A mai napon barátnőimmel együtt Hanna J. Nagy írónőt kérdeztük ki írásról, irodalomról és szokásairól. Hálásak vagyunk, hogy bőséges és kielégítő válaszokat adott a kérdéseinkre, sok érdekességet tudhattunk így meg róla. Hanna J. Nagy Magyarországon született külföldön élő magyar írónő, akinek több verse is megjelent már antológiába illetve társszerzős könyvekbe. De meséljen inkább ő maga.
Niki:Mennyire sikerült megismertetned magad az írás terén külföldön?
Hanna: Az írás határokat nem ismer—ahogyan a gondolatok és érzések sem. Bár elsősorban magyarul alkotok, örömmel látom, hogy verseim és írásaim megtalálják az utat más nyelveken olvasókhoz is. A közösségi platformokon keresztül és egyes fordítások révén az alkotásaim fokozatosan átlépik az országhatárokat, és ez igazán felemelő érzés.
Angi: Mikor döntöttél az írás mellett?
Hanna: Talán nem is én döntöttem az írás mellett, hanem az írás talált rám. Gyermekkoromtól kezdve az írás volt az a nyelv, amelyen a legjobban ki tudtam fejezni magam, ahol szabadon áramolhattak a gondolataim. Ahogy teltek az évek, egyre inkább tudatosult bennem, hogy nem csupán egy kedvtelésről van szó, hanem egy mélyebb hivatásról.
Moncsi: Milyen érzés volt társszerzőként közreműködni egy könyv megszületésénél?
Hanna: Az írás sokszor magányos folyamat, de társszerzőként különleges élmény megtapasztalni a közös alkotás varázsát. Kiss Enikővel közösen formálni a Lelkünk foszlányai kötetet olyan volt, mintha egy lélekpárbeszédet folytattunk volna—egymás gondolataira reflektálva és kiegészítve. Különleges élmény volt ez az érzelmi és alkotói összekapcsolódás.
Niki: Novellákat is szoktál írni vagy csak verseket?
Hanna: A vers az elsődleges kifejezési formám, mert rövid sorokba sűríthetem a legmélyebb érzéseket. Ugyanakkor a próza világa is közel áll hozzám: írtam már novellákat és prózai műveket is, amelyekben kicsit tágasabban tudom kibontani a gondolataimat. Mindkét forma mást ad, és mindkettőt örömmel művelem.
Angi: Milyen mű várható tőled a jövőben?
Hanna: Az alkotás folyamata periódikus számomra, mindig új ötletek születnek. Jelenleg egy új versesköteten dolgozom, amely még mélyebben kutatja az emberi lélek rezdüléseit. Emellett egy prózai projektem is formálódik, amelyben a történetmesélés és az érzelemgazdag szöveg ötvöződik.
Moncsi: Mit gondolsz a mai irodalmi helyzetről?
Hanna: Az irodalom mindig alakul és fejlődik, miközben megőrzi a lényegét: az emberi érzések és gondolatok közvetítését. A digitális térben egyre több lehetőség nyílik az íróknak, hogy kapcsolatot teremtsenek az olvasókkal, ugyanakkor az értékes, mélyre hatoló művek megtalálása talán nagyobb kihívás, mint valaha. Hiszek abban, hogy az irodalom ereje örök, és mindig lesznek olyan alkotók, akik képesek igazán megérinteni az emberek lelkét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése