A három grácia ismét színre lépett és ezúttal Goran Episcopus írót faggatta ki olvasásáról és írásról egyaránt. Hálásak vagyunk az írónak, hogy ilyen szépen és kielégítően válaszolt mindhármunk kérdéseire. Egy élmény volt beszélgetni vele és olvasni a válaszait.
Akik az interjút készítették: Gréczi Nikolett: Niky
Pálinkás Angéla: Angi
Menyhei Mónika: Moncsi
Az alany pedig Goran Episcopus akinek köszönjük szépen a válaszait és azt, hogy elfogadta a felkérésünket.
De ne is húzzuk tovább a szót íme az interjú:
Goran: Először is szeretném megköszönni, hogy engem választottatok erre az interjúra. Nagy megtiszteltetés, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy megoszthassam a gondolataimat és beszélhessek az irodalomról, amely mindig is fontos szerepet játszott az életemben. Külön öröm számomra, hogy egy ilyen beszélgetés keretében bemutathatom azt a világot, amely az írásaimon keresztül egyfajta hitet formál.
Niki: Dunaújvárosban születtél. A városnak mely részét szereted a legjobban?
Goran: Dunaújváros mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben. Ha visszagondolok rá, az első, amGi eszembe jut, az a Duna-part, amely a nyugalom és feltöltődés tökéletes helyszíne számomra. Gyerekkoromban rengeteg időt töltöttem itt, sétáltam a folyó mentén, figyeltem a vizet és élveztem a természet közelségét. Ez a környezet mindig segített abban, hogy elgondolkodjak, inspirálódjak és kikapcsolódjak.
A város modernista építészete és ipari öröksége szintén emlékezetes. Az egyedi városszerkezet, a terek és a közösségi élet sajátos hangulatot teremtenek. Különösen szeretem a piacot, ahol mindig pezseg az élet. Dunaújvárosnak van egy jellegzetes karaktere – egyfajta múlt és jövő találkozása –, ami igazán különlegessé teszi ezt a helyet számomra.
Ez a város nemcsak a szülőhelyem, hanem egy olyan hely is, amely folyamatosan formálta a gondolkodásmódomat és az értékrendemet. Az itt szerzett élmények és tapasztalatok fontos szerepet játszottak abban, hogy azzá váljak, aki ma vagyok.
Angi: Melyik író vagy költő volt rád a legnagyobb hatással? Miért pont ő?
Goran: Ha három írót és költőt kellene kiemelnem, akik a legnagyobb hatással voltak rám, akkor Gárdonyi Géza, Arany János és Daniel Defoe lennének azok. Mindhárman egyedi módon alakították az irodalom világát, és az ő műveik mély hatással voltak a gondolkodásomra és az irodalom iránti szeretetemre.
Gárdonyi Géza különleges történetmesélése mindig lenyűgözött, különösen 'Egri csillagok', amely egyaránt izgalmas történelmi regény és a bátorság, kitartás örök példája. A karakterek és a cselekmény sodró ereje miatt ez a mű mélyen megmaradt bennem, és mindig inspirál, amikor új célokat tűzök ki magam elé.
Arany János költészete pedig a magyar nyelv szépségét és erejét mutatta meg számomra. 'Toldi' az egyik legnagyobb hatású műve, amelyben a hősiesség és emberi küzdelem olyan mesterien van megfogalmazva, hogy az olvasó teljesen belemerül a történetbe. Arany nyelvezete rendkívül gazdag, és a verseiben rejlő bölcsesség mélyen megérintett.
Daniel Defoe Robinson Crusoe-ja egy egészen más módon volt hatással rám. Az egyes szám első személyű elbeszélésmód különösen megfogott, mert teljesen bevonja az olvasót a főhős gondolataiba és érzéseibe. Crusoe története az önállóságról, alkalmazkodásról és a túlélésről szól, és mindig elgondolkodtatott azon, hogy az ember mennyire képes alkalmazkodni a kihívásokhoz, ha valóban szüksége van rá. Az izoláció és az önfelfedezés folyamata ebben a regényben rendkívül érdekfeszítő számomra.
E három alkotó és műveik mély nyomot hagytak bennem, és folyamatosan inspirálnak az élet különböző területein. Az ő írásaik nem csupán szórakoztatóak, hanem komoly gondolatokat is ébresztenek az emberi lélekről és világról.
Moncsi: Számodra mit jelent az irodalom?
Goran: Az irodalom számomra az emberi lélek és képzelet legmélyebb kifejeződése. Olyan, mint egy híd, amely összeköti a múltat a jelennel, és segít megérteni az emberi érzések és gondolatok végtelen sokféleségét. Az irodalom nemcsak történeteket mesél el, hanem építi a lelket és a képzeletet, lehetőséget adva arra, hogy más szemszögből lássuk a világot.
A nagy művekben mindig felfedezhető valami időtlen igazság – legyen szó történelemről, emberi kapcsolatokról vagy belső küzdelmekről. Egy jól megírt regény vagy vers nemcsak elgondolkodtat, hanem érzelmi hatást is gyakorol ránk, formálja az érzékenységünket és a világhoz való hozzáállásunkat.
Számomra az irodalom olyan, mint egy utazás: minden könyv, minden vers egy új világot nyit meg, ahol a képzelet szabadon szárnyalhat, és ahol a lélek megtalálhatja saját rezdüléseit mások gondolatain keresztül. Az olvasás nemcsak szórakozás vagy tanulás, hanem egyfajta belső építkezés, amely segít abban, hogy jobban megértsük önmagunkat és az embertársainkat.
Niki: Milyen könyveket szeretsz olvasni?
Goran: Jelenleg leginkább kortárs irodalmat olvasok, mert úgy érzem, hogy most ezek a művek adnak számomra igazán új perspektívákat. A klasszikusokat már fiatal koromtól kezdve végigolvastam, így minden jelentős íróról és műről kialakult egy saját véleményem. Éppen ezért, amikor kortárs műveket olvasok, gyakran ösztönösen összehasonlítom őket a klasszikusokkal, figyelem, hogy milyen új narratív megoldásokat, témákat és stílusokat hoznak be a mai szerzők.
A kortárs irodalom izgalmas számomra, mert reflektál a jelen kor kihívásaira, érzéseire és gondolkodásmódjára. Egyes művekben felfedezem azokat az elemeket, amelyek a klasszikusokból már ismerősek, de egészen új megvilágításba helyezik őket. Így számomra az olvasás egy folyamatos párbeszéd a múlttal és a jelennel, amelyben az irodalom időtlen ereje mindig új módon nyilvánul meg.
Angi: Milyen köteten dolgozol jelenleg?
Goran: Jelenleg több könyvön dolgozom párhuzamosan, de kiemelten egy hősi eposzon, amely Dobó István életét és küzdelmeit eleveníti meg. Ez a mű különösen fontos számomra, hiszen a magyar történelem egy jelentős alakját állítja középpontba, és igyekszem méltó módon visszaadni azt a hősiességet, amelyet képviselt.
Ugyanakkor mindig vannak előttem görgetett munkák, amelyek különböző műfajokat ölelnek fel. Versesköteteket folyamatosan írok és szerkesztek, hiszen a líra mindig közel állt hozzám, és lehetőséget ad a gondolatok mélyebb, érzelmileg gazdagabb kifejezésére. Emellett egy regényen is dolgozom, amely teljesen más megközelítést igényel, hiszen a történetvezetés és karakterfejlődés komplexebb szerkezetet kíván.
Mindezek mellett egy vallásfilozófiai írás is készülőben van, amelyben az emberi lélek, hit és filozófiai gondolkodás kapcsolata áll a középpontban. Érdekes kihívás ez, hiszen egy olyan témát dolgoz fel, amely mélyebb gondolkodást igényel, és igyekszem ebben az írásban egy új megvilágítást adni az olvasóknak.
Előfordul, hogy egyszerre több könyv is elkészül, hiszen az alkotói folyamat nálam folyamatosan zajlik. Az év elején például egyetlen napon hét könyvem jelent meg, ami különleges pillanat volt számomra. Ez az intenzív alkotói munka egyfajta saját ritmusom szerint zajlik, és mindig izgalmas látni, ahogy egy-egy hosszú folyamat végül beteljesedik és a művek eljutnak az olvasókhoz
Moncsi: Szerinted milyen módon lehet a legjobban ösztönözni arra az embert, hogy olvasson?
Goran: Úgy gondolom, hogy az olvasás ösztönzése nem csak arról szól, hogy rávegyünk valakit egy könyv elolvasására, hanem inkább arról, hogy megmutassuk, milyen élményt nyújthat az irodalom. Szerintem az egyik legfontosabb dolog, hogy az emberek olyan könyvekkel találkozzanak, amelyek valóban érdeklik őket – legyen szó történelmi regényről, filozófiai művekről vagy akár kortárs irodalomról.
Én például a klasszikusokat már korán végigolvastam, és kialakult egy saját véleményem róluk, így amikor új könyvet veszek a kezembe, mindig összehasonlítom azzal, amit korábban olvastam. Ez egyfajta belső párbeszéd, ami még izgalmasabbá teszi az olvasást.
Azt is fontosnak tartom, hogy az emberek ne kötelességként tekintsenek az olvasásra, hanem élményként. Nem kell minden könyvet „komolyan” venni, van, amikor egy könnyedebb történet is képes inspirálni vagy elgondolkodtatni.
Az olvasás egyfajta építkezés is: fejleszti a képzeletet, formálja a gondolkodást, és olyan világokat nyit meg előttünk, amelyekhez másként nem lenne hozzáférésünk. Ha sikerül ezt az érzést megmutatni, akkor az olvasás nemcsak szokássá, hanem valódi szenvedéllyé válik.
Hiszem, hogy az olvasásra való ösztönzés legjobb módja az, ha megmutatjuk, milyen élményt nyújthat a könyvek világa. Mindenki más miatt kezd el olvasni – van, akit a történetek sodrása ragad magával, másokat a karakterek mélysége vagy az adott témák érdeklik. Fontos, hogy az emberek olyan műveket találjanak, amelyek valóban megszólítják őket.
Az is lényeges, hogy ne kötelezettségként tekintsünk az olvasásra, hanem mint egy kalandra, egy kikapcsolódási lehetőségre. Ha sikerül ezt az érzést megmutatni, az olvasás természetesen válhat szokássá.
Ezen kívül hiszek abban, hogy az olvasás egy közösségi élmény is lehet – könyvklubok, beszélgetések, baráti ajánlások mind segíthetnek abban, hogy valaki motivációt találjon az olvasásban. És végül, ha egy tisztelt vagy szeretett ember szenvedéllyel olvas, az másokat is inspirálhat arra, hogy megismerkedjenek a könyvek világával.
Íme hát ezek voltak azok a kérdések és válaszok, amelyek az interjú alatt leírtak lettek, mégegyszer hálásak vagyunk, hogy ezt mind elmesélted nekünk.
Goran: Nagyon köszönöm ezt az inspiráló beszélgetést, és külön hálás vagyok a kérdezőknek, akik kiváló kérdéseikkel valóban mély és gondolatébresztő irányba terelték az interjút. Az ilyen kezdeményezések óriási jelentőséggel bírnak, hiszen nemcsak az irodalom jelenére reflektálnak, hanem segítenek formálni annak jövőképét is.
Hiszek abban, hogy az irodalom továbbra is az emberi gondolkodás és érzelmek egyik legfontosabb kifejezési formája marad, és ha sikerül folyamatosan megőrizni, illetve új generációknak átadni az olvasás szeretetét, akkor mindig lesz tere annak, hogy új történetek és új nézőpontok szülessenek.
Még egyszer köszönöm a figyelmet és a lehetőséget! Nagy öröm volt részt venni ebben az interjúban, és kívánok további sok sikeres beszélgetést és inspiráló irodalmi felfedezéseket mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése