem őket.

Ha ők nem lennének akkor ez a világ sem született volna meg. Akik figyelmesek, azok hatalmas titkokat is felfedezhetnek.

Érdemes nyitott szemmel és elmével olvasni Hamupipőke és a sötét király történetét.

Lexie King Hivatalos oldala

Álmodozók Kiadó

Eve Red: Szerelem és vágy novella (Szerelem és vágy 1,5.)

Eve Red: Félelem és vágy novella (Félelem és vágy 1,5.) című rövid írása még egy kis időre betekintést enged Dasha és Márk világába. Aki olvasta a első részt, annak felüdülés lesz ez a rövid rész. Viszont, itt is rengeteg a meglepetés.

Eve Red:

Félelem és vágy

A novella

(Félelem és vágy 1,5.)

Tartalom:

Mark és Dasha idilli életét Nastya születése koronázza meg, azonban a fenyegetések egyre durvábbak, nem hagynak nekik felhőtlen boldogságot.

Vélemény:

Amikor megtudtam, hogy egy rövid novellát tervez az írónő Dasha és Márk történetéről nagyon megörültem, hiszen szerettem az ő világukba lenni. És főleg arra voltam kíváncsi, hogy milyen apa Márk, a kicsi hercegnőjével szembe. Erre kaptam egy pár oldalas meglepetés. Amely tele volt izgalommal és akcióval. Sőt kész érzelmi hullámvasút. Bár én tényleg szívesen olvastam volna akár 1-1 rövidebb szösszenetet pl, az első álmatlan éjszakájáról a lánya miatt, vagy az első peluscseréről amit ő végzett el :) de akár az első félelméről is. De az, hogy Dasha még ezek után is ilyen fontos volt neki, és ilyen fontos szerepet tölt ki egy ilyen ember mellett, mint Márk tetszik. De a Dáriussal való szövetkezése Dashának mosolyt csalt az arcomra nemegyszer. Jó volt velük lenni még ha csak egy rövid időre is.

Eve Red hivatalos oldala

RedZone Kiadó

A. M. Summer: A remény vándora

Szeretném megköszönni Sky S.T. írónőnek, az MKMT Mozgalomnak és a Helma kiadónak, hogy lehetőségem volt elolvasni A. M. Summer: A remény vándora című verses kötetét. Ez a verses kötet tele van olyan művekkel, amelyben nem csak az írónő gondolatait, hanem magát az írónőt is megismerhetjük kicsit.

A. M. Summer

A remény vándora

Tartalom:

A. M. Summer verseskötetében 107 költemény kapott helyet. A szerző általában aktuális lelki állapotát, gondolatait vetette papírra. A versekben megjelenik a család, a szeretet, a gyerek, a remény, a vágy, a szerelem, az idő, a természet és még megannyi téma. A lírai hangulatot játékos írások is tarkítják.

Vélemény:

A. M. Summer verses kötete tele van elgondolkoztató mély gondolatokkal és érzelmekkel. Sokat megtudhatunk arról, hogy mit gondolt egy-egy költemény megírása közben. Némelyik vers elgondoloztat, vagy megmosolyogtat. Az írónő belevitte a gyászt, az örömet, a reményt és a vágyakozást úgy a műveibe, hogy a ne legyen se sok, se kevés. Hogy az olvasó minden egyes pillanatát élvezze ki és értse meg.

Olyan üzeneteket és pillanatképeket, emlékeket is tartalmaznak, amely számára nagyon fontos sőt sokszor meghatározó szerepet játszott az életébe. Egy-egy életszakaszában megalkotott versek többet mondanak mint bármi más.

A verseit különböző témák szerint csoportosította.

Tetszik, hogy vannak ebben a kötetben is képek, és így ki tud teljesedni egy-egy verse ezáltal. Hisz minden vers, minden kép magába rejt egy-egy érzést.

Nem mindennapi írások ezek, nem csöpögnek a gúnytól, nem csöpög a haragtól, az elveszettségtől vagy a szerelemtől.

Egyediek, mint az írójuk.

A humor és a mosoly ott jön ahol kell. Egy versben több érzelem is felmerül.

Aki szereti a verseket, az ne hagyja ki, mert megéri.

A. M. Summer hivatalos oldala

Helma kiadó

Blogtörténet vélemény: Stefanie D. Laurent: A kék ház titka

Szeretném megköszönni a bizalmat Stefanie D. Laurentnek, hogy lehetőséget adott arra, hogy a romantikus regényét elolvashattam. Ez a regény nem más, mint A kék ház titka. Ez a regény tele van titkokkal és vágyakkal.

Stefanie D. Laurent

A kék ház titka

Tartalom:

Sky Lane mentőorvosként dolgozik New Yorkban, ahová édesanyjával menekült el 15 évvel ezelőtt. Egy tragédiába torkollott műszak, egy barát árulása és apja hirtelen halála azonban arra kényszeríti a lelkileg megtört lányt, hogy visszaköltözzön a Mississippi állambeli városba, ahol gyerekkorát töltötte. Hazaérkezése után Sky egy nem várt problémába ütközik: apjától nem csak az imádott tóparti házat örökölte, hanem tetemes tartozást is. A problémát tetézi, hogy a hitelező nem más, mint a város legbefolyásosabb férfija, Ford Kennedy, aki szemet vetett Sky szeretett otthonára. A kisvárosi pletyka szerint a ház különös titkot rejt, ami akár tönkre is teheti Kennedy gondosan felépített életét. Vajon hogyan alakul Sky sorsa? Eladja a házat, ahol a gyermekkorát töltötte vagy küzdeni fog érte? Milyen érzelmeket vált ki belőle Ford Kennedy, akit csak fekete lovagként emleget? És vajon melyikük életére lesz nagyobb hatással az a bizonyos titok? Újból összetöri Skyt vagy éppen megmenti?

Véleményem:

Nem most olvastam először az írónőtől, de ez a regénye váltotta ki a legfurább érzést belőlem a sírás és nevetés rohamot. Egyszerűen úgy érzem, hogy az írónő az emberek szórakoztatására ír. Regényeibe a komoly témák ellenére a humort is beleszövi, ezúttal gyermekszáj formájában.

Tudjuk, hogy a gyerekek küzdő szellemek, és amire vágynak vagy akarnak azért bármire képesek. Ez itt sincsen másképpen.

A kék ház titka című regény nem éppen könnyed kikapcsolódást nyújt az olvasónak, főleg úgy, hogy a pánikbetegség egyik fajtáját mutatja be az írónő. Ezenkívül rengeteg traumatikus dologra is fény derül. De vajon a kék ház valódi titka is kiderül?

Hát majd meglátjuk.

Sky és Ford története az olvasót hol a magasságokba repíti, hol pedig a mélybe taszítja. Az ő kapcsolatuk nem mindennapi. Néha úgy tűnhet, hogy minden ellenük esküszik össze.

Vajon ki fogják bírni együtt a sok megpróbáltatást? Vagy minden küzdelem ellenére a gyermek fogja a legjobban megsebezni magát? Ugyanis Ford kisfia odavan Sky-ért. Ő az, aki őszinte szájával és cserfes tetteivel akarja megszerezni magának a számára két legfontosabb embert.

De ez a történet el is gondolkoztatott, hogy hogyan lehet ennyi szörnyűséget és megpróbáltatást túlélni, amit Ford kibírt. Vajon engem is hajtana az ösztön, mint őt? Mennyit bír ki egy ember érzelmek nélkül?

Sok olyan dologra is választ kaphatunk, amire nem is számítottunk.

Stefanie D. Laurent hivatalos oldala