Jud Meyrin írónő Lowdeni boszorkányhajsza (Felföldi rejtélyek I.) című regényének olvasását fejeztem be nem is olyan régen. Ezért úgy gondoltam, hogy elhozom a véleményemet róla, mert tele van izgalommal, titokkal és akcióval. A regény különlegessége az, hogy most az írónő nem csak a nyomozásba kalauzolja az olvasóit, hanem bemutatja a wiccák világának egy részét.
Jud Meyrin
Lowdeni
boszorkányhajsza
(Felföldi rejtélyek I.)
Tartalom:
Egy kotnyeles újságírónő
Egy kemény nyomozó
És egy kaméleonként rejtőzködő gyilkos
Amikor Lottie Kelsey szomszédja gyanús körülmények között eltűnik, a kíváncsi újságíró azonnal szimatolni kezd. Eddig kultúráról írt az Edinburghi Krónikákba, ám főnöke nem engedi komolyabb témák közelébe. Lottie elhatározza, hogy bármi áron összehoz egy ütős címlapsztorit, és megmutatja, hogy az ő helye nem a kultúra rovatnál van. Nem számol azonban a nyomozást vezető zsaruval, aki egy kanál vízben meg tudná fojtani, és folyton keresztbe tesz neki.
Tristan Huntert egy tragikusan végződő akció után helyezik át Edinburghbe. Gyötri a bűntudat, amiért magára kell hagynia sérült barátnőjét Londonban, de nincs más választása. Amikor egy eltűnés véres gyilkosságba torkollik, Tristan rájön, hogy erre a lehetőségre várt. Ha elkapja a gyilkost, visszatérhet korábbi életéhez. Nem számol azonban a minden lében kanál újságírónővel, aki állandóan beleüti az orrát a nyomozásba, és a feje tetejére állít mindent, amiben eddig hitt.
Lottie és Tristan eszeveszett hajszába kezd az arctalan gyilkos után, aki olyan könnyedén csúszik ki a markukból, mintha szellem lenne, miközben egymással és zavaros érzéseikkel is meg kell küzdeniük.
Mennyire kell elcseszettnek lenned ahhoz, hogy arra vágyj, aki gyűlöl?
Mi fog végül győzni: az elvek vagy a szenvedély?
Vagy a gyilkos, aki senkit sem kímél?
Véleményem:
5/5
Nem ez az első könyvem az írónőtől, de nem is az utolsó. Eddig az abszolút kedvencem a Múlt bűnei volt. De úgy érzem, most a Lowdeni boszorkányhajsza című regénye vetekszik az első helyért.
Ebben a művében látni az írónő fejlődését. Bár ez egy kicsit más lett, mint amit megszoktunk tőle. Hiszen itt nem csak a nyomozás világába vezet be minket, hanem bemutat egy új világot. Ez a világ nem más, mint a wiccák világa.
A wiccák nem mások, mint egyfajta boszorkányok.
Lotti és Hunter karakterei lettek a kedvenceim, de megszerettem Agathát és Iant is.
Úgy érzem, hogy ez a két karakter, Hunteréken kívül még fel fog bukkanni a következő részekben.
Voltak olyan karakterek, akiket nem tudtam hová tenni, ilyen volt Cat, Peter, Daniel. Bár a regény végére sok minden kiderül róluk, mégis úgy érzem, hogy nélkülük is kerek lenne a történet. De mégis hiányérzete lenne az olvasónak, ha nem szerepeltek volna benne.
Hiszen ebben a regényben minden okkal történik. Mindenkinek valami fontos szerep jutott, még akkor is ha mellékszereplő.
Az írónő stílusa továbbra is megmaradt, és könnyen olvashatóak. Ami tetszett, hogy nem mindjárt derült ki az, hogy ki is áll az események mögött, így az olvasó agya folyamatosan kattog rajta. Többször elbizonytalanít, hisz ilyen egy jó regény.
Hunter karaktere sokaknál megosztó lesz, hiszen nem mutatja meg az igazi énjét. Emellett a morgós morcos énjét szívesen mutatta meg. Olvasás közben sokszor fel tudtam volna pofozni, és letépni azt a szemellenzőt, amit felvett. Bár mindenki agyára megy, mégis az egyik legjobb rendőr. De vajon ez elég ahhoz, hogy kiderítse ki is áll az események mögött? Vagy elvakítja őt a múlt és a bosszúvágya?
Lotti egy másik olyan karakter, aki a kedvencemmé vált, hiszen nem egy kényes kislány. Ő az a tipikus riporter, aki mindenbe beleüti az orrát, és ez miatt többször is bajba keveredik.
Ez vezetett oda, hogy bűnügyi rovatból a kultúra rovathoz került. De vajon ez megakadályozza őt bármiben is?
Ezekre a kérdésekre a választ megtalálod a regényben, sőt ennél többet is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése